Amazonas-medence

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Amazonas-medence

Amazonas-medencének azt az óriási trópusi esőerdővel borított mélyföldet nevezik, amely Dél-Amerika északi részén helyezkedik el. Nevét a területét nyugatról keletre átszelő Amazonas folyóról kapta. Gyakran nevezik Amazóniának is.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ecuador, Lago Agrio Nemzeti park

A megközelítőleg fél európányi területével a Föld legnagyobb alföldje, és legnagyobb területű egyenlítői éghajlatú területe, melyen a Föld legbővizűbb folyója kanyarog és emellett a világ legnagyobb egybefüggő erdőségét foglalja magába. Brazília, Peru, Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname és Francia Guyana egyes területei is az Amazonas-medencéhez tartoznak. Amazónia kétharmada Brazíliához tartozik, a brazil főváros Brazília is a területén fekszik. A medence területén számos természetvédelmi terület található.

Geológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Amazonas-medence a Guyanai-ősmasszívum területén fekszik, amely két lépcsős vetődésekkel a mélyben összefügg és ez a rész feltöltődött folyami üledékkel amelyet az Amazonas és mellékfolyói hordtak rá. A medence mélyén megvan a perkambriumi kőzetekből álló összeköttetés a Guyanai- és a Brazil-felföld között, fölöttük találhatók a fent említett üledékes kőzetek[1] Amazonas medencéje, amelyet a világ legnagyobb folyója, a 6296 km hosszú Amazonas töltött fel évek hosszú sora alatt. Dél-Amerika őserdőjében található a világhírű Guacharo-barlang, amely hosszú, kanyargós járataival a leghosszabb barlangrendszer az Amazonas-medencében. Érdekessége, hogy éjszaka guacharo madarak élnek itt.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Amazonas és mellékfolyói
Műholdkép az Amazonasról

Úgy tartják, hogy a felszíni édesvizek 20%-a az Amazonas-medencében található. Az Amazonas évszaktól függően 100e m³-200e m³ vizet szállít másodpercenként az Atlanti-óceánba. Az Amazonas a perui Andok magas csúcsaitól ered, és 6296 kilométereken keresztül kanyarog az őserdőn át, és közben 1000 nagyobb mellékfolyó ömlik bele. Az Amazonas mellékfolyói közül tíz a világ 25 legbővizűbb folyói közé tartozik.

Rio Negro

Megközelítőleg 15000 mellékfolyó táplálja. Érdekességként megemlíthető, hogy a déli területeken eredő folyók világos színűek példának okáért a Rio Tapajos és Rio Xingu, míg az északi mocsaras részről eredő folyók sötét vizűek az általuk megcsapolt mocsarak bomló növényi anyagától, ilyen folyó a Rio Negro amelyik bár vize tiszta fekete színű. Rio Madeira amelyik sárga piros színét, a talajeróziónak köszönheti.

Klíma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Amazonas-medence klímája a tropikustól a szubtrópusi klímáig terjed, ennek az a következménye, hogy itt szinte minden nap bőséges csapadék esik. Az erdők gazdagsága is ebben a tényben keresendő, mivel ezek az esők egy több ezer kilométerrel távolabbról származó anyagot tartalmaznak. A szelek a Szahara sivatagból ásványi anyagban gazdag homokot szállítanak az Atlanti-óceánon át és ezt a homokot tartalmazza az eső. Az évi középhőmérséklet az egyenlítői (trópusi) területeken - főként az Amazonas-medencében 25-27 °C . Az erdőségekben többnyire forró és párás a levegő, a nappali átlaghőmérséklet 33 °C, az éjszakai 23 °C körül van.

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műholdkép az esőerdőről, sárga vonal jelöli az esőerdő határait

A faji változatosság itt a legnagyobb a földön, becslések szerint km²-ként 75000 különböző fafajta, és 150000 magasabb növény él itt. Az összsúlya pedig az itt élő élőlényeknek km²-ként megközelítőleg 90790 tonna.[2]

Flóra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

DirkvdM epiphytes.jpg

Amazonas-medence területén található a világ legnagyobb őserdeje, amely magába foglalja Brazília, Peru, Ecuador, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname és Francia Guyana egyes területeit.

Az esőerdő

A fellelhető sokarcú növényvilág az egész világon páratlan szépségű. A 60 méternél is magasabbra növő fák eltakarják a napfényt, ezért az erdő száraz részein a talajt sokszor csupán rothadó növények borítják. Jellegzetes növényei a kaucsukfa, a fügefajok, a paradió, a pálmafélék, az orchideafajok, a kaktuszfélék.

Fauna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csuklyásmajom

Amazónia többek közt állatvilágának változatosságáról is híres. Az esőerdőben levő fajok számát csak megbecsülni lehet, mivel az erdő nagy része máig ismeretlen a felfedezők előtt. Egyes források 5-10 millióra becsülik az itt fellelhető fajok számát Eddig 1,4 milliót jegyeztek fel:750000 rovarfajt, 40000 gerincest, 360000 mikróéletformát, 378 hüllőt. Az Amazóniai őserdő emellett 2500 halfajnak és 1600 madárfajnak is otthont ad . A vízpart elengedhetetlen vendégei a színpompás jégmadarak, kócsagok és íbiszek ,a fák sűrű ágai között papagájokat és tukánokat láthatunk.

A folyók jellegzetes halai az élénk színű tetrák és angyalhalak, de a tüskés rája és elektromos angolna is előfordul. Az Amazonasban élő legnagyobb ragadozó hal a 3 m hosszúságot és 200 kg-ot is elérő arapaima, de itt folyami delfinek is találhatóak . Az Amazonas vízrendszerében élő leghírhedtebb hal kétségkívül a vörös pirája amely nagy rajokban vadászik és pengeéles fogaival pillanatok alatt képesek csontig lerágni a húst egy nagyobb testű emlősről is. Az Amazonas-medencéjének legnagyobb ragadozója a fekete kajmán, amely a 4,6 m-es hosszúságot is eléri. Az erdő belsejében a fák felső ágain majmok, lajhárok, kolibrik, papagájok, hatalmas pillangók és denevérek rejtőznek.

Jaguár

A szárazföldön élő állatok közül meg kell említeni a jaguárt, jaguarundit, pekarit, tapírt, vízidisznót és tatut.[3]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Amazonas-medence területén megközelítőleg 22 millió ember él. Két fontos részre bonthatjuk fel a népességet, az évszázadok óta itt élő őslakos indiánokra, és a betelepült telepesekre. A medencében élő emberek közül a legtöbben a portugálul beszélnek, ami nem meglepő lévén a legnagyobb része Brazíliához tartozik, második helyen a spanyol nyelv van, a harmadik a Reengage.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A medence 12000 évvel ezelőtt kezdett benépesedni, amikor a mai indiánok ősei elérték Észak-Amerikai földrészen keresztül Dél-Amerikát. A medence lakott volt akkor is, amikor a XVI. században az európai hódítók felfedezték. Sok információ elveszett az utókor számára az itt lévő civilizációkról, mivel egy évszázad alatt az európai hódítók többek közt az arany ígérete miatt az indiánok 90%-át megölték.

Amazóniai Indiánok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karoja indiánok

Fél évezreddel ezelőtt számos virágzó indián település állt szétszórtan az Amazonas és nagyobb mellékfolyóinak a partjain. Ezek közül a három legfontosabb Tarumák, az Omaguák, a Karoják voltak, akik a többi törzs tagjaival együtt növénytermesztéssel, az árvizek nyomán termékennyé vált földeken a bőséges kukorica-, manióka- és vadrizstermés betakarításával foglalkoztak, emellett a halászat biztosította a napi szükségleteiket. Amazóniában mára csak azok az indiánok maradtak fenn, amelyek eredetileg is az erdő mélyén éltek távol a folyótól. E szétszórt törzsek őseikhez hasonlóan nomád életmódot folytatnak, élelmük nagy részét vadászattal és halászattal szerzik. Az őseikhez hasonlóan jól ismerik az őserdő értékeit, erre jó példa a Tiriyo indiánok akik több mint 300 vadon élő növény gyógyító hatásáról tudnak. Az amazóniai indiánok népessége napjainkra 100 ezer körülire csökkent, de még így is 150 különböző nyelvet beszélő törzsük van, s ezek nagy része a Brazíliában a Nemzeti Indián Alapítvány védelme alatt áll.[4]

Telepesek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy átlagos amazóniai ház
Csónakok az Amazonas vizén

Az amazóniai indiánok mellett van egy másik fontos embercsoport, amely itt él, mégpedig a tradicionális hajós nép a Riberinhos, akik a kaucsukfa ültetvények miatt költöztek ide az Amazonas-medencébe. Később érkeztek a telepesek a colonos-ok akik az iparral karöltve felelősek az őserdő pusztításáért.

Fontosabb városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amazónia pusztulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A halszálka utak,az erdőirtás tipikus jelei
Erdőégetés

A Föld legnagyobb kiterjedésű dzsungeléről készített műholdas felvételek szerint akkora terjedelmű erdőt érintett az irtás, mint az Amerikai Egyesült Államok területe, ez Amazónia területének 47%-át jelenti. Az ipari tevékenység mellett a fakitermelés és a mezőgazdasági célból történő erdőirtás, égetés az őserdők eltűnésének legjelentősebb oka. A távoli vidékeken a gazdálkodók és a favágók a hivatalos szervek megkerülésével hatalmas farmokat alakítanak ki az őserdő helyén. Ennek következményeként nem csak az élővilág került veszélybe, hanem a lecsupaszított területeken a talajerózió is felgyorsult és így egyre nagyobb károkat okoznak az időjárási jelenségek.(földcsuszamlások, árvizek)

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Amazonas-medence témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galéria állatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galéria növények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]