Alsótelek
| Alsótelek (Teliucu Inferior) | |||
 | |||
| Az egykori alsóteleki ércelőkészítő | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Hunyad | ||
| Község | Alsótelek | ||
| Rang | községközpont | ||
| Irányítószám | 337465 | ||
| SIRUTA-kód | 86945 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 1148 fő (2021. dec. 1.) | ||
| Magyar lakosság | 26[1] | ||
| Népsűrűség | 29,06 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 259 m | ||
| Terület | 39,5 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 43′ 03″, k. h. 22° 53′ 16″Koordináták: é. sz. 45° 43′ 03″, k. h. 22° 53′ 16″ | |||
 | |||
| Alsótelek weboldala | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Alsótelek (románul: Teliucu Inferior vagy Teliucu de Jos, németül: Untertelek) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Vajdahunyadtól hat kilométerre délre, a Cserna partján, a Ruszka-havas keleti peremén fekszik.
Története[szerkesztés]
1431-ben Thelek, 1750-ben Telyuk, 1760–62-ben Alsó Telek, 1808-ban Tyuluk, 1850-ben Telek Selinka, Telek Eisenhammer és Unter Telek néven említették. A 15. században Hunyad várának tartozéka volt. Benkő József szerint itt temették el Hunyadi János anyját, Morzsinai Erzsébetet (vagy Marzsinai Erzsébet). A vajdahunyadi kincstári uradalomhoz tartozó jobbágyai a 18. század közepén Ploszkabányán tartoztak bányanapszámot teljesíteni.[2]
Évszázadokon keresztül – változó intenzitással – bányásztak közelében vasércet. Egykor hámora is üzemelt, amelyet 1816-ban bontottak le. 1750-ben németeket, a 19. század végén, a vajdahunyadi vasgyártás megélénkülése után szentkeresztbányai székelyeket telepítettek be. A vasércen kívül dolomitot is kitermeltek. Római katolikus kápolnáját Szent Borbálának, a bányászok védőszentjének a tiszteletére állították.
A 20. század második felében a vasércbánya a településtől északra feküdt. Ettől északnyugatra vasércelőkészítő üzemelt. A vasércelőkészítőt öt drótkötélpálya-szakasz kötötte össze a vajdahunyadi acélművel. 1928-ban Alsótelek és Pusztakalán között egy 22 kilométeres ércszállító iparvasút is létezett.[3] 2005 szeptemberben a bányát megszüntették. A külszíni vasbánya egykori területén bányató keletkezett.[4]
Lakossága[szerkesztés]
- 1850-ben 444 lakosából 426 volt román, 15 cigány és 3 magyar nemzetiségű; 441 ortodox és 3 református vallású.
- 1910-ben 823 lakosából 670 volt román, 139 magyar és 11 német anyanyelvű; 718 ortodox, 57 római katolikus, 22 református, 11 görögkatolikus és 9 evangélikus vallású.
- 2002-ben 1387 lakosából 1343 volt román, 35 magyar és 9 cigány nemzetiségű; 1244 ortodox, 45 baptista, 35 pünkösdista, 22 római katolikus és 20 református vallású.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ [1]
- ↑ Veress Endre: Hunyadmegye bányászatának múltja. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1910, 141. o.
- ↑ Liviu Lazăr, ‘Căile de comunicație hunedorene’, in Ioan Sebastian Bara – Marcela Balazs – Florin Dobrei – Vasile Ionaș – Ioachim Lazăr – Liviu Lazăr – Paulina Popa – Denisa Toma szerk., Județul Hunedoara: monografie, 4. köt., Om, natură, ocupații (Deva, 2014), 454. o.
- ↑ Király Márta: Strategii de reabilitare a reliefului antropic generat de activitățile miniere: studiu de caz; zona metropolitană Deva-Hunedoara [2] Archiválva 2016. február 7-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
További információk[szerkesztés]
Hunyad megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
