Hunyadi János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hunyadi János, a törökverő (Fametszet Thuróczi János krónikájának brünni kiadásában)
Magyarország kormányzója
Hunyadi-címer, bővített, 1453 [1]

Hunyadi János (1407 körül[2]Zimony, 1456. augusztus 11.) középkori magyar földesúr és hadvezér, a „nagy törökverő”. Kormányzó (régens), a középkori Magyar Királyság egyik legkiemelkedőbb hadvezére; Hunyadi Mátyás apja. Nevéhez fűződik az 1456-os nándorfehérvári diadal.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hunyadi János egy fametszeten Thuróczi János Chronica Hungarorum művéből

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hunyadi János származása vitatott. A román álláspont szerint a család havasalföldi román[3][4][5] bojárcsalád, míg más álláspont szerint kun származék.[6][7] Apja Sorba fia Vajk,[8] egy havaselvi kenéz, anyja Morzsinai Erzsébet (Morzsinay/Morsinai Erzsébet) volt. A kun származás hívei szerint ellentmond román származásának, hogy a román nemesség akkoriban döntően a még megmaradt kun, besenyő, úz és tatár elemek közül került ki, továbbá a Vajk név egyáltalán nem román hangzású.[2] A román elfogult történetírás szinte egyöntetűen és hangsúlyosan románnak tekinti mind Hunyadi János, mind Mátyás király származását, apja nevét Voicu írásmóddal román névnek tekinti.

Egy másik elmélet szerint Zsigmond magyar király volt az apja, és Morsinai Erzsébetet csak a látszat kedvéért házasították össze Vajkkal, aki nevelőapja lett. Vajkot e tettéért és hallgatásáért a Hunyadi-birtokkal jutalmazta a király, melynek révén rövid idő alatt igen tehetős földesúrrá vált. Az elmélet mellett kiállók hivatkoznak arra, hogy Hunyadinak volt egy ugyancsak János nevű öccse, ilyen névadás pedig csak akkor volt szokásban, ha más apától származott a két testvér. Arra is felhívják a figyelmet, hogy Zsigmond egyik fő bizalmasára, Ozorai Pipóra bizta az ifjú János katonai nevelését, és életének egyik legjelentősebb eseményére a császári koronázására Hunyadi Jánost, nem pedig feleségét és leányát vitte magával Itáliába, bár Hunyadi Milánóban maradt, és nem vett részt Rómában a császárkoronázáson. Zsigmond apaságával magyarázzák I. Mátyásnak, az unokának kitartó igyekezetét a császári korona és természetesen a cseh királyi korona megszerzésére.

Egy harmadik elmélet szerint „Hunyadi János magyar volt, ízig-vérig magyar, Péternek, a verebélyi vajdának, Erdély egykori alvajdájának fia, - ezt mondják az oklevelek és ezt hitelesíti a címer.”[9]

A negyedik elmélet szerint az anyja Mária magyar királynő volt és Luxemburgi Zsigmond az apja. Ennek két változa is van. Az első Pálóczi Horváth Ádám 1787-ben Győrött megjelent Hunniás című művében a következőképpen hangzik: „[...] Kapisztrán a következő történetben magyarázza meg a bámuló Hunyadinak származását. – Mária krupa várában, a fogságban szülte őt. A gyermek Hunyadit, Horváthy Jánostól féltve egyik tisztjének »Buthus«-nak adta át, ki feleségének ugyanakkor megszületett gyermekével együtt nevelteti. A zágrábi püspök később Horváthy elől Buthussal együtt Rómába szökteti a gyermeket. Máriával azt a hamis hírt közlik, hogy gyermekét Buthussal együtt a bán szökés közben megölette. Rómában a papok Mária haláláig nevelik a gyermeket. Mária halálának a hírére az ország Zsigmond ellen fordul, ki szorultságában Venczel cseh királynak ígéri a trónöröklés jogát. A pápa az anyjától kapott ismertető gyűrűvel együtt hazaküldi Hunyadit Zsigmondhoz. [...] Hunyadi könnyezve hallgatja származásának történetét. Mátyásnak atyai tanácsokat adva meghal.”[10]

A negyedik elmélet másik változata pedig így szól: Luxemburgi Zsigmond felesége Anjou Mária terhes volt. Egyedül ment el lovagolni, de valahol a budai- erdőben leesett a lóról és kitörte a nyakát, de a gyermek 8 hónapra, koraszülötten világra jött. Nem lehetett tudni, hogy baleset volt vagy gyilkosság. Azt adták hírül mindenkinek, hogy a királynő és a kisbaba halott. A királynőt eltemették, de a kis csecsemőt meg sem keresztelték, pedig ez akkor szokás volt halva született gyermekeknél. Morosini Erzsébet magához vette a gyermeket Zsigmond király tudtával és ezért őt Vajkhoz adta feleségül, akinek úgy vásárolta meg a hallgatását, hogy Hunyad birtokát átadta neki, nehogy tudomást szerezzenek az orgyilkosok az élő trónörökösről.

Felemelkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hunyadi János, Magyarország kormányzója

Katonai pályafutását apródként kezdte, előbb Ozorai Pipó, majd Lazarevics István szerb despota szolgálatában állt, mellettük megismerte a törökök harcmodorát. 1427-től Újlaki László, később Csupor Demeter csapataiban szolgált.

1430 körül kötött házasságot Horogszegi Szilágyi Erzsébettel.[11] A házasságból két fiú, László (1431)[12] és Mátyás (1443) született.

1430-ban Zsigmond király szolgálatába lépett. A királyt elkísérte Itáliába, 1431. októberétől 1433. őszéig bizonyíthatóan Milánóban tartózkodott Filippo Maria Visconti milánói herceg udvarában.[13] Itt megismerte a kor egyik legfejlettebb hadseregét, a condottieri haderőt is. Megismerve a kor legfejlettebb hadművészeteit (huszita, condottieri) és a török harcmodort, ezeket ötvözve tudott jelentős sikereket elérni a török ellen.

Mivel tehát két évig Milánóban élt a Viscontiak udvarában, nem vehetett részt 1433. május 31-én Rómában Zsigmondnak német-római császárrá történt koronázásán.

1433-tól udvari lovag[2] 1434-ben Bázelbe, majd Csehországba is elkísérte a császárt, és részt vett a huszita háborúkban. Az itt szerzett tapasztalatokat később a török elleni harcaiban is kamatoztatta.

Idővel a királyi tanácsban is helyet kapott. 1439-től szörényi bán, majd 1441-től erdélyi vajda és temesi ispán lett.

Albert király halála után Ulászló megválasztásáért harcolt. A lovagkirály bizalmasa lett, s uralma elején Újlaki Miklóssal együtt látta el a török határ védelmét.

Törökellenes harcai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A várnai csata (Martin Bielski - Lengyel Krónika)

1441-ben megzabolázta a Rácországban dúló törököket és Szendrőnél megverte Isák (Iszhák) béget. 1442-ben hatalmas török had zúdult Erdélyre. Mezid bég a törökök vezére arra számított, hogy a magyarok nem képesek egy hirtelen támadást elhárítani. Marosszentimrénél Hunyadi vereséget szenvedett, de utána eredt, és egymás után több ragyogó győzelmet aratott a törökök felett: először Nagyszeben közelében, majd a Vaskapunál, a Jalomica felső folyásánál.

Életcéljának tekintette hazája védelmét és az oszmán hatalom összezúzását.

1443. július 22-én Hunyadi vezetésével[14] és Ulászló király részvételével indult meg a balkáni hosszú hadjárat, melynek során több ütközetben verték meg a velük szemben álló törököket.

A sorozatos győzelmek azt a reményt keltették, hogy a törököt ki lehet verni Európából. Háborút sürgetett a balkáni hadjárat után is.

1444-ben a várnai csatában Vlad Dracul havasalföldi vajda elfogta, és csak a nádor háborús fenyegetésére bocsátotta szabadon. 1445-ben Hunyadi Jánost az öt főkapitány egyikévé, az országos tanács tagjává, 1446. június 5-én pedig már kormányzóvá választották. 1447 szeptemberében Buda vára is Hunyadié lehetett. 1448 februárjában hercegi címet kapott, de ezt soha nem használta.

1448-ban, győzelmi sorozata után, a vesztes rigómezei ütközet után Brankovics György szerb despota kezei közé került, ahonnan csak megalázó feltételek árán bocsátották szabadon (az országos tanács - Hunyadiért semmi áldozatot nem sajnálva - 100 000 arany váltságdíjon felül vissza adták neki többek között a magyar kézben lévő szerb várakat is). Ekkor már negyvenezres serege volt.

Hazatérve, Hunyadi az ország erőinek egyesítését és a központi hatalom megerősítését tűzte ki célul, ebben a törekvésében Vitéz János volt segítségére.

1450-ben a császárral kötött egyezményben Hunyadi kénytelen volt elismerni V. László trónigényét.

1453-ban az országgyűlésen lemondott kormányzói tisztjéről, de országos főkapitányi tisztét és temesi ispánságát megtartotta. Szolgálatai elismeréseképpen a király Beszterce vármegye örökös főispánjává, grófjává tette és címerét kibővítette az ún. besztercei oroszlánokkal.

1454-ben Krusevácnál Feriz bég seregét verte tönkre, s javaslatot tett egy százezer harcosból álló sereg szervezésére és a török Európából való kiűzésére, de nem nyert támogatókra.

Nándorfehérvár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hunyadi János sírja a gyulafehérvári székesegyházban

1456-ban a török megindult, és ostrom alá vette Nándorfehérvárat.

1456. július 21–22-én Hunyadi János saját seregével – köztük 200 hajóval – és a Kapisztrán János által toborzott parasztokból álló keresztesekkel fényes győzelmet aratott a szultán többszörös túlerőben lévő seregén.

Elterjedt vélekedés szerint ez a győzelem Európában is visszhangra talált, s a nagy diadal tiszteletére azóta minden délben, Európa szerte meghúzzák a harangokat, azonban a déli harangszó elrendelése szűk egy hónappal megelőzi Hunyadi győzelmét. A győzelem emlékére vezette be III. Kallixtusz pápa az Urunk színeváltozása ünnepet az egész egyházban.

Hunyadi nem sokkal élte túl győzelmét, Kapisztrán Jánossal együtt áldozatul esett a táborukban kitört pestisjárványnak. 1456. augusztus 11-én Zimonyban halt meg.

Gyulafehérváron a Szent Mihály székesegyházban temették el.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pátzay Pál: Hunyadi János szobra Pécs főterén

Emlékét számos utca és tér neve őrzi (például Budapest I. kerületében). Szobra áll a millenniumi emlékművön Budapest XIV. kerületében, továbbá nevezetes lovasszobra van Pécsett. Várna városának egyik körútját róla nevezték el (Bulevard Yan Huniadi). Minden évben május 21-én, a Honvédelem Napján adják át a róla elnevezett Hunyadi János-díjat.

A szépirodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kisfaludy Sándor: Hunyadi János (dráma)
  • Czuczor Gergely: Hunyadi (vers)
  • Darvas József: A törökverő (regény, Bp., 1938)
  • Hegedüs Géza: Hunyad János (regény, 1948)
  • Hunyady József: Hollós vitéz (regény, 1957)
  • Komjáthy István: Hunyadi (elbeszélő költemény, Bp., 1951)
  • Hollós Korvin Lajos: Hunyadi (dráma, Bp., 1956)
  • Bán Mór: Hunyadi - A hajnalcsillag fénye (regény, 2008)
  • Bán Mór: Hunyadi - Az üstökös lángja (regény, 2009)
  • Bán Mór: Hunyadi - A csillagösvény hídja (regény, 2009)
  • Bán Mór: Hunyadi - A hadak villáma (regény, 2010)
  • Bán Mór: Hunyadi - A mennydörgés kapuja (regény, 2011)
  • Bán Mór: Hunyadi - A Holló háborúja (regény, 2013)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hunyadi János címerbővítése
  2. ^ a b c Magyarok Krónikája, 171. old.
  3. Encyclopaedia Britannica http://www.britannica.com/EBchecked/topic/277182/Janos-Hunyadi
  4. [1] Ronald D. Bachman, ed. Romania: A Country Study. Washington: GPO for the Library of Congress, 1989
  5. http://books.google.ro/books?id=xcp7OXQE0FMC&pg=PA53&lpg=PA53&dq=%22white+knight+of+wallachia%22&source=bl&ots=ZMFi3V9rqD&sig=GXAnsPJU_DiGNCTBeV2CczjtrhU#v=snippet&q=%22john%20hunyadi%20was%20a%20rumanian%22&f=false
  6. Katolikus lexikon: Hunyadi János
  7. Balassa Zoltán: A Hunyadiaktól karácsonyig
  8. Magyarok Krónikája, 152. old.
  9. Fráter Lénárt: Hunyadi János eredete
  10. Lahmann György: Mária királynő alakja a magyar irodalomban, Bölcsészetdoktori értekezés, Dunántúl Egyetemi Nyomdája, Pécs, 1927: 32–33.
  11. Lásd Bánhegyi (2008: 17).
  12. Lásd Kubinyi (2007: 83) és Bánhegyi (2008: 17).
  13. Lásd Banfi (1934: 272).
  14. Katolikus lexikon: Hosszú hadjárat

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Galántai Erzsébet: Megjegyzések antik hadvezér- és héroszportrék utóéletéhez : Hunyadi János alakja P. Ransanus: De Ioanne Corvino és Elias Corvinus: Ioannis Hunniadiae Res bellicae contra Turcas című művében. In: Varietas gentium - communis latinitas : a XIII. Neolatin Világkongresszus (2006) szegedi előadásai / szerk. Szörényi László, Lázár István Dávid. Szeged : JATEPress, 2008. pp. 83–87.
  • Lengyel Dénes: Nándorfehérvár ostroma. CD2 In Lengyel Dénes: Magyar regék és mondák [hangfelvétel]. Budapest : Kossuth : Mojzer, 2004. 3 db CD
  • Dümmerth Dezső: A két Hunyadi. Budapest : Panoráma, 1985.
  • Teke Zsuzsa: Hunyadi János és kora. Budapest : Gondolat, 1980.
  • Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában. Századok, 1957.
  • Elekes Lajos: Hunyadi János. Budapest : Művelt Nép, 1951.
  • Magyarok Krónikája (szerk. Glatz Ferenc), Officina Nova, ISBN 963-548-265-5
  • Forster Gyula: Hunyadi János származása és a vajdahunyadi freskók, különnyomat, Budapest, Franklin-Társulat, 1918.
  • Kubinyi András: Hunyadi Mátyás, a személyiség és a király, AETAS 22, 83–100, 2007. URL: Lásd Külső hivatkozások
  • Bánhegyi Ferenc: A Hunyadiak dicsősége, Celldömölk, Apáczai Kiadó, 2008.
  • Banfi Florio: Hunyadi János itáliai tartózkodása, Erdélyi Múzeum 5, 262–272, 1934. URL: Lásd Külső hivatkozások

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hunyadi János témájú médiaállományokat.