Kismuncsel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kismuncsel (Muncelu Mic)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeHunyad
KözségVecel
Rangfalu
KözségközpontVecel
Irányítószám337534
SIRUTA-kód92079
Népesség
Népesség92 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 50′ 50″, k. h. 22° 43′ 56″Koordináták: é. sz. 45° 50′ 50″, k. h. 22° 43′ 56″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kismuncsel témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Pünkösdi táncmulatság Kismuncselben, 1905-ben

Kismuncsel (románul: Muncelu Mic) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A Ruszka-havas hegységben, Dévától 23 kilométerre délnyugatra található.

Nevének eredete[szerkesztés]

A 'kis hegy' jelentésű román muncel szóból való, előtagja pedig Nagymuncselre vonatkozik. Először 1733-ban Muntselu-Mik, majd 1750-ben Muncsel, 1760–62-ben pedig Kis Muncsel néven írták össze.

Története[szerkesztés]

Határában már Mária Terézia uralkodásának idején termeltek ólomércet.[1] 1818-ban a kincstár vajdahunyadi uradalmához tartozott.[2] 1820-ban 23 jobbágycsaládját írták össze.[3] Ólombányája 1857-ben még működött, de mivel nem jövedelmezett, 1863-ban bezárták.

Próbafúrások után 1962-ben kezdték újra a színesfémek (réz, cink, ólom, ezüst) bányászatát. A mintegy kétszáz lakosú kis hegyi faluba ekkor ötször akkora bányászlakosság települt. A bánya 1998-ban bezárt, a munkanélkülivé vált lakók többsége azóta elköltözött.

1910-ben 206 lakosából 202 volt román, két magyar és két német anyanyelvű, 202 ortodox és négy zsidó vallású.

2002-ben 135 lakosából 118 volt román és 17 magyar nemzetiségű; 113 ortodox, 11 református, 7 pünkösdi és 4 római katolikus vallású.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Veress Endre: Hunyadmegye bányászatának múltja. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1910, 148. o.
  2. Szabó Imre: Jobbágy szolgálatok Hunyadmegye erdőhátvidékén. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1906, 117–118. o.
  3. Victor I. Șuiaga: Deva. 1. köt., Deva, 2010, 208. o. [1][halott link] PDF

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]