Zám

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zám (Zam)
Zam, Hunedoara County, Romania - 20100721.jpg
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Hunyad
Rang községközpont
Beosztott falvak Almasel, Almásszelistye, Brassó, Cserbia, Deleni, Godinesd, Mikanesd, Poganesd, Pozsga, Szolcsva, Tamasesd és Valea
Polgármester Sorin-Ionel Nistor (Uniunea Social Populară), 2012
Népesség
Népesség 655 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 6
Község népessége 1875 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 161,88 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Zám  (Románia)
Zám
Zám
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 00′ 24″, k. h. 22° 27′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 00′ 24″, k. h. 22° 27′ 00″
Zám weboldala
A Nopcsa-kastély
A fatemplom

Zám (románul Zam, németül Sameschdorf) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dévától 45 km-re nyugatra, a Maros jobb partján fekszik. A falu három, egymással össze nem függő településrészből áll, melyek egy hegyet vesznek körbe. A történelmi Erdély legnyugatabbra fekvő községe.

„A község két részből áll. Egyik a földesúri és üzleti telep a Maros partján; a másik a földmívelő nép tulajdonképpeni községe. A kettőt egymástól jelentékeny hegy választja el. Rendes közlekedési útja a hegy megkerülésével gyalog embernek jó félórát tarthat.”[3]

2006-ban Zám és Szolcsva között új híd épült a Maros felett.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első említése: Zan (1407). Személynévi eredetű.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 1819. században fontos szerepe volt mint Erdély és Magyarország közötti vámhelynek és mint a marosi tutajozás egyik legfontosabb állomásának.

1784-ben parasztjai a „második Horeának” nevezett Ioan Lucaciu vezetésével elpusztították a vámházat és megtámadták a soborsini kastélyt. 1786-ban 638-ban lakták, jogállásuk szerint 72%-uk zsellér, 21%-uk jobbágy. 1808-ban országos és hetivásár tartására nyert szabadalmat.[4]

Uradalmát a 19. század elejéig a Naláczy család birtokolta, akiktől Nopcsa László vette meg. A század folyamán jelentős fakereskedelmi központ volt, évi 15 vásárral. A Nopcsa család egy Lekisch nevű bécsi ügyvédnek adta el az uradalmat. 1884-ben a földbirtokos Lekisch testvérek magyar tannyelvű állami iskolát hoztak létre, amely három évtizedig működött. A századforduló idején Csernovits Mihály volt birtokosa.[5] 1926-ban Lipován Gyula nyitotta meg első gyógyszertárát.[6]

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1900-ban 1062 lakosából 843 volt román, 182 magyar és 32 német anyanyelvű; 882 ortodox, 84 római katolikus, 33 zsidó és 27 református vallású.
2002-ben 719 lakosából 704 volt román nemzetiségű; 674 ortodox, 24 pünkösdista és 11 római katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nopcsa László egykori kastélyát a tulajdonos elleni bosszúból a honvédek fölgyújtották. 1879-ben az új tulajdonos, Lekisch bécsi ügyvéd építette újra. Utolsó magánbirtokosa a Csernovics család volt. Ma elmegyógyintézet működik benne. 1934-ben a kastély vendége volt Patrick Leigh Fermor. A parkkal körülvett, jó állapotú, felújított épület nem látogatható.
  • Ortodox fatemplom (18. század).

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Réthi Lajos tanfelügyelő jelentése Berzeviczy Albert miniszterhez, 1904. I. 13. In Kemény G. Gábor (szerk.): Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában., 4. köt. Bp., 1966, 134. o.
  4. Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
  5. Xantus Ignác: Maros-Illye és környékének nemes családjai. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1901, 144. o.
  6. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 48. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]