Nagyvárad

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyvárad (Oradea, Großwardein)
Nagyvárad központja.JPG
A városháza a Sebes-Körös partján
Nagyvárad címere
Nagyvárad címere
Nagyvárad zászlaja
Nagyvárad zászlaja
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Bihar
Rang megyei jogú város
Polgármester Ilie Bolojan (2008-tól)
Irányítószám 41 0xxx
Körzethívószám +40 (0)x59[1]
SIRUTA-kód 26564
Népesség
Népesség 196 367 fő (2011. október 31.)[2]
Magyar lakosság 46 444
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 142 m
Terület 125,56 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagyvárad (Románia)
Nagyvárad
Nagyvárad
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 04′, k. h. 21° 56′Koordináták: é. sz. 47° 04′, k. h. 21° 56′
Nagyvárad weboldala

Nagyvárad (románul Oradea, németül Großwardein, szlovákul Veľký Varadín, latinul Varadinum vagy Magnovaradinum, jiddisül גרויסווארדיין) a romániai Bihar megye székhelye, megyei jogú város a Partiumban, a Körösvidéken, a Sebes-Körös partján. Korábban Bihar vármegye központja volt. A település a régió legnagyobb városa. A lakosság 24,5%-a magyar.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város a Sebes-Körös partjain és a váradi dombságok alatt fekszik.

Parkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • December 1. park (az egykori Széna tér helyén található), itt áll 1959-től a román katona szobra.
  • Petőfi Sándor-park (az egykori Schlauch-kert, a római katolikus püspöki palota közvetlen szomszédságában, a kommunista érát követően itt kapott helyet Petőfi Sándor, József Attila és Bethlen Gábor fejedelem szobra.
  • az egykori Rhédey-kert, ma Bălcescu-park; a jelentős kiterjedésű területet gróf Rhédey Lajos, Bihar vármegye egykori főispánja adományozta a városnak, része a jelenlegi állatkert is, amelynek területén található Rhédey-kápolnát, ahol a mecénás gróf és felesége nyugszanak hosszú évekig istállóként használták. Jelenleg - felújítva - Nagyvárad egyik nevezetessége.
  • Bunyitay-liget (a kommunista érában Munkásliget, most Brătianu-park)
  • Magnólia-park, a város Rogériusz-negyedében

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a régi magyar várad (= kis vár) főnévből ered. A nagy előtag Kisvárdától különbözteti meg. Már a 11. században földvár állott itt. Monostorát I. (Szent) László király alapította. A mai vár helyén épült 1083 és 1095 között, és László ide telepítette a bihari püspökséget. Az 1095-ben meghalt királyt Somogyvárott temették el, mert még nem épült meg a váradi székesegyház, 1106-ban helyezték itteni, végső nyughelyére, sírja 1192-től, szentté avatásától kezdve zarándokhely lett.

1241-ben a mongolok megostromolták, és nagy harc után április 15-én elfoglalták. A tatárdúlást Rogerius spalatói (Split) püspök, váradi főesperes Carmen Miserabile (Siralmas ének) című munkájában írja le. (Rogériusz nevét ma városrész viseli.) A várban 2014-ben feltárták egy feltehetően a tatárjárás után, Báthori András püspöksége előtt vagy alatt épült templom maradványait. A Kisboldogasszony-templom fölé építették később a püspöki palotát.[3]

1390. május 20-án a királyi pár: Mária és Zsigmond jelenlétében állították fel Szent László király aranyozott lovasszobrát a székesegyház elé, amelyet a Kolozsvári testvérek készítettek, Czudar János váradi püspök megrendelésére. Itt volt kanonok Janus Pannonius, püspök Vitéz János 1445 és 1465 között, várkapitány Rhédey Ferenc és fia, aki erdélyi fejedelem lett. 1474-ben Ali szendrői bég serege fosztotta ki a várost, de a várat bevenni nem tudta. Ezután az erődöt megerősítették.

Nagyvárad vára

1514-ben a parasztsereg hiába ostromolta. 1538-ban itt kötött békét I. Ferdinánd és Szapolyai János. 1556-ban János Zsigmond vezére, Varkoch Tamás ostromolta és bevette. Ennek során a város és a vár csaknem teljesen elpusztult. 1598-ban a török eredmény nélkül ostromolta. 1613. október 27-én a közelben ölték meg Báthory Gábor erdélyi fejedelmet. 1660. június 6-án itt hunyt el a szászfenesi csatában halálos sebet kapott II. Rákóczi György fejedelem. Július 14-én Ali pasa vette ostrom alá és augusztus 28-án elfoglalta. 1664-ben Rákóczi László megkísérelte Várad felszabadítását, 1689-ben Bádeni Lajos őrgróf ostromolta eredménytelenül. Közben 1685. október 15-én itt fogatta el a váradi pasa Thökölyt, akinek ezzel maradék tekintélye is elveszett, 1686. február 1-jén már hiába fogadta nagy pompával a pasa. 1692-ben Donatus Heissler császári lovassági tábornok[4][5] szabadította fel a várost a töröktől.

Új székesegyháza 1752 és 1779 között épült. A vár ma is áll, de igen leromlott állapotban van. A kommunista uralom évtizedeiben a román hatóságok mindent elkövettek annak érdekében, hogy a magyar múltra utaló emlékeket megsemmisítsék, meghamisítsák, illetve elrejtsék. Így lett az enyészet martalékává a vár is. A pusztulásra ítélt erőd elé magas tömbházakat emeltek, hogy az érdeklődők kíváncsi szeme elől elrejtsék. Váradolaszi temetője, ahol pl. Madách Imre felesége Fráter Erzsébet nyugodott, sok magyar híresség mellett, mára a közelmúlt kegyeletsértő barbár piknikeinek áldozata lett, a román hatóságok szemhunyása mellett.[6] Rómer Flóris sírkövét, néhány másikkal még sikerült megmenteni, de sokukat ellopták, a sírok-kripták összetörve, kirabolva várnak enyészetükre.[7]

A 20. század elején a magyar kulturális élet egyik legjelentősebb központja volt, Ady Endre költő „Pece-parti Párizsnak” nevezte.

Történelmi városrészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Várad régen közigazgatásilag négy városból állt: Várad-Újváros, Várad-Olaszi, Várad-Váralja és Várad-Velence. (Elnevezésük eredete szempontjából Újváros és Váralja beszélő neveket visel, Olaszi és Velence pedig a 12. század folyamán az ott nagy számban megtelepedett vallon lakosság után kapta nevét.) Mind a négy városnak külön közigazgatási hatósága és külön földesura volt. Például Várad-Újvároson a földesúri hatóság jogait a káptalan, Várad-Olasziban pedig a magyar királyi kamarai kincstár gyakorolta.

A forrásokban már a 13. század folyamán említett települések lényegében előzőleg is egy várost alkottak, de a török kiűzése után erőszakkal szétszakították őket. Hogy e helyzetet megszüntessék (és a választókerületeket megállapítsák), a „négy Várad” közössége 1848 áprilisában kérelemmel fordult a népképviseleti országgyűléshez, amelyben „kérik magukat elöbbeni egységükbe s a megyei hatóságoktól független önállásukba visszahelyeztetni”. Ekkorra tehető hazánk többi, úgynevezett központi városának egyesülése is. Nagyvárad összevonását jogilag sokáig mégsem sikerült elismertetni, végül az 1872-ben létrejött korszerű közigazgatási rendszer tett pontot az ügyre.[8]

Önkormányzat és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helyi tanács összetétele:

Párt 2004 2008 2012 Jelenlegi tanács
  Nemzeti Liberális Párt (PNL)  ? 10 11                      
  Szociáldemokrata Párt (PSD)  ? 3 6                      
  Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ)  ? 7 6                      
  Demokrata Liberális Párt (PD-L)  ? 7 3                      
  Konzervatív Párt (PC)  ? 1                      

Városrészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyvárad 30 negyede

Nagyvárad területének jelenleg hatályos 30 városrészre való felosztását 2011-ben hagyta jóvá a városi tanács. Korábban a városrészek lehatárolása és megnevezései nem voltak pontosan definiálva, ezért történelmi és területi elemzések alapján a főépítészi iroda és a megyei kulturális és örökségvédelmi hivatal állította össze a javaslatot, amit az elnevezésekért felelős megyei bizottság is jóváhagyott.[9]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forgalmas utcarészlet a Szent László templommal
  • 1787-ben lakossága 9790 fő
  • 1830-ban 18 091 fő
  • 1850-ben 22 538 fő
  • 1857-ben 22 443 fő
  • 1869-ben 28 698 fő
  • 1880-ban a város lakossága 31 324 fő, ebből 86,4% magyar anyanyelvű, 6,6% oláh azaz román, 4% német; hitfelekezet szerint 31,8% római katolikus, 27% református, 26,1% izraelita, 6,7% görög katolikus, 5,9% ortodox volt
  • 1890-ben 38 557 fő, 88,8% magyar anyanyelvű, 6,6% román, 2,6% német; hitfelekezet szerint 31,2% római katolikus, 28,2% református, 26,2% izraelita, 6,5% görög katolikus, 5,8% ortodox volt
  • 1900-ban 47 018 fő, a katonasággal együtt 50 177; ebből 91,3% (44 750 fő) magyar anyanyelvű, 5,1% (3335 fő) román, 2,4% (1404 fő) német
  • 1910-ben 64 169 fő, 58 421 magyar (~91%) anyanyelvű, 3604 román, 1416 német, 279 szlovák és 159 lengyel volt
  • 1941-ben 98 621 fő, ebből 90 715 magyar, 5104 román, 696 német, 110 szlovák, 1560 zsidó, 107 cigány, 2106 egyéb nemzetiségű
  • 1956-ban 99 663 fő, ebből 59 072 magyar, 35 644 román, 344 német, 106 szlovák, 3610 zsidó, 4603 egyéb nemzetiségű
  • 1966-ban 122 534 fő, ebből 62 955 magyar, 56 436 román, 518 német, 178 szlovák, 1463 zsidó, 2625 egyéb nemzetiségű
  • 1977-ben 170 531 fő, ebből 75 125 magyar, 91 925 román, 618 német, 213 szlovák, 785 zsidó, 2863 egyéb nemzetiségű
  • 1992-ben 222 741 fő, ebből 144 244 román, 74 225 magyar, 2137 cigány, 959 német és 1176 egyéb nemzetiségű
  • 2002-ben, a 206 527 főből (az előfalvakban élőkkel együtt) már csak 56 830 (27,5%) magyar, 145 295 (70,4%) román lakosa volt, valamint cigány: 2466 (1,2%), német: 566 (0,3%), szlovák: 477 (0,2%), zsidó: 172, ukrán: 76, bolgár: 25, orosz: 25, szerb: 17, cseh: 9, török: 9.
  • 2011-ben 183 123 fő, ebből 46 444 magyar (25,4 %), 133 199 román (72,7 %), 773 cigány és 182 német. Más anyanyelvű 712, illetve 1730 fő nem nyilatkozott hovatartozásáról.[10]

2012-ben a friss népszámlálási adatok szerint a város lakosságának száma erősen csökkent, immár csak 183 123 ember lakik Nagyváradon. Ebből az előzetes adatok szerint 133 199 román, 46 444 magyar, 773 cigány, 182 német, más anyanyelvű 712, nem vallotta be 1730 fő. Ez az eredmény azt is jelenti, hogy hivatalosan a magyarság aránya 25% alá esett, abszolút számban pedig több mint 10 000 fővel csökkent. Ugyanakkor a románság is több mint 10 000 fős csökkenést könyvelhet el. A másodszori Romániához csatolás utáni évtizedekben erőltetett románosítás zajlott le, ez jól követhető népszámlálásról népszámlálásra. Óromániából tízezrével telepítettek ide román családokat, megbontva ily módon az addigi természetes nemzetiségi arányokat. Ennek eredményeként a magyarság mára kisebbségi jogaiért kell harcoljon saját szülőföldjén.

A nagyváradi zsidóság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar sajátosság, hogy a zsidók eleinte nem a városokban, hanem a földesurak oltalma alatt telepedtek meg. Királyi városokban kevés zsidó lakott, a bányavárosokba egyáltalán nem engedték be őket. Csak a 19. század közepén jelentek meg itt nagyobb számban. Nagyvárad későbbi Váralja kerülete eleinte külön „zsidó város” volt.

A két világháború között Nagyvárad húszezer izraelitája valamennyi vallási irányzatot képviselte. A helybéli zsidóság alig egynegyedét felölelő neológ hitközség élén a nagy tudású Kecskeméti Lipót állt, aki a magyarság iránti hűségével tűnt ki. A román hatóságok által bezáratott állami főreáliskolai tanári karból és diákságból 1929 őszén létrehozta a zsidó gimnáziumot. Ez öt évig magyar tannyelven működött, ekkor megvonták nyilvánossági jogát, így kénytelenek voltak áttérni román tannyelvre. Kecskeméti gyűjtésének köszönhetően az épületet emelettel bővítették ki, így újból nyilvánossági jogot kaptak. Az intézet 1930-ban felvette jótevője nevét: Kecskeméti Lipót Izraelita Líceum.

Az ortodox hitközség hívta meg Fuchs Benjámint apja helyébe. Ő klasszikus német nyelven prédikált, de magyar műveltséggel is rendelkezett. Az ortodoxia felvilágosultabb szárnyát képviselte. Mellette az első világháború forgatagából 1915-ben ide menekült wizsnici rebbe, Jiszráel Hager is Váradon tevékenykedett haszid udvartartással. Mindhárom vezető 1936-ban, gyors egymásutánban elhalálozott. Egyiküknek sem akadt méltó utóda. A zsidó kórház tovább működött, 1926-ban szülészettel bővült, 1929-ben épületét megnagyobbították.[11]

Templomok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közösségi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyvárad vasúthálózata
BSicon .svgBSicon STR.svg 101 Püspökladány felé
BSicon .svgBSicon eABZgl+l.svg Debrecen felé
BSicon .svgBSicon ABZrg.svg Érmihályfalva felé
BSicon .svgBSicon BHF.svg Biharpüspöki (Episcopia Bihor)
BSicon exSTRlg.svgBSicon STR.svg Körösszeg (Vésztő) felé
BSicon xABZlg.svgBSicon STR.svg Nagyszalonta (Békéscsaba) felé
BSicon BHF.svgBSicon STR.svg Nagyvárad-Nyugati pályaudvar (Oradea Vest)
BSicon STRlf.svgBSicon ABZlg.svg
BSicon .svgBSicon BHF.svg Nagyvárad (Oradea)
BSicon .svgBSicon BHF.svg Nagyvárad-Keleti pályaudvar (Oradea Est)
BSicon .svgBSicon ABZrf.svg Félixfürdő (Vaskoh) felé
BSicon .svgBSicon STR.svg Kolozsvár felé

A városnak négy vasútállomása van: Központi pályaudvar, Keleti (Velencei) pályaudvar, Nyugati (Őssi) pályaudvar, Biharpüspöki pályaudvar, ez utóbbi egyben határátkelő is.

Nagyváradon 1906. április 5-én indult be a villamosközlekedés. Ezidőtájt jelentek meg az első villamos mozdonyok is. Nagy István nagyváradi tanár gyermekkora óta megszállottja a Nagyváradon valaha közlekedett ilyen járműveknek.[12] A tömegközlekedési hálózatot a helyi közlekedési vállalat irányítja. Öt villamos- (piros 1-es és 3-as, fekete 1-es és 3-as, illetve 2-es) és az utóbbi két év hálózatbővítései után már 17 városi autóbuszvonal (10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 16 (Metro), 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26) és egy nemzetközi vonal (Nagyvárad-Szőlős végállomás-Biharkeresztes vasútállomás) van.

Nagyvárad vasúttörténete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyvárad bekapcsolása a vasúthálózatba már Széchenyi István javaslatában szerepel, és később is több terv született az Alföld és Erdély határán található város hálózatba kapcsolására, mely fekvése miatt mindig is fontos közlekedési és kereskedelmi csomópont volt.

Siemens Desiro vonat a nagyváradi állomáson
  • 1858. április 24-én adták át a Nagyvárad–Püspökladány vasútvonalat, s ezzel a város bekapcsolódott a vasúti közlekedésbe. A vonalat a Tiszavidéki Vasúttársaság építette.
  • 1870. szeptember 7-én avatták fel a Nagyvárad–Kolozsvár közötti 152 km hosszú vasúti pályát, mely biztosította a régóta várt kapcsolatot Erdély felé. Az építkezést sorozatos pénzügyi gondok és botrányok kísérték, a befejezés is sokat csúszott. A vonalat a Magyar Keleti Vasút építtette, azonban hamarosan a magyar állam tulajdonába került.
  • 1871-ben Nagyvárad vált az Alföld–Fiumei Vasút kiinduló állomásává. Az Alföld–Fiumei Vasúttársaság (AFVT) 393 km hosszú Nagyvárad–Eszék–Villány vonala abból a célból épült, hogy az Alföld terményeit Budapest érintése nélkül, közvetlenül lehessen a fiumei kikötőbe szállítani. Az 1869 és 1871 között hat részletben üzembe helyezett vasútvonal utolsó szakaszaként 1871. szeptember 14-én nyílt meg a Nagyvárad–Csaba (ma: Békéscsaba) közötti vonal 87 km hosszban. A vonalat a trianoni határ kettévágta, így egy több mint 50 km-es szakasza esik a mai Románia területére Nagyvárad–Nagyszalonta–Kötegyán között.
  • 1882. augusztus 28. Megnyílt Magyarország első közúti vasútja Nagyváradon, melyet 1896. június 27-ig kizárólag teherszállításra használtak.
  • 1885. május 14. Megnyílt a Nagyvárad–Belényes–Vaskohi HÉV Váradvelence–Püspökfürdő közötti vonala. Hossza: 2 km. 1963-ig működött, ekkor felszámolták.
  • 1886. június 16. Megnyílt a Nagyvárad–Belényes–Vaskohi HÉV Rontó–Drágcséke közötti vonala. Hossza: 25 km.
  • 1887. augusztus 19. Megnyílt a Nagyvárad–Belényes–Vaskohi HÉV Drágcséke–Belényes közötti vonala. Hossza: 54 km.
  • 1887. november 14. Megnyílt a Nagyvárad–Belényes–Vaskohi HÉV Belényes–Vaskoh (hossza: 27 km) és Szombatság–Rogoz–Dobrest (hossza: 10 km) közötti vonala.
  • 1887-ben a Bihari HÉV építette a Nagyvárad (Őssipuszta)–Körösszeg–Körösnagyharsány–Kótpuszta vasutat. Sorsát Trianon pecsételte meg, nyomvonala – néhol még a rozsdásodó vágányok is – a határ magyar oldalán megszemlélhető. Magyarországra eső szakasza a Körösnagyharsány–Vésztő–Gyoma-vasútvonal része.
  • 1911. január 28-án nyílt meg a Debrecen–Nagyváradi HÉV Debrecen–Nagykereki–Nagyvárad vonala. A vasutat kettémetszette a trianoni határ, így a magyar oldalon csak Nagykerekiig járnak a vonatok, a pálya folytatását Nagyváradig fölszedték.

1883-ban Nagyvárad állomáson a vágányok hossza meghaladta a 17,7 km-t, két átmenő fővágánya, 5 megelőző-, 14 kezelő-, 17 csonka vágánya és hatvágányos vontatási telepe volt. A vágányokat 96 kitérő és két fordítókorong kapcsolta össze. A felvételi épületen kívül két nagy áruraktár, egy gabonaszín, 18 állásos mozdonyszín és több kisebb épület segítette az üzemvitelt.

A Tiszavidéki Vasút teljes vonalhálózatát, beleértve a nagyváradi és aradi csatlakozó állomásokat is, 1880. január 1-jével az ugyanez évi XXXVIII. törvénycikk alapján államosította a magyar kormány. A Tiszavidéki Vasút 1858-ban megnyílt nagyváradi vonalszakaszán Biharpüspöki, az aradin Kürtös állomáson volt a Tiszavidéki Vasútnak szép felvételi állomásépülete. A TVV felvételi épületeinek tervcsaládjából a legnagyobb (városi) épületalakzatot építették fel Aradon és Nagyváradon. Mindegyik előtt a TVV fából ácsolt, három vágányt fedő facsarnoka is állt. A 19–20. század fordulóján, amikor a MÁV minden magyar városban új, a városi középületek sorába jól illő, reprezentatív, a historizmus stílusarchitektúrájában fogant új állomásépületet telepített, akkor Nagyváradon viszont helyi építész közreműködésével a régi állomásépületet építették át. Az épület ugyanúgy a reneszánsz architektúrát tükrözi, mégis eltérő jellegű, mint azt a MÁV saját tervezésű alkotásainál ismerjük. Az 1980-as években az állomás fedett peronjának öntöttvasból készült eredeti tartószerkezetét és -oszlopait kicserélték jellegtelen hegesztett tartókra; az ok nyilvánvaló volt: túlságosan zavaró volt látni valamennyi elemen a rajtuk „éktelenkedő” Budapest feliratot, ugyanis ott készültek ezek a mesterdarabok. Ekkor tüntették el a peron felőli homlokzaton addig megbújt, a falba eredetileg bedolgozott öntöttvaskorongot, melynek felirata: Nagyvárad Magyar Császári és Királyi Város.[11]

Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városon át fut Románia legfontosabb útvonala, az E60-as út (Bécset a Fekete-tengerrel köti össze), amely összeköttetést nyújt Budapesttel (250 km), illetve több romániai várossal: Kolozsvár (152 km), Marosvásárhely (250 km), Brassó (400 km), Bukarest (595 km). A város a tervezett észak-erdélyi autópályától is csupán 15 km-re található.

Légi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város szélén, az Arad felé vezető út mellett található a Nagyváradi repülőtér.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagyváradi Állami színház
Nagyvárad. Sebes Körös a Szent László-híddal
Nagyváradi Székesegyház
Nagyváradi Székesegyház
Nagyváradi Székesegyház
Szent László a Székesegyházban

Nagyvárad sajtótörténete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1862 szeptemberében jelent meg az első, modern értelemben vett nagyváradi újság, a Bihar. A lap 1863. október 30-án megszűnt, majd 1867–1884 között újra megjelent. A lap tulajdonosa Hügel Ottó, szerkesztője Győrffy Gyula volt. A hivatásos nagyváradi újságírás kezdete az 1868-ban indult Nagyváradi Lapokhoz fűződik. Hügel Ottó adta ki, Sipos Ádám szerkesztésében. 1870-ben megszűnt. Még ebben a évben, július 3-án megjelent a Nagyvárad című napilap első száma. Hügel Ottó ebben is közreműködött, főszerkesztőként. A lap szerkesztését 1891-ben Iványi Ödön (1854–1893) újságíró vette át.

1871 júniusa és decembere között jelent meg a Biharmegyei Közlöny. 1874. június 17-én megjelent a Szabadság című napilap. Tulajdonosa és kiadója Laszky Ármin, első szerkesztője Dus László volt. 1895 szeptembere és 1896 májusa között Nagyváradon tartózkodott és ennél a lapnál újságíróskodott Krúdy Gyula, 1900. január 1-jén pedig Ady Endre érkezett Debrecenből és ő is a lapnál dolgozott, 1903 októberéig.

1880-ban napvilágot látott a Biharmegyei Lapok, de csak néhány lapszámig jutott el. 1892-ben jelent meg Nagyváradon a Kataszteri Közlöny, az első magyar földmérési folyóirat. 1895-ben pedig a Tiszántúl című napilap, ami 1898-ban kéthetente, majd hetente megjelenő lapból napilappá vált, és a korszak legjobb katolikus sajtójának színvonalára emelkedett.

1898 őszén Fehér Dezső lemondott a Nagyvárad főszerkesztőségéről, és pár nap múlva, 1898. október elsején új lapot adott ki, a Nagyváradi Naplót. A lap liberalizmus felé mutató hangját Lovassy Andor szerkesztő teszi következetessé. Várad tekintélyes számú zsidósága – a gazdasági erőt képviselő vállalkozói réteg - hamar magáénak tekintette az új kiadványt, elfogadta és igényelte is a szerkesztőség enyhén radikális tónusát, az egyházellenes pozíciót se kifogásolta, lelkiismeretes olvasója, előfizetője lett a Nagyváradi Naplónak. 1901. december 10-től Ady Endre ide jött át a Szabadságtól segédszerkesztőnek. A lap utolsó száma 1934. január 4-én jelent meg. Sosem kötött kompromisszumot a román hatalommal, mégis 15 esztendeig állta a Trianon utáni megváltozott helyzetben a sarat, s szolgálta olvasóit.

Egyéb említésre méltó lapok és első megjelenési évük: Színházi Újság (1900), Nagyváradi Magyar Színpad (1901, rövid ideig élt), Nagyváradi Színpad (1902), Nagyváradi Friss Újság (1902).

A jelentősebb egykori nagyváradi publicisták: Rádl Ödön, Ritoók Zsigmond, Márkus László, Hlatky Endre, Fehér Dezső, Hegedűs Nándor, Várady Zsigmond. A nagyváradi redakciók egyszersmind az új magyar irodalomnak is műhelyei voltak, korábban Iványi Ödön és Thury Zoltán, később Ady Endre, Balázs Béla, Bíró Lajos, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Nagy Endre, Somlyó Zoltán neve minősítette a város irodalmi életét.

A magyar sajtó Trianon után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1919. június 22-én indult váradi lap, a Tavasz, Nagyvárad első irodalmi folyóirata indult a Trianon utáni városban elsőként. Alig három napra rá, június 25-én, másik irodalmi lap is megjelent, a Magyar Szó, ezt Tabéry Géza adta ki.

Az impériumváltás csaknem megfojtotta a kisebbségi újságírást. A cenzúra miatt gyakran jelentek meg fehér foltok, sőt fehér oldalak is a lapban. Új közlési módot kell tanulni, a cenzúrát kijátszót. A szakma gyakorlását biztosító jogok megszűntek a magyar nyelven írók számára. Sok lap hamar eltűnt, mégsem maradt lap nélkül Várad.

Az Új Nagyvárad helyét 1919 decemberében a Nagyváradi Estilap vette át. 1931-ig megjelent a bulvárlapként számon tartott Nagyváradi Friss Újság is. Helyette alapították 1932-ben az Erdélyi Magyarságot. 1929 és 1932 között jelent meg a Magyar Szó irodalmi, művészeti és társadalmi lap. Szerkesztői 1933-ban az Erdélyi Magyar Szó című lapot, majd helyette 1933-tól 1935-ig a Magyar Hírlapot szerkesztették. A legjelentősebb napilap az 1932-ben megjelent Erdélyi Lapok volt, melynek kiadója Erdélyi Néplap címen 1934 és 1940 között „egylejes lapot” is nyom. 1929-ben néhányszor megjelent az illegális Kommunista Párt lapja, az Alkalmazott is és 1931-ben három számot ért meg a Tömegkultúra című antifasiszta sajtó. 1938-tól 1941. június végéig a Bihari Hírlap hetente jelent meg.

Számottevő a nehézségek ellenére megjelenő, majd eltűnő lapok (köztük a román-magyar nyelven megjelenők) és periodikák száma Trianontól a második világháború végéig. Dr. Indig Ottó tanulmányából idézünk: „A jelzett alig több mint negyed évszázadnyi korszakban Váradnak összesen 81 újsága, napi- vagy hetilapja, kéthetenként avagy havonta megjelenő sajtókiadványa volt! Gyakoriak voltak az új lapalapítások, és csaknem hasonló gyakoriságúak a megszűnések. Sok kezdeményezés élettartama csak egy mutatványszámra korlátozódott (!), más kísérletek egy-két hónapig húzódtak, s annak, amelyik egy-két évet is kibírt, esélye volt a hosszabb fennmaradásra is. A legtöbb új lapot 1933-ban hozták létre (13), majd 1929 (9) és 1931 (8) volt sajtó tekintében a legjobb év. Akadtak olyan esztendők is, amikor egyetlen új lapot sem indítottak Váradon. Ilyen volt 1925, 1937, 1939 és 1940. Csak egyetlen lapindítás történt 1919, 1922, 1926, 1928, 1935, 1936, 1938-ban. 1930-ban és 1932-ben öt-öt újságot, 1921-ben hatot, 1920-ban hetet indítottak Váradon.

Érdekes és szinte érthetetlen, hogy a bécsi döntés után mindössze három új magyar lap kezdte meg működését A Holnap városában, de még olyanok is megszűntek, amelyek korábban gyökeret eresztettek Várad sajtótalajában”, köztük az 1870 óta prosperáló Nagyvárad című napilap 1944-ben szűnt meg.

1989 után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyomtatott sajtó területén is számottevő változások indultak, a Fáklya helyébe lépett a Bihari Napló, megindult a Kelet-Nyugat, sőt gyermeklapot is indítottak Szemfüles és irodalmi újságot Sziget címen.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építészeti remekek, műemlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar római-katolikus püspöki palota. Visszaszolgáltatásához több mint 15 évre volt szükség…
A Fekete Sas Palota
  • Vár. Az 1241-es tatárjáráskor Várad teljesen elpusztult. A várat e tragikus eseményt követően Vincze püspök állíttatta helyre. 1570-1596 között épült Várad új vára az olasz késő reneszánsz szellemében. 1613-1629 között, Bethlen Gábor korában Várad várának új építési szakasza kezdődik, 1618-ban a vár megerősítéséhez a templom köveit is felhasználják.
  • Magyar római katolikus püspöki (barokk) palota. Építését Patachich Ádám püspöksége alatt, 1761-ben kezdték el, 1777-ben fejezték be. Tervezője Hillebrandt, kivitelezője Neumann. Főbejáratával szemben található a Tóth István által készített Szent László bronzszobor, amelyet Schlauch Lőrinc bíboros szentelt fel 1893. szeptember 10-én. A szobor, az őt körülvevő négy oroszlánnal együtt eredetileg a város főterén állott, ahonnan a román uralom beálltával el kellett menekíteni.
  • Római katolikus székesegyház, Erdély és Románia legnagyobb barokk temploma.
  • Kanonok-sor. Klasszicista beütésű barokk stílusban épült 1760-1875 között.
  • Fekete Sas palota, 1907-1909 között épült Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján, Sztarill Ferenc kivitelezésében. A szálloda 1908. november 1-jén nyílt meg. A palota helyén állott a Sas fogadó, melynek termében 1798. augusztus 26-án tartották az első magyar hivatásos színielőadást. E jeles eseményt egy, az egykori Sas fogadó faláról lekerült és a palota Kossuth utca felőli erkélyén elhelyezett márványtábla is megörökítette, amely az épület 1980-as években történt felújításakor eltűnt és azóta sem került elő. Szövege: „E városban ez épületben a színpadról elhangzott első magyar szó emlékére, 1798. augusztus 26-1898. augusztus 26. Hálás kegyelettel az utókor iránt, a Szigligeti-Társaság kezdeményezésére Nagyvárad város közönsége.”
  • Városháza.
  • Állami Színház (eredetileg Szigligeti Ede nevét viselte), 1899-1900 között Ferdinand Fellner és Hermann Helmer osztrák műépítészek tervei alapján Rimanóczy Kálmán, Guttman József és Rendes Vilmos nagyváradi építészek építették. Előtte Szigligeti Ede mellszobra, Margó Ede alkotása, melyet 1912-ben állítottak a színház elé. A szobrot 1923 nyarán a román hatóság a Schlauch-kertbe száműzte, helyére Mária román királyné szobrát állították, és csak 1940-ben került vissza eredeti helyére. 1948 őszén mint Nagyváradi Állami Magyar Színház kezdi el első évadát. 1955. november 26-tól román tagozat is működik az egykori magyar színház épületében.
  • Apolló palota (Fő, ma Republicii utca 12. szám), 1912-1914 között építették, elsőként ebbe az épületbe vezették be a központi fűtést 1913 novemberében. Érdemes a bérház kapuján bemenni, csodálatos egykori -igaz, ma már nem működő – felvonót láthatunk.
  • Stern palota. Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján épült a Vágó fivérek irányítása alatt, 1908-1909 között.
  • Pénzügyi palota. Az eklektikus építészet jellegzetes alkotása 1895-ben épült.
    Ady Endre Múzeum elölről
  • Igazságügyi palota
  • Nemzeti (volt Osztrák-Magyar) Bank épülete
  • Ullmann palota (1913), Löbl Ferenc tervei alapján.
  • Moskovits palota.
  • Görög katolikus püspöki palota. Ifj. Rimanóczy Kálmán tervei alapján épült 1903-ban.
  • Ady Endre emlékmúzeum. 1955-ben nyílt meg, igazgatója Tabéry Géza író volt.
  • A várost gyönyörű barokk épületek gazdagítják.
  • A szecesszió jegyében született épületek híresek.

Szobrok, emlékművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szigligeti Ede mellszobra az Állami (egykor Szigligeti) Színház előtt. Margó Ede alkotását 1912. december 12-én avatták fel. A román megszállást követően, 1921-ben a szobrot elköltöztették, helyébe Maria román királyné szobra került. A bécsi döntés után, 1941-ben visszakerült eredeti helyére.
  • József Attila állószobra a Petőfi parkban (egykori Schlauch-kert), a nagyváradi születésű Wagner Nándor alkotása. Az 1955-ben készült szobrot - a művész végakaratának megfelelően - annak felesége ajándékozta Nagyvárad városának.
  • Tordai Szaniszló Ferenc szobra a római katolikus püspöki rezidencia kertjében
  • Petőfi Sándor mellszobra a Petőfi parkban (egykori Schlauch-kert) 1991-től látható. Farkas József műkőből készített szoborportréja eredetileg az 1960-as években a Bunyitay-ligetben állt, a rendszerváltást követően került elő rejtekéből
  • A Szent László király szoboregyüttes Tóth István alkotása, 1893-ban állították el Nagyvárad főterén, ahonnan 1923-ban, a trianoni békeszerződést követően eltávolították és helyére Kara Mihály alkotása, II. Ferdinánd lovasszobra került, mely 1924-ben lett felavatva. A szoboregyüttes a római katolikus rezidencia kertjébe került, ahol ma is látható. Eltüntetésére több kísérlet is történt.
  • Szacsvay Imre szoboregyüttes az Ezredévi Emléktéren. A mártírhalált szenvedett nemzeti hős Körös-parti bronzszobrát - melyet Margó Ede készített - 1907. március 15-én avatták fel. A szobor felirata:' Csak egy tollvonás volt a bűne.' 1848-ban Váradolaszinak és Újvárosnak volt országgyűlési képviselője, és mint a függetlenségi nyilatkozat szövegezőjét és aláíróját 1849-ben őt is kivégezték. Érdekesség, hogy a debreceni Kossuth-szobor talapzatán szintén megtaláljuk Szacsvay Imre alakját, mely hasonlóképpen Margó Ede alkotása. A szobrot 1937. júniusában lebontották, mert híre ment, miszerint a román hatóságok végleg el akarják tüntetni azt. A szobor csak azért kerülte el a vandál pusztítást, mert még időben, szakszerűen bontották el, és a váradi múzeumban raktározták. A bécsi döntést követően 1942-ben ismét az eredeti helyére állították vissza, ma is ott áll.
  • Szent László király kőszobra a római katolikus bazilika kertjében, az egykori múzeum kertjében elásott szobrot csak a rendszerváltást követően merték előásni
  • Ady Endre kőből készült büsztjét, Vetró Artúr alkotását az egykori Széchenyi téren, az Igazságügyi Palota előtt 1957 novemberében az Ady Endre Emlékmúzeum mögötti virágágyás közepén állították fel. Mostani helyére, a Mária mennybemenetele szobor talapzatának alsó részére 1960 augusztusában helyezték, megbontva ezzel a kompozíció stílusegységét.
  • Bethlen Gábor fejedelem állószobra a Petőfi parkban (egykori Schlauch-kert). A szobrot 2003-ban avatták fel, azonban azt jóval korábban, 1941-ben alkotta Kós András szobrász (Kós Károly fia). A szobrász 2010. június 11-én hagyta itt az árnyékvilágot.
  • A holokauszt áldozatainak emlékműve az Ullmann-palota udvarán
  • Iosif Vulcan (Vulkán József) márványszobra, Fekete József alkotása, 1964-től áll most a nevét viselő (eredetileg Rimanóczy Kálmán) utca végén.
  • Nicolae Balcescu bronzszobra, Fekete József alkotása, 1969
  • A nagyváradi repülőtér halljában található Zburatorul (A repülő) faszobor, Fekete József alkotása, 1975
  • Lorántffy Zsuzsanna bronzszobrát a várad-olaszi református templom előtti parkban állították fel a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozója alkalmából 1996-ban. Az egész alakos szobrot Gergely István készítette.
  • Mihai Eminescu költő egész alakos bronzszobrát 1990-ben állították fel az impozáns eklektikus stílusú lebontott főtéri épületek helyén kialakított parkoló előtti zöldövezetben, alkotója Ovidiu Maitec
  • Emanuil Gojdu (Gozsdu Manó) kőszobra 1988-tól áll a város főterén, alkotója Mircea Ştefănescu
  • Mihai Viteazul lovasszobor a Szent László téren (eredetileg ott állt a városalapító Szent László király szoboregyüttes, amelyet a püspöki palota elé száműztek az impériumváltás alkalmával). Alexandru Gheorghiţa és felesége, Geta Caragiu műve 1994-ben került a térre.
  • Gábor Áron kőszobra az ágyúval, Oláh Sándor szobrászművész alkotása 1943 júniusában került a nagyváradi Magyar Királyi Honvéd Hadapródiskola udvarára. Ezt is eltávolították a háború után, sokáig a múzeumban őrizték, majd az 1960-as évek politikailag enyhülő időszakában Kézdivásárhely főterén állították fel, ahol mindmáig látható.
  • Az ismeretlen katona szocreál stílusban megformázot szobra 1959-től áll az egykori Nagyvásár téren (ma December 1. tér), Iulia Oniţa munkája
  • George Enescu mellszobra, Constantin Popovici 1958-as alkotása 1984-ben került a Baross-hídnak a Continental Szálloda felőli hídfőjéhez
  • Dimitrie Cantemir egész alakos bronzszobrát (Ion Irimescu alkotása) 1985-ben állították fel a hasonló nevű utca (az egykori Ghillányi út) végében, a Pece patak partján
  • Traian Moşoiu mellszobrát, Teodor Zamfirescu alkotását a Divizió előtt állították fel 1992-ben, de a volt Hadapródiskola azóta megszűnt katonai objektumnak lenni
  • Avram Iancu bronz mellszobrát Cornel Durgheu formázta meg, 1994-ben került a megyei rendőr-főkapitányság Traian parki székháza elé

Ma már nem látható szobrok, emlékművek

  • Tisza Kálmán szoboregyüttes az egykori Tisza Kálmán téren, alkotója Szentgyörgyi István (1928). A román hatalom beálltával már nem lehetett a szobrot Nagyváradon, azaz Tisza Kálmán szülővárosában felállítani, ezért Berettyóújfaluban került felavatásra, ahol 1942-ig állt. Ekkor került Nagyváradra, mivel az ismét magyar fennhatóság alá került. Az 1945-ös impériumváltás alkalmával a szoboregyüttest eltávolították talapzatáról, mely utóbbi 1970-ig üresen állt. Az alkotást valószínüleg beolvasztották.

Személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt születtek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt éltek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt volt püspök esztergomi érsekké kinevezéséig Vitéz János (1445-1465).
  • Itt volt kanonok Janus Pannonius, aki itt alkotta Búcsú Váradtól címmel az első, magyar földön született humanista remekművet.
  • Az 1760-as évek elején itt alkotott Michael Haydn (1732–1806) zeneszerző, Joseph Haydn fivére.
  • Itt élt az új-aradi születésű dr. Schlauch Lőrinc (Laurentius Schlauch von Linden) bíboros nagyváradi püspök, eltemetve Temesváron, a Schlauch családi kápolna kriptájában.
  • Itt élt és alkotott Mezey Lajos (1820–1880) festő és fényképész, Szinyei Merse Pál első mestere.
  • Néhány évig itt élt Báró Bémer László (1784–1862)váradi megyés püspök. A dualizmus korában - 1887-ben - Nagyvárad központjában teret is neveztek el.
  • Itt végezte jogi tanulmányait Szacsvay Imre, a Függetlenségi Nyilatkozat egyik aláírója, az 1848-49-es szabadságharc egyik kiemelkedő alakja volt. A mártírhalált szenvedett nemzeti hős Körös-parti bronzszobrát - melyet Margó Ede készített - 1907. március 15-én avatták fel. A szobor felirata:' Csak egy tollvonás volt a bűne.' 1848-ban Váradolaszinak és Újvárosnak volt országgyűlési képviselője, és mint a függetlenségi nyilatkozat szövegezőjét és aláíróját 1849-ben őt is kivégezték. Érdekesség, hogy a debreceni Kossuth-szobor talapzatán szintén megtaláljuk Szacsvay Imre alakját, mely hasonlóképpen Margó Ede alkotása.

A szobrot 1937 júniusában lebontották, mert híre ment, miszerint a román hatóságok végleg el akarják tüntetni azt. A szobor csak azért kerülte el a vandál pusztítást, mert még időben, szakszerűen bontották el, és a váradi múzeumban raktározták. A bécsi döntést követően, 1942-ben ismét az eredeti helyére állították vissza, ma is ott áll.

  • A Premontrei Főgimnáziumban harminchárom évig tanított matematikát és fizikát Károly Iréneusz József (1854. március 6. – 1929. március 13.) fizikus, tanár, városatya, premontrei kanonok, a drót nélküli távíró egyik feltalálója, Nagyvárad egyik legkiemelkedőbb tudósa.
  • Itt élt, alkotott és itt is hunyt el Mottl Román Pál grafikus (Budapest, 1892. március 25. – Nagyvárad, 1978. január 10.)
  • 1900 januárjától 1903 októberéig itt élt és alkotott Ady Endre költő.
  • Itt tanított 1908 és 1911 között Juhász Gyula költő. 1943. március 7-én emléktáblát avattak tiszteletére a Pázmány Péter Premontrei Főgimnázium (ma Mihai Eminescu Főgimnázium) épületében.
  • Az első világháború alatt fotóműtermet üzemeltetett a városban Miklós Jutka, A Holnap című antológia egyetlen női alkotója.
  • Itt töltötte ifjúságát az államosításokig Lic. jur. id. Mayer Zoltán (szül. Belényes, 1909. január 5. - Buda, 1976. december 17.) ügyvéd-közgazdász, többnyelvű szakfordító, a Belga Bank alapította, a Belényes-Vaskohi MÁV-vasutat ellátó bányákat és a Váradi Villamos Vasutat tulajdonló Magyar Vasúti Forgalmi Rt. utolsó vezérigazgatója, Sauerpreis Ferdinánd utóda.
  • A Magyar Királyi Honvéd Hadapródiskolában tanult Kalmár Pál dalénekes, a Szomorú vasárnap első előadója.
  • 1949 és 1961 között a Nagyváradi Állami Színházban játszott Kovács Apollónia népdalénekesnő, színésznő, majd pályáját Magyarországon folytatta.
  • 1968-1982 között Msgr. Dr.Hosszú László a nagyváradi római katolikus latin szertartású egyházmegye ordináriusa, aki sokat tett a nehéz időkben egyházmegyéje templomainak fennmaradásában, restaurálásában, Szt. László ünnepek, az impozáns, lélekfelemelő magyar ünnep megtartásában, a herma megőrzésében. P.Szőke János tiszteletbeli nagyváradi kanonok segítette külföldről a pénzforrás előteremtésében a templomok felújítására, hogy a plébániák ne omladozzanak, ne semmisüljenek meg.
  • Horváth Imre (1906-1993), költő, itt is halt meg.
  • Balázs Tibor Ph.D., költő, irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS.
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Hirado.hu: Középkori templom romjaira bukkantak Nagyváradon
  4. http://hbml.archivportal.hu/data/files/144702285.pdf
  5. http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1480.html
  6. http://www.old.szentkoronaradio.com/elszakitva/2008_08_27_megsemmisulo-magyar-temeto-nagyvaradon Barbár piknikek a temetőben
  7. http://www.hhrf.org/mk/812mk/812mk25.htm Nagyváradi (magyar) temetősors
  8. dr. Fleisz János nyomán.
  9. Ss delimitează cartierele din Oradea (román nyelven). Nagyvárad, 2011. január 19. (Hozzáférés: 2013. április 11.)
  10. http://www.recensamantromania.ro/wp-content/uploads/2012/08/TS6.pdf
  11. ^ a b Kulcsár A. Sándor
  12. www.eminescu.rdsor.ro/istvan/fo.htm
  13. A Polgármesteri Hivatal hivatalos honlapja alapján

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Biharvármegyei helyi munkatársak: Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai VI: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyvárad témájú médiaállományokat.
Wikivoyage
A Wikivoyage tartalmaz Nagyvárad témájú leírást.
Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg Nagyvárad nagyvárad címszót a Wikiszótárban!

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]