Hunyadi János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iancu Hunedoara.jpg
Hunyadi-címer, bővített, 1453 [1]

Hunyadi János (1407 körül[2]Zimony, 1456. augusztus 11.) középkori magyar földesúr és hadvezér, a „nagy törökverő”. Kormányzó (régens), a középkori Magyar Királyság egyik legkiemelkedőbb hadvezére; Hunyadi Mátyás apja. Nevéhez fűződik az 1456-os nándorfehérvári diadal.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

Hunyadi János egy fametszeten Thuróczy János Chronica Hungarorumából

[szerkesztés] Származása

Hunyadi János származása vitatott. A román álláspont szerint a család havasalföldi román[3][4][5] bojárcsalád, míg más álláspont szerint kun származék.[6][7] Apja Sorba fia Vajk,[8] egy havaselvi kenéz és Morsinai (Morzsinay) Erzsébet elsőszülött fia volt. A kun származás hívei szerint ellene mond román származásának, hogy a román nemesség akkoriban döntően a még megmaradt kun, besenyő, úz és tatár elemek közül került ki, továbbá a Vajk név egyáltalán nem román hangzású.[2] A román elfogult történetírás szinte egyöntetűen és hangsúlyosan románnak tekinti mind Hunyadi János, mind Mátyás király származását, apja nevét Voicu írásmóddal román névnek tekinti.

Egy másik elmélet szerint Zsigmond magyar király volt az apja, és Morsinai Erzsébetet csak a látszat kedvéért házasították össze Vajkkal, aki nevelőapja lett. Vajkot e tettéért és hallgatásáért a Hunyadi-birtokkal jutalmazta a király, melynek révén rövid idő alatt igen tehetős földesúrrá vált. Az elmélet mellett kiállók hivatkoznak arra, hogy Hunyadinak volt egy ugyancsak János nevű öccse, ilyen névadás pedig csak akkor volt szokásban, ha más apától származott a két testvér. Arra is felhívják a figyelmet, hogy Zsigmond egyik fő bizalmasára, Ozorai Pipóra bizta az ifjú János katonai nevelését, és életének egyik legjelentősebb eseményére a császári koronázására Hunyadi Jánost, nem pedig feleségét és leányát vitte magával Rómába. Zsigmond apaságával magyarázzák I. Mátyásnak, az unokának kitartó igyekezetét a császári korona és természetesen a cseh királyi korona megszerzésére.

Egy harmadik elmélet szerint "Hunyadi János magyar volt, ízig-vérig magyar, Péternek, a verebélyi vajdának, Erdély egykori alvajdájának fia, - ezt mondják az oklevelek és ezt hitelesíti a címer."[9]

[szerkesztés] Felemelkedése

Hunyadi János, Magyarország kormányzója

Katonai pályafutását apródként kezdte, előbb Ozorai Pipó, majd Lazarevics István szerb despota szolgálatában állt, mellettük megismerte a törökök harcmodorát. 1427-től Újlaki László, később Csupor Demeter csapataiban szolgált.

1430-ban Zsigmond király szolgálatába lépett, 1433-tól udvari lovag[2] és részt vett a huszita háborúkban. Az itt szerzett tapasztalatokat később a török elleni harcaiban is kamatoztatja. Két évig Milánóban élt a Viscontiak udvarában. Itt megismerte a kor egyik legfejlettebb hadseregét, a condottieri haderőt is. Megismerve a kor legfejlettebb hadművészeteit (huszita, condottieri) és a török harcmodort, ezeket ötvözve tudott jelentős sikereket elérni a török ellen.

Idővel a királyi tanácsban is helyet kapott. A királyt elkísérte Rómába, Bázelbe, majd Csehországba. 1432-ben kötött házasságot Horogszegi Szilágyi Erzsébettel. A házasságból két fiú, László (1433) és Mátyás (1443) született.

1439-től szörényi bán, majd 1441-től erdélyi vajda és temesi ispán lett.

Albert király halála után Ulászló megválasztásáért harcolt. A lovagkirály bizalmasa lett, s uralma elején Újlaki Miklóssal együtt látta el a török határ védelmét.

[szerkesztés] Törökellenes harcai

A várnai csata (Martin Bielski - Lengyel Krónika)

1441-ben megzabolázta a Rácországban dúló törököket és Szendrőnél megverte Isák (Iszhák) béget. 1442-ben hatalmas török had zúdult Erdélyre. Mezid bég a törökök vezére arra számított,hogy a magyarok nem képesek egy hirtelen támadást elhárítani. Marosszentimrénél vereséget szenvedett, de utána eredt és egymás után több ragyogó győzelmet arat a török ellen: először Nagyszeben közelében, majd a Vaskapunál, a Jalomita felső folyásánál.

Életcéljának tekintette hazája védelmét és az oszmán hatalom összezúzását.

1443. július 22-én Hunyadi vezetésével[10] és Ulászló király részvételével indult meg a balkáni hosszú hadjárat, melynek során több ütközetben verték meg a velük szemben álló törököket.

A sorozatos győzelmek azt a reményt keltették, hogy a törököt ki lehet verni Európából. Háborút sürgetett a balkáni hadjárat után is.

1444-ben a várnai csatában Vlad Dracul havasalföldi vajda elfogja, és csak a nádor háborús fenyegetésére bocsátja szabadon. 1445-ben Hunyadi Jánost az öt főkapitány egyikévé, az országos tanács tagjává, 1446. június 5-én pedig már kormányzóvá választják. 1447 szeptemberében Buda vára is Hunyadié lehetett. 1448 februárjában hercegi címet kap, de ezzel sohasem élt.

1448-ban, győzelmi sorozata után, a vesztes rigómezei ütközet után Brankovics György szerb fejedelem kezei közé kerül, ahonnan csak megalázó feltételek árán bocsátják szabadon (az országos tanács - Hunyadiért semmi áldozatot nem sajnálva - 100 000 arany váltságdíjon felül vissza adták neki többek között a magyar kézben lévő szerb várakat). Ekkor már negyvenezres sereget számlált.

Hazatérve Hunyadi az ország erőinek egyesítését és a központi hatalom megerősítését tűzte ki célul, ebben a törekvésében Vitéz János volt segítőtársa.

1450-ben a császárral kötött egyezményben Hunyadi kénytelen elismerni V. László trónigényét.

1453-ban az országgyűlésen lemond kormányzói tisztjéről, de országos főkapitányi tisztét és temesi ispánságát megtartja. Szolgálatai elismeréseképpen a király Beszterce vármegye örökös főispánjává, grófjává teszi és címerét kibővíti az ún. besztercei oroszlánokkal.

1454-ben Krusevácnál Feriz bég seregét veri tönkre, s javaslatot tesz egy százezer harcosból álló sereg szervezésére és a török Európából való kiűzésére, de nem nyert támogatókra.

[szerkesztés] Nándorfehérvár

Hunyadi János sírja a gyulafehérvári székesegyházban

1456-ban a török megindult, és ostrom alá vette Nándorfehérvárat.

1456. július 21–22-én Hunyadi János saját seregével – köztük 200 hajóval – és a Kapisztrán János által toborzott parasztokból álló keresztesekkel fényes győzelmet arat a szultán többszörös túlerőben lévő seregén.

Elterjedt vélekedés szerint ez a győzelem Európában is visszhangra talált, s a nagy diadal tiszteletére azóta minden délben, Európa szerte meghúzzák a harangokat, azonban a déli harangszó elrendelése szűk egy hónappal megelőzi Hunyadi győzelmét. A győzelem emlékére vezette be III. Kallixtusz pápa az Urunk színeváltozása ünnepet az egész egyházban.

Hunyadi nem sokkal élte túl győzelmét, Kapisztrán Jánossal együtt áldozatul esett a táborukban kitört pestisjárványnak. 1456. augusztus 11-én Zimonyban a betegség magával ragadta.

Gyulafehérvárott a Szent Mihály székesegyházban temették el.

[szerkesztés] Emlékezete

Pátzay Pál: Hunyadi János szobra Pécs főterén

Emlékét számos utca és tér neve őrzi (például Budapest I. kerületében). Szobra áll a millenniumi emlékművön Budapest XIV. kerületében, továbbá nevezetes lovasszobra van Pécsett. Várna városának egyik körútját róla nevezték el (Bulevard Yan Huniadi). Minden évben május 21-én, a Honvédelem Napján adják át a róla elnevezett Hunyadi János-díjat.

[szerkesztés] A szépirodalomban

  • Kisfaludy Sándor: Hunyadi János (dráma)
  • Czuczor Gergely: Hunyadi (vers)
  • Darvas József: A törökverő (regény, Bp., 1938)
  • Komjáthy István: Hunyadi (elbeszélő költemény, Bp., 1951)
  • Hollós Korvin Lajos: Hunyadi (dráma, Bp., 1956)
  • Bán Mór: Hunyadi - A hajnalcsillag fénye (regény, 2008)
  • Bán Mór: Hunyadi - Az üstökös lángja (regény, 2009)
  • Bán Mór: Hunyadi - A csillagösvény hídja (regény, 2009)
  • Bán Mór: Hunyadi - A hadak villáma (regény, 2010)
  • Bán Mór: Hunyadi - A mennydörgés kapuja (regény, 2011)

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Irodalom

  • Galántai Erzsébet: Megjegyzések antik hadvezér- és héroszportrék utóéletéhez : Hunyadi János alakja P. Ransanus: De Ioanne Corvino és Elias Corvinus: Ioannis Hunniadiae Res bellicae contra Turcas című művében. In: Varietas gentium - communis latinitas : a XIII. Neolatin Világkongresszus (2006) szegedi előadásai / szerk. Szörényi László, Lázár István Dávid. Szeged : JATEPress, 2008. pp. 83–87.
  • Lengyel Dénes: Nándorfehérvár ostroma. CD2 In Lengyel Dénes: Magyar regék és mondák [hangfelvétel]. Budapest : Kossuth : Mojzer, 2004. 3 db CD
  • Dümmerth Dezső: A két Hunyadi. Budapest : Panoráma, 1985.
  • Teke Zsuzsa: Hunyadi János és kora. Budapest : Gondolat, 1980.
  • Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában.Századok, 1957.
  • Elekes Lajos: Hunyadi János. Budapest : Művelt Nép, 1951.
  • Magyarok Krónikája (szerk. Glatz Ferenc), Officina Nova, ISBN 963-548-265-5

[szerkesztés] Egyéb hivatkozások

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hunyadi János témájú médiaállományokat.

Személyes eszközök
Névterek
Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken