Fővárosi Állat- és Növénykert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 47° 31′ 05″, k. h. 19° 04′ 39″

Fővárosi Állat- és Növénykert
Hungary budapest zoo entry.jpg
Az Állatkert főkapuja
Adatok
Megnyitás 1866. augusztus 9.
Helye  Magyarország, Budapest, XIV. kerület, Állatkerti körút 6–12.
Terület 17,3 ha
Fajok száma 1072 állat és 2000 növény (2013)[forrás?]
Egyedek száma 10354+117 gerinctelen tenyészet
Tagság EAZA, MME, MÁSZ, MABOSZ, WAZA, IZEA, BGCI
Látogatók száma 1–1,1 millió fő/év[1]
Fővárosi Állat- és Növénykert (Budapest)
Fővárosi Állat- és Növénykert
Fővárosi Állat- és Növénykert
Pozíció Budapest térképén
Fővárosi Állat- és Növénykert weboldala
Névváltozatok
Időszak Név
1866–1873 Pesti Állatkert
1873–1907 Budapesti Állatkert
1907–1912 Székesfővárosi Állatkert
1912–1948 Székesfővárosi Állat- és Növénykert
vagy
Budapest Székesfőváros Állat- és Növénykertje
1948–2001 Budapest Főváros Állat- és Növénykertje
2001 óta Fővárosi Állat- és Növénykert

A Fővárosi Állat- és Növénykert (népszerű nevén az Állatkert) Magyarország legrégebbi és a legnagyobb gyűjteményű állatkertje. Budapest XIV. kerületében, a Városligetben található az Állatkerti körút 6–12. szám alatt, területét, ami 1986 óta természetvédelmi terület, a Fővárosi Közgyűlés 2012 novemberében az addigi 10,7 hektárról[2] 17,3 hektárra növelte.

1866-os megnyitásától egészen az 1950-es évekig, az első vidéki állatkertek megalapításáig az ország egyetlen ilyen intézménye volt. Ma Magyarország egyik leglátogatottabb kulturális közintézménye: évente 1–1,1 millió látogatója van.[1] A korszerű állatkertek többségéhez hasonlóan fő tevékenységi köre a természetvédelem, az oktatás, természetközeli szabadidős programok biztosítása, valamint a tudományos kutatás. Történetéből és ezzel összefüggő sajátosságaiból adódóan további célkitűzései közé tartozik a kulturális örökség védelme és gazdagítása is.

Története során több nevet is viselt: Pesti Állatkert (1866–1873); Budapesti Állatkert (1873–1907); Székesfővárosi Állatkert (1907–1912); Székesfővárosi Állat- és Növénykert / Budapest Székesfőváros Állat- és Növénykertje (1912–1948); Budapest Főváros Állat- és Növénykertje (1948–2001).

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Állatkert déli harmadának légifotója[3]

A Városliget északnyugati végében van. Északnyugatról és északról a Nyugati pályaudvart a Rákosrendezővel, illetve a városligeti vasúti leágazással összekötő vasúti pálya, északkeletről a Varannó utca, keletről az Állatkerti körút, délkeletről az Állatkerti út, délnyugatról pedig a Dózsa György út határolja. Közvetlen közelében volt, illetve van a Vidám Park, a Fővárosi Nagycirkusz, a Gundel étterem, a Bagolyvár étterem, valamint a Szépművészeti Múzeum.

A jelenlegi területet határoló utak közül az alapításkor csak az 1842-ben épített vasút volt meg, az összes többit már az állatkert alapítása után, nagyrészt a kert területének rovására alakították ki. Az állatkertből hasítottak ki területet a Vidám Park egy részéhez,[4] és egykor a Fővárosi Nagycirkusz, valamint a két szomszédos étterem területe is az hozzá tartozott. A Széchenyi gyógyfürdő helyét eredetileg a kert későbbi bővítéséhez foglalták le. A területcsonkítások következtében az eredeti, mintegy 18 hektáros területből 1912-re már csak 11 hektár maradt. Az 1950-es években további területvesztést okozott a Dózsa György út szélesítése, mivel a Dózsa György úti kerítést végig három méterrel beljebb hozták.

Területén eredetileg ártéri ligeterdő, bokorfüzes, illetve láprét lehetett; a táj arculatát a Duna és mellékvizei formálták. Erre utal az is, hogy a ligeterdei növénytárulásokra jellemző lágyszárú fajok, például a hóvirág, a gyöngyvirág és a ligeti csillagvirág ma is kiválóan érzik magukat a kertben.

Az elsősorban legelőnek használt terület az Árpád-korban előbb a Becsi család birtokának része volt, majd a tatárjárás után a Margit-szigeti domonkos apácák tulajdonába került. Végül – hosszas pereskedés után – Pest város lett a terület birtokosa. Ekkorra a vidék elmocsarasodott, egy részét futóhomok fedte.

A ma jellemző ligetes jelleg kialakítása 1755-ben kezdődött el fűzfák szervezett ültetésével. 1785-ben akácfák telepítésével igyekeztek megkötni a futóhomokot, majd az 1790-es évek derekán eperfákat is ültettek, a Valero Selyemgyár ellátásához. A fásítát 1799-től Witsch Rudolf, majd 1818-tól Nebbien Henrik irányította.

Az 1840-es években faiskola működött a területen, és egészen az Állatkert létesítéséig fennmaradt.[5]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fővárosi Állat- és Növénykert egyike a világ legrégibb állatkertjeinek: 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit. A ma is létező, több mint ezer újkori állatkert közül csupán 25-öt alapítottak a budapesti előtt.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár az intézmény megnyitása előtt Magyarországon nem működött mai értelemben vett állatkert, a vadállattartás előzményei már évszázadokkal korábban megjelentek. A főként vadászati céllal létesített vadaskertek a középkortól kezdve elterjedtek voltak. A leghíresebbekkel természetesen az uralkodók rendelkeztek. IV. Béla királynak Zólyom mellett volt vadaskertje, amely még unokája, IV. László idejében is létezett. I. Lajos számára a diósgyőri vár közelében, a Bükkben található Csanyik-völgyben létesítettek vadaskertet. Híresek voltak még Zsigmond és Mátyás király vadaskertjei. Mátyás Budanyéken (a II. kerületben található Vadaskerti út környékén), Rákoson (a mai Városliget táján), Visegrád és Tata környékén tartott fenn vadaskertet, ezek közül különösen a budanyéki volt nevezetes. Mátyás után II. Ulászló, majd II. Lajos fejlesztette és használta, a török idők kezdetekor pedig I. Szulejmán is vadászott benne. Az uralkodók mellett az egyházi és világi hatalmasságok is létesítettek ilyen kerteket: a történeti adatok alapján legalább kétszáz ilyen kertről van tudomásunk, bár ezek természetesen nem mind azonos időben működtek.[6]

A vadaskertekben természetesen főként hazai vadfajok voltak. A középkori Magyarországon azonban egzotikus állatok tartására is volt példa. III. Béla például tevéket ajándékozott Barbarossa Frigyes császárnak, amikor a keresztes hadak élén Magyarországon áthaladt. I. Lajosnak oroszlánja volt, amelyet Nápolyból kapott ajándékba. A legtöbb egzotikus állata valószínűleg Mátyásnak volt: a Velencei Köztársaságtól két oroszlánt kapott ajándékba, emellett egzotikus madarakat, például papagájokat is tartott. Ezek az állatok az egykori Márványvillát (Aula Marmorea) övező budai királyi kertben éltek, amely a mai Dózsa György emlékmű területén lehetett (a Márványvilla egyetlen megmaradt oszlopa ma is ott áll).

Az Állatkert létesítését közvetlenül megelőző időkben a vándorcirkuszok állatseregletei nyújtottak lehetőséget arra, hogy az emberek megcsodálhassanak egyes egzotikus állatokat.[7]

Alapítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Xántus János

Egy magyarországi állatkert alapításának gondolata már a reformkorban, az 1830-as, 1840-es években felvetődött. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, majd az utána következő évek viszonyai azonban nem kedveztek a létesítésnek. Hosszabb szünet után, 1859-ben került szóba ismét a létesítendő állatkert ügye. Az alapítási eszme úttörői közül Xántus János zoológus, etnográfus és utazó, Szabó József geológus professzor, Kubinyi Ágoston, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori igazgatója és Gerenday József, a Füvészkert igazgatója volt a leginkább tevékeny.

Bár a terv lelkes fogadtatásra talált, sőt, 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia is pártolólag foglalkozott az üggyel, a kivitelezésnek kezdetben számos, nagyrészt bürokratikus akadálya volt. Végül 1864-ben, a Magyar Királyi Helytartótanács jóváhagyásával megalakulhatott az „Állatkerti Részvénytársulat”. A szükséges tőkét részvényjegyek kibocsátásával igyekeztek biztosítani. Időközben Pest Szabad Királyi Városánál sikerült elérni, hogy 1865. szeptember 5-én, az akkor még Városerdőnek nevezett Városligetből 31 katasztrális hold és 600 négyszögöl (mintegy 18 hektár) területet a város harmincévi használatra díjmentesen (pontosabban évi egy arany jelképes bérleti díj fejében) átengedjen állatkert létesítése céljából.

A park beosztásának tervét Petz Ármin városi főkertész készítette, az épületek megtervezésére pedig Szkalnitzky Antal és ifj. Koch Henrik kapott megbízást. Reitter Ferenc és Vogel József városi mérnökök vezetésével alakították ki a ma is meglévő, akkor 900 m²-es víztükrű Nagy-tavat, illetve az azt tápláló fúrt kutat is.

Az építési munkálatok befejezésére az 1866-os évben került sor, és az állatállomány nagyobbik részét is ekkor szerezték be. Az igazgató egy rövid ideig Leopold Fitzinger müncheni zoológus volt, majd a megnyitás előtt lemondott, és Xántus Jánost nevezték ki a helyére. Az Állatkert végül 1866. augusztus 9-én, csütörtökön nyitotta meg kapuit. Ekkorra a kertben 11 nagyobb és több kisebb épület készült el, és mintegy 500 állatot láthatott a közönség.[7][8]

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első évtizedekben a bemutatott állatok zömmel a Kárpát-medence élővilágából kerültek ki, bár igazi egzotikus különlegességek is akadtak, például Erzsébet királyné ajándéka, egy zsiráf. Férje, Ferenc József Schönbrunnból 34 állatot ajándékozott a pesti kertnek. Az egyik legnépszerűbb állat – többek között Deák Ferenc kedvence – egy Kristóf nevű barna medve volt, de számos majom és a kiemelkedő papagájgyűjtemény is gazdagította a kertet.

A kezdeti nagy érdeklődés hamarosan lelohadt, mivel a látogatók elsősorban a szenzációt, a látványosságot keresték a kertben. A kert vezetése ezt mutatványosok, komédiások alkalmazásával, sorsjegykibocsátással akarta orvosolni, egyúttal takarékossági intézkedéseket is bevezettek. Az új állatszállítmányok nagyon drágák voltak, ráadásul a történelem is közbeszólt: azok az állatok, amelyeket Xántus János küldött Amerikából, a porosz–osztrák háború miatt végleg Hamburgban maradtak.

Sokat rontott a helyzeten bizonyos Czimek József pénztárnok, akit minél olcsóbb takarmány vásárlásával bíztak meg. Czimek penészes, romlott árut vett, mire Xántus a kialakult helyzet miatt lemondott. Utódja Kriesch János zoológus lett, aki Czimekkel folytatott harcába ellenfelével együtt belebukott. Az igazgató lemondott, a pénztárnokot menesztették. Utódja rövid időre Hegyessy Kálmán lett, majd miután a nagyobb támogatottság reményében az Állatkerti Részvénytársulat átalakult Állat- és Növényhonosító Társasággá, Berecz Antal lett az igazgató. Pénz azonban ekkor sem érkezett elég, az állatállományt járványok, télen pedig a madárházakat fosztogató ligeti rókák pusztították. 1873-ban végül Serák Károly borsodi kisbirtokos ülhetett az igazgatói székbe.[7][9]

A „Serák-korszak”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Serák Károly több mint harminc éven át vezette az intézményt (1873–1906), amit egy utódja sem tudott felülmúlni. A birtokvezetésben nagy gyakorlatra szert tevő Serák rendbe akarta tenni a pénzügyi helyzetet, ezért rengeteg komédiást, mutatványost alkalmazott, sőt, kezdetben az év végi zárójelentések kozmetikázásától sem riadt vissza. Mivel – minden visszásság ellenére – eredményeket tudott felmutatni, 1875-ben már a főváros is hajlandó volt segélyezni a kertet. 1876-ban készült el Hauszmann Alajos tervei alapján az oroszlánok háza, és gróf Semsey Andor egy madárházat építtetett.

1884-től kezdve a hajdani állatkereskedő, Carl Hagenbecknéprajzi mutatványai” is szórakoztatták a közönséget. E mutatványok során távoli népcsoportok mutatkoztak be, ami hasonló szenzáció volt abban az időben, mint az egzotikus állatok. Első alkalommal szingalézek jöttek 20 idomított elefánttal, de a nagyközönség megismerkedhetett a lappokkal és a sziúkkal is. Mivel a bevételek növekedtek, a vezetőség már arra is gondolhatott, hogy a honfoglalás ezredik évfordulójára méltóképpen felkészülhessen. 1890-től kezdve rengeteg új, különleges állatot vásároltak: például Jónást, az első nílusi vízilovat, és egy már akkor is ritkaságszámba menő szumátrai orrszarvút. Új jövevények voltak a kertben a közönséges csimpánzok és az orangutánok, az oroszlánfókák, a sörényes hangyászok és a fehérfarkú gnúk is. Mindkét elefántfajt bemutatták, sőt a körülbelül 2000 állat között majdnem minden medveféle is képviseltette magát.

A millennium környéki állattartás jellemzően a „menazséria-tartásmód” volt, amikor az állatokat szűk ketrecekben tartották és a múzeumokhoz hasonlóan mutatták be a nagyközönségnek. Ekkortájt még nem fordítottak kellő gondot a szakszerű táplálásukra, azonban már sort kerítettek a rendszeres állatorvosi ellenőrzésre.

1896-ban a látogatószám és a bevételek minden eddiginél magasabbra rúgtak. Ekkor egy teljes afrikai törzset is az állatkertbe költöztettek, mely nagy látványosság volt a maga idejében.[10] Azonban ezt követően egy újabb mélyrepülés kezdődött. A jelképes bérleti szerződés a fővárossal lejárt, Budapest pedig nem óhajtott továbbra is ilyen méltányos díjat megállapítani. A magas bérleti díjat a lohadó lelkesedés miatt nem lehetett kitermelni – az utolsó nagyobb állatvásárlás 1898-ban történt.[7][11]

Csőd és átépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután a főváros végül bezáratta a kert egyik legjövedelmezőbb, bár nem éppen profilba vágó egységét, az 1896-ban alapított Látványosságok Házát (más néven Ősbudavárt), ami egy közönséges mulató volt, az állatkert pénzügyi helyzete csak romlott. 1907-ben csődeljárás indult, az Állat- és Növényhonosító Társaságot pedig felszámolták. A még mindig népszerű intézmény üzemeltetését végül ifj. Andrássy Gyula belügyminiszter javaslatára átvette a főváros, amely szabályos árverésen vette meg a vagyont. Ekkor lett a kert neve Budapest Főváros Állat- és Növénykertje.

A fővárosi átvétel után elhatározták a kert átépítését. A városfejlesztő főpolgármester, dr. Bárczy István volt a fő patrónusa ennek a kezdeményezésnek. Az átépítés első lépéseként 1 212 000 aranykoronát biztosítottak az átépítés költségeinek fedezésére, majd kinevezték az állatkert új igazgatóját dr. Ráthonyi Zoltán állatorvos személyében, aki ezen tisztséget az átépítés alatt töltötte be.

Az átépítés irányítására megalakítottak egy tizenkét tagú bizottságot, melynek tagjai mind jó nevű zoológusok, botanikusok, építészek, közéleti személyiségek voltak. A bizottságot négy fő vezette, melynek dr. Bódy Tivadar alpolgármester volt az elnöke. Kovách Aladár a közönség igényeit juttatta érvényre, Lendl Adolf pedig a tudományos program kidolgozásáért volt felelős. A terv elfogadása után az összeget 4 millió aranykoronára emelték. A kert az átépítés miatt 1909–1912 között zárva tartott. A kert területéből átengedtek egy részt a mutatványosoknak, így az most már véglegesen különvált az állatkerttől. A megmaradt területen az állatokat úgy helyezték el, hogy az tükrözze a rendszertani viszonyaikat. Az állatkert mellé növénykertet is terveztek, hasonló koncepció szerint.

A mesterséges szikla szerkezet-építési munkái, 1907–1910 között.

A bizottság tagjai tanulmányozták a korabeli állatkerteket és ennek eredményeképpen döntöttek úgy, hogy a Carl Hagenbeck-féle panoráma-kifutó (szabadkifutó) terveket kívánják ebben az állatkertben is megvalósítani. E terv keretében az állatok kifutóit vizes- és szárazárokkal választották el a látogatóktól. Két műsziklát is építettek, a látott újításokat felhasználva. A kis- és nagy-szikla vasbeton rácsszerkezetre épült, Végh Gyula tervei szerint.

Az állatkert régi épületeit elbontották és újakat emeltek a helyükön. Az új épületek egységet alkotva, de különböző stílusban épültek meg köszönhetően annak, hogy az építészek több generációt képviseltek. A főkapu és a keleties stílusú elefántház megtervezését Neuschloss Kornélra bízták. Az állatházak többségét (madárház, bölényház, szarvasház) pedig Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervezte, akik nem sokkal előtte tértek vissza Erdélyből, és munkájukhoz felhasználták az ott látottakat. A pálmaházat és az alatta található akváriumot, Räde Károly és Ilsemann Keresztély tervei alapján építették.

Mivel a régi állatkertből csak néhány állat maradt meg, gondoskodni kellett új, érdekes állatok beszerzéséről. Ez részben vásárlás útján történt, de a kert sok állatot ajándékba kapott. Kittenberger Kálmán, a neves vadászati szakíró például több állatot is gyűjtött az állatkert számára. Így került például Budapestre az állatkertekben akkor igen ritkán bemutatott földimalac is. A Khartumban, Szudán fővárosában vásárolt zsiráfok vonaton és hajón utazva jutottak el a magyar fővárosba, a Nyugati Pályaudvartól az állatkertig pedig kötőfékkel, lábon vezették őket. A vásárlással közel 2000 új állata lett az állatkertnek. Sok állatot ajándékba kaptak, például kapucinusmajmot. Az egzotikus vadállatokon kívül Magyarországon őshonos fajtákat is beszereztek.[7][12]

A megújult kert megnyitása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az újjáépített Állatkert 1912. május 20-án nyitott ki. A sajtóban Európa egyik legmodernebb állatkertjének nevezték, elsősorban az állattartás és bemutatás módja, az édes- és sós-vízi akvárium gyűjteménye miatt.

Az állatállomány igen gazdag volt: a korabeli állatkertek közül elsőként háromféle emberszabású majomfajtát (csimpánz, orangután, gibbon) is láthatott a közönség, de páviánok, tarka makik, mandrillok, vízidisznó, tarajos sül, medvék, macskafélék, rágcsálók és egyéb különleges állatok is részei voltak az állománynak. Hazánkban megtalálható állatfajtákat is bemutattak, mint például a gímszarvas, dámvad, őz vagy a szürkemarha. 1915-ben az állatkerti szaporulat már lehetővé tette, hogy állatóvodát is nyissanak.

A kert egyértelmű sikere ellenére az intézmény vezetősége további lehetőségeket keresett, hogy a látogatószám a későbbiekben se csökkenjen. Igyekeztek kiegészíteni a szórakozási lehetőségeket a kerten belül, ám a korábbi időszakok tapasztalataiból tanulva kerülték a vurstli-jellegű attrakciókat. Olyan programokat kínáltak, amelyek összeegyeztethetők voltak az ismeretterjesztéssel. Különlegességként a látogatók felülhettek a pónilovak, elefántok és tevék hátára, a barlangmoziban ismeretterjesztő filmeket vetítettek, és katonazenekar is szórakoztatta a nézőket. Még egy sziklavendéglőt is nyitottak .

A napi belépőkön kívül bevezették a bérleteket, ami elősegítette, hogy a kertnek kialakuljon egy visszatérő közönsége. A pénzügyi stabilitáson túl az intézmény vezetése a természettudományos ismeretterjesztést tűzte ki feladatául, amelynek keretében a Fővárosi Könyvtárral együttműködve egy kis könyvtári kirendeltséget helyeztek el a kertben a főkapu közelében, hogy a látogatók az ott tartókodásuk idejére kikölcsönözhessék azokat. Az állatkert külön újságot indított Természet címmel.[7][13]

Az első világháború idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1914-ben kitört az első világháború, amely komoly nehézségekkel szembesítette Lendl Adolfot és munkatársait. A háború alatt az állatkert nem tudott megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt vásárolni az állatoknak, így elsősorban az egzotikus fajok pusztultak, míg a végén az egyszerű szalmát is nehéz volt beszerezni. Az akvárium lakóinak java része is elpusztult, hiszen tengervizet sem lehetett hozatni. A férfi állatápolók többsége a fronton harcolt, így a cég munkaerőhiányban is szenvedett, amelyet úgy próbáltak megoldani, hogy a fronton harcoló alkalmazottak családtagjait foglalkoztatták helyettük.

A háborús időszak alatt is jelentős volt a szaporulat, de a körülmények miatt az újszülöttek nem éltek sokáig. A török követség kérésének politikai okokból eleget téve átépítették az Elefántházat, mivel szerintük az egy mecsethez hasonlított.[7]

A két világháború között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1919-ben Lendl Adolfot leváltották igazgatói tisztségéből, és helyére aligazgatóként Hilbert Rezső lépett, aki 1909 óta dolgozott az állatkertben mint pénzügyi vezető. Az ő feladata volt, hogy a világháború miatt pénzügyi válságban levő állatkertet újra nyereségessé tegye. A főváros is anyagi gondokkal küzdött, így nem támogatta az állatkertet, ezért a kertnek saját forrásokat kellett teremtenie. Takarékosságból a park locsolóberendezéseit az állatkert saját kútjáról táplálták. Új állatok megvételére sem volt lehetőség, azonban a meglévő állomány jobb gondozásával elősegítették a szaporulatot, amelyek közül egyes egyedeket más állatokra cseréltek el. 1920 tavaszán a madaraknál megjelent a kolera, így sok elpusztult belőlük, az emlősöknél viszont jó eredményeket értek el a szaporítással.

A rendszeres szaporulatnak és a javuló pénzügyi helyzetnek köszönhetően sok új állatra tettek szert. Csere útján jutottak hozzá az elefánthoz, de zebrákat, jegesmedvét, fókákat is sikerült szerezniük. Egyszerre nyolc antilopfajtát is megtekinthettek a látogatók. A korábbi állatkerti könyvtárt is újjáélesztették. Nagy elismerést jelentett, hogy 1927-ben itt tartotta meg kongresszusát a Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság, elsősorban az állatkert bölényvédelmi tevékenysége miatt. „Állatkerti előadások a tanuló ifjúság részére” címmel előadás-sorozatot tartottak az állatkertben. Szaktudósok oktatták a látogatókat.

Hilbert Rezső 67 éves korában, 1929 januárjában vonult nyugdíjba, ezért a főváros pályázatot írt ki az állatkert vezetésére, amelyet az akkor 46 éves Nádler Herbert nyert meg. Nádler hozzáfogott az állatkert átszervezéséhez, sorra felújították az állatházakat, az állatok biológiai igényeinek megfelelő teret biztosítottak számukra. Ő vezette be a gímszarvasoknál a róla elnevezett kerítésformát, amely megakadályozza, hogy üzekedéskor a bika a tehénben agancsával kárt tegyen. Kiépítettek egy Afrika-társaskifutót az antilopok és a zebrák számára. Átépítették az akváriumot, és 1936-ra befejezték a majomházat, amely akkoriban rendkívül korszerűnek számított. Eközben sok állat szaporodott: oroszlánok, tigrisek, rénszarvasok, valamint több állatot is vásároltak, például japán óriásszalamandrát, csimpánzt, és hosszú idő után két zsiráfot.[7][14]

A második világháború idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború hatalmas károkat okozott a kertben. Az előző háborúban is előállt ellátási problémák és emberhiány csak a kisebbik gond volt, sajnos az Állatkert Budapest ostromakor a frontvonalba került. Súlyos bombatámadások érték, aminek következtében az állatok és az épületek java elpusztult. Az ostrom elvonultával a kiéhezett lakosság végzett az állatokkal. A háború előtt még 2500 példány élt a kertben, a háború végére 15 maradt életben, az Állatkert rettenetes képet mutatott. Az intézmény összes dolgozójának összefogása eredményeképpen a kertet 1945. május elsején újra megnyitották, miután a romokat eltakarították, és sikerült egy pár újabb állatra is szert tenni, amelyeket az egyetlen megmaradt Elefántházban szállásolták el. A háborút követő pár évben nagyon lassan folyt a helyreállítás, építőanyag hiányában. A kert állatállománya újra növekedni kezdett.[15]

A Rákosi-rendszer alatt és a Kádár-korszakban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nádler Herbert 1948-ban nyugdíjba vonult, s helyette – mint akkor minden intézményben – munkás igazgatót neveztek ki, Láng István cipőfelsőrész-készítőt. Láng után egy rövid ideig Károlyi József vezette az állatkertet.

1956 és 1967 között az állatkert vezetésével Anghi Csabát bízták meg. Még osztályfelügyelőként ő vizsgálta először behatóan a zsiráfborjak növekedését, a különféle zebrafajok és alfajaik csíkozatát, és indította el a törzskönyvezést az állatkertben. Tudományos alapokra helyezte a kert működését, számos tudományos kutatást indított. Kérte az Akadémiát és a fővárost, hogy az állatkert kapja meg a tudományos intézet besorolást — ezt 1956 nyarán meg is kapta. 1957-ben ismeretterjesztő füzetsorozatot indított Zoo Budapest címmel. E füzetek a kert lakóit és a kulisszák mögötti világot is bemutatták. Ez évben rendezték meg az első állatkerttörténeti kiállítást is. Munkája közben gazdag hazai és nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Az ő igazgatása alatt az intézmény ismét Európa egyik legmodernebb állatkertjévé vált, és az állatok beszerzését is tervszerűsítette. Az állatkertnek konvertibilis valutát kellett igényelnie, ezért új állatokat csak 1959-ben tudtak beszerezni. Kiemelkedő eredményeket értek el a nagymacskák és a vízilovak szaporításánál. A kutatások eredményeit először 1962-ben foglalták össze a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos lapjában, a Magyar Tudományban. 1966-ban ülte a centenáriumát az állatkert, ez alkalomból az ünnepséggel egy időben nemzetközi tudományos ülést is tartottak.

E jelentős alkalomból adták át a Rovarházat, állították helyre a Kis- és a Nagysziklát. A háborúban elpusztult régi Zsiráfház helyén újat építettek, majd 1965-ben az állatok is megérkeztek. Az eredetileg fából épült, a háborúban elpusztult Bölényház helyére vasbetonból emeltek újat.

Anghi Csaba 1967-ben nyugdíjba vonult, és Szederjei Ákos követte az igazgatói székben. Ő folytatta a kert tervszerű fejlesztését, korszerűsítését. Elkészült a Teveház, a Vivárium, ahol gerincteleneket láthatott a közönség, és javították a dolgozók munkakörülményeit is. Az 1971-ben tartott Vadászati Világkiállítás egyes eseményeit az Állatkertben rendezték, és utána a kert több, kiállított állatot megkapott. Szederjei igazgatósága alatt kezdtek figyelmet szentelni az állatok mentális állapotára is.

1978-ban Holdas Sándor lett a kert igazgatója. Korszerűsítették a fűtésrendszert, a kokszról gázüzemű fűtésre álltak át. Átépítették, illetve felújították a Vidraházat, a Bagolyvárat és a Madárházat. 1987-ben nevezték ki Szijj Józsefet igazgatónak, ezután fejezték be az Emberszabású Majmok Házát. 1991-re, a megnyitás 125. évfordulójára felújították az elefántos főkaput és újjáépítették a Kenguruházat.

A rendszerváltástól napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elefántház
A Pálmaház
A 2010 szeptemberében átadott, az eredeti tervek (Kós KárolyZrumetzky Dezső) alapján átépített Bölényház
Az újjáépített Sarkvidéki panoráma
A 2011-ben átadott India-ház

Az 1990-es években az intézmény igazgatója Persányi Miklós volt, akinek az idején jelentős rekonstrukciók folytak, egyrészt a kert régi épületeinek felújítása, bővítése, másrészt új bemutató létesítmények építése. Egyre nagyobb hangsúlyt kapott a kert népszerűsítése különféle programok, szórakozási lehetőségek által, amelyek egyúttal az ismeretterjesztést is szolgálták.

1998 májusában a Japán-magyar Baráti Társaság adományának is köszönhetően megnyílt a Bonsai pavilon, amely a kontinens első nemzeti gyűjteménye.[16] 1999-ben számos új, különleges faj érkezett a kertbe. Ilyen például az elefántcickány, a sivatagi róka, a fakó keselyű, vagy a tarvarjak, amelyek egy tenyészprogram keretében kerültek hazánkba. Abban az évben adták át a Kis-szikla oldalában az új fókamedencét is.[17] 2000 májusában pénzdíjas fotópályázatot hirdetett a kert, a zsűriben a Fotóművészek Szövetsége is helyet kapott. A pályázatot kiállítás zárta. A kert már ekkor szerepet vállalt a környezetvédelemben, és egy kiállítás keretében szembesítette a látogatókat a hulladékok helytelen kezelésével, felhíva a figyelmet környezetünk megóvására. Júliusban megnyílt a világon akkor egyedülálló Lepkekert, ahol több száz pillangó között szabadon sétálhatnak a látogatók. Az év novemberében fejeződött be a Pálmaház kilenc évnyi rekonstrukciója is, melynek során az épületet az eredeti, 1912-ben átadott szépségében állították helyre, egyben bővítették a bemutatott növény- és állatfajok számát is.[18] 2001-ben az 1999 márciusában átadott, felújított Elefántház Europa Nostra-díjat kapott. A szervezet 1964 óta díjazza az épített nemzeti örökségek megóvását. A díjátadásra Maastrichtban került sor, a díjat Henrik dán herceg adta át. Az esemény alkalmából emléktáblát helyeztek el az épület falán.[19] A Pálmaház előtti 2500 négyzetméteres területen, hasonlóan az egykori kastélyparkokhoz, sövénylabirintust telepítettek. A sövény hossza több mint 500 méter, amely egyben csökkenti a zaj- és porártalmat.[20] A rendszerváltást követően az állatkert működési költségét közel azonos arányban fedezte az állami támogatás, valamint a kert saját bevétele. A folyamatos fejlesztések egyre népszerűbbé tették a kertet, jelentősen nőtt a látogatók száma, kedveltté vált az "örökbefogadás", nőtt az adó 1%-át felajánlók száma, így 2001-ben a saját bevétel (mintegy 822 millió forint) több mint duplájára nőtt az állami támogatáshoz képest (mintegy 379 millió forint).[21] 2002 augusztusában a Fővárosi Állatkert adott otthont a II. Magyarországi Zoopedagógiai Konferenciának, melynek keretében pedagógusok és egyetemi, főiskolai hallgatók tájékozódhattak a zoopedagógia és a fenntarthatóságra nevelés témakörében.

2003 májusában dr. Persányi Miklóst környezetvédelmi és vízügyi miniszternek nevezték ki.[22] A főigazgatói teendőkkel ekkor az intézmény nyugalmazott gyűjteményi igazgatóját, dr. Bogsch Ilmát bízták meg, aki még ugyanabban az évben a főigazgatói tisztségre kiírt pályázatot is megnyerte. 2004 januárjában – hétvényi szünet után – újra megnyílt a korszerűsített és felújított tengeri akvárium, míg márciusban átadták a megújult „Vízparti élet” házát. Míg az előbbiben a tengeri, itt a folyami élővilágot mutatják be. Szeptemberben a felújított Majomház nyitotta meg kapuit. A teljes rekonstrukció 325 millió forintba került és amellett, hogy az átépítés során megőrizték a Kós Károly és Zrumeczky Dezső által megtervezett épület jellegét, korszerűsítették az állattartó tereket. Decemberben a világszerte elismert főemlőskutató, Jane Goodall tett látogatást a kertben, a Rügyek és Gyökerek nevű szervezet alapítójaként.[23] 2005 májusában, az Íriszkedvelők Magyarországi Egyesületével közösen, itt rendezték meg az I. Magyarországi Nőszirom Kiállítást. Júliusban a Kis-szikla oldalában átadták az oroszlánfókák új medencéjét, melynek újdonsága, hogy üveg betekintőablakon át a látogatók figyelemmel kísérhetik a fókák víz alatti tevékenységét is.[24] 2006 júniusában ehhez kapcsolódva birtokba vehették a jegesmedvék is a kibővített lakhelyüket, így teljesen megújult a Sarkvidéki panoráma. Az átépítés során a fókák külső kifutója mintegy másfélszeresére, a jegesmedvéké pedig háromszorosára nőtt.

2007 májusa óta előbb megbízott, majd szeptember 1-jétől kinevezett főigazgatóként ismét dr. Persányi Miklós irányítja az Állatkertet. Ez év júliusában egy új bemutatóhelyet adtak át a közönségnek, a Pákásztanyát. Az épületben élethűen alakítottak ki egy pákász- és halásztanyát, ahol hazai halfajokat mutatnak be. A korábbi madárteleltető házat átalakították, és Xantus-ház néven augusztusban újra megnyitották. Az épületben Délkelet-Ázsia élővilága ismerhető meg. A megnyitón Jakarta és az Indonéz Köztársaság nagykövete is részt vett. A 280 milliós felújítási költséghez 78 millióval járult hozzá a főváros.[25] 2008 a nagy átadások és újdonságok éve volt. Számos építkezést, felújítást fejeztek be, és ezekbe az új létesítményekbe új állatokat is beszereztek. A befejeződött munkálatok összesen 2,7 milliárd forintba kerültek, fővárosi beruházásként. Bővítették a programkínálatot is: állatbemutatókat, látványetetéseket, valamint a felnőtteknek hangversenysorozat tartottak. Új kifutót kaptak az emberszabású majmok, Afrika állatai számára létrehozták a Szavanna-kifutót, megújult a Nagy-szikla és újra megnyílt a Tejcsarnok is.[26] Az újonnan beszerzett állatok között volt a berber makákó, a Böhm-zebra, az ecsetfülű disznó, a Mhorr-gazella és a komodói sárkány is. Mindezek mellett megrendeztek egy nemzetközi tevekonferenciát, és Erőss Zsolt hegymászó himalájai képeit is bemutatták egy kiállítás keretében. 2009 márciusában az Állatkert valamennyi épületét és építményét műemlékvédelmi oltalom alá helyezték. Ezt megelőzően csak az épületek csak egy részének volt ilyen státusza és a többi csak műemléki környezetnek minősült.[27] Ugyanez évben adták át a gyűrűsfarkú makik kifutóját, ahová a látogatók is bemehetnek, és hasonlóan a Lepkekerthez vagy a Pálmaházhoz, testközelből figyelhetik meg az állatokat. Júniusban megnyílt a korábban kenguruházként funkcionáló Mérgesház, ahol a mérget termelő vagy fogyasztó állatokat mutatják be, többek között ide került a komodói varánusz is.[28] 2010 januárjában megnyílt az Ausztrál ház, amelyben a látogatók Ausztrália egyedülálló állatvilágával ismerkedhetnek meg. A műemléki oltalom alatt álló épület felújítása, átalakítása mintegy 55 millióba került, amelyet teljes egészében a kert teremtett elő.[29] Ugyancsak 2010 folyamán került sor a Bölényház és a Zsiráfház eredeti tervek alapján történő visszaépítésére, de a kor követelményeinek megfelelően kialakítva. Az épületek a második világháborúban semmisültek meg, a 60-as években helyükre húzott épületeket most elbontották. Az építkezés során a fűtést úgy alakították ki, hogy a hőenergiát a Széchenyi gyógyfürdő termálvizéből nyerik. A beruházás értéke mintegy 412 millió forint volt.[30] A Madagaszkár-ház megnyitására júniusban került sor, októberben pedig befejeződött a Nagy-tó és a Sziklakert felújítása, melyet a kert uniós támogatással tudott megvalósítani.[31] Ez évben a Fővárosi Állatkert adott otthon az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége Botanikai szakcsoportjának 10., jubileumi konferenciájának, ahol 14 ország szakemberei folytattak tanácskozást. A kert két nőstény indiai oroszlánt is vásárolt, későbbi tenyésztési céllal. Ez azért kiemelt jelentőségű, mivel e fajból csak néhány száz egyed él a Földön.

Uniós és fővárosi támogatás segítségével 2011 folyamán átépül a Nagy-szikla. A tervek szerint belsejében Varázshegy-Életmúzeum néven komplex kiállító- és rendezvényteret alakítanak ki. A beruházás költsége több mint egy milliárd forint, melyből 3000 négyzetméteres interaktív kiállítást hoznak létre 17 teremben, amely télen is programot tud biztosítani a látogatóknak. Tervezett megnyitása 2012-ben várható.[32]

Az eredetileg 1912-ben épült Tigrisházat átalakították, és 2011 júliusában mint India-ház nyitotta meg újra kapuit. Az ünnepségen az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete is részt vett. Az épület ad otthont az indiai tigriseknek és más, Indiában őshonos állatnak, valamint magában foglal egy kiállítást is, mely az indiai civilizációt mutatja be.[33]

A Fővárosi Közgyűlés 2012 novemberében döntött az állatkert területének bővítéséről, amely a vidámparki területek felhasználásával történik meg. Mivel mind az állatkert, mind a vidámpark helyhiánnyal küszködött mindenképpen kényszermegoldás született, amely egyik intézmény területi szűkösségén oldani képes. A kert területi gondjainak orvoslását célzóan már korábban is zajlottak viták, a bővítéssel kapcsolatban azonban csak ekkor született jogerős határozat. Így az állatkert immár 17,3 hektárnyi[34] területen folytathatja természetvédelmi, oktatási, szórakoztatási tevékenységét.

Az Állatkert igazgatói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műemléki környezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fővárosi Állat- és Növénykert egyik különlegessége a 20. század elejének hangulatát idéző épített környezet. Épületeit és építményeit 2009-ben műemléki védettség alá helyezték.[35]

Építéstörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Állatkert eredeti, az 1866-os megnyitásra készült épületeit Szkalnitzky Antal és ifj. Koch Henrik tervezték. Az akkor emelt épületek többségét az 1900-as évek elején lebontották. Egyedül a Bagolyvár maradt fenn mind a mai napig, bár időközben a kert egy másik pontjára helyezték át. Az első zsiráfház 1868-ban készült el Lóhr Antal tervei szerint, 1876-ban pedig oroszlánházat építettek Hauszmann Alajos tervei alapján. Ezeket az épületeket azonban szintén lebontották a 20. század elején.

A műemlék épületek többsége az 1909–1912 közötti átépítéskor épült. Közülük a Főkaput és az Elefántházat Neuschloss Kornél műépítész tervezte. Mivel Neuschloss egyben az átépítés műszaki munkálatainak irányítója is volt, a két épület megtervezését díjmentesen, honorárium nélkül vállalta. Az épületek többségének megtervezésével azonban Neuschloss javaslatára Kós Károlyt és Zrumeczky Dezsőt bízták meg. A két fiatal építész nem sokkal korábban fejezte be építészeti tanulmányait, a megbízatás előtt közvetlenül pedig a kalotaszegi népi építészetet dokumentálták. Nem véletlen tehát, hogy az általuk tervezett épületek jelentős része a „fatornyos” építészet formavilágát eleveníti fel. Kós és Zrumeczky állatkerti épületeinek többsége ma is áll, némelyikük (struccház, bivalyház, második zsiráfház) a második világháborúban elpusztult, az eredetileg zebraistállónak épült állatházat pedig, amelyet 1932-től kezdve kenguruházként használtak, az 1980-as évek végén átépítették, teljesen új épületet alakítva ki.

Ugyancsak az átépítéskor emelték a műsziklákat, illetve a Pálmaházat is, ezeket azonban nem Kós és Zrumeczky tervezték. A Pálmaház Végh Gyula székesfővárosi mérnök munkáját dicséri, jóllehet a tervek elkészítésében részt vett Räde Károly és Ilsemann Keresztély is. Ugyancsak Végh készítette el a Pálmaház alagsorában kialakított Akvárium terveit, Lendl Adolf iránymutatása alapján. A Kis- és a Nagyszikla vasbeton vázát is Végh Gyula tervezte, a sziklafelszínt Benke Gyula szobrászművész mintázta meg.

Az állatkert egészét érintő nagy átépítés után évtizedekig csak kisebb építkezések történtek. Ezek egyike volt 1934-ben a tóparti sétány kiépítése, vagy a Majomház északi, üvegtetejű szárnyának kialakítása 1936-ban. A második világháború után a romos épületek helyreállítása jelentett építési feladatot. Az első új épület az 1952-ben átadott új Madártelelő volt. A háborúban elpusztult bivalyház helyén hevenyészett „szarvasmarha ház” épült, ám az 1960-as években már komolyabb állatházak (Bölényház, Zsiráfház, Teveház) épültek a háborúban elpusztult régi épületek pótlására. Ezek nagy részét Kéri Gyula és Bodnár Ferenc tervezték.

Az 1980-as években számos felújítás mellett új szárnyépületekkel bővítették ki a Bagolyvárat, önálló házat kaptak az emberszabású majmok, 1991-re pedig elkészült a Beöthy Mária tervezte új Kenguruház is, emeletén az éjszakai állatokat bemutató noktuáriummal. A régi állatházak felújítása mellett a közelmúltban több új épületet is kialakítottak az állatkertben. Ezek közé tartozik a Bonsai Pavilon, a Dél-Amerika Ház, a Dombház, a „Sarkvidéki Panoráma” elnevezésű új kifutórendszer, illetve az 1912-es tervek és régi fotók alapján újra felépített Krokodilház is. Ez utóbbi állatház új terveit Czégány Sándor készítette.

2008-ban átadásra került a Szavannakifutó, otthont adva Afrika állatainak. A terveket az Anthony Gall által vezetett építésziroda készítette, kivitelező a Strabag volt. Ebben az évben a Nagy-szikla oldalában újra megnyitotta kapuit a Tejcsarnok, amely a második világháborúban megsemmisült. 2010-ben a közönség birtokba vehette az Ausztrál házat, és egy korábbi majomházból kialakított Madagaszkár-házat. A második világháborúban megsemmisült Bivalyház és Zsiráfház, melyeket annak idején Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervezett, az eredeti tervek alapján épült újjá.[36]

Jelenlegi épületek és építmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állatkert jelenleg is meglévő épületei közül a jelentősebbeket az alábbi lista tartalmazza. Zárójelben szerepel a tervező(k) neve és az átadás éve is.

A 2006 novemberében átadott, az eredeti tervek alapján újraépített Krokodilház
A 2010 januárjában átadott Ausztrál ház
A 2010 júniusában átadott Madagaszkár-ház
  • Bagolyvár (Szkalnitzky és Koch, 1866)
  • Főkapu (Neuschloss, 1912)
  • Információs pavilon (Kós és Zrumeczky, 1912)
  • Makiház (egykori Bambi-ház) (Kós és Zrumeczky, 1912)
  • Mókusház (Kós és Zrumeczky, 1912)
  • Mandrillház (egykori Rágcsáló-, ill. Kisemlősház) (Kós és Zrumeczky, 1912)
  • Elefántház (Neuschloss, 1912)
  • Nagy-szikla (Végh és Benke, 1912)
  • Kis-szikla (Végh és Benke, 1912)
  • Fácános (Kós és Zrumeczky, 1912)
  • Norvég ház (Kós és Zrumeczky, 1912)
  • Szarvasház (Kós és Zrumeczky, 1912)
  • Pálmaház (Végh, Räde és Ilsemann, 1912)
  • Emberszabású majmok háza (BUVÁTI, 1987)[37]
  • Kenguruház (Beöthy, 1991)
  • Parasztudvar (Eredeti tervek alapján Gall, 1996)
  • Bonsai Pavilon (Kis és Szlabey, 1998)
  • Dél-Amerika-ház (Kis, 1999)
  • Xantus-ház (2007)
(Korábban: Természet Ékszerei (egykori Madártelelő, FTI, 1952))
  • Szavanna Istálló (Gall, 2008)
  • Ausztrál ház (2010)
(Korábban: Madárház (Kós és Zrumeczky, 1912))
  • Madagaszkár-ház (2010)
(Korábban: Majomház (Kós és Zrumeczky, 1912))
  • Dombház (Kis, 2004)
  • Krokodilház (Eredeti tervek alapján Czégány, 2006)
  • Bölényház (Eredeti tervek alapján a Construm Kft., 2010)
  • Zsiráfház (Eredeti tervek alapján a Construm Kft., 2010)[38]
  • India-ház (2011) (egykori Tigrisházból, Kós és Zrumeczky, 1912)

A fentiek mellett több kisebb épület (például szivattyúház, falatozók stb.), illetve a közönség számára nem látogatható létesítmények (például TMK műhelyek, gazdasági udvar épületei) alkotják a kert épületállományát. A látogatók számára rendelkezésre áll információs pavilon; a tájékozódást segítő térkép, állatkerti útmutató, tájékoztató és iránymutató táblák; vendéglátó egységek (falatozók, kávézó, önkiszolgáló étterem) és mosdók, pelenkázók. A gyerekek számára biztonságos játszóteret alakítottak ki.

Képzőművészeti alkotások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Elefántház bejárata

Az állatkert területén több figyelemre méltó képzőművészeti alkotás is található. Ezek egy része az épületeket díszítő elem, más részük önálló, az épületektől független alkotás. A jelentősebbeket az alábbi felsorolás tekinti át:

  • a Főkapu Maugsch Gyula által készített szobordíszei (kőelefántok és elefánthajcsárok, jegesmedvék, kimérafejek, egytornyú vár, mandrillok stb.);
  • az Elefántház eozinmázas szobordíszei és domborművei, amelyek a pécsi Zsolnay porcelángyárban készültek;
  • faragott, figurális gerendavégek több állatházon (Elefántház, Madárház, Szarvasház stb.);
  • díszes vasalatok, kilincsek (csaknem valamennyi műemlék állatházon);
  • Róth Miksa mozaikjai a Főkapun és az Akváriumban;
  • Altamira-barlang rajzok alapján bölény sgraffito díszítés a Bölényházon;
  • Horváth Mária üvegfestő ólomüveg ablakai a Madárház toronycsarnokában;
  • Cro-magnoni ember bronzszobra (Tóth István alkotása);
  • Székely Kata kisplasztikái (orrszarvú, gyűrűsfarkú maki, oroszlánfókák, jegesmedve, hóbagoly, tapír);
  • ivókutak a kert több pontján (Stössel Nánda, illetve Háber Szilvai alkotásai);
  • kovácsoltvas pányvakampó (1912-ben minden állatház előtt volt, a fuvaros lovak kikötésére szolgált – mára egyetlen darab maradt meg a Fácános előtt);
  • kovácsoltvas szemétkosarak faragott tölgyfa lábazaton (az 1912-es tervek után újragyártott darabok).

Élő gyűjtemény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zoológiai gyűjtemény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állatkert 1067 állatfaj körülbelül tíz és félezer egyedét mutatja be.[39] Széles áttekintést nyújt a Föld élővilágának sokféleségéből, benne valamennyi kontinens állatvilágának képviselői megtalálhatók. A sok egyed miatt a gyűjtemény nemzetközi összehasonlításban is számottevő, a látogató az állatkertekben legnépszerűbb emlősök és madarak mellett hüllőket, kétéltűeket, különféle halakat és gazdag gerinctelen gyűjteményt láthat.[40][41]

Az emlősök szinte minden jelentősebb csoportjának képviselőit láthatja a közönség, így a gyűjteményben akadnak:

A madarak közül igen gazdag a papagájok gyűjteménye (olyan különlegességekkel, mint a jácintkék ara, a vörösfülű ara, vagy a kea), de figyelmet érdemelnek a rendszeresen szaporodó rózsás flamingók, a sisakos kazuárok és az emuk, a pápaszemes pingvinek, a Nagy-tó vízimadarai, valamint a Pálmaház és a Madárház belső terében látható trópusi madárfajok.

A hüllők közül a krokodilok (mississippi aligátor, nílusi krokodil), a teknősök (például borneói folyamiteknős, vöröshasú huszárteknős, szenes teknős, sarkantyús teknős), valamint az úgynevezett pikkelyes testű hüllők (például Haiti-orrszarvúleguán, nappali gekkó, fehérajkú piton, gaboni vipera, sztyeppi varánusz) számos faja is látható.

A kétéltűeket több békafaj (például afrikai karmosbéka, amerikai ökörbéka), valamint farkos kétéltűek (például bordás gőte, mexikói axololt) képviselik. Különlegességnek számít a foltos szalamandrák tenyészállománya.

A tengeri halak többsége a Pálmaház alatti Akváriumban látható. A Némó nyomában című animációs film bemutatása óta igen népszerűnek számító trópusi halfajok, így például a rózsalakó bohóchal és a palettás doktorhal mellett a barnasávos bambuszcápa, a tehénhal, a Picasso-íjhal, valamint a holdmakréla is megtalálható a medencékben bemutatott összesen 200 tengeri faj között. Az édesvízi halakat a kert több pontján is bemutatják, a hazai vizekben is előforduló fajok (például kecsege, viza, kárász, ponty, európai harcsa) mellett a trópusi édesvizek halaiból is gazdag gyűjtemény van.

A gerinctelenek nagy része az ízeltlábúak közül kerül ki. A pókszabásúakat többféle madárpók, illetve különféle skorpiók képviselik, de akadnak a gyűjteményben ikerszelvényesek, valamint számos rovar is. Különösen az egzotikus rózsabogár fajok szaporításában értek el jelentős eredményeket. Érdekesség a veszpárium, azaz a darázs-bemutató, ahol a közönség a déli papírdarazsak életét, táplálkozását és építő tevékenységét figyelheti meg. A gerinctelenek további csoportjait képviselik az achátcsigák, illetve az Akváriumban található gerinctelenek, köztük a korallok és a viaszrózsák számos faja.

A nagyvárosi közönség számára valóságos egzotikumot jelentenek a Parasztudvarban látható magyarországi háziállatfajták. Az 1996-ban kialakított létesítményben hucul lovat, magyar tarka szarvasmarhát, cigája juhot, mangalica sertést, valamint különféle hazai baromfifajtákat (például erdélyi kopasznyakú tyúk, magyar lúd) mutatnak be. A magyar kutyafajtákat a mudik képviselik.

Állattartási körülmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es évek közepén megkezdett felújítások eredményeképpen az elmúlt években szinte minden faj korszerű, új férőhelyet kapott. Ezek nemcsak kellően tágasak, hanem a berendezésük is megfelel az állatok biológiai igényeinek. A felújítások nyomán az állattartó helyek megfelelnek mind az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége szabványainak, mind pedig a vonatkozó hazai jogszabályban szereplő követelményeknek.

Botanikai gyűjtemény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fővárosi Állat- és Növénykert – amint a neve is mutatja – nemcsak állatkertként, hanem növénykertként is működik. Növénygyűjteménye mintegy 2000 különféle fajból, alfajból és változatból áll. A botanikai kollekció igen fontos része az úgynevezett dendrológiai gyűjtemény, vagyis a park fáinak sokasága. Amellett, hogy a csaknem összefüggő lombsátor hozzájárul az állatkert jellegzetes hangulatához, liget jellegéhez, számos említésre érdemes fafaj, illetve egyed található a kert területén. A legidősebb fa alighanem a Nagy-tó partján álló tekintélyes platán, amelyet valószínűleg még az intézmény alapítása előtt ültettek. A pontosan ismert korú fák közül a Dél-Amerika Kifutó szélén álló kanadai nyár a legidősebb: 1910-ben ültették. A kert faóriásai között számos további faj, így a fehér nyár, a magas kőris, a kocsányos tölgy, és a vénic-szil is megtalálható, sőt, fennmaradt egy az 1930-as években ültetett páfrányfenyőkből is.

A szabadföldi tájkertészet a kert szinte minden pontjára kiterjed. Már a tél végén, a tavasz legelső napjain kinyílnak a téltemető szirmai, és ettől kezdve egészen késő őszig mindenütt virít valamilyen érdekes növény. Említést érdemel a tigrisek kifutója mellett található amur flórakert, a jegesmedvék szomszédságában található sziklakert is. A Japánkert kialakításának munkálatai 1963-ban kezdődtek meg, így ma már terebélyes lombozatú fák teszik gazdaggá. A Japánkertben található fajok mindegyike honos Japánban, a kert kialakítása a japán kertépítészet hagyományait követi. Legszebb képét a japán díszcseresznye tavaszi virágzásakor mutatja.

A trópusi növények gyűjteményének központja a Pálmaházban található: a termetes washingtoniától a banánon át egészen a szágópálmáig számos érdekes trópusi növényt láthat itt a látogató. A szomszédos citruskert üvegházában elsősorban a mediterrán és szubtrópus területek néhány haszonnövényével ismerkedhet a közönség: köztük olyan fajokkal, amelynek a termését mindenki jól ismeri, magát az egész növényt azonban már jóval kevesebben.

Szórakozási lehetőségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állatkertben számos szolgáltatás szórakoztató program várja a látogatókat:

  • pónilovaglás (a nyári szezonban)
  • pónilovas kocsikázás (a nyári szezonban)
  • „elektrovili” elektromos kisvonat (a nyári szezonban)
  • „állatok akcióban” etológiai bemutató (a nyári szezonban)
  • állatok látványetetése (előre meghirdetett időpontokban)
  • elefántetetés (az állatgondozók felügyelete mellett) (nyáron minden nap, az év egyéb időszakában hétvégente, az időjárástól függően)

A sétautak és állatházak akadálymentesítettek, kerekesszékkel is megközelíthetők. A vakok, illetve gyengénlátók ismeretszerzését állat-kisplasztikák és Braille-írásos feliratok segítik.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b - Állatkerti pillanatok: A Fővárosi Állat- és Növénykert évkönyve 2008-ról, i. m. 8. old.
  2. - Ablak a természetre, i. m. 38. old.
  3. Virtuális séta a Fővárosi Állat- és Növénykertben
  4. Eredetileg a Hermina út és a Mohács utca hossztengelyének vonalában volt a kert északkeleti határa
  5. - Ablak a természetre, i. m. 12. old.
  6. - Ablak a természetre, i. m. 12. old.
  7. ^ a b c d e f g h Történelmünk. Fővárosi Állat- és Növénykert. (Hozzáférés: 2011. március 21.)
  8. - Ablak a természetre, i. m. 14-15. old.
  9. - Ablak a természetre, i. m. 16. old.
  10. Állatkerti négerek a pesti világvárosban. Vasárnapi Ujság 1896. augusztus 30-ai száma. urbanlegends.hu. (Hozzáférés: 2011. május 16.)
  11. - Ablak a természetre, i. m. 16-19. old.
  12. - Ablak a természetre, i. m. 22-29. old.
  13. - Ablak a természetre, i. m. 28-29. old.
  14. - Ablak a természetre, i. m. 30-31. old.
  15. - Ablak a természetre, i. m. 32-33. old.
  16. Nemzeti bonsai gyűjtemény (magyar nyelven). Fővárosi Állatkert. (Hozzáférés: 2011. május 16.)
  17. Hírarchívum 1999. (magyar nyelven). Fővárosi Állatkert. (Hozzáférés: 2011. május 16.)
  18. Hírarchívum 2000. (magyar nyelven). Fővárosi Állatkert. (Hozzáférés: 2011. május 16.)
  19. Europa Nostra-díjat nyert az Állatkert Elefántháza (magyar nyelven). Fővárosi Állatkert. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
  20. Ökológiai labirintus (magyar nyelven). Fővárosi Állatkert. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
  21. Az új évezred első éve az Állatkertben (magyar nyelven). Fővárosi Állatkert. (Hozzáférés: 2011. május 20.)
  22. Búcsúzik az Állatkert főigazgatója (magyar nyelven). Fővárosi Állatkert. (Hozzáférés: 2011. május 23.)
  23. Archívum 2004. (magyar nyelven). Fővárosi Állatkert. (Hozzáférés: 2011. május 23.)
  24. Újjáépül a Sarkvidéki panoráma (magyar nyelven). Fővárosi Állatkert. (Hozzáférés: 2011. május 24.)
  25. Új állatházban látható Délkelet-Ázsia élővilága (magyar nyelven). Fővárosi Állatkert. (Hozzáférés: 2011. május 25.)
  26. Új kifutót kaptak az emberszabásúak (magyar nyelven). Fővárosi Állatkert. (Hozzáférés: 2011. május 30.)
  27. Műemlékvédelmi oltalom alatt az Állatkert (magyar nyelven). Fővárosi Állatkert. (Hozzáférés: 2011. május 31.)
  28. Megnyílt a Mérgesház (magyar nyelven). Fővárosi Állatkert. (Hozzáférés: 2011. május 31.)
  29. Megnyílt az Ausztrálház (magyar nyelven). Fővárosi Növénykert. (Hozzáférés: 0211. június 2.)
  30. Újjászületik a háborúban elpusztult Zsiráfház és Bölényház (magyar nyelven). Fővárosi Növénykert. (Hozzáférés: 0211. június 2.)
  31. Uniós támogatással született újjá az állatkerti Nagytó és Sziklakert (magyar nyelven). Fővárosi Állatkert. (Hozzáférés: 2011. június 3.)
  32. A Varázshegy-Életmúzeum alapkőletétele (magyar nyelven). Fővárosi Állatkert. (Hozzáférés: 2011. június 4.)
  33. Megnyílt az India-ház (magyar nyelven). Fővárosi Állatkert. (Hozzáférés: 2011. július 14.)
  34. A Digitális forrás letöltés ideje: 2013. november 1. http://www.bevezetem.hu/cikk/vegre-hamarosan-kezdodhet-az-allatkert-fejlesztese-a-vidamparki-teruleten
  35. Műemlékvédelmi oltalom alatt az Állatkert (magyar nyelven). Fővárosi Állat- és Növénykert. (Hozzáférés: 2011. április 17.)
  36. Az Állatkert épületei (magyar nyelven). Fővárosi Állat- éa Növénykert. (Hozzáférés: 2011. április 17.)
  37. Új kifutót kaptak az emberszabásúak (magyar nyelven). Fővárosi Állatkert. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
  38. Régi-új állatházak... (magyar nyelven). Fővárosi Állatkert. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
  39. Fajlista, Állatkert
  40. Megújult fajlista (magyar nyelven). zoobudapest.com, 2010. december 3. (Hozzáférés: 2011. április 15.)
  41. Fajlista (magyar nyelven). zoobudapest.com, 2010. november 19. (Hozzáférés: 2011. április 15.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fővárosi Állat- és Növénykert témájú médiaállományokat.