Gerincesek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Gerincesek
Kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus)
Kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Csoport: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomata)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Cuvier, 1812
Csoportok
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gerincesek témájú kategóriát.

A gerincesek (Vertebrata) közé olyan bilaterális szimmetriájú, embrionális állapotban szelvényes jellegeket mutató, újszájú (Deuterostomata) állatokat sorolunk, amelyeknél az egyedfejlődés korai szakaszában megjelenő gerinchúr (chorda dorsalis) indukáló hatására (neuruláció) ektodermális csőidegrendszer, valamint ennek védelmére mezodermális eredetű gerincoszlop (columna vertebralis) és koponya (cranium) alakul ki. A csigolyák közötti porcok közepe (nucleus pulposus) a gerinchúr maradványa. A szelvényes jelleg főként egyes halak vázizomzatában látható jól. Jellegzetes látószervük a páros hólyagszem, amely egyes fajoknál visszafejlődhet. A gerincesek másodlagos testüregű (Deuterocoelomata) állatok. Zárt keringési rendszerük van, kettő, három vagy négy üregű szívvel, amely a hasi oldalon (ventrálisan) elhelyezkedő sinus pericardialisban található.

Vérükben a hemoglobin vörösvérsejtekbe zárva található. Kiválasztásuk pro-, mezo- vagy metanephros segítségével történik. Emésztőszervük a hasi oldalon van, elő-, közép-, és utóbéli szakaszból áll. Az előbéli eredetű kopoltyúk az egyedfejlődés során mindig megjelennek. A gerincesek kültakarója többrétegű hámból és irhából áll, sokféle függeléke lehet.

Legközelebbi rokonaik a Zsákállatok (elő-gerinchúrosok, Urochordata vagy Tunicata) és a lándzsahalak (fej-gerinchúrosok, Cephalochordata), amelyekkel együtt a gerinchúrosokat alkotják. Az első gerinchúros állatok már a prekambriumban megjelentek, de az első gerinces leletek (Myllokunmingia fengjiaoa és Haikouichthys ercaicunensis) csak a felső kambriumból (kb. 530-500 millió éve) ismeretesek.

A jelenleg még leginkább elfogadott (hagyományos) elméletek (Garstang 1928, Berril 1955) szerint a gerincesek ősei, a mai zsákállatok szabadon úszó gerinchúros lárváinak, neoténiásan szaporodó formáihoz lehettek hasonlóak. (Ennek az elgondolásnak számos újabb publikáció ellentmond, ezek érdemi kifejtése azonban nem lehet ezen szócikk feladata különösen, mert az újabb eredmények egymás között is ellentmondóak.)

A gerinceseket a legutóbbi időkig törzsnek tekintették, de a legújabb genetikus alapú osztályozások már altörzsként írják le. A gerincesek rendszere az intenzív kutatások hatására átalakulóban van. Ezért a különféle tan- és kézikönyvek, szakcikkek vagy összefoglalók által ismertetett rendszerek jelentősen eltérnek egymástól, az egyetértéstől egyelőre nagyon távol vagyunk.

Hagyományos osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gerincesek főbb osztályai a hagyományos felfogás szerint, a leírt fajok számával.[1]

  1. Halak (Pisces) – 29 300
  2. Kétéltűek (Amphibia) – 5918
  3. Hüllők (Reptilia) – 8240
  4. Madarak (Aves) – 9934
  5. Emlősök (Mammalia) – 5416

Kladisztikus osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gerincesek egyik lehetséges csoportosítása a kladisztikus szabályok mérsékelt figyelembevételével. (Az állkapocs nélküliek egyes rendszertanok szerint nem tartoznak a gerincesek altörzsébe, hanem a gerinchúrosokon belül különálló taxonok, és a gerincesekkel együtt a Craniata csoportot alkotják.)

Ajánlott magyar nyelvű könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dudich, E.–Loksa, I. (1987): Állatrendszertan, Tankönyvkiadó, Budapest.
  • Papp, L. (1996): Zootaxonómia. Egységes jegyzet, Állatorvostudományi Egyetem, Budapest.
  • Deckert, K. et al (1974): Uránia Állatvilág. Halak, kétéltűek, hüllők, Gondolat Kiadó, Budapest.
  • Géczy, B. (1989): Őslénytan, Tankönyvkiadó, Budapest.
  • Géczy, B. (1993): Ősállattan. Vertebrata paleontologia, Tankönyvkiadó, Budapest.

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ellenőrzött (lektorált és referált) elektronikus ismeretforrások az újabb eredményekhez: