Őraljaboldogfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Őraljaboldogfalva (Sântămăria-Orlea)
Santamaria-orlea.jpg
A református templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Hunyad
Rang községközpont
Beosztott falvak Balomir, Baresd, Bucsum, Csopea, Hátszegváralja, Szacsal, Szentpéterfalva, Vád
Polgármester Dumitru-Ioan Oprean (Uniunea Social Populară), 2012
Irányítószám 337440
Körzethívószám 0254
SIRUTA-kód 91241
Népesség
Népesség 769 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 33
Község népessége 3251 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 67,8 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Őraljaboldogfalva (Románia)
Őraljaboldogfalva
Őraljaboldogfalva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 35′ 26″, k. h. 22° 58′ 14″Koordináták: é. sz. 45° 35′ 26″, k. h. 22° 58′ 14″
A Kendeffy-kastély

Őraljaboldogfalva (románul Sântămăria-Orlea) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hátszegtől 3 km-re délkeletre, a Sztrigy bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Boldogfalva név – éppúgy mint román nevének előtagja – Szűz Máriára utal. 1315-ben de v. Sancta Marie, 1447-ben Bodogazzonfalva néven említették. Román nevének utótagja egy középkori magyar *Váralja alakból fejlődhetett ki, amely Hátszeg várára utalt. Ezt az elemet a 18. században a magyar névhez is hozzáadták, majd később népetimológia útján a mai Őralja- alakban értelmezték. 1769-ban Orliá Bóldogfalva vel Szt. Maria, 1861-ban Oralja-Boldogfalva, 1880-ban Öralja-Boldogfalva.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1785-ben 174 lakosa volt. Ugyanekkor a vármegye 23, az ortodox főesperesség 65 ortodox családfőt számolt össze. A református egyháznak 1766-ban 21 tagja volt, a görög katolikus egyházközséget 1790-ben 150 lélekkel vették föl.[3]
  • 1850-ben 272 lakosából 218 volt román és 44 magyar nemzetiségű; 222 görög katolikus, 26 református és 21 római katolikus vallású.
  • 1910-ben 690 lakosából 365 volt román, 183 magyar, 107 főleg olasz és 28 német anyanyelvű; 245 görög és 170 római katolikus, 139 ortodox és 25 református vallású.
  • 2002-ben 881 lakosából 817 volt román, 33 magyar és 18 egyéb nemzetiségű; 722 ortodox, 62 római katolikus, 31 református, 22 pünkösdista és 13 baptista vallású.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkorban vásáros település volt a hátszegi vár alatt, katolikus plébániával és valószínűleg magyar–román lakossággal. I. Ulászló 1442-ben „possessionem nostram wolachicalem Bodogazzonfalwa” Hunyadi János familiárisának, a pestényi Andreasnak adta, majd 1447-ben Hunyaditól a Kendeffy család elődei kapták meg. Ekkor oppidumnak írták, éves vásárral. 1453-ban a dévai várhoz, 1506-ban és 1510-ben a vajdahunyadi várhoz tartozott. 1555-ben már létezett református egyháza. Báthory Kristóf 1578-ban megerősítette jogát hetivásár és évi négy országos vásár tartására (Szent Andráskor, a húsvét előtti csütörtökön és az ezeket követő ünnepnapokon). 1667-es, I. Apafi Mihály által jegyzett szabadalma már virágvasárnapra, pünkösd utáni csütörtökre, szeptember 8-ra és november 30-ra tette országos vásárainak időpontját.[4] 1697-ben református lelkésze, Viski János készítette a máig fennmaradt másolatot Fogarasi István román nyelvű zsoltárfordításáról (Aluj Szvent David Kraj sj Prorokul oszutye si csincsdzecs de Soltari). Az egyházközség 1766-ban tizenkét férfit és kilenc asszonyt számlált. A Kendeffyek uradalmi központja volt. 1824-ben Kendeffy Ádám iskolát szervezett a különböző felekezetű gyermekek számára, ahol 1843-ban a magyar és román ábécét, a magyar és román nyelvű számolást és a Kiskátét (ugyancsak magyarul és románul) tanították. Az iskola 1860-ig működött. Mellette 1852-ben a görög katolikusok is iskolát szerveztek, amelyet 1876-ban a község vett át, de nemsokára bezárták. 1885-ben a református lelkész vette kezébe az oktatást. Később magyar iskolája működött, 1960-ig.

A 19. század második és a 20. század első felében jelentős juhvásárokat tartottak benne. (A századfordulón a vásárokat felváltva tartották itt és a szomszédos Hátszeg területén.[5]) Az 1890-es években Giovanni Peccol fűrészüzeméhez olasz (friuli) munkások települtek be, akiknek nagy része végleg ideköltözött. Eredetileg Bellune, Pontebba és Barcis vidékéről származtak. A második világháború előtt olasz iskola működött a faluban, 1963–65-ben pedig még tizenegy friuli család élt a településen, és az idősebbek még beszélték a nyelvet.[6]

1918 előtt Hunyad vármegye Hátszegi járásához tartozott.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Román stílusú, de későbbi gótikus elemeket is őrző református temploma a 13. század második feléből való. Párhuzamait a magyarországi szerzetesi, főként ciszterci építkezésben találhatjuk meg. A Hátszegi-medence közepén fekvő templom modellként szolgált a vidék későbbi, főként kenézi alapítású kőtemplomai számára, amelyek építőmesterei sokkal szerényebb eszközökkel még évszázadokkal később is utánozták. A 14. század elején készült, alsó freskóréteg töredékeit Rómer Flóris tárta fel. A bejárattól jobbra megmaradt a leprásokat ápoló Árpád-házi Szent Erzsébet ábrázolása. Szent Pál halálának ábrázolása alatt latin nyelvű felirat volt olvasható. A mai is látható, az egész hajót beborító bizánci stílusú freskókat és az apszis apostolait valószínűleg a 15. század közepe táján, a Kendeffyek birtoklásának kezdetén készítette egy talán Havasalföldről érkezett mester. Ez a réteg viszonylag épen és teljesen őrződött meg a későbbi vakolatréteg alatt, eltekintve attól, hogy a szentek szemét valószínűleg a református hívek kiszurkálták. Ha a freskók készítése idején a templom rítusa is megváltozott, úgy 1484-ben már ismét a katolikusoké volt, amire Holyczer Márton gyulafehérvári kanonok ekkor készült bevésése utal. 1555 előtt lett a reformátusoké. Néhány ezután, 1562 és 1591 között készült, cirill betűs karcolás talán arra utal, hogy – mint más Hátszeg vidéki templomok esetében – a reformátusok ezt is közösen használhatták az ortodoxokkal. Az 1591-es dátumot követően egységesen latin betűs bevéséseket találtak. 1642-ben az egész templombelsőt lemeszelték. 1788-ban a törökök megrongálták. 1810-ben Chiril Țopa görög katolikus vikárius saját egyháza számára próbálta megszerezni. Az 1870-es években a Műemlékek Országos Bizottsága tárta fel középkori freskóit. Az eredmények publikálása után terjedt el a román írástudók körében az a vélemény, hogy a templom ortodox alapítású. Ezt nemcsak a festmények utólagos volta, de az épület stílusának kontextusa is cáfolja. 1908-ban Möller István vezetésével teljes, műemléki szempontú felújítást végeztek rajta. Azóta csak részlegesen javítgatták, és állapota mára a beázások miatt kritikussá vált.
  • A Kendeffy-kastély 1782-ben, barokk stílusban épült. Kendeffy Árpád 1871 és 75 között neogótikus stílusban újjáépítette és angolparkkal vette körül. 1882-ben a kastély vendége volt Rudolf trónörökös feleségével, Stefániával. Az 1960-as években nyári gyermektáborként használták, állaga leromlott. 1972-ben felújították, tornyát teljesen újraépítették, és a nyolcvanas évektől 32 szobás szállodaként működött. Egykori építtetőinek örökösei 2006-ban visszakapták.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
  4. Barcsay Adorján: Hátszegvidék vásártartási adománylevelei. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1909, 97–101. o.
  5. Nicola Brînzeu: Memoriile unui preot bătrân. Timișoara, 2008, 31. o.
  6. Maria Iliescu: Le Frioulan à partir des dialectes parlés en Roumanie. The Hague, 1972

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vásárhelyi Lőrincz: Az őr.-boldogfalvi református egyházközség krónikás története. Hátszeg, 1907
  • Adrian Andrei Rusu: Ctitori și biserici din Țara Hațegului până la 1700. Satu Mare, 1997, 309–315. o.
  • Dáné Veronika: Az őraljaboldogfalvi Kendeffy alapítású iskola (1805–1809; 1824–1848). Erdélyi Múzeum 2002/3–4
  • Sidó Zsuzsa: Az őraljaboldogfalvi Kendeffy-kastély. Várak kastélyok templomok 2009/1, 32–34. o.
  • Gróh István: A középkori bizánczi falfestészet emlékei Magyarországon. In Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1905. évi állapotáról. Budapest, 1906, 233–237. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Őraljaboldogfalva témájú médiaállományokat.