Vízidisznó

Vízidisznó
	;
Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülők (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Eutheria);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Rend:	Rágcsálók (Rodentia);
Alrend:	Sülalkatúak (Hystricomorpha);
Alrendág:	Hystricognathi;
Részalrend:	Caviomorpha;
Öregcsalád:	Cavioidea;
Család:	Tengerimalacfélék (Caviidae);
Alcsalád:	Kapibaraformák (Hydrochoerinae);
Nem:	Hydrochoerus; Brisson, 1762
Faj:	H. hydrochaeris;
Tudományos név
	Hydrochoerus hydrochaeris; (Linnaeus, 1766)
Szinonimák
	Hydrochoeris capybara (Pallas, 1766); Hydrochoeris cobaya (Buffon, 1802); Hydrochoeris dabbeni Rovereto, 1914; Hydrochoeris irroratus F. Ameghino, 1889; Hydrochoeris notalis Hollister, 1914; Hydrochoeris uruguayensis C. Ameghino & Roverto, 1914;
Elterjedés
	A vízidisznó elterjedése
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Vízidisznó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Vízidisznó témájú médiaállományokat.

Figyelő vízidisznócsalád

A vízidisznó (Hydrochoerus hydrochaeris) vagy kapibara az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjéhez, ezen belül a tengerimalacfélék (Caviidae) családjához és a kapibaraformák (Hydrochoerinae) alcsaládjához tartozó faj. Más néven úszódisznónak is hívják.

Korábban alcsaládjának és nemének az egyetlen képviselőjeként tekintették.

Előfordulása [szerkesztés]

Dél-Amerika nagy részén előfordul, megtalálható Kolumbiában, Uruguayban, Argentínában és az Amazóniai esőerdőkben. Mindig vizek környékén él, igazi „kétéltű”, kitűnően úszik. A folyók és tavak partvidékét, illetve a mocsaras területeket kedveli.

Közeli rokona, az óriás kapibara (Protohydrochoerus), ami akkora volt, mint egy öszvér, viszonylag nemrégen, a nagy amerikai faunacsere idején halt ki.

Megjelenése [szerkesztés]

A legnagyobb rágcsáló

A vízidisznó földünk legnagyobb rágcsálója. A kifejlett példányok testhossza elérheti a 130 centimétert, súlya a 65 kilogrammot. A hímek kisebbek a nőstényeknél. A vízidisznó egy óriási tengerimalacra hasonlít. Szőrzete rövid sörteszerű, színe vörösesbarna. Feje nagy, szemei sötétbarnák, fülei kicsik. Farka szinte alig van. Mellső lábain 4, a hátsókon 3 lábujja van. Lábujjai között kicsi úszóhártyák találhatók, amivel rendkívül jól úszik.

Életmódja [szerkesztés]

A vízidisznók 15-20 fős csoportokban élnek, melyeket hímek és nőstények vegyesen alkotnak. A csapatot egy öreg domináns hím vezeti. A száraz évszakban nagyobb, több száz fős csoportba verődnek. Egymás között szagokkal és hangokkal kommunikálnak. Többféle hangjuk van: ugatás, füttyentés, röfögés és jellegzetes kattogás. A hímek orrán kiválasztómirigy található, ezzel jelöli meg territóriumát.

Elsősorban vízinövényekkel, levelekkel, fakéreggel, magvakkal és füvekkel táplálkozik. Alkalomadtán megdézsmálja a termesztett növényeket is. Az úszódisznó név, abból származik, hogy képes úszni a vizen.

Szaporodása [szerkesztés]

A vízidisznók párzása az esős évszakban van. A domináns hím a vízben párosodik a csapat nőstényeivel. A nőstény vízidisznó 130 napos vemhesség után 2-8 utódot hoz a világra. Az utódok a születés azonnal követik anyjukat, aki még a vízhez is elvezeti őket. Már egynaposan képesek elropogtatni a növényeket, de 15-16 hetes korukig anyatejet is isznak. A nőstény nem egyedül neveli a kölyköket, a csapat többi nősténye is segít neki. A kölykök ivarérettségüket 18 hónaposan érik el.

Ellenségei [szerkesztés]

Természetes ellenségei az anakonda, a fekete kajmán, a jaguár, az ocelot és a puma. Az ember is vadászik rá húsa és mezőgazdasági kártételei miatt. Ehhez jelentősen hozzájárul, hogy a katolikus egyház (tán vízi életmódja miatt?) afféle tiszteletbeli hallá, azaz húsát böjti étellé nyilvánította. A vízidisznó nagyon gyorsan tud futni. Ha ragadozó támadja meg, először rövid kiáltással figyelmezteti társait, akik azonnal a vízbe futnak. Tökéletesen el tud rejtőzni, csak szemei, orrnyílásai és fülei látszanak ki a vízinövények közül.