Panama-földszoros

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pm-map.png

A Panama-földszoros (spanyolul:Tapón del Darién) egy nagy kiterjedésű érintetlen mocsaras és erdős terület, amely a közép-amerikai Panama, Darién tartományát választja el a dél-amerikai Kolumbiától. Hosszúsága meghaladja a 160 km-t, szélessége körülbelül 50 km. Az útmunkálatok e területen költségesek és a környezetvédelmi díj ára rendkívül magas. Politikai összefogás hiánya miatt útépítés eddig nem történt, így Közép- és Dél-Amerika között a Panama-földszoroson át nincs közúti kapcsolat. Ez a Pánamerikai főútvonal hiányzó darabja. A Panama-földszoros földrajzát a kolumbiai oldalon főként az Atrato folyó uralja, létrehozva egy 80 km széles vizenyős területet melynek fele mocsárvidék. A panamai oldalon ezzel szemben éles kontrasztként hegyvidéki esőerdő található. A domborzat 60 méteres szintmagasságú völgyből a Cerro Tacarcuna 1845 m magas csúcsáig emelkedik.

Kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Panama-földhíd a pliocén során, kb. 3 millió évvel ezelőtt jött létre, területén egykor tenger hullámzott: vagyis a két Amerikának előtte nem volt szárazföldi kapcsolata egymással. A földhíd tektonikus mozgások eredményeképpen alakult ki. Kb. 20 millió évvel ezelőtt a Pacifikus-lemez lassan a Karib-lemez alá kezdett csúszni (szubdukció). Ennek során kb. 15 millió évvel ezelőtt tenger alatti vulkánok alakultak ki, amelyek fokozatosan szigetekké fejlődtek és végül összefüggő szárazföldet alkottak.

A földhíd történeleme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Panama-földhídra az első emberek (a későbbi indiánok ősei) kb. 12-15 000 évvel ezelőtt léphettek. Amerika felfedezését követően a földszoros a spanyol korona része lett. A földhidat az európaiak számára Vasco Núñez de Balboa spanyol konkvisztádor fedezte fel 1513-ban azzal, hogy a „túloldalán” megpillantotta a Csendes-óceánt. A terület jelentősége ezzel megnőtt, bár fejlődését a 16. ás 17. század során több kalóztámadás is megakasztotta. A spanyol uralom 1821-ben ért véget, ekkor a terület Nagy-Kolumbia, majd annak szétesése után Kolumbia része lett.

Egy a földhídon keresztülvezető csatorna jelentőségét már régen észrevették, ám megvalósításába csak a Szuezi-csatorna megépítése után fogtak. Először a franciák fogtak a csatorna építésébe, azonban a helyi környezet nehézségeivel (hegyek, malária – az utóbbi több mint 20 000 ember halálát okozta) nem tudtak megküzdeni: a próbálkozásból 1889-re anyagi csőd lett, amit még az állítólagos sikkasztások is előidéztek (innen ered a pénzügyi csalások egyik szinonimájaként használt „panamázás” kifejezés).

A csatornát végül is az Egyesült Államok építette meg, aki ehhez támogatta a terület függetlenné válását. Az 1903-ban kikiáltott független Panama vezetői rögtön koncessziót adtak a csatorna megépítésére, amely 1914-re készült el és a szerződés szerint gyakorlatilag az Egyesült Államok területévé vált. A csatorna 1999. december 31-én került teljesen panamai ellenőrzés alá.

Hatása az állatvilágra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A földhíd létrejötte nagy hatással volt a két Amerika faunájára, amely addig élesen különbözött egymástól: Észak-Amerika korábban Laurázsiához tartozott és állatvilágát főleg méhlepényes emlősök alkották, sokuk tkp. a legtöbb mai emlős közvetlen őse volt. Dél-Amerika viszont korábban Gondwanához tartozott, így állatfajai között nagy számban voltak jelen ősibb emlősök, mint például erszényesek, vendégízületesek, valamint futómadarak.

A földhíd kialakulásával a két földrész állatvilága keveredett egymással, amelynek során a fejlettebb észak-amerikai fajok sok dél-amerikai faj kihalását okozták. Így kerültek Dél-Amerikába (többek között) a kutya-, medve-, teve- és macskafélék. Ennek során a mai dél-amerikai fajok mintegy fele Észak-Amerikából származik. A dél-amerikai fajok közül főleg a földilajhárok, a tatuk és oposszumok jutottak el Észak-Amerikába.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Panama: Isthmus that Changed the World
  • Hartai Éva: Változó Föld; Well-Press Kiadó Kft. és Miskolci Egyetemi Kiadó, 2003.
  • Zdenek V. Spinar – Zdenek Burian: Élet az ember előtt; Gondolat, 1985.
  • Erdődy János: Küzdelem a tengerekért – A nagy felfedező utazások kora; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1964.