Dobra (Hunyad megye)
| Dobra | |
 |
|
| Dobra látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Abucsa, Fazacsel, Lapusnyak, Mihalesd, Pánk, Pánkszelistye, Radulesd, Roskány, Sztancsesd, Sztancsesdohába, Sztregonya és Sztrettye |
| Polgármester | Ovidiu Iosif Pădurean (Szociálliberális Unió), 2012 |
| Népesség | |
| Népesség | 1473 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 3499 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 15 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 154 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Dobra
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 45° 54′ 53″, k. h. 22° 34′ 18″ | |
| Dobra weboldala | |
Dobra (Hunyaddobra) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Dévától 28 km-re nyugatra, a Maros bal partján fekszik. A község határának 47%-a erdő.
Nevének eredete [szerkesztés]
Neve először Iwfiw ('Jófű', de inkább 'Jófő') alakban került lejegyzésre 1387-ben, mint Dobra első említése csak 1733-ból való. Magyar nevében az összetétel egy Jó nevű patak forrására vonatkozhatott. Ha ez az elsődleges, akkor a jó eredetileg egyszerűen 'vízfolyás'-t jelenthetett. Ebben az esetben egy szláv nyelvű lakosság ezt félreértette. Ha a szláv eredetű mai név az elsődleges (dobra nőnemű melléknév jelentése 'jó'), akkor a korábban használt magyar név ennek tükörfordítása.
Története [szerkesztés]
A 15. században kapott vásártartási jogot és 1491-től mezővárosként említették. 1653-ban II. Rákóczi György lovaskatonaként szolgáló lakói miatt privilégiumokkal látta el. 1660 után bánáti nemesek költöztek ide a török elől. 1683-ban, Bécs ostromából hazatérőben itt táborozott I. Apafi Mihály.
1718-ban egy gyorsan elfojtott parasztfelkelés színhelye volt. A Határőrvidékhez csatolták – a 18. század második és a 19. század első felében huszárlaktanya működött benne, melynek épületét később vendégfogadóvá alakították. 1776-ban római katolikus plébániát szerveztek benne, amely 1848 után körlelkészségként működött és nyelveként a magyar mellett a románt is feltüntették a sematizmusokban. 1783 előtt már görög katolikus népiskolája működött, de román lakói később visszatértek az ortodox hitre. Ortodox esperesség központja volt, amelyhez 29 település tartozott. 1786-ban mindössze 180-an lakták és 99%-uk a mezőgazdaságból élt. 1857-re azonban visszanyerte egykori szerepét, a nem mezőgazdasági népesség aránya elérte a 21%-ot. A 20. századig a környék egyik kézműves központja volt, jelentős állatvásárokkal és szilvatermesztéssel. 1849 februárjában a honvédek 17 lakosát kivégezték.[3] 1884-ben gyógyszertára nyílt.[4] 1898-ban alakult meg benne a Grănicerul ('Határőr') népbank.
Az erdélyi románság politikai passzivitásának látványos feladását jelentette, amikor 1903. június 6-án a dobrai választókerületben időközi választáson országgyűlési képviselővé választották Aurel Vlad szászvárosi ügyvédet, a Román Nemzeti Párt jelöltjét. Milch Oszkár 1906-ban fajátékgyárat alapított benne.[5] 1914-ben hozzácsatolták Guradobrát. Római katolikus egyháza 1934 óta Déva filiája.
A 20. század közepéig a Dobra-patakon több vízimalom is működött.
Népessége [szerkesztés]
- 1850-ben 696 lakosából 664 volt román, 14 cigány, 11 német és 7 magyar nemzetiségű; 678 ortodox és 16 római katolikus vallású.
- 1900-ban 1362 lakosából 1157 volt román, 96 magyar és 57 szlovák anyanyelvű; 1101 ortodox, 106 görög katolikus, 95 római katolikus, 39 zsidó és 8 református vallású.
- 2002-ben 1473 lakosából 1439 volt román, 19 cigány és 15 magyar nemzetiségű; 1279 ortodox, 124 pünkösdista, 30 baptista és 26 görög katolikus vallású.
Látnivalók [szerkesztés]
- Római katolikus temploma 1776-ban épült.
- A volt szolgabírói hivatal 19. századi épülete a Str. Lugojului 2. sz. alatt.
- Zsidó temető.[6]
Gazdasága [szerkesztés]
Míg korábban mész- és tejfeldolgozó üzeme is működött, ma több faipari vállalkozás és egy bentonitbánya és -feldolgozó képviseli az ipart a településen.
Források [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Verzeichniss der, während der jüngsten Revolutions im Kronlande Siebenbürgen auf verschiedene Weise gefallenes Menschenopfer. Wien, 1851, 4–5. o.
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 46. o.
- ↑ Hunyadvármegye 1906, 71. sz.
- ↑ (további információk, angol nyelven)
Képek [szerkesztés]
-
A római katolikus templom belseje
-
Az ortodox templom
-
A volt szolgabírói hivatal
-
A patak
-
A huszárkaszárnyából átalakított vendégfogadó a hetipiac napján, 1920-ban (korabeli levelezőlap)
.JPG)
.JPG)
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
