Nagyrápolt
| Nagyrápolt (Rapoltu Mare) | |
 |
|
| A falu északnyugati része | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Bábolna, Boj, Folt és Kisrápolt |
| Polgármester | Octavian Gheorghe Roman (Szociálliberális Unió), 2012 |
| Irányítószám | 337365 |
| Körzethívószám | +40 x54[1] |
| Népesség | |
| Népesség | 925 fő (2002)[2] +/- |
| Község népessége | 2066 (2002)[3] |
| Magyar lakosság | 11 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Nagyrápolt
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 45° 52′ 5″, k. h. 23° 4′ 34″ | |
| Nagyrápolt weboldala | |
Nagyrápolt (románul Rapolt vagy Rapoltu Mare) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A Maros jobb partján, az Erdélyi-érchegység lábánál, Piskitől hat kilométerre északkeletre fekszik.
Nevének eredete [szerkesztés]
Német eredetű személynévből való. Először 1346-ban, Rapolt alakban említették, a később települt Kisrápolttól való megkülönböztetését szolgáló előtagja 1760–1762-ban tűnt fel (Nagy Rápold).
Története [szerkesztés]
1535-ben plébánosát, Rapolti János kanonokot Gyulai Mihály társaival kirabolta és megsebesítette. Református egyháza 1766-ban anyaegyház volt és Arany filiával együtt 93 férfit és 76 asszonyt számlált. Birtokosai a 18. század második felében a gr. Gyulay, gr. Nemes, br. Jósika, br. Györffy, Naláczi, Zeyk, Rápolti, tancsi Földvári, rápolti Székely, Dobrai, Kováts és Köblös családok, közrendű református lakói között a leggyakoribb családnevek az Ács, Csizmás, Ferkő, Hatházi, Szathmári és Tasnádi voltak.[4] Az eklézsia 1796-os birtokösszeírása a határt egy-két kivétellel román eredetű helynevekkel írta le, az 1779-es egyházi vizitáció pedig azért is ajánlta a református szülőknek gyermekeik iskolába járatását, mert ott megtanulnának magyarul.[5]
Népessége [szerkesztés]
- 1850-ben 1105 lakosából 905 fő volt román és 167 magyar nemzetiségű; 870 ortodox, 160 református, 53 görög katolikus és 19 római katolikus vallású.
- 1900-ban 1144 lakosából 933 volt román és 202 magyar anyanyelvű; 923 ortodox, 178 református és 25 zsidó vallású.
- 2002-ben 925 lakosából 884 vallotta magát román és 11 magyar nemzetiségűnek; 816 ortodox, 51 pünkösdista és 10 református vallásúnak.
Látnivalók [szerkesztés]
- A falu északi részén, egy dombra épült, középkori eredetű református templomát az 1930-as években Debreczeni László tervei alapján újították fel. A szentegyházba néhány, a környékről előkerült római kori sírkövet is beépítettek. Eredetileg román stílusú volt, szentélyét a 15. század második felében gótikus stílusban átépítették és hálóboltozattal látták el. A hajót valamikor egy méterrel megmagasították. 1960-ban a templom leégett. A hajóban 14. századi freskók láthatóak (Fájdalmas Krisztus és egy Pietà töredéke), a szentélyben pedig nagyon rossz állapotú, al secco festménytöredékek.[6] Egyik harangja 1523-ból való.[7]
- A templomdombtól keletre, egy másik dombon romladozik a 18. században épült, egykori Rápolthy–Jósika–Daniel kastély.
- A falu műúttól északra fekvő részének faluképe egységesen műemléki jelentőségű.
Híres emberek [szerkesztés]
- A „nagyrápolti” nemesi előnevet viselte Szent-Györgyi Albert családja.
Képek [szerkesztés]
-
A romos Rápolthy–Daniel kastély
-
-
-
A nagyrápolti református templom
-
-
-
Ortodox templom
-
Görög katolikus templom
-
A Rápolthy–Daniel kastély romjai
-
A falu és a környező táj
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Buzogány Dezső – Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere. 3. Kolozsvár, 2007, 157–208. o.
- ↑ Uo., 168. és 182–186. o.
- ↑ Jékely Zsombor – Kiss Lóránd: Középkori falképek Erdélyben. Bp., 2008, 244–51. o.
- ↑ Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [1] PDF
Források [szerkesztés]
- Ileana Burnichiou: Etape de construcție și posibili ctitori ai bisericii reformate din Rapoltu Mare (jud. Hunedoara). In Adrian Andrei Rusu – Szőcs Péter Levente (Coord.): Középkori egyházi építészet Erdélyben. II. Satu Mare, 2002
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Online elérés
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
