Román nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Román (Limba română)
Beszélik	Románia, Moldova, Kanada, Egyesült Államok, Oroszország, Ukrajna, Izrael, Szerbia (Vajdaság és a Timok völgye), Magyarország, és a Balkán
Terület	Kelet-Európa
Beszélők száma	kb. 28 millió[1] fő
Nyelvcsalád	Indoeurópai nyelvcsalád  itáliai ág   újlatin nyelvek    keleti csoport     román nyelv
Írásrendszer	Latin írás
Hivatalos állapot
Hivatalos	Románia, Moldova, Vajdaság, Európai Unió, Latin Unió
Nyelvkódok
ISO 639-1	ro
ISO 639-2	rum

Román nyelv
Elterjedés és státusz Területi változatok Nyelvtörténet Proto-román nyelv Hangtan Írás Ábécé Alaktan Névelők és névszók Igeragozás és igehasználat Változatlan alakú szófajok Mondattan Egyszerű mondat Összetett mondat Mellérendelt mondatok Határozói mellékmondatok Nem határozói mellékmondatok Szókincs Moldáv nyelv Keleti újlatin nyelvek Újlatin nyelvek
szerkeszt

A román nyelv (románul: limba română) az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül az újlatin nyelvekhez tartozik, és az egyesek^[2] által szintén román nyelvváltozatoknak tekintett aromán, meglenoromán és isztroromán nyelvekkel együtt a keleti újlatin nyelvek csoportját alkotja.^[3] A beszélői számát tekintve (kb. 24 millió román anyanyelvű és 4 millió nem román anyanyelvű), a román az ötödik nyelv az újlatin nyelvek között, a spanyol, a portugál, a francia és az olasz után. Az anyaországon (Románia, kb. 20 millió) kívül, a legtöbben Moldovában (2,5 millió), Ukrajnában (410 000), Oroszországban (178 000) és Szerbiában (88 000) beszélik. Délkelet-Magyarországon 8000 román anyanyelvű személy él.

Tartalomjegyzék 1 Rokonsága 2 Földrajzi elterjedése és státusza 3 Területi változatai 4 Nyelvtörténet 5 Hangtan 6 Nyelvtan 6.1 Alaktan 6.1.1 Névelők és névszók 6.1.2 Az ige 6.1.3 A változatlan alakú szófajok 6.2 Mondattan 6.2.1 Az egyszerű mondat 6.2.2 Az összetett mondat 6.2.2.1 Mellérendelt mondatok 6.2.2.2 Mellékmondatok 7 Írás 7.1 Történelmi áttekintés 7.2 Mai írás 8 Szókincs 9 Példaszöveg 10 Jegyzetek 11 Források 12 Irodalom 13 Lásd még 14 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Rokonsága

A román (vagy dákoromán) nyelv legközelebbi rokonai, az újlatin nyelvek keleti csoportjának további tagjai (az aromán, a meglenoromán és az isztroromán) a Dunától délre honosak. Beszélőiket a közös vlach elnevezéssel szokták emlegetni.

• Az aromán (vagy macedoromán) nyelvet Macedóniában, Albániában, Görögországban, Bulgáriában és Szerbiában beszéli kb. 300 000 főre becsült népesség.
• A meglenoromán nyelvet beszélők száma nagyon kicsi (12 000-20 000 körüli). Ők Görögországban, Szalonikitól északra, Moglena tartományban élnek.
• Az isztroromán nyelvet beszélők még kevesebben vannak (300 és 3000 között), és Horvátországban, az Isztriai-félszigeten élnek.

[szerkesztés] Földrajzi elterjedése és státusza

A román hivatalos nyelv Romániában (kb. 20 millió beszélő),^[4] Moldova Köztársaságban (2,5 millió beszélő),^[5] ideértve Transznisztriát (az úgynevezett Dnyeszter Menti Köztársaságot)^[6] is, valamint a szerbiai Vajdaságban.^[7] Moldovában és Transznisztriában hivatalosan moldáv nyelvnek nevezik. Az Európai Unió egyik hivatalos nyelve is a román, valamint az újlatin nyelveket beszélő országok szervezetének, a Latin Uniónak is.

Nagyobb számú románajkú nemzetiségek élnek Ukrajnában (kb. 410 000),^[8] Oroszországban (178 000),^[9] Szerbiában (88 000), Bulgáriában (11 000)^[10] és Magyarországon (8000).^[11]

Igen jelentős a románul beszélők száma az emigrációban, főleg az utóbbi években, bár erről nincsenek pontos adatok: kb. 530 000 Spanyolországban,^[12] 370 000 az Amerikai Egyesült Államokban,^[13] 280 000 Olaszországban,^[14] 73 000 Németországban,^[15] 60 000 Franciaországban,^[16] 51 000 Kanadában.^[17] Bár nem lehet őket emigránsoknak tekinteni, ide kell számítani 250 000 románul beszélő izraeli állampolgárt is.^[18]

Kb. négy millió személy beszéli a románt mint második nyelvet. Romániában a lakosság 4%-a, a Moldovai Köztársaságban ugyancsak 4%-a. Idegen nyelvként beszélik valamilyen szinten Magyarországon (a lakosság 3%-a), Bulgáriában és Cipruson (a lakosság 1%-a).^[19]

A román nyelvet tanítják nemzetiségi nyelvként a Romániával szomszédos országokban és idegen nyelvként 38 országban.^[20]

A román nyelv jelenléte az Interneten aránylag elég csekély (0,33%-os volt 2005-ben).^[21]

[szerkesztés] Területi változatai

Azon nyelvészek szerint, akik a keleti újlatin nyelvváltozatokat nem kezelik külön nyelvekként, a román nyelvnek négy fő dialektusa (románul dialecte) van:

• a dákoromán (a Dunától északra), az egyedüli amelynek sztenderd nyelvváltozata van
• az aromán
• a meglenoromán
• az isztroromán

E szempontból a dákoromán dialektus több kisebb nyelvjárásra (románul subdialecte vagy graiuri) oszlik.

Azok a nyelvészek, akik ezzel szemben a keleti újlatin nyelvváltozatokat négy különböző nyelvnek tekintik, a román nyelv csak a fenti értelmezés szerinti dákoromán, amely több nyelvjáráscsoportra (románul grupuri de graiuri) oszlik. Ezek száma vitatott, kettő és hat között van:

• a munténiai
• az olténiai (egyesek szerint a munténiaihoz tartozik)
• a bánsági
• a körösvidéki vagy erdélyi
• a máramarosi (egyesek szerint az előzőhöz tartozik)
• a moldvai)

A moldáv nyelvnek nevezett entitás nem tévesztendő össze a moldvai nyelvjárással. A moldovai beszélt nyelv ehhez tartozik, de az ottani sztenderd nyelvváltozat a román sztenderd nyelvvel csaknem azonos, még az is, amit Transznisztriában a (cirill) ábécével írnak.

A fenti nyelvjárások közötti különbségek viszonylag csekélyek, beszélőik között gyakorlatilag nincsenek kölcsönös érthetőségi gondok. Ezért a román nyelv, például a némettel vagy az olasszal szemben egységesnek mondható, ugyanolyan mértékben, mint a magyar nyelv.

Magyarországon van egy, a magyar többség által a romákhoz tartozónak tekintett népcsoport, a beások. Ezek egy román nyelvjárásból származó, archaikus elemeket őrző, a roma nyelv által befolyásolt nyelvjárást beszélnek.

[szerkesztés] Nyelvtörténet

A források, főleg az írottak, csekély száma és a politikai érdekek ütközése miatt, vitatott kérdés az, hogy a román nyelv csak a Balkán-félszigeten, a Dunától délre keletkezett-e, vagy az ókori Dáciában is, a Dunától északra (lásd erről A románok eredete szócikket). Az viszont nem vitás, hogy a román a keleti vulgáris latin nyelvből származik, amely beolvasztotta a trák-dák szubsztrátumát.

Így keletkezett a proto-román nyelv, az i. e. 3. század és az i. sz. 3. század között. Ezt az ószláv nyelv kezdte befolyásolni, amikor, a 7. század végén, szlávok jelentek meg tömegesen a Balkán-félszigeten. Ekkor kezdődött a keleti újlatin nyelvek szétválása is.

A népvándorlások korában más nyelvek (germán nyelvek, türk nyelvek stb.) keveset hatottak a románra, de később, a történelem során, nagyobb hatást gyakorolt a szókincsre a magyar nyelv, a környező szláv nyelvek, az oszmán-török nyelv, az újgörög nyelv. A legtöbb jövevényszó a 18. század végétől kezdve került a román nyelvbe, a nyugati újlatin nyelvekből, főleg a franciából és az olaszból.

A 16. század elejéig románok csak óegyházi szláv nyelven írtak, cirill abécével, beleértve az első irodalmi műveiket is. Ekkor keletkezett a legrégebbről fennmaradt teljes román szöveg, egy kereskedő, Neacşu levele Brassó polgármesteréhez. Ugyanebben a században íródott még több vallásos jellegű, eleinte óegyházi szlávból lefordított munka, előbb kéziratban, majd a század második felében nyomtatott alakban. Az utóbbiak a munténiai nyelvjárásban íródtak, amely a dél-kelet-erdélyi románok nyelvjárását is magába foglalja. Ezen az alapon kezdett kifejlődni a román irodalmi nyelv.

A 18. század közepén kezdtek tömegesen behatolni a román nyelvbe az újlatin jövevényszavak, és ekkor zajlott le a modern sztenderd nyelvváltozat kifejlesztése, ami a 19. század vége feléig tartott. Két főbb irányzata, egy latinizáló és egy olaszosító közül, az utóbbi győzött.

[szerkesztés] Hangtan

A román nyelv hangtanát hasonlóságok is, különbségek is jellemzik a többi újlatin nyelvek hangtanához viszonyítva. A magánhangzók száma hét: a többi újlatin nyelvben is meglévő [a], [e], [i], [o], [u] mellett két sajátos hangzót használ: az [ə]-t (írásjele ă) és az [ɨ]-t (írásjelei â és î).

Az [e], [i], [o], [u] magánhangzóknak félhangzó változataik is vannak. Ezek számos kettőshangzót és több hármashangzót képeznek magánhangzókkal.

A mássalhangzó-állományt, amely az itáliai újlatin nyelvekhez áll a legközelebb, 20 fonéma alkotja: hat zárhang ([p], [b], [t], [d], [k], [g]), három zár-réshang ([ʦ], [ʧ], [ʤ]), két orrhang [m], [n], egy pergőhang ([r]), hét réshang ([f], [v], [s], [z], [ʃ], [ʒ], [h]) és egy nyelvoldali-közelítőhang ([l]).

A hangsúly hátulról számolva az ötödik szótagig bármelyik szótagra eshet.

[szerkesztés] Nyelvtan

A román nyelv nyelvtana hasonlít a többi újlatin nyelvére, mivel a latin nyelv leszármazottja.

[szerkesztés] Alaktan

Morfológiai típusát tekintve a román nagyobb mértékben flektáló nyelv, mint a többi újlatin nyelv, azaz ragokkal (külső flexió) és tőhangváltással (belső flexió) fejezi ki az alaktani kategóriákat úgy, hogy gyakran egyazon rag több kategóriát kifejező morféma.

[szerkesztés] Névelők és névszók

A román nyelvben is megvan a határozott névelő és a határozatlan névelő, de a nyelvtan még kétféle névelőt tart számon: a birtokos névelőt és a melléknévi (vagy mutató) névelőt. A román határozott névelő sajátossága az, hogy leggyakrabban a főnév vagy a melléknév végére illesztik (példa: lupul – ’a farkas’).

Akárcsak a többi újlatin nyelvben, a román névszókra is jellemzők olyan kategóriák, mint a szám (egyes szám és többes szám) és a nem. Az utóbbi kategóriát illetően, sajátossága a román nyelvtannak az, hogy a hím- és a nőnem mellett megkülönböztetnek egy harmadik, ’semlegesnem’-et (gen neutru) is. Ez úgy értendő, hogy jelentős azon főnevek száma, melyek egyes számban hím-, többes számban nőneműek, például un cort, două corturi ’egy sátor, két sátor’. (Bár nem kiterjedten, de ez a kategória létezik más újlatin nyelvekben is, például a spanyolban: arte histórico ’történelmi művészet’, de: bellas artes ’szépművészetek’.) A számon és a nemen kívül, a személyes és a birtokos névmásokra, ugyancsak mint a többi újlatin nyelvben, a személy kategóriája is jellemző.

Archaikus vonása a román nyelvnek az, hogy jellemző rá az eset kategóriája is. A román nyelvtanok megkülönböztetnek alanyesetet, birtokos esetet, részeshatározó esetet, tárgyesetet és megszólító esetet, de nemcsak esetragok alapján, hanem más morfémák és a szavak mondattani funkciója alapján is. A tárgyesetnek nincs ragja, csak a pe elöljárószó jelzi egyes esetekben. A birtokos esetnek és a részeshatározó esetnek ugyanaz a ragja. Őket a ragozott szó mondatbeli funkciója és, egyes esetekben, a birtokos esetű szó előtti al/a/ai/ale birtokos névelő különbözteti meg (például: o fată ’egy lány’ – alanyeset; dau flori unei fete ’virágot adok egy lánynak’ – részes eset; florile unei fete ’egy lány virágai’, ale unei fete ’egy lányéi’ – birtokos eset). A megszólító esetnek csak egyes főnevek esetében van ragja: fato! ’te lány!’. E három eset alakjaiban felismerhetőek a latin főnévragozás egyes elemei.

Ezen kívül a tőhangváltások (például a fenti fată/fete-ben) sokkal gyakoribbak, mint a többi újlatin nyelvben, és sokszor toldalék és tőhangváltás együtt fejez ki morfológiai kategóriát.

Másik nehézsége a román nyelvnek a többes szám jeleinek bonyolult rendszere.

A melléknevet mindig egyeztetni kell az őt alárendelő főnévvel, nemben, számban és esetben.

A román nyelvtan kilenc csoportba osztja a névmásokat: személyes névmás, nyomatékosító személyes névmás, visszaható névmás, birtokos névmás, mutató névmás, vonatkozó névmás, kérdő névmás, határozatlan névmás és tagadó névmás. A legtöbb birtokos, mutató, vonatkozó, kérdő, határozatlan és tagadó névmásnak melléknévi névmás megfelelője is van, amely alakja lehet azonos a névmáséval vagy ettől különböző.

A személyes névmásnak számos alakja van, aszerint, hogy hangsúlyos vagy hangsúlytalan, hogy milyen nemű, számú vagy esetű, valamint hogy az ige előtt vagy mögött helyezkedik el. A hangsúlytalan alakokat az igéhez és/vagy egymásközt bonyolult szabályok szerint kell vagy nem kell illeszteni.

[szerkesztés] Az ige

A többi újlatin nyelvhez hasonlóan, a román igére olyan kategóriák jellemzők, mint az igenem, az igemód, az igeidő, a szám (egyes szám és többes szám), a személy és a nem (hímnem, nőnem és semlegesnem), ez utóbbi csak a melléknévi igenév esetében. Az ige szférájában is fennmaradtak latin jellegzetességek a többi újlatin nyelvhez képest, de újítások is vannak: egyesek ezekkel közösek, mások sajátosak.

• Igenemek: cselekvő, szenvedő, visszaható.

• Igemódok: kijelentő mód, kötőmód, feltételes-óhajtó mód, felszólító mód, feltételező mód. Ez utóbbi a román ige rendszerének egyik sajátossága.

• Igenevek: főnévi igenév, határozói igenév, melléknévi igenév, szupinum. Az utóbbit az újlatin nyelvek nyelvtanai között csak a román tartja számon, bár alaktanilag nem hasonlít a latin szupinumra.

• Igeidők:
  • Kötőmódban, feltételes-óhajtó módban és feltételező módban az igének jelen és múlt ideje van, akárcsak a főnévi igenévnek.
  • Kijelentő módban van:
    • jelen idő, számos tőhangváltású ragozással
    • négy múlt idő:
      • a latinból örökölt folyamatos múlt idő
      • a latinból származó egyszerű múlt idő
      • a többi újlatin nyelvvel közös és általában ugyanúgy keletkezett összetett múlt idő
      • a többi újlatin nyelvben is meglévő, de ezekkel szemben nem segédigével, hanem, mint a latinban, szuffixummal képzett régmúlt idő
    • két jövőidő:
      • három módon, segédigével képezhető egyszerű jövő idő
      • befejezett (vagy előidejű) jövő idő

A ragozás szempontjából a hagyományos nyelvtan szerint az igék négy, a latinból örökölt csoportba oszlanak, de a legújabb akadémiai nyelvtan szerint a ragozási csoportok száma tizenegy.^[22]

[szerkesztés] A változatlan alakú szófajok

A román határozószók részben megfelelnek a magyaroknak. Az egyik különbség az, hogy a románban aránylag kevés képzett határozószó van (româneşte ’románul’), viszont, a magyarral ellentétben, sok esetben a határozószó alakja egybeesik a megfelelő melléknévével: Tenorul e frumos şi cântă frumos. ’A tenorista szép, és szépen énekel.’) Ami a nyelvészeti szemléletet illeti, a román nyelvtan nem tart számon módosítószókat, hanem a magyar módosítószók megfelelőit is a határozószók közé sorolja.

Akárcsak a többi indo-európai nyelvben, az elöljárószóknak fontos szerepük van a román nyelvben is a szószerkezetek alkotásában. A magyarban egyesek ragoknak felelnek meg (például în ’-ban/-ben, -ba/-be’), mások névutóknak (például după ’után’).

A román kötőszók ugyanolyan szerepet töltenek be, mint a magyar kötőszók, azonos szófajú szavakat kötve össze az egyszerű mondatban (bărbatul şi femeia ’a férfi és a nő’), vagy mondatokat az összetett mondatban: Tot mai lucrează, deşi e pensionar. ’Még mindig dolgozik, bár nyugdíjas.’

[szerkesztés] Mondattan

[szerkesztés] Az egyszerű mondat

A román nyelv mondattanát a román hagyományos nyelvészet magyarra átültetett terminológiájával írjuk le. A magyar nyelv nyelvészetében nem használt szakszavak a következők:

Román terminus	Román terminus fordítása	Meghatározás	Megfelelő magyar terminus	Példák
element predicativ suplimentar	állítmány-kiegészítő[23]	egyrészt az állítmánynak, másrészt egy másik, az állítmánnyal viszonyban álló mondatrésznek alárendelt mondatrész, amely olyan jellegzetességet, vagy az állítmányéval általában egyidejű cselekvést, történést vagy létet fejez ki, amely a másik mondatrészre vonatkozik	állapothatározó (részben)	A ieşit furioasă. ’Mérgesen ment ki.’, Am văzut-o plângând. ’Sírni láttam.’
complement direct	közvetlen tárgy[24]	az a tárgy, amelyre az ige cselekvése irányul, vagy amely a cselekvés eredménye	tárgy	Am văzut-o pe Maria. ’Láttam Máriát.’, Scriu un articol. ’Cikket írók.’
complement indirect	közvetett tárgy[25]	az a tárgy, amelynek részére végbemegy az alaptagban megnevezett cselekvés, történés vagy minőség	részeshatározó	Fratelui meu i s-a dat o şansă. ’Esélyt adtak a fivéremnek.’
		különböző, a fenti értelemben vett közvetett tárgy és a körülményi határozók fogalmán kívül eső jelentéseket hordozó elöljárós vonzat	állandó határozó, más néven aszemantikus határozói vonzat[26]	Nu râde de mine! ’Ne nevess rajtam!’
complement de agent	szenvedő ige kiegészítőjé[27]	a szenvedő ige cselekvője	eszközlő határozó	Clădirea a fost proiectată de un arhitect celebru. ’Az épületet egy híres építész tervezte.’
complemente circumstanţiale	körülményhatározók	az ige azon bővítményei, amelyek a cselekvés, a történés vagy a létezés körülményeire mutatnak rá	határozók (a részeshatározón, a számhatározón, az eredethatározón, az eredményhatározón, egyes állapothatározókon, az eszközlő határozón és az aszemantikus határozói vonzatokon kívül)	Rămâi aici! ’Maradj itt!’, Săptămâna trecută am fost la ţară. ’A múlt héten falun voltam.’
complement circumstanţial consecutiv	következményes határozó[28]	cselekvés vagy tulajdonság következménye	fok-mérték határozó	Munceşte până la epuizare. ’Kimerülésig dolgozik.’
complement circumstanţial condiţional	feltételes határozó[29]	azon feltétel vagy hipotézis, amely teljesítésétől függ egy cselekvés, egy történés, a lét vagy egy tulajdonság	állapothatározó	echipament utilizabil în caz de incendiu ’tűz esetén használható berendezés’
complement circumstanţial concesiv	megengedő határozó[30]	az a tárgy vagy helyzet, amelytől az lett volna várható, hogy megakadályozzon egy cselekvést, egy történést, a létet vagy egy tulajdonság meglétét	állapothatározó	N-am acceptat, cu toate insistenţele lui. ’Nem fogadtam el, minden erősködése ellenére.’
complement circumstanţial opoziţional	ellentétet kifejező határozó[31]	az a tárgy vagy helyzet, amely ellentétben áll azzal, amit más mondatrész fejez ki	állapothatározó	În locul mamei, am venit eu. ’Anyám helyett én jöttem el.’
complement circumstanţial cumulativ	hozzáadásra utaló határozó[32]	az a tárgy vagy helyzet, amely hozzáadódik ahhoz, amit más mondatrész fejez ki	állapothatározó	În afara ta au lipsit şi alţii. ’Rajtad kívül mások is hiányoztak.’
complement circumstanţial de excepţie	kivételt kifejező határozó[33]	az a tárgy, amely kivételt képez ahhoz képest, amit más mondatrész fejez ki	állapothatározó	Toţi au venit, afară de tine. ’Mindenki eljött rajtad kívül.’

A román egyszerű mondat szerkezete nem különbözik lényegesen a többi újlatin nyelvekben található szerkezettől. Nyelvtipológiai szempontból a román SVO-nyelv, akárcsak a többi újlatin nyelv, tehát az egyszerű bővített mondatban a szórend, ha egyik mondatrész sincs nyomatékossá téve, alany + állítmány + tárgy. Az egyes mondatrészek kihangsúlyozása többnyire ezeknek a mondat elejére helyezésével történik.

A bővítményeket képező névszók alárendelése kifejezhető csupán a birtokos esettel, a részeshatározó esettel vagy a tárgyesettel, elöljárószó nélkül, de, mint a többi újlatin nyelvben, a főnevet és bővítményeit, valamint az igét és bővítményeit elöljárószók is összeköthetik. A különbség az, hogy, mint a latin nyelvben, minden elöljárószó egy bizonyos esetet vonz. Az elöljárószós szószerkezetben, ha egyik tagja sincs nyomatékossá téve, a bővítmény követi az alárendelő tagot.

A magyar nyelvvel ellentétben és a többi újlatin nyelvhez hasonlóan, a jelző általában a jelzett szó után helyezkedik el.

A spanyol közvetlen tárgyhoz hasonlóan, de a franciával ellentétben, a személyt megnevező román közvelten tárgy egy elöljárószóval is használható, a pe-vel (vö. spanyol a). Ugyanakkor, ugyanazt a közvetlen tárgyat sokszor két szó fejezi ki, egy főnév és a neki megfelelő hangsúlytalan alakú személyes névmás: Am văzut-o pe Maria. ’Láttam Máriát.’ (Maria – főnévvel kifejezett közvetlen tárgy, o – a főnévnek megfelelő személyes névmás).

Az elöljárószó nélküli közvetett tárgynál is fennáll a kétszeres kifejezés esete: Fratelui meu i s-a dat o şansă. ’Esélyt adtak a fivéremnek.’ A közvetett tárgy tárgyesetet, birtokos esetet vagy részes esetet vonzó elöljárószóval is előfordul: Nu râde de mine! (tárgyesetű) ’Ne nevess rajtam!’, Luptă împotriva tuturor. (bitokosesetű) ’Mindenki ellen küzd.’, Am reuşit datorită ţie. (részesesetű) ’Neked köszönhetően sikerült.’

[szerkesztés] Az összetett mondat

[szerkesztés] Mellérendelt mondatok

Az összetett mondat keretében, a mellérendelt mondatok között ugyanolyan mellérendelés-típusok vannak, mint a mellérendelt mondatrészek között az egyszerű mondatban. Van kapcsoló, kizáró választó, megengedő választó, ellentétes és következtető (vagy magyarázó) mellérendelés. Ezek nyelvi eszközei:

• Leggyakrabban a mellérendelés kötőszó segítségével valósul meg. A şi ’és’ kötőszó tipikus a kapcsoló mellérendelésben, de megvan a következtető mellérendelés eszközei között is. A iar ’pedig’ és nici ’sem’ kötőszók a kapcsoló mellérendelést valósítják meg. A sau, ori és fie (jelentésük ’vagy’) kötőszók a kizáró választó és a megengedő választó mellérendelés eszközei, olykor kéthelyű használattal. Az ellentétes mellérendelés kötőszói dar ’de’, ennek szinonimája însă, és ci ’hanem’.

• Kötőszó értékű szókapcsolatok is vannak a mellérendelés eszközei között, például nu numai …, ci (şi) ’nemcsak …, hanem (… is)’, a kapcsoló mellérendelésben.

• A megengedő választó mellérendelés jellegzetes eszközei az aci …, aci, acum …, acum, ba …, ba, când …, când határozószó-párosok (mindegyik jelentése ’mikor …, mikor’).

• Kötőszók és határozószók választóvonalán elhelyezkedő elemek is, mint deci ’tehát’; aşadar, ca atare, de aceea ’ezért’; prin urmare ’következésképpen’ tartoznak a következtető mellérendelés eszköztárához.

• Minden mellérendelés-fajtában jelen van a közvetlen, viszonyszó nélküli mellérendelés, főmondatok között, de mellékmondatok között is, főleg akkor, ha kettőnél több mondat van egymás mellé rendelve.

[szerkesztés] Mellékmondatok

Terminológiai pontosítások (a mellékmondatok a megfelelő mondatrészeket helyettesítik, ezért nem szerepel itt a meghatározásuk):

Román terminus	Román terminus fordítása	Megfelelő magyar terminus	Példa
propoziţie predicativă suplimentară	állítmány-kiegészítői mondat[34]	állapothatározói mellékmondat	Am lăsat frigiderul cum l-am găsit. ’Úgy hagytam a fridzsidert, ahogy találtam.’
propoziţie completivă directă	közvetlen-tárgyi mondat[35]	tárgyi mellékmondat	Cred că a plecat. ’Azt hiszem, elment.’
propoziţie completivă indirectă	közvetett-tárgyi mondat[36]	részeshatározói mellékmondat	Am scris cui trebuia. ’Annak írtam, akinek kellett.’
		állandó/kötött határozói mellékmondat	Se miră cum nu înţeleg. ’Azon csodálkozik, hogy lehet az, hogy nem értem.’
propoziţie completivă de agent	cselekvőt jelölő mondat[37]		A fost lăudat de cine l-a văzut. ’Megdicsérte, aki látta.’ (szószerint: ’Meg lett dicsérve az által, aki látta.’)
propoziţie circumstanţială opoziţională	ellentétet kifejező mondat[38]		În loc să muncească, pierde vremea. ’Ahelyett hogy dolgozna, lopja a napot.’
propoziţie circumstanţială cumulativă	hozzáadásra utaló határozói mondat[39]		Pe lângă ce avea în casă, a mai cumpărat. ’Amellé, ami a házban volt, még vásárolt.’
propoziţie circumstanţială de excepţie	kivételt kifejező határozói mondat[40]		Nu mă deranjează cu nimic, în afară că vine târziu acasă. ’Nem zavar semmivel, azon kívül, hogy későn jár haza.’

A román nyelvtanok a mellékmondatokat két nagy csoportba sorolják:

• nem határozói mellékmondatok (propoziţii subordonate necircumstanţiale): alanyi, állítmányi, állítmány-kiegészítői, jelzői, közvetlen-tárgyi, közvetett-tárgyi és cselekvőt jelölő mondat;

• határozói mellékmondatok (propoziţii subordonate circumstanţiale): helyhatározói, időhatározói, okhatározói, célhatározói, módhatározói, következményes, eszközhatározói, társhatározói, tekintethatározói, feltételes, megengedő, ellentétet kifejező, hozzáadásra utaló határozói és kivételt kifejező határozói mondat.

Az mellékmondat kötődhet az őt alárendelő főmondathoz egyrészt kötőszóval vagy kötőszói szerepet betöltő más szóval, másrést közvetlenül. Ezeket a nyelvi eszközöket kiegészítheti a ragozás, a hanglejtés és a szünet.

Az alárendelés fő eszköze, amely minden mellékmondat esetében előfordul, a bevezető szó vagy szókapcsolat. Ez lehet kötőszó, kötőszó értékű szókapcsolat vagy más hasonló funkciót ellátó szó: vonatkozó névmás, kérdő névmás, határozatlan névmás vagy ezek melléknévi névmás megfelelői; névmási vonatkozó határozószó, kérdő határozószó vagy határozatlan határozószó. A kötőszó csak bevezető elem, de a többi ugyanakkor mondatrész is a mellékmondatban.

A közvetlen alárendelés, azaz bevezető szó nélküli, sokkal ritkább, mint az előző. Előfordul a feltételes és a megengedő mondat esetében, mindig jellegzetes hanglejtéssel társítva: Vrei bani, munceşte! ’Pénzt akarsz? Dolgozz!’ Olykor állítmányuknak jellegzetes az igemódja is, mint ebben a példában a felszólító mód.

A ragozás másodlagos eszköze az alárendelésnek. A mellékmondatokat bevezető névmások és melléknévi névmások ragozásáról van szó, vagy az igeragozásról a közvetlenül alárendelt mellékmondatok esetében.

A szünet többnyire jellegzetes hanglejtéssel társul. Fő szerepe az elszigetelt és a nem elszigetelt mellékmondatok megkülönböztetése.

Nem határozói mellékmondatok

Ezek közös vonása az, hogy tartalmuk inkább elvont, és csaknem az összes szerkesztési eszközeik közösek, de két különböző csoportra lehet őket osztani aszerint, hogy lehetnek-e közvetett kérdő mondatok vagy sem. Az első kategóriához az alanyi, az állítmányi, a jelzői, a közvetlen-tárgyi és a közvetett-tárgyi mondat tartozik, a másodikhoz pedig az állítmány-kiegészítői és a cselekvőt jelölő mondat.

Sajátosság a többi újlatin nyelv nyelvtanához képest az ún. ’állítmány-kiegészítői mondat’ (propoziţia predicativă suplimentară), az állítmány-kiegészítő megfelelője.

Néhány szerkesztési sajátosság a többi újlatin nyelvhez képest:

• Ha ugyanaz az alany két cselekvést végez, ott, ahol az olasz vagy a francia nyelv az alárendelt cselekvést a főnévi igenévvel fejezi ki, a román nyelv, ritka kivételekkel, a kötőmódot preferálja: francia Je veux partir. vs. román Vreau să plec. – ’El akarok menni.’
• Bár a románban is van igeidő-egyeztetés a mellékmondat és a főmondat között, ez nem olyan merev, mint például a francia nyelvben.
• A jelzői mellékmondatban, ha a vonatkozó névmás tárgyesetben van, a mellékmondat tárgyát még egyszer kifejezik az ugyanarra a főmondatbeli szóra utaló személyes névmással: francia L’homme que tu as vu avec moi est mon père. vs. román Omul pe care (vonatkozó névmás) l- (személyes névmás) ai văzut cu mine este tatăl meu. – ’Az az ember, akit velem láttál, az apám.’

Határozói mellékmondatok

Ezen mellékmondatok tartalma általában konkrét, és többnyire mindegyik határozói mellékmondat-fajtának jellegzetes szerkesztési eszközei vannak.

Sajátossága a román nyelvnek a többi újlatin nyelvhez képest az, hogy a dacă ’ha’ kötőszóval bevezetett feltételes mondat és a chiar dacă ’ha …, akkor sem’ kötőszó értékű szókapcsolattal bevezetett megengedő mondat állítmánya feltételes-óhajtó mód jelen és múlt időben, valamint kijelentő mód jövő időben is állhat, mint a magyarban: S’il voulait (kijelentő mód folyamatos múlt idő), je l’aiderais. vs. román Dacă ar vrea (feltételes mód jelen idő), l-aş ajuta. – ’Ha akarná (feltételes mód jelen idő), segítenék neki.’

[szerkesztés] Írás

[szerkesztés] Történelmi áttekintés

A legrégibb fennmaradt román nyelvű dokumentumokat (16. század) egy 43 betűs cirill ábécével írták.

A 16. századtól kezdve, elszórtan már előfordult a latin ábécé használata is, főleg Erdélyben. Itt, a 18. században, az Erdélyi Iskola szorgalmazta a cirill írás helyettesítését a latinnal. A cirill ábécé több egyszerűsítésen ment keresztül, majd a 19. század középső évtizedeiben egy vegyes, cirill–latin átmeneti ábécét használtak. Ezután áttértek a latin ábécére. Egy ideig vita tárgya, hogy a helyesírás etimológiai vagy fonetikus legyen. Végül egy nagy mértékben fonetikus helyesírást vezettek be hivatalosan. Ez több reformon ment át (a legutóbbi 2005-ben volt).

A Moldovai Köztársaságban, a szovjet időkben, az orosz ábécét alkalmazták, apró változtatásokkal, az úgynevezett moldáv nyelv írására (lásd Moldovai ábécé). Az ország függetlensége óta a latin írást használják, de Transznisztriában továbbra is az oroszt.

[szerkesztés] Mai írás

A román ábécé 31 betűből áll. Sajátosak a többi újlatin nyelv ábécéjéhez képest az [ə]-t jelző ă, az [ɨ] két írásjele (â és î), valamint a ş (magyar megfelelője s) és a ţ (magyar c) betűk.

A [k] és a [g] hangokat, az olasz nyelvhez hasonlóan, a, â, î, o és u előtt a c, illetve g betűk jelölik, e és i előtt pedig a ch és gh kombinációk.

Az s minden helyzetben zöngétlen (mint a spanyolban), a [ʒ] (magyar zs) hangot a j jelöli (mint a franciában és a portugálban).

A mássalhangzókat jelölő betűk csak egyszerű formában fordulnak elő, kivéve az nn-t néhány szóban, valamint a cce és cci betűcsoportokat, ahol az első c a [k] hangot jelöli, a második pedig a [ʧ]-t.

A román helyesírás nagyjából fonetikus. Nagyobb eltérés a fonetikus elvű helyesírástól két betű használata az [ɨ] jelölésére. Szó elején és végén az î-t kell használni, szó belsejében pedig az â-t. Más nehézsége az, hogy nem különbözteti meg a félhangzókat a nekik megfelelő magánhangzóktól.

[szerkesztés] Szókincs

Néhány szóról feltételezik, hogy a trák-dák szubsztrátumból származnak, de ezek inkább bizonytalan eredetűnek tekinthetők. A más ismeretlen vagy bizonytalan eredetű szavak aránya 2,7%.

A román szókincs közel 72%-a latin eredetű. Ezekből kb. 30% a latinból örökölt szó, a többi pedig főleg a 19. században került a nyelvbe jövevényszóként a francia nyelvből, a latinból és az olaszból. A román nyelven belül alkotott szavak aránya csaknem 4%. Ezeknek többsége is latin vagy újlatin szavakon alapszik. Más, nem latin nyelvek közül a legnagyobb hatása a román nyelvre az ószláv nyelvnek volt, a középkorban, de sok szláv szót helyettesítettek vagy háttérbe szorítottak későbbi nyugati újlatin jövevényszavak. A románokkal együtt élő vagy a velük szomszédos népek nyelveiből is származnak jövevényszavak. Hatásuk mértékének a sorrendjében, ezek a következők: magyar, német, újgörög, bolgár, orosz, szerb, török, ukrán, lengyel. Angol eredetű szó még kevés volt 1988-ban^[41] (0,07%), de 1990 óta ez a román nyelv legfontosabb jövevényszó-forrása. A sok jövevényszó az egyik oka a román nyelv szinonimákban való gazdagságának. A román szókészlet úgy is gazdagodott, hogy meglévő szavaknak jelentése(i) mellé új jelentéseket vett át más nyelvekből.

A román szókincsnek is volt némi hatása más nyelvekre, főleg a románokkal együtt élő népek nyelvjárásaira, de található néhány román szó a közeli népek sztenderd nyelvváltozataiban is, a magyarban, a bolgárban, a szerbben, a csehben, a szlovákban, a görögben, a törökben, a belaruszban, a lengyelben, a macedónban.

A nyelven belüli szóalkotás legfontosabb módszere a szóképzés, prefixumokkal, de főleg képzőkkel, amelyek készlete nagyon gazdag. Ellenben a szóösszetétel sokkal kevésbé termékeny, mint a magyar nyelvben.

[szerkesztés] Példaszöveg

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának első cikkelye: ^(hallgat)

Toate fiinţele umane se nasc libere şi egale în demnitate şi în drepturi. Ele sunt înzestrate cu raţiune şi conştiinţă şi trebuie să se comporte unele faţă de altele în spiritul fraternităţii.
’Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.’

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Források

• (románul) Avram, Mioara [2001]: Gramatica pentru toţi (Nyelvtan mindenkinek). Humanitas, Bukarest, ISBN 973-28-0769-5
• (románul) Guţu Romalo, Valeria et al. [2005]: Gramatica limbii române I, Cuvântul (A román nyelv nyelvtana I, A szó). Editura Academiei Române, Bukarest
• (románul) Sala, Marius et al. [1989]: Enciclopedia limbilor romanice (Az újlatin nyelvek enciklopédiája). Editura Ştiinţifică şi enciclopedică, Bukarest, ISBN 973-29-0043-1

[szerkesztés] Irodalom

• Területi változatok
  • (románul) Coteanu, Ion [1961]: Elemente de dialectologie a limbii romîne (A román nyelvjárástan alapjai). Editura Ştiinţifică, Bukarest.
• Nyelvtörténet
  • (angolul) Giurescu, Constantin C. [1972]: The Making of the Romanian People and Language (A román nép és a román nyelv keletkezése). Meridiane Publishing House, Bukarest.
  • (románul) Philippide, Alexandru [1894]: Istoria limbii române (A román nyelv története). Tipografia Naţională, Iaşi.
  • (románul) Rosetti, Alexandru [1978]: Istoria limbii române de la origini pînă în secolul al XVII-lea (A román nyelv története a kezdetektől a 17. századig). 2. kiadás, Editura pentru literatură, Bukarest.
  • (románul) Rosetti, Alexandru; Cazacu, Boris [1961]: Istoria limbii române literare (A román irodalmi nyelv története). Editura ştiintifică, Bukarest.
• Hangtan
  • (románul) Avram, Andrei [1961]: Cercetări asupra sonorităţii în limba română (Kutatások a román nyelv hangzása terén). Editura Academiei RPR, Bukarest.
  • (angolul) Chiţoran, Ioana [2001]: The Phonology of Romanian: A Constraint-Based Approach. Mouton de Gruyter, Berlin & New York.
  • (románul) Vasiliu, Emanuel [1965]: Fonologia limbii române (A román nyelv fonológiája). Editura Ştiinţifică, Bukarest.
• Nyelvtan
  • (angolul) Cojocaru, Dana [2003]: Romanian Grammar (Román grammatika), SEELRC.
• Szókincs
  • (románul) Sala, Marius [1988]: Vocabularul reprezentativ al limbilor romanice (Az újlatin nyelvek jellegzetes szókészlete). Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică, Bukarest.
• Tankönyvek
  • (románul) Bărbuţă, Ion et al. (2003): Limba care ne uneşte. Manual (Egyesítő nyelvünk. Tankönyv). Etnikumközi Viszonyok Főosztálya, ENSZ Fejlesztési Program, Chişinău.
  • Farkas Jenő [2007]: Román nyelvtan. Palamart Kiadó, Budapest.
  • Farkas Jenő [2005]: Román nyelvvizsga írásbeli feladatok. Palamart Kiadó, Budapest.
  • Gancz, Andrei; Gancz, Margareta [2001]: Magyar–román közlési kézikönyv. Dacia, Kolozsvár.

[szerkesztés] Lásd még

• Román cirill ábécé
• Moldovai ábécé
• A román nyelv Swadesh-listája
• Aromun nyelv
• Meglenoromán nyelv
• Isztroromán nyelv

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A román nyelvről
  • (angolul) Ethnologue
  • (angolul) Omniglot
• Szótárak
  • Archeus (a Dexonline szótárai, szókereső irodalmi művekben, szótári alak keresője ragozott alakból kiindulva, román–angol és angol–román szótár)
  • Dexonline (7 szótár egyben: 2 értelmező szótár, 2 jövevényszavak szótára, 1 szinonima szótár, 1 helyesírás-szótár, 1 etimológiai szótár)
  • Industrial Soft (román–angol és angol–román szótár)
  • Sensagent (értelmező és többnyelvű szótár, beleértve román–magyar és magyar–románt is)
  • Sign (román–angol, román–francia, román–német, román–olasz, román–spanyol szótár)
  • Szász Lőrinc, Transindex román–magyar szótár
  • Transylvania.info (magyar–román és román–magyar szótár)
• A román nyelv tanulásához
  • Nyelvleckék
    • (románul) Bărbuţă, Ion et al. [2003]: Limba care ne uneşte. Manual (Egyesítő nyelvünk. Tankönyv). Etnikumközi Viszonyok Főosztálya, ENSZ Fejlesztési Program, Chişinău (tankönyv a moldovai kisebbségiek számára)
    • (németül) EuroCom
    • Internet Polyglot (román–más nyelv tematikus szószedetek, kiejtéssel, szókincs-leckék)
    • (franciául) Radio Romania International
  • (angolul), (franciául), (spanyolul) Romanian Lessons
  • Ragozó programok
    • Industrial Soft (főnévragozó és igeragozó program)
    • Verbix (igeragozó program)
  • Más tananyagok
    • Babel (francia–román kommunikáció)
    • Cojocaru, Dana [2003]: Romanian Grammar (Román grammatika), SEELRC
  • Szövegeket kiejtő program
    • Free Expressivo Text To Speech Reader Service
• Más külső hivatkozások
  • A Neacşu-dokumentum
  • Román Televízió
  • A román himnusz

m • v • sz Az Európai Unió hivatalos nyelvei angol · bolgár · cseh · dán · észt · finn · francia · görög · holland · ír · lengyel · lett · litván · magyar · máltai · német · olasz · portugál · román · spanyol · svéd · szlovák · szlovén Forrás: Nyelvek az EU-ban

m • v • sz Újlatin nyelvek Keleti újlatin nyelvek dalmát † · román · aromán · meglenoromán · isztroromán Itáliai nyelvek olasz · korzikai · nápolyi · szicíliai Nyugati újlatin nyelvek Galloromán nyelvek francia · frankoprovanszál · okcitán · rétoromán · piemonti · ligur · lombard · velencei · emilián–romanyol Iberoromán nyelvek katalán · aragóniai · spanyol · asztúriai · galiciai · portugál · mozarab † Déli csoport szárd dialektusok Latin alapú mesterséges nyelvek eurolatin · interlingua · latino sine flexione · lingua franca nova · occidental · romanid Az újlatin nyelvek a latin nyelv leszármazottai. A † a kihalt nyelveket jelöli.

m • v • sz Az indoeurópai nyelvcsalád A kereszt (†) a beszélő híján kihalt nyelveket jelöli. A csillag (*) mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotát, közös ősét, régebbi fázisát. Külön félkövérrel emeltük ki az olyan nyelveket, melyekből több leánynyelv ágazik el, és a hatásuk kiemelkedően jelentős. indoiráni ág Óind (szanszkrit)* · asszámi · bengáli · orija · kafír · kasmíri · khovári · lahnda · nepáli · pandzsábi · szindhi · gudzsaráti · konkani · maldív · maráthi · szingaléz · bhodzspuri · magahi · maithili · hindi · urdu · pákrít† · páli† · harauti · malvi · marvari · mevati · roma · oszét · pamíri · pastu · aveszta† · horezmi† · khotáni† · szkíta† · szarmata† · alán† · szogd† · beludzs† · mázandaráni · kurd · óperzsa† · középperzsa* párthus† · pehlevi† · újperzsa (fárszi, tádzsik, dari) Italikus nyelvek latin* · olasz · korzikai · nápolyi · szárd · velencei · rétoromán (romans, ladin, friuli) · francia · okcitán (provanszál, aráni) · katalán · aragóniai · spanyol · ladino (zsidóspanyol) · asztúriai (bable) · galiciai · portugál · román (moldáv, beás) · aromun (aromán) · meglenoromán · isztroromán · dalmát† · faliszkuszi† · oszk† · umber† · venét† Szláv nyelvek ószláv* · cseh · szlovák · knaani† · lengyel · ónovgorodi†  · poláb† · szorb (vend) · kasub · szlovinci† · szlovén · vend · réziai · horvát · gradistyei · molisei · bosnyák · bunyevác · szerb · montenegrói · bolgár · macedón · bánáti bolgár · sokác · ukrán · orosz · belarusz · ruszin Balti nyelvek lett · litván · kur† · óporosz† Kelta nyelvek szigeti kelta ír · skót gael · manx · walesi · korni · breton · pikt† · kumbriai† szárazföldi kelta gall† · leponti† · noricumi† · galata† · keltibér† Germán nyelvek burgund† · gepida† · gót† · herul†• vandál† · óészaki* · dán · feröeri · izlandi · norvég (nynorsk, bokmål) · svéd · angol • óangol (angolszász)* · német · luxemburgi · erdélyi szász · jiddis · holland · longobárd† · ószász* Hellenisztikus nyelvek ógörög* · újgörög · makedón† Anatóliai ág hettita† · lúviai† · palái† · lík† · líd† · kár† · piszid† · mili† kisebb rokonsági csoportba nem sorolható nyelvek: albán · luzitán† · örmény · tokhár† bizonytalan besorolású balkáni nyelvek: dák† · fríg† · illír† · trák†