Hercegány
| Hercegány (Hărțăgani) | |
 |
|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Rang | falu |
| Községközpont | Boica |
| Népesség | |
| Népesség | 946 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 1 |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 27,64 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Hercegány
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 46° 3′ 16″, k. h. 22° 55′ 18″ | |
| Hercegány weboldala | |
Hercegány (románul Hărțăgani) falu Romániában, Hunyad megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Dévától 26 kilométerre északra, Brádtól 25 kilométerre délkeletre, az Erdélyi-érchegységben elterülő szórványtelepülés. Négy falurésze (Racăș, Carpeni, Grelești és Gruieri) négy párhuzamos völgyben fekszik.
Nevének eredete [szerkesztés]
Neve a Harțag/Herceg személynévből való, román képzővel. 1439-ben Herczegfalwa, 1525-ben Hercjegan, 1597-ben Herczeghelie néven jegyezték fel magyarul, 1733-ban Herczigány-ként írták át a kiejtett román alakot.
Története [szerkesztés]
A falu feletti Măgura Băii és Dealul Cărbunarilor hegyek oldalában ókori nemesfémkitermelés maradványait találták meg. A középkor végén és az újkor elején a világosi váruradalom falva volt, 1525-ben 25 jobbágycsaláddal. Zaránd, 1876-tól Hunyad vármegyéhez tartozott. Földesura 1662-től a Kászoni család, 1742-ben Naláczy József és Barcsay György voltak. Aranybányáit 1703-ban felhagyták, majd Steinville erdélyi katonai parancsnok 1716-tól tizenkét éven keresztül ismét műveltette őket. 1736-ban egy német társaság újra megnyitott egy Steinville idején művelt, beomlott tárnát, de a helyi lakosság kidobálta a szerszámokat a tárnából.[2] 1733-ban nyolcvan román családját írták össze egy görög katolikus és egy ortodox pappal, 1784–87-ben pedig 1013 ortodox hívőt. Ezzel a környék legnépesebb falvának számított. Egyik aranybányáját a 19. század végén egy holland–francia tulajdonú vállalat művelte. 1895-ben 22 283 szilvafát számoltak össze határában. Lakói a 20. század első felében főként bányászattal és állattenyésztéssel, télen pedig szűcsmunkával foglalkoztak.[3]
1880-ban 1390 lakosából 1347 volt román, 34 cigány és 7 magyar anyanyelvű; 1377 ortodox vallású. 2002-ben 946 lakosa közül 945 volt román nemzetiségű; 926 ortodox vallású.
Látnivalók [szerkesztés]
- Ortodox fatemploma 1793-ban, egy korábbi helyére épült. A 19. század végén hajóját 3,65 méterrel meghosszabbították és új mennyezetet kapott. Ikonosztáza barokk stílusú.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Veress Endre: Hunyadmegye bányászatának múltja. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1910, 127. o.
- ↑ Nicolae Dunăre: Sate din Zărand specializate în meșteșuguri țărănești. In Contribuții la cunoașterea regiunii Hunedoara. Deva, 1956, 129. o.
Források [szerkesztés]
- Ioachim Lazăr: Comuna Băița. Deva, 2007
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
Képek [szerkesztés]
-
Fatemplom
-
Ikonosztáz
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
