Vízidisznó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vízidisznó
Hydrochaeris hydrochaeris.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Sülalkatúak (Hystricomorpha)
Alrendág: Hystricognathi
Részalrend: Caviomorpha
Öregcsalád: Cavioidea
Család: Tengerimalacfélék (Caviidae)
Alcsalád: Kapibaraformák (Hydrochoerinae)
Nem: Hydrochoerus
Brisson, 1762
Faj: H. hydrochaeris
Tudományos név
Hydrochoerus hydrochaeris
Linnaeus, 1766
Szinonimák
  • Sus hydrochaeris Linnaeus, 1766
  • Hydrochoeris capybara (Pallas, 1766)
  • Hydrochoeris cobaya (Buffon, 1802)
  • Hydrochoeris dabbeni Rovereto, 1914
  • Hydrochoeris irroratus F. Ameghino, 1889
  • Hydrochoeris notalis Hollister, 1914
  • Hydrochoeris uruguayensis C. Ameghino & Roverto, 1914
Elterjedés
A vízidisznó elterjedéseA vízidisznó elterjedése
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vízidisznó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vízidisznó témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vízidisznó témájú kategóriát.

Figyelő vízidisznócsalád

A vízidisznó (Hydrochoerus hydrochaeris) vagy kapibara az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a tengerimalacfélék (Caviidae) családjába és a kapibaraformák (Hydrochoerinae) alcsaládjába tartozó faj. Más néven úszódisznónak is hívják.

Korábban alcsaládjának és nemének az egyetlen képviselőjeként tekintették. Az állat a Hydrochoerus emlősnem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Amerika nagy részén előfordul, megtalálható Kolumbiában, Uruguayban, Argentínában és az amazóniai esőerdőkben. Mindig vizek környékén él, igazi „kétéltű”, kitűnően úszik. A folyók és tavak partvidékét, illetve a mocsaras területeket kedveli.

Közeli rokona, az óriás kapibara (Protohydrochoerus), ami akkora volt, mint egy öszvér, viszonylag nemrégen, a nagy amerikai faunacsere idején halt ki.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legnagyobb rágcsáló

A vízidisznó földünk legnagyobb rágcsálója. A kifejlett példányok testhossza elérheti a 130 centimétert, súlya a 65 kilogrammot. A hímek kisebbek a nőstényeknél. A vízidisznó egy óriási tengerimalacra hasonlít. Szőrzete rövid sörteszerű, színe vörösesbarna. Feje nagy, szemei sötétbarnák, fülei kicsik. Farka szinte alig van. Mellső lábain 4, a hátsókon 3 lábujja van. Lábujjai között kicsi úszóhártyák találhatók, amivel rendkívül jól úszik.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vízidisznók 15-20 fős csoportokban élnek, melyeket hímek és nőstények vegyesen alkotnak. A csapatot egy öreg domináns hím vezeti. A száraz évszakban nagyobb, több száz fős csoportba verődnek. Egymás között szagokkal és hangokkal kommunikálnak. Többféle hangjuk van: ugatás, füttyentés, röfögés és jellegzetes kattogás. A hímek orrán kiválasztómirigy található, ezzel jelöli meg territóriumát.

Elsősorban vízinövényekkel, levelekkel, fakéreggel, magvakkal és füvekkel táplálkozik. Alkalomadtán megdézsmálja a termesztett növényeket is. Az úszódisznó név, abból származik, hogy képes úszni a vizen.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vízidisznók párzása az esős évszakban van. A domináns hím a vízben párosodik a csapat nőstényeivel. A nőstény vízidisznó 130 napos vemhesség után 2-8 utódot hoz a világra. Az utódok a születés után azonnal követik anyjukat, aki még a vízhez is elvezeti őket. Már egynaposan képesek elropogtatni a növényeket, de 15-16 hetes korukig anyatejet is isznak. A nőstény nem egyedül neveli a kölyköket, a csapat többi nősténye is segít neki. A kölykök ivarérettségüket 18 hónaposan érik el.

Ellenségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természetes ellenségei a zöld anakonda, a fekete kajmán, a jaguár, az ocelot és a puma. Az ember is vadászik rá húsa és mezőgazdasági kártételei miatt.

Ehhez jelentősen hozzájárul, hogy a katolikus egyház (tán vízi életmódja miatt?) afféle tiszteletbeli hallá, azaz húsát böjti étellé nyilvánította. A vízidisznó nagyon gyorsan tud futni. Ha ragadozó támadja meg, először rövid kiáltással figyelmezteti társait, akik azonnal a vízbe futnak. Tökéletesen el tud rejtőzni, csak szemei, orrnyílásai és fülei látszanak ki a vízinövények közül.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]