Zdrápc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zdrápc (Zdrapți)
Az ortodox fatemplom
Az ortodox fatemplom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
KözségKristyor
Rangfalu
KözségközpontKristyor
Irányítószám337203
SIRUTA-kód87406
Népesség
Népesség782 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság1 (2002)
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 09′ 21″, k. h. 22° 52′ 08″Koordináták: é. sz. 46° 09′ 21″, k. h. 22° 52′ 08″
A Wikimédia Commons tartalmaz Zdrápc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Zdrápc (Zdraholc, románul: Zdrapți) falu Romániában, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Az Erdélyi-érchegységben, Brádtól tíz kilométerre északkeletre fekszik.

Népessége[szerkesztés]

  • 1910-ben 1002 lakosából 963 volt román és 34 cigány anyanyelvű; 984 ortodox és 13 görögkatolikus vallású.
  • 2002-ben 971 lakosából 970 volt román nemzetiségű; 927 ortodox és 40 egyéb vallású.

Története[szerkesztés]

Zaránd vármegyei román pásztor- és földműves falu volt.[1] Először 1441-ben, Zeropa alakban említették mint Világosvár tartozékát. 1791 után a Toldalagi és a Zeyk család bányatársulatot szervezett a közelében található Szent János apostol aranybánya művelésére. Az aranybányában 1867-ben 140 fő dolgozott.[2] A bányát 1889-ben a rudai 12 Apostol bányát is művelő német Harkort cég vásárolta meg.

Csutak Kálmán csapatai 1849. március 13-án felégették és 56 lakosát megölték.[3] Április 3-án Csutak a közelében verte meg Ioan Buteanut. 1876 után Hunyad vármegyéhez tartozott.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Ortodox fatemploma 1852-ben épült. 1984–85-ben átalakították.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nicolae Dunăre: Sate din Zărand specializate în meșteșuguri țărănești. In Contribuții la cunoașterea regiunii Hunedoara. Deva, 1956
  2. Hunfalvy János szerk.: Magyarország bányászata a bányakapitányságok 1863–1867. évi jelentései alapján összehasonlitva. Pest, 1869, 92–93. o.
  3. Verzeichniss der, während der jüngsten Revolution im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 42–43. o.

Források[szerkesztés]

  • Ion Rusu Abrudeanu, Aurul românesc: istoria lui din vechime până azi. București, 1933
  • Egyed Ákos: Erdély 1848–1849. Csíkszereda, 1998–1999

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]