Kutyafélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kutyafélék
Evolúciós időszak: Késő eocén - jelen
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Kutyafélék (Canidae)
Waldheim, 1817
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kutyafélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kutyafélék témájú médiaállományokat és Kutyafélék témájú kategóriát.

Szürke farkas(Canis lupus)
Ázsiai vadkutya (Cuon alpinus)

A kutyafélék (Canidae) a ragadozók (Carnivora) rendjének egy családja. 13 ma élő nem és 38 ma élő faj tartozik a családba.

A kutyafélék hímjét és nőstényét gyakran a kan és szuka szavakkal jelölik.

A legkorábban megjelent ragadozók közé tartoznak, és életmódjuk, valamint számos anatómiai tulajdonságuk a 40 millió évvel ezelőtt élt őseikére emlékeztet.

Elterjedésük[szerkesztés]

Szinte az egész lakott földön elterjedtek; Ausztráliába és számos szigetre az ember telepítette be őket. A legtöbb biomban gyakoriak.

Megjelenésük[szerkesztés]

Sovány, a kis- és középméret között igen változó testnagyságú, ujjon járó ragadozók. Törzsük nyúlánk, hasi része felhúzódott. Egy faj kivételével hat vagy nyolc csecsbimbójuk van. Végtagjaik kis mancsokban végződnek. Farkuk a legtöbbször laposan szőrözött. Az elülső végtagokon a legtöbbször öt, a hátsókon mindig négy ujj nő; az ujjak erős, tompa, vissza nem húzható karmokban végződnek.

Fejük megnyúlt, elhegyesedő; orrkúpjuk tompa, kopasz, nedves. Füleik többnyire háromszögletesek, elhegyesedők, nem túl nagyok. Fogképletük 3 1 4 2 3 1 4 3, a fogak száma ennél csak kivételesen lehet több (lapátfülű róka) vagy kevesebb (dól, erdei kutya). A házi kutyák egyes változatai a fogak száma szerint is különböznek egymástól. Az utózápfogak koronája széles, a növényi eleség őrlésére is alkalmas; a húsevő jelleget az előzápfogak és különösen a jól fejlett tépőfogak élesen metsző széle mutatja. A részben növényi táplálékra utal a viszonylag hosszú (a testhossz 2–7-szerese) bélcsatorna is. A gyomor egyszerű és kerekded. Vakbelük van.

A csontos váz egyetlen sajátossága a megnyúlt koponya.

Életmódjuk[szerkesztés]

Bár rendszertanilag ragadozók, nagy többségük növényekkel egészíti ki étrendjét. A vörös róka szinte csak növényeken és gombákon él, amit időnként rovarokkal, rágcsálókkal vagy kisebb madarakkal egészít ki. Valódi ragadozó leginkább az afrikai vadkutya, a farkasok és az ázsiai vadkutya: ezek a fajok ritkán esznek húson kívül mást. Éppen ezért falkában vadásznak, míg a mindenevő kutyafélék néhány faj kivételével magányosan élnek.

Mozgékonyságuk alig marad el a macskákétól. Mivel tompa karmaik a kapaszkodásra kevéssé alkalmasak, nemigen tudnak mászni; jellemzően talajlakók. Többségük gyorsan és kitartóan fut. Hallásuk egy kevéssel, látásuk többnyire jelentősen elmarad a macskákétól, szaglásuk viszont rendkívül jó. Egyes, különleges célokra (pl. rókavadászatra) tenyésztett kutyafajtáknál az érzékszervek fejlettsége ettől akár radikálisan is eltérhet: lehet a látásuk egészen kiváló és a szaglásuk egészen rossz is.

Számos fajuk letelepült; közülük több a földbe vájja vackát. Az egyértelműen ragadozó fajok időszakosan (többnyire zsákmányállataik életmódjához igazodva) vándorolnak. Ennek megfelelően territoriális magatartásuk jellege fajonként erősen különböző, de maga a területbirtoklás minden fajra jellemző.

Értelmi és empatikus képességeik megközelítik a főemlősökéit; az emberrel közösen, vele együtt kifejlődött kutya szellemi teljesítménye azokéval egyenrangú.

Evolúciójuk[szerkesztés]

Első képviselőjüknek a késő oligocénban (mintegy 24 millió éve) élt Cynodictust tekintik. A Cynodesmus (mintegy 20 millió éve), majd a valamennyi kutyaféle közös ősének számító Tomarctus (17-18 millió éve) már a miocén időszakban élt.

A két élő nemzetség fejlődése mintegy 13 millió éve vált külön.

Rendszerezés[szerkesztés]

A család az alábbi ma is élő vagy a közelmúltban kihalt alcsaládokat, nemzetségeket, nemeket és fajokat foglalja magába:

Kihalt kutyafélék:

  • Caninae alcsalád
    • Canini nemzetség
      • Canis - 18 kihalt faj
      • Cynotherium - 1 faj
      • Theriodictis - 3 faj
      • Protocyon - 3 faj
      • Dusicyon - 2 faj
      • Cerdocyon - 2 kihalt faj
      • Speothos - 1 kihalt faj
      • Nurocyon - 1 faj
      • Xenocyon - 2 faj
    • Vulpini nemzetség
      • Vulpes - 5 kihalt faj
      • Nyctereutes - 7 faj
      • Eucyon - 5 faj
      • Leptocyon - 2 faj
  • Hesperocyoninae alcsalád
      • Cynodesmus - 2 faj
      • Caedocyon - 1 faj
      • Ectopocynus - 3 faj
      • Enhydrocyon - 4 faj
      • Hesperocyon - 2 faj
      • Mesocyon 3 faj
      • Osbornodon - 7 faj
      • Paraenhydrocyon - 2 faj
      • Philotrox - 1 faj
      • Prohesperocyon - 1 faj
      • Sunkahetanka - 1 faj
  • Borophaginae alcsalád
      • Archaeocyon - 3 faj
      • Gobicyon - 2 faj
      • Otarocyon - 2 faj
      • Oxetocyon - 1 faj
      • Rhizocyon - 1 faj
    • Phlaocyonini nemzetség
      • Cynarctoides - 7 faj
      • Phlaocyon - 10 faj
    • Borophagini nemzetség
        • Cormocyon - 2 faj
        • Desmocyon - 2 faj
        • Metatomarctus - 3 faj
        • Eulopocyon - 2 faj
        • Psalidocyon - 1 faj
        • Microtomarctus - 1 faj
        • Protomarctus - 1 faj
        • Tephrocyon - 1 faj
      • Cynarctina alnemzetség
        • Paracynarctus - 2 faj
        • Cynarctus - 5 faj
      • Aelurodontina alnemzetség
        • Tomarctus - 2 faj
        • Aelurodon - 6 faj
      • Borophagina alnemzetség
        • Paratomarctus - 2 faj
        • Carpocyon - 4 faj
        • Protepicyon - 1 faj
        • Epicyon - 3 faj
        • Borophagus - 8 faj

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]