Alsófarkadin
| Alsófarkadin (General Berthelot) | |
 |
|
| A Lónyay–Nopcsa-kastély | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Felsőfarkadin, Gauricsa, Kraguis és Tustya |
| Polgármester | Marina Huzoni (PNL) |
| Népesség | |
| Népesség | 256 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 1020 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 3 |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 30,74 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Alsófarkadin
Pozíció Románia térképén
|
|
| Alsófarkadin weboldala | |
Alsófarkadin (románul General Berthelot, 1965 és 2001 között Unirea, 1923 és 1964 között Berthelot, azelőtt Fărcădinul de Jos) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Hátszegtől öt kilométerre nyugatra, a Ruszka-havas lábánál fekszik.
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve valószínűleg a Farkad személynévből keletkezett, szláv -in képzővel. Először 1411-ben Farkadin, majd 1462-ben Alsofarkadyn, 1475-ben Pathakyfarkadyn, 1509-ben Ohaba alio nomine Alsofarkadyn, 1515-ben Farkadyen, 1733-ban Also-Ferkedin, 1839-ben Ferkedyinugyinzsosz néven írták. Román neve Berthelot tábornoknak állít emléket. 2001-ben helyi népszavazás döntött a név visszaállításáról (némi módosítással), a kommunista időszakban viselt név helyett, amely az 1918-as gyulafehérvári gyűlésre utalt.
[szerkesztés] Története
1448-tól 1515-ig a Farkadini család, fejedelemség kora után a Nopcsa, később a Lónyay család, majd a magyar államkincstár birtoka volt. Lakói román kisnemesek voltak, a vidéken módos falunak számított. A filoxérajárványig szőlőt is műveltek. Nemesei vagy azok egy része a 17. században a református hitvallást követte. Egy 1634-ben készült jegyzék szerint korábban anyaegyház lett volna, de saját papjáról csak kb. egy évig, 1729 előttről maradt fenn feljegyzés.[3] 1733-ban 26 görög katolikus családot, 1750-ben nyolcvan főt írtak össze.[4]
1870 körül Lónyay Menyhért tette tizenkilencezer holdas, főként erdőkből álló birtokának központjává. Ezt a faanyagon kívül vasércben is bővelkedő területet a vajdahunyadi vasgyártás fellendülésére számítva vásárolta. Miniszterelnökként mindent meg is tett Vajdahunyad vidéke iparának fejlesztéséért, de csalódnia kellett, mert csakhamar a jobb helyzetből induló gömöri iparvidék vált a vasgyártás magyarországi központjává.[5] Ekkoriban székelyek telepítését is tervezték a Lónyay-birtokra, de végül csak három moldvai és egy gyergyói római katolikus család érkezett.[6]
Nemesi lakossága még az egyébként is konzervatív Hátszeg vidékén belül is hagyományőrzőnek számított. Utolsóként tartották meg viseletükben a keskeny, lehajtott karimájú kalapot.[7]
1919-ben a román állam a kastélyt 70 hektárnyi gyümölcsössel és erdővel együtt Henri Mathias Berthelot tábornoknak, a romániai francia katonai misszió korábbi vezetőjének adományozta. Berthelot 1931-ban meghalt, a birtokot pedig végrendeletileg a Román Akadémiára hagyta.
1850-ben 286 lakosából 280 volt görög katolikus román és 6 református magyar.
2002-ben 256 lakosából 234 volt román, 18 cigány és 3 magyar nemzetiségű; 245 ortodox, 4 baptista, 4 pünkösdista és 3 római katolikus vallású.
[szerkesztés] Látnivalók
- A klasszicista Lónyay–Nopcsa-kastély lépcsőjébe római kori köveket építettek be. Kriptájába temették Nopcsa Ferencet, Erzsébet királyné udvarmesterét (később a hátszegi római katolikus templomba szállították át). Egykor Nopcsa László vendége volt benne Jósika Miklós.[8] 1919 és 1931 között Berthelot tábornoké volt, majd a román állam birtokolta. A kommunizmus idején a termelőszövetkezet használta. 2009-es tervek szerint a Hátszegi-medence élővilágának génbankját alakítanák ki benne.[9]
[szerkesztés] Testvértelepülése
[szerkesztés] Források
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863-ra. Kolozsvártt, 1863, 21. o.
- ↑ Iacob Radu: Istoria vicariatului greco-catolic al Hațegului. Lugoj, 1913
- ↑ Cieger András: Lónyay Menyhért. Bp., 2008, 492–93 és 507. o.
- ↑ Koós Ferencz: Három napi körút Hunyadmegyében. Reform 1870, 200. sz.
- ↑ Ovid Densusianu: Graiul din Țara Hațegului. Opere 1. București, 1968, 404 [1915]
- ↑ Jósika Miklós: Emlékirat. 4. Pest, 1865, 43.
- ↑ Génbank lesz az alsófarkadini Nopcsa kastély. erdely.ma 2009. július 8.
.svg&filetimestamp=20110607203513){kind=small}
|
||||||||||||||||||||||||||||
