Körösbánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Körösbánya (Baia de Criș)
Korosbanya katolikus templom.jpg
A ferences templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Hunyad
Rang községközpont
Beosztott falvak Báldovin, Cebe, Karács, Karasztó, Lunka, Riska, Riskulica és Văleni (Buha)
Polgármester Romeo-Horia Farcaș (Szociálliberális Unió), 2012
Irányítószám 337005
Körzethívószám +40 x54[1]
Népesség
Népesség 703 fő (2011. október 31.)[2]
Magyar lakosság 11
Község népessége 2611 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 262 m
Terület 89,77 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Körösbánya  (Románia)
Körösbánya
Körösbánya
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 10′ 27″, k. h. 22° 42′ 54″Koordináták: é. sz. 46° 10′ 27″, k. h. 22° 42′ 54″
Körösbánya weboldala
A református templom

Körösbánya (románul: Baia de Criș, korábban Baia Crișului, németül Altenburg) falu Romániában, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fehér-Körös bal partján, az E79-es út mentén, Brádtól hét kilométerre északkeletre fekszik. Határából 5247 hektár erdő, 1064 szántó, 1012 legelő és 945 rét.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár néha Kőrösbánya formában is írják, magyar neve folyója nevének és a bánya szónak összetételéből való, román neve pedig ezzel párhuzamos. Először 1390-ben Feyr-keresbanya ('Fejérkörösbánya') alakban írták. 1427-ben német néven mint Altumburg fordul elő, majd 1444-ben Keresbanya vagy Czibebanya. A középkorban – a Kisbányának nevezett Boicával relációban – Nagybányának is nevezték.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aranybányáit már a rómaiak is művelték. Abból, hogy 1427-ben német nevét említették, arra következtethetünk, hogy a magyar királyok a 14. században német bányászokat telepítettek ide. 1427-ben civitasnak, 1444-ben oppidumnak írták, Világos váruradalmához tartozott, és pénzverdéje működött. Hunyadi János birtoklása idején a nagyszebeni származású, aranyforintok verésével foglalkozó Simon mester bérelte. Hunyaditól 1453-ban Szilágyi Mihály, majd 1461-ben Mátyás örökölte, aki járt is itt 1462-ben. Ő egy évre rá elajándékozta ecsedi Báthory Andrásnak, és ezután majdnem száz éven keresztül a Báthory családé maradt. Már a középkorban letelepedtek itt a ferencesek, akik a török veszély idején kolostorukat erőddé alakították. II. Lajos 1519-ben szabad királyi városi kiváltsággal látta el, de a későbbiekben mindig mezővárosként szerepelt. Ekkor a város bírája Magyar Lázár, a bánya bérlője Goldamar András volt. Báthory Miklós hűtlensége miatt elvesztette birtokát, és János Zsigmond előbb Stanisław Niezowskinak adta, majd az ő halála után visszaszállt a kincstárra.

A következő századokban aranybányászata jelentőségét vesztette, a paraszti kitermelés szintjére esett vissza. 1573-ban bányászai a cebeiekkel, riskaiakkal és karácsiakkal még kiváltságlevelet kaptak Báthory Istvántól, de már azzal a feltétellel, hogy a kitermelt érc nyolcadrészét beszolgáltatják a fiskusnak. 1595-ben a tatárok, 1604-ben a fosztogató zsoldosok, 1605-ben a temesvári pasa pusztították. A fejedelmek többször is elzálogosították.

I. Lipóttól 1701-ben heti- és évi négy országos vásár tartására nyert szabadalmat. 1742-ben teljesen szünetelt az aranybányászat. 1746-ban a megcsonkított Zaránd vármegye székhelyévé nevezték ki, és azzal együtt a vitatott jogállású Partium része maradt. Egyike volt a vármegye azon kevés helységének, ahol jelentős magyar közösség élt, valószínűleg a lakosság többsége – hivatalnokok, birtokosok, iparosok és kereskedők. 1750-ben 53 háztartásból állt, 1786-ban mindössze 443-an lakták. Református gyülekezetét 1766-ban Ocs filiával együtt 105 férfi és 119 nő alkotta. Templomukat néhány évvel korábban ítélték vissza a római katolikusoknak. A katolikus plébániát 1728-ban a dévai bolgár ferencesek szervezték újra. 1785-ben a váradi egyházmegyétől, ahová korábban mindig tartozott, az erdélyihez csatolták. A vármegyében felállított három görög katolikus hitközség egyike Körösbányán működött. 1784. november 4-én a felkelt parasztok kirabolták, a szerzeteseket és a református lelkészt megölték.

Lakói a gazdálkodás mellett, családi tárnákban aranyat is bányásztak, és aranybeváltó hivatal is működött benne. Ennek köszönhetően – és mert a nagyobb pusztítások elkerülték – a 19. század folyamán végig igen gazdag településnek számított. A vármegye 1843-ban megtagadta, hogy követeket küldjön a pozsonyi országgyűlésre, ezért nyolcszáz forint büntetéssel sújtották. 1830-ban gyógyszertárat,[4] 1845-ben postahivatalt állítottak fel benne. Míg környékén nagyon kevés iskola működött, itt a ferencesek és a református iskolamester is oktatták a gyermekeket.

1848. május 10-én Zaránd vármegye gyűlése kimondta a vármegye Magyarországhoz való „visszatérését”, ami egy korabeli jelentés szerint élénk ellenérzést keltett a környék lakosságában.[5] Október 22-én a román felkelők körülzárták, 25-én pedig lefegyverezték magyar lakosságát és két főt megöltek. November 2-án Simion Balint felkelői hat polgárát felakasztották. 6-án Gál László őrnagy a ternávai síkon szétverte a felkelőket, bevonult a városba, és kilenc román lakosát kivégeztette. 1849. március 9-én az Ocsnál megvert és Gyulafehérvárra visszarendelt Czernoewicz elhagyta Zarándot, és Brád és a Bucsesdi-szoros védelmét Ioan Buteanura bízta. 18-án Csutak Kálmán vette be, és másnap ide helyezte át főhadiszállását. A május 20-án bevonuló felkelők fölgyújtották.

Az abszolutizmus idején járási székhely, majd 1861 és 1876 között az újjászervezett és román vezetésű Zaránd vármegye székhelye volt. 1876-ban járási székhelyként Hunyad vármegyéhez csatolták. 1874-től állami iskola, 1878-tól közjegyzői hivatal működött benne. 1891-ben megalapították a Körösbánya és Vidéke Takarékpénztárat. 1896-ra készült el a vasút. 1905 és 1914 között a román nemzeti párti Vasile Damian képviselte az országgyűlésben.

1880-ban 637 lakosából 325 volt román, 223 magyar és 65 német anyanyelvű; 193 római, ugyanannyi görög katolikus, 144 ortodox és 101 református vallású.

2002-ben 779 lakosából 749 volt román, 16 cigány és 11 magyar nemzetiségű; 712 ortodox, 16 római katolikus, 12 baptista és 79 görög katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A ferences templomot és kolostort középkori alapokon 1763–68-ban építették. A középkorból csak a templom mérműves ablakainak felső része és a támpillérek vízvetői maradtak meg.[6] 1784. november 4-én a parasztok feldúlták, majd 1848-ban felgyújtották. A hatóságok 1950. május 23-án ide internálták Scheffler János szatmár–nagyváradi püspököt és 1952-ben a rendtartomány 37 ferences testvérét. Elöljáróikat 1961-ben bebörtönözték. A szerzetesek 1964-ben hagyhatták el a kolostort és a börtönt.
  • Régebbi ortodox temploma 1763 körül, a református az 1790-es években épült.
  • A ferences kolostorral szemközt áll az erősen átalakított volt zarándi vármegyeháza.
  • A régi kórház 1872-ben épült.
  • Avram Iancu emlékházát egy jellegzetes környékbeli parasztházban rendezték be, amelyet Ioan Stupina egykori pékségének helyén állítottak fel, ahol a parasztvezér meghalt.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS.
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  4. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 44. o.
  5. Benkő Samu szerk.: Documenta neglecta. Budapest, 2008, 217–18. o.
  6. Istvánfi Gyula – Veöres András: Erdélyi római katolikus templomok. Bp., 2002, [197]
  7. www.ufi.hu

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Körösbánya témájú médiaállományokat.