Román nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Román
Limba română
Beszélik Románia, Moldova, Kanada, Egyesült Államok, Oroszország, Ukrajna, Izrael, Szerbia (Vajdaság és a Timok völgye), Magyarország és a Balkán
Terület Kelet-Európa
Beszélők száma kb. 28 millió[1]
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád
   itáliai ág
    Újlatin nyelvek
     keleti csoport
      román nyelv
Írásrendszer Latin írás
Hivatalos állapot
Hivatalos Románia, Moldova, Vajdaság, Európai Unió, Latin Unió
Nyelvkódok
ISO 639-1 ro
ISO 639-2 ron (T)rum (B)

A román nyelv (románul: limba română) az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül az újlatin nyelvekhez tartozik, és az egyesek[2] által szintén román nyelvváltozatoknak tekintett aromán, meglenoromán és isztroromán nyelvekkel együtt a keleti újlatin nyelvek csoportját alkotja.[3] A beszélői számát tekintve (kb. 24 millió román anyanyelvű és 4 millió nem román anyanyelvű), a román az ötödik nyelv az újlatin nyelvek között, a spanyol, a portugál, a francia és az olasz után. Az anyaországon (Románia, kb. 20 millió) kívül, a legtöbben Moldovában (2,5 millió), Ukrajnában (410 000), Oroszországban (178 000) és Szerbiában (88 000) beszélik. Délkelet-Magyarországon 8000 román anyanyelvű személy él.

Rokonsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Újlatin nyelvek Európában

A román nyelv legközelebbi rokonai, az újlatin nyelvek keleti csoportjának további tagjai (az aromán, a meglenoromán és az isztroromán) a Dunától délre honosak. Beszélőiket a közös vlach elnevezéssel szokták emlegetni.

Földrajzi elterjedése és státusza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A románt anyanyelvként beszélők országok szerinti eloszlása („Altele” = más országok)

A román hivatalos nyelv Romániában (kb. 20 millió beszélő),[4] Moldova Köztársaságban (2,5 millió beszélő),[5] ideértve Transznisztriát (az úgynevezett Dnyeszter Menti Köztársaságot)[6] is, valamint a szerbiai Vajdaságban.[7] Moldovában és Transznisztriában hivatalosan moldáv nyelvnek nevezik. Az Európai Unió egyik hivatalos nyelve is a román, valamint az újlatin nyelveket beszélő országok szervezetének, a Latin Uniónak is.

Nagyobb számú románajkú nemzetiségek élnek Ukrajnában (kb. 410 000),[8] Oroszországban (178 000),[9] Szerbiában (88 000), Bulgáriában (11 000)[10] és Magyarországon (8000).[11]

Igen jelentős a románul beszélők száma az emigrációban, főleg az utóbbi években, bár erről nincsenek pontos adatok: kb. 530 000 Spanyolországban,[12] 370 000 az Amerikai Egyesült Államokban,[13] 280 000 Olaszországban,[14] 73 000 Németországban,[15] 60 000 Franciaországban,[16] 51 000 Kanadában.[17] Bár nem lehet őket emigránsoknak tekinteni, ide kell számítani 250 000 románul beszélő izraeli állampolgárt is.[18]

Kb. négy millió személy beszéli a románt mint második nyelvet. Romániában a lakosság 4%-a, a Moldovai Köztársaságban ugyancsak 4%-a. Idegen nyelvként beszélik valamilyen szinten Magyarországon (a lakosság 3%-a), Bulgáriában és Cipruson (a lakosság 1%-a).[19]

A román nyelvet tanítják nemzetiségi nyelvként a Romániával szomszédos országokban és idegen nyelvként 38 országban.[20]

A román nyelv jelenléte az Interneten aránylag elég csekély (0,33%-os volt 2005-ben).[21]

Területi változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Román nyelvjárások

Azon nyelvészek szerint, akik a keleti újlatin nyelvváltozatokat nem kezelik külön nyelvekként, a román nyelvnek négy fő dialektusa (románul dialecte) van:

  • a dákoromán (a Dunától északra), az egyedüli amelynek sztenderd nyelvváltozata van
  • az aromán
  • a meglenoromán
  • az isztroromán

E szempontból a dákoromán dialektus több kisebb nyelvjárásra (románul subdialecte vagy graiuri) oszlik.

Azok a nyelvészek, akik ezzel szemben a keleti újlatin nyelvváltozatokat négy különböző nyelvnek tekintik, a román nyelv csak a fenti értelmezés szerinti dákoromán, amely több nyelvjáráscsoportra (románul grupuri de graiuri) oszlik. Ezek száma vitatott, kettő és hat között van:

A moldáv nyelvnek nevezett entitás nem tévesztendő össze a moldvai nyelvjárással. A moldovai beszélt nyelv ehhez tartozik, de az ottani sztenderd nyelvváltozat a román sztenderd nyelvvel csaknem azonos, még az is, amit Transznisztriában a cirill ábécével írnak.

A fenti nyelvjárások közötti különbségek viszonylag csekélyek, beszélőik között gyakorlatilag nincsenek kölcsönös érthetőségi gondok. Ezért a román nyelv, például a némettel vagy az olasszal szemben egységesnek mondható, ugyanolyan mértékben, mint a magyar nyelv.

Magyarországon van egy, a magyar többség által a romákhoz tartozónak tekintett népcsoport, a beások. Ezek egy román nyelvjárásból származó, archaikus elemeket őrző, a roma nyelv által befolyásolt nyelvjárást beszélnek.

Nyelvtörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neacșu levele

A források, főleg az írottak, csekély száma és a politikai érdekek ütközése miatt, vitatott kérdés az, hogy a román nyelv csak a Balkán-félszigeten, a Dunától délre keletkezett-e, vagy az ókori Dáciában is, a Dunától északra (lásd erről A románok eredete szócikket). Az viszont nem vitás, hogy a román a keleti vulgáris latin nyelvből származik, amely beolvasztotta a trák-dák szubsztrátumát.

Így keletkezett a proto-román nyelv, az i. e. 3. század és az i. sz. 3. század között. Ezt az ószláv nyelv kezdte befolyásolni, amikor, a 7. század végén, szlávok jelentek meg tömegesen a Balkán-félszigeten. Ekkor kezdődött a keleti újlatin nyelvek szétválása is.

A népvándorlások korában más nyelvek (germán nyelvek, türk nyelvek stb.) keveset hatottak a románra, de később, a történelem során, nagyobb hatást gyakorolt a szókincsre a magyar nyelv, a környező szláv nyelvek, az oszmán-török nyelv, az újgörög nyelv. A legtöbb jövevényszó a 18. század végétől kezdve került a román nyelvbe, a nyugati újlatin nyelvekből, főleg a franciából és az olaszból.

A 16. század elejéig románok csak óegyházi szláv nyelven írtak, cirill abécével, beleértve az első irodalmi műveiket is. Ekkor keletkezett a legrégebbről fennmaradt teljes román szöveg, egy kereskedő, Neacșu levele Brassó polgármesteréhez. Ugyanebben a században íródott még több vallásos jellegű, eleinte óegyházi szlávból lefordított munka, előbb kéziratban, majd a század második felében nyomtatott alakban. Az utóbbiak a munténiai nyelvjárásban íródtak, amely a délkelet-erdélyi románok nyelvjárását is magába foglalja. Ezen az alapon kezdett kifejlődni a román irodalmi nyelv.

A 18. század közepén kezdtek tömegesen behatolni a román nyelvbe az újlatin jövevényszavak, és ekkor zajlott le a modern sztenderd nyelvváltozat kifejlesztése, ami a 19. század vége feléig tartott. Két főbb irányzata, egy latinizáló és egy olaszosító közül, az utóbbi győzött.

Hangtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A román nyelv hangtanát hasonlóságok is, különbségek is jellemzik a többi újlatin nyelvek hangtanához viszonyítva. A magánhangzók száma hét: a többi újlatin nyelvben is meglévő [a], [e], [i], [o], [u] mellett két sajátos hangzót használ: az [ə]-t (írásjele ă) és az [ɨ]-t (írásjelei â és î).

Az [e], [i], [o], [u] magánhangzóknak félhangzó változataik is vannak. Ezek számos kettőshangzót és több hármashangzót képeznek magánhangzókkal.

A mássalhangzó-állományt, amely az itáliai újlatin nyelvekhez áll a legközelebb, 20 fonéma alkotja: hat zárhang ([p], [b], [t], [d], [k], [g]), három zár-réshang ([ʦ], [ʧ], [ʤ]), két orrhang [m], [n], egy pergőhang ([r]), hét réshang ([f], [v], [s], [z], [ʃ], [ʒ], [h]) és egy nyelvoldali-közelítőhang ([l]).

A hangsúly hátulról számolva az ötödik szótagig bármelyik szótagra eshet.

Nyelvtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A román nyelv nyelvtana hasonlít a többi újlatin nyelvére, mivel a latin nyelv leszármazottja.

Alaktan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Morfológiai típusát tekintve a román nagyobb mértékben flektáló nyelv, mint a többi újlatin nyelv, azaz ragokkal (külső flexió) és tőhangváltással (belső flexió) fejezi ki az alaktani kategóriákat úgy, hogy gyakran egyazon rag több kategóriát kifejező morféma.

Névelők és névszók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A román nyelvben is megvan a határozott névelő és a határozatlan névelő, de a nyelvtan még kétféle névelőt tart számon: a birtokos névelőt és a melléknévi (vagy mutató) névelőt. A román határozott névelő sajátossága az, hogy leggyakrabban a főnév vagy a melléknév végére illesztik (példa: lupul – ’a farkas’).

Akárcsak a többi újlatin nyelvben, a román névszókra is jellemzők olyan kategóriák, mint a szám (egyes szám és többes szám) és a nem. Az utóbbi kategóriát illetően, sajátossága a román nyelvtannak az, hogy a hím- és a nőnem mellett megkülönböztetnek egy harmadik, ’semlegesnem’-et (gen neutru) is. Ez úgy értendő, hogy jelentős azon főnevek száma, melyek egyes számban hím-, többes számban nőneműek, például un cort, două corturi ’egy sátor, két sátor’. (Bár nem kiterjedten, de ez a kategória létezik más újlatin nyelvekben is, például a spanyolban: arte histórico ’történelmi művészet’, de: bellas artes ’szépművészetek’.) A számon és a nemen kívül, a személyes és a birtokos névmásokra, ugyancsak mint a többi újlatin nyelvben, a személy kategóriája is jellemző.

Archaikus vonása a román nyelvnek az, hogy jellemző rá az eset kategóriája is. A román nyelvtanok megkülönböztetnek alanyesetet, birtokos esetet, részeshatározó esetet, tárgyesetet és megszólító esetet, de nemcsak esetragok alapján, hanem más morfémák és a szavak mondattani funkciója alapján is. A tárgyesetnek nincs ragja, csak a pe elöljárószó jelzi egyes esetekben. A birtokos esetnek és a részeshatározó esetnek ugyanaz a ragja. Őket a ragozott szó mondatbeli funkciója és, egyes esetekben, a birtokos esetű szó előtti al/a/ai/ale birtokos névelő különbözteti meg (például: o fată ’egy lány’ – alanyeset; dau flori unei fete ’virágot adok egy lánynak’ – részes eset; florile unei fete ’egy lány virágai’, ale unei fete ’egy lányéi’ – birtokos eset). A megszólító esetnek csak egyes főnevek esetében van ragja: fato! ’te lány!’. E három eset alakjaiban felismerhetőek a latin főnévragozás egyes elemei.

Ezen kívül a tőhangváltások (például a fenti fa/fete-ben) sokkal gyakoribbak, mint a többi újlatin nyelvben, és sokszor toldalék és tőhangváltás együtt fejez ki morfológiai kategóriát.

Másik nehézsége a román nyelvnek a többes szám jeleinek bonyolult rendszere.

A melléknevet mindig egyeztetni kell az őt alárendelő főnévvel, nemben, számban és esetben.

A román nyelvtan kilenc csoportba osztja a névmásokat: személyes névmás, nyomatékosító személyes névmás, visszaható névmás, birtokos névmás, mutató névmás, vonatkozó névmás, kérdő névmás, határozatlan névmás és tagadó névmás. A legtöbb birtokos, mutató, vonatkozó, kérdő, határozatlan és tagadó névmásnak melléknévi névmás megfelelője is van, amely alakja lehet azonos a névmáséval vagy ettől különböző.

A személyes névmásnak számos alakja van, aszerint, hogy hangsúlyos vagy hangsúlytalan, hogy milyen nemű, számú vagy esetű, valamint hogy az ige előtt vagy mögött helyezkedik el. A hangsúlytalan alakokat az igéhez és/vagy egymásközt bonyolult szabályok szerint kell vagy nem kell illeszteni.

Az ige[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A többi újlatin nyelvhez hasonlóan, a román igére olyan kategóriák jellemzők, mint az igenem, az igemód, az igeidő, a szám (egyes szám és többes szám), a személy és a nem (hímnem, nőnem és semlegesnem), ez utóbbi csak a melléknévi igenév esetében. Az ige szférájában is fennmaradtak latin jellegzetességek a többi újlatin nyelvhez képest, de újítások is vannak: egyesek ezekkel közösek, mások sajátosak.

  • Igenemek: cselekvő, szenvedő, visszaható.
  • Igeidők:
    • Kötőmódban, feltételes-óhajtó módban és feltételező módban az igének jelen és múlt ideje van, akárcsak a főnévi igenévnek.
    • Kijelentő módban van:
      • jelen idő, számos tőhangváltású ragozással
      • négy múlt idő:
        • a latinból örökölt folyamatos múlt idő
        • a latinból származó egyszerű múlt idő
        • a többi újlatin nyelvvel közös és általában ugyanúgy keletkezett összetett múlt idő
        • a többi újlatin nyelvben is meglévő, de ezekkel szemben nem segédigével, hanem, mint a latinban, szuffixummal képzett régmúlt idő
      • két jövőidő:
        • három módon, segédigével képezhető egyszerű jövő idő
        • befejezett (vagy előidejű) jövő idő

A ragozás szempontjából a hagyományos nyelvtan szerint az igék négy, a latinból örökölt csoportba oszlanak, de a legújabb akadémiai nyelvtan szerint a ragozási csoportok száma tizenegy.[22]

A változatlan alakú szófajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A román határozószók részben megfelelnek a magyaroknak. Az egyik különbség az, hogy a románban aránylag kevés képzett határozószó van (românește ’románul’), viszont, a magyarral ellentétben, sok esetben a határozószó alakja egybeesik a megfelelő melléknévével: Tenorul e frumos și cântă frumos. ’A tenorista szép, és szépen énekel.’) Ami a nyelvészeti szemléletet illeti, a román nyelvtan nem tart számon módosítószókat, hanem a magyar módosítószók megfelelőit is a határozószók közé sorolja.

Akárcsak a többi indoeurópai nyelvben, az elöljárószóknak fontos szerepük van a román nyelvben is a szószerkezetek alkotásában. A magyarban egyesek ragoknak felelnek meg (például în ’-ban/-ben, -ba/-be’), mások névutóknak (például după ’után’).

A román kötőszók ugyanolyan szerepet töltenek be, mint a magyar kötőszók, azonos szófajú szavakat kötve össze az egyszerű mondatban (bărbatul și femeia ’a férfi és a nő’), vagy mondatokat az összetett mondatban: Tot mai lucrează, deși e pensionar. ’Még mindig dolgozik, bár nyugdíjas.’

Mondattan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyszerű mondat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A román nyelv mondattanát a román hagyományos nyelvészet magyarra átültetett terminológiájával írjuk le. A magyar nyelv nyelvészetében nem használt szakszavak a következők:

Román terminus Román terminus fordítása Meghatározás Megfelelő magyar terminus Példák
element predicativ suplimentar állítmány-kiegészítő[23] egyrészt az állítmánynak, másrészt egy másik, az állítmánnyal viszonyban álló mondatrésznek alárendelt mondatrész, amely olyan jellegzetességet, vagy az állítmányéval általában egyidejű cselekvést, történést vagy létet fejez ki, amely a másik mondatrészre vonatkozik állapothatározó (részben) A ieșit furioasă. ’Mérgesen ment ki.’, Am văzut-o plângând. ’Sírni láttam.’
complement direct közvetlen tárgy[24] az a tárgy, amelyre az ige cselekvése irányul, vagy amely a cselekvés eredménye tárgy Am văzut-o pe Maria. ’Láttam Máriát.’, Scriu un articol. ’Cikket írók.’
complement indirect közvetett tárgy[24] az a tárgy, amelynek részére végbemegy az alaptagban megnevezett cselekvés, történés vagy minőség részeshatározó Fratelui meu i s-a dat o șansă. ’Esélyt adtak a fivéremnek.’
különböző, a fenti értelemben vett közvetett tárgy és a körülményi határozók fogalmán kívül eső jelentéseket hordozó elöljárós vonzat állandó határozó, más néven aszemantikus határozói vonzat[25] Nu râde de mine! ’Ne nevess rajtam!’
complement de agent szenvedő ige kiegészítőjé[26] a szenvedő ige cselekvője eszközlő határozó Clădirea a fost proiectată de un arhitect celebru. ’Az épületet egy híres építész tervezte.’
complemente circumstanțiale körülményhatározók az ige azon bővítményei, amelyek a cselekvés, a történés vagy a létezés körülményeire mutatnak rá határozók (a részeshatározón, a számhatározón, az eredethatározón, az eredményhatározón, egyes állapothatározókon, az eszközlő határozón és az aszemantikus határozói vonzatokon kívül) Rămâi aici! ’Maradj itt!’, Săptămâna trecută am fost la țară. ’A múlt héten falun voltam.’
complement circumstanțial consecutiv következményes határozó[27] cselekvés vagy tulajdonság következménye fok-mérték határozó Muncește până la epuizare. ’Kimerülésig dolgozik.’
complement circumstanțial condițional feltételes határozó[28] azon feltétel vagy hipotézis, amely teljesítésétől függ egy cselekvés, egy történés, a lét vagy egy tulajdonság állapothatározó echipament utilizabil în caz de incendiu ’tűz esetén használható berendezés’
complement circumstanțial concesiv megengedő határozó[29] az a tárgy vagy helyzet, amelytől az lett volna várható, hogy megakadályozzon egy cselekvést, egy történést, a létet vagy egy tulajdonság meglétét állapothatározó N-am acceptat, cu toate insistențele lui. ’Nem fogadtam el, minden erősködése ellenére.’
complement circumstanțial opozițional ellentétet kifejező határozó[30] az a tárgy vagy helyzet, amely ellentétben áll azzal, amit más mondatrész fejez ki állapothatározó În locul mamei, am venit eu. ’Anyám helyett én jöttem el.’
complement circumstanțial cumulativ hozzáadásra utaló határozó[30] az a tárgy vagy helyzet, amely hozzáadódik ahhoz, amit más mondatrész fejez ki állapothatározó În afara ta au lipsit și alții. ’Rajtad kívül mások is hiányoztak.’
complement circumstanțial de excepție kivételt kifejező határozó[30] az a tárgy, amely kivételt képez ahhoz képest, amit más mondatrész fejez ki állapothatározó Toți au venit, afară de tine. ’Mindenki eljött rajtad kívül.’

A román egyszerű mondat szerkezete nem különbözik lényegesen a többi újlatin nyelvekben található szerkezettől. Nyelvtipológiai szempontból a román SVO-nyelv, akárcsak a többi újlatin nyelv, tehát az egyszerű bővített mondatban a szórend, ha egyik mondatrész sincs nyomatékossá téve, alany + állítmány + tárgy. Az egyes mondatrészek kihangsúlyozása többnyire ezeknek a mondat elejére helyezésével történik.

A bővítményeket képező névszók alárendelése kifejezhető csupán a birtokos esettel, a részeshatározó esettel vagy a tárgyesettel, elöljárószó nélkül, de, mint a többi újlatin nyelvben, a főnevet és bővítményeit, valamint az igét és bővítményeit elöljárószók is összeköthetik. A különbség az, hogy, mint a latin nyelvben, minden elöljárószó egy bizonyos esetet vonz. Az elöljárószós szószerkezetben, ha egyik tagja sincs nyomatékossá téve, a bővítmény követi az alárendelő tagot.

A magyar nyelvvel ellentétben és a többi újlatin nyelvhez hasonlóan, a jelző általában a jelzett szó után helyezkedik el.

A spanyol közvetlen tárgyhoz hasonlóan, de a franciával ellentétben, a személyt megnevező román közvelten tárgy egy elöljárószóval is használható, a pe-vel (vö. spanyol a). Ugyanakkor, ugyanazt a közvetlen tárgyat sokszor két szó fejezi ki, egy főnév és a neki megfelelő hangsúlytalan alakú személyes névmás: Am văzut-o pe Maria. ’Láttam Máriát.’ (Maria – főnévvel kifejezett közvetlen tárgy, o – a főnévnek megfelelő személyes névmás).

Az elöljárószó nélküli közvetett tárgynál is fennáll a kétszeres kifejezés esete: Fratelui meu i s-a dat o șansă. ’Esélyt adtak a fivéremnek.’ A közvetett tárgy tárgyesetet, birtokos esetet vagy részes esetet vonzó elöljárószóval is előfordul: Nu râde de mine! (tárgyesetű) ’Ne nevess rajtam!’, Luptă împotriva tuturor. (bitokosesetű) ’Mindenki ellen küzd.’, Am reușit datorită ție. (részesesetű) ’Neked köszönhetően sikerült.’

Az összetett mondat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mellérendelt mondatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összetett mondat keretében, a mellérendelt mondatok között ugyanolyan mellérendelés-típusok vannak, mint a mellérendelt mondatrészek között az egyszerű mondatban. Van kapcsoló, kizáró választó, megengedő választó, ellentétes és következtető (vagy magyarázó) mellérendelés. Ezek nyelvi eszközei:

  • Leggyakrabban a mellérendelés kötőszó segítségével valósul meg. A și ’és’ kötőszó tipikus a kapcsoló mellérendelésben, de megvan a következtető mellérendelés eszközei között is. A iar ’pedig’ és nici ’sem’ kötőszók a kapcsoló mellérendelést valósítják meg. A sau, ori és fie (jelentésük ’vagy’) kötőszók a kizáró választó és a megengedő választó mellérendelés eszközei, olykor kéthelyű használattal. Az ellentétes mellérendelés kötőszói dar ’de’, ennek szinonimája însă, és ci ’hanem’.
  • Kötőszó értékű szókapcsolatok is vannak a mellérendelés eszközei között, például nu numai …, ci (și) ’nemcsak …, hanem (… is)’, a kapcsoló mellérendelésben.
  • A megengedő választó mellérendelés jellegzetes eszközei az aci …, aci, acum …, acum, ba …, ba, când …, când határozószó-párosok (mindegyik jelentése ’mikor …, mikor’).
  • Kötőszók és határozószók választóvonalán elhelyezkedő elemek is, mint deci ’tehát’; așadar, ca atare, de aceea ’ezért’; prin urmare ’következésképpen’ tartoznak a következtető mellérendelés eszköztárához.
  • Minden mellérendelés-fajtában jelen van a közvetlen, viszonyszó nélküli mellérendelés, főmondatok között, de mellékmondatok között is, főleg akkor, ha kettőnél több mondat van egymás mellé rendelve.
Mellékmondatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Terminológiai pontosítások (a mellékmondatok a megfelelő mondatrészeket helyettesítik, ezért nem szerepel itt a meghatározásuk):

Román terminus Román terminus fordítása Megfelelő magyar terminus Példa
propoziție predicativă suplimentară állítmány-kiegészítői mondat[31] állapothatározói mellékmondat Am lăsat frigiderul cum l-am găsit. ’Úgy hagytam a fridzsidert, ahogy találtam.’
propoziție completivă directă közvetlen-tárgyi mondat[32] tárgyi mellékmondat Cred că a plecat. ’Azt hiszem, elment.’
propoziție completivă indirectă közvetett-tárgyi mondat[33] részeshatározói mellékmondat Am scris cui trebuia. ’Annak írtam, akinek kellett.’
állandó/kötött határozói mellékmondat Se miră cum nu înțeleg. ’Azon csodálkozik, hogy lehet az, hogy nem értem.’
propoziție completivă de agent cselekvőt jelölő mondat[30] A fost lăudat de cine l-a văzut. ’Megdicsérte, aki látta.’ (szószerint: ’Meg lett dicsérve az által, aki látta.’)
propoziție circumstanțială opozițională ellentétet kifejező mondat[30] În loc să muncească, pierde vremea. ’Ahelyett hogy dolgozna, lopja a napot.’
propoziție circumstanțială cumulativă hozzáadásra utaló határozói mondat[30] Pe lângă ce avea în casă, a mai cumpărat. ’Amellé, ami a házban volt, még vásárolt.’
propoziție circumstanțială de excepție kivételt kifejező határozói mondat[30] Nu mă deranjează cu nimic, în afară că vine târziu acasă. ’Nem zavar semmivel, azon kívül, hogy későn jár haza.’

A román nyelvtanok a mellékmondatokat két nagy csoportba sorolják:

  • nem határozói mellékmondatok (propoziții subordonate necircumstanțiale): alanyi, állítmányi, állítmány-kiegészítői, jelzői, közvetlen-tárgyi, közvetett-tárgyi és cselekvőt jelölő mondat;
  • határozói mellékmondatok (propoziții subordonate circumstanțiale): helyhatározói, időhatározói, okhatározói, célhatározói, módhatározói, következményes, eszközhatározói, társhatározói, tekintethatározói, feltételes, megengedő, ellentétet kifejező, hozzáadásra utaló határozói és kivételt kifejező határozói mondat.

Az mellékmondat kötődhet az őt alárendelő főmondathoz egyrészt kötőszóval vagy kötőszói szerepet betöltő más szóval, másrést közvetlenül. Ezeket a nyelvi eszközöket kiegészítheti a ragozás, a hanglejtés és a szünet.

Az alárendelés fő eszköze, amely minden mellékmondat esetében előfordul, a bevezető szó vagy szókapcsolat. Ez lehet kötőszó, kötőszó értékű szókapcsolat vagy más hasonló funkciót ellátó szó: vonatkozó névmás, kérdő névmás, határozatlan névmás vagy ezek melléknévi névmás megfelelői; névmási vonatkozó határozószó, kérdő határozószó vagy határozatlan határozószó. A kötőszó csak bevezető elem, de a többi ugyanakkor mondatrész is a mellékmondatban.

A közvetlen alárendelés, azaz bevezető szó nélküli, sokkal ritkább, mint az előző. Előfordul a feltételes és a megengedő mondat esetében, mindig jellegzetes hanglejtéssel társítva: Vrei bani, muncește! ’Pénzt akarsz? Dolgozz!’ Olykor állítmányuknak jellegzetes az igemódja is, mint ebben a példában a felszólító mód.

A ragozás másodlagos eszköze az alárendelésnek. A mellékmondatokat bevezető névmások és melléknévi névmások ragozásáról van szó, vagy az igeragozásról a közvetlenül alárendelt mellékmondatok esetében.

A szünet többnyire jellegzetes hanglejtéssel társul. Fő szerepe az elszigetelt és a nem elszigetelt mellékmondatok megkülönböztetése.

Nem határozói mellékmondatok

Ezek közös vonása az, hogy tartalmuk inkább elvont, és csaknem az összes szerkesztési eszközeik közösek, de két különböző csoportra lehet őket osztani aszerint, hogy lehetnek-e közvetett kérdő mondatok vagy sem. Az első kategóriához az alanyi, az állítmányi, a jelzői, a közvetlen-tárgyi és a közvetett-tárgyi mondat tartozik, a másodikhoz pedig az állítmány-kiegészítői és a cselekvőt jelölő mondat.

Sajátosság a többi újlatin nyelv nyelvtanához képest az ún. ’állítmány-kiegészítői mondat’ (propoziția predicativă suplimentară), az állítmány-kiegészítő megfelelője.

Néhány szerkesztési sajátosság a többi újlatin nyelvhez képest:

  • Ha ugyanaz az alany két cselekvést végez, ott, ahol az olasz vagy a francia nyelv az alárendelt cselekvést a főnévi igenévvel fejezi ki, a román nyelv, ritka kivételekkel, a kötőmódot preferálja: francia Je veux partir. vs. román Vreau să plec. – ’El akarok menni.’
  • Bár a románban is van igeidő-egyeztetés a mellékmondat és a főmondat között, ez nem olyan merev, mint például a francia nyelvben.
  • A jelzői mellékmondatban, ha a vonatkozó névmás tárgyesetben van, a mellékmondat tárgyát még egyszer kifejezik az ugyanarra a főmondatbeli szóra utaló személyes névmással: francia L’homme que tu as vu avec moi est mon père. vs. román Omul pe care (vonatkozó névmás) l- (személyes névmás) ai văzut cu mine este tatăl meu. – ’Az az ember, akit velem láttál, az apám.’
Határozói mellékmondatok

Ezen mellékmondatok tartalma általában konkrét, és többnyire mindegyik határozói mellékmondat-fajtának jellegzetes szerkesztési eszközei vannak.

Sajátossága a román nyelvnek a többi újlatin nyelvhez képest az, hogy a dacă ’ha’ kötőszóval bevezetett feltételes mondat és a chiar dacă ’ha …, akkor sem’ kötőszó értékű szókapcsolattal bevezetett megengedő mondat állítmánya feltételes-óhajtó mód jelen és múlt időben, valamint kijelentő mód jövő időben is állhat, mint a magyarban: S’il voulait (kijelentő mód folyamatos múlt idő), je l’aiderais. vs. román Dacă ar vrea (feltételes mód jelen idő), l-aș ajuta. – ’Ha akarná (feltételes mód jelen idő), segítenék neki.’

Írás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelmi áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legrégibb fennmaradt román nyelvű dokumentumokat (16. század) egy 43 betűs cirill ábécével írták.

A 16. századtól kezdve, elszórtan már előfordult a latin ábécé használata is, főleg Erdélyben. Itt, a 18. században, az erdélyi iskola szorgalmazta a cirill írás helyettesítését a latinnal. A cirill ábécé több egyszerűsítésen ment keresztül, majd a 19. század középső évtizedeiben egy vegyes, cirill–latin átmeneti ábécét használtak. Ezután áttértek a latin ábécére. Egy ideig vita tárgya, hogy a helyesírás etimológiai vagy fonetikus legyen. Végül egy nagy mértékben fonetikus helyesírást vezettek be hivatalosan. Ez több reformon ment át (a legutóbbi 2005-ben volt).

A Moldovai Köztársaságban, a szovjet időkben, az orosz ábécét alkalmazták, apró változtatásokkal, az úgynevezett moldáv nyelv írására (lásd Moldovai ábécé). Az ország függetlensége óta a latin írást használják, de Transznisztriában továbbra is az oroszt.

Mai írás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A román ábécé 31 betűből áll. Sajátosak a többi újlatin nyelv ábécéjéhez képest az [ə]-t jelző ă, az [ɨ] két írásjele (â és î), valamint a ș (magyar megfelelője s) és a ț (magyar c) betűk.

A [k] és a [g] hangokat, az olasz nyelvhez hasonlóan, a, â, î, o és u előtt a c, illetve g betűk jelölik, e és i előtt pedig a ch és gh kombinációk.

Az s minden helyzetben zöngétlen (mint a spanyolban), a [ʒ] (magyar zs) hangot a j jelöli (mint a franciában és a portugálban).

A mássalhangzókat jelölő betűk csak egyszerű formában fordulnak elő, kivéve az nn-t néhány szóban, valamint a cce és cci betűcsoportokat, ahol az első c a [k] hangot jelöli, a második pedig a [ʧ]-t.

A román helyesírás nagyjából fonetikus. Nagyobb eltérés a fonetikus elvű helyesírástól két betű használata az [ɨ] jelölésére. Szó elején és végén az î-t kell használni, szó belsejében pedig az â-t. Más nehézsége az, hogy nem különbözteti meg a félhangzókat a nekik megfelelő magánhangzóktól.

Szókincs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány szóról feltételezik, hogy a trák-dák szubsztrátumból származnak, de ezek inkább bizonytalan eredetűnek tekinthetők. A más ismeretlen vagy bizonytalan eredetű szavak aránya 2,7%.

A román szókincs közel 72%-a latin eredetű. Ezekből kb. 30% a latinból örökölt szó, a többi pedig főleg a 19. században került a nyelvbe jövevényszóként a francia nyelvből, a latinból és az olaszból. A román nyelven belül alkotott szavak aránya csaknem 4%. Ezeknek többsége is latin vagy újlatin szavakon alapszik. Más, nem latin nyelvek közül a legnagyobb hatása a román nyelvre az ószláv nyelvnek volt, a középkorban, de sok szláv szót helyettesítettek vagy háttérbe szorítottak későbbi nyugati újlatin jövevényszavak. A románokkal együtt élő vagy a velük szomszédos népek nyelveiből is származnak jövevényszavak. Hatásuk mértékének a sorrendjében, ezek a következők: magyar, német, újgörög, bolgár, orosz, szerb, török, ukrán, lengyel. Angol eredetű szó még kevés volt 1988-ban[34] (0,07%), de 1990 óta ez a román nyelv legfontosabb jövevényszó-forrása. A sok jövevényszó az egyik oka a román nyelv szinonimákban való gazdagságának. A román szókészlet úgy is gazdagodott, hogy meglévő szavaknak jelentése(i) mellé új jelentéseket vett át más nyelvekből.

A román szókincsnek is volt némi hatása más nyelvekre, főleg a románokkal együtt élő népek nyelvjárásaira, de található néhány román szó a közeli népek sztenderd nyelvváltozataiban is, a magyarban, a bolgárban, a szerbben, a csehben, a szlovákban, a görögben, a törökben, a belaruszban, a lengyelben, a macedónban.

A nyelven belüli szóalkotás legfontosabb módszere a szóképzés, prefixumokkal, de főleg képzőkkel, amelyek készlete nagyon gazdag. Ellenben a szóösszetétel sokkal kevésbé termékeny, mint a magyar nyelvben.

Példaszöveg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának első cikkelye: (hallgat)

Toate ființele umane se nasc libere și egale în demnitate și în drepturi. Ele sunt înzestrate cu rațiune și conștiință și trebuie să se comporte unele față de altele în spiritul fraternității.
’Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.’

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Latin Unió adatai szerint 24 millióan beszélik anyanyelvükként és 4 millióan második nyelvként.
  2. Gustav Weigand, Ovid Densușianu, Sextil Pușcariu, Alexandru Rosetti, Theodor Capidan stb. Más nyelvészek (G. Giuglea, Alexandru Graur, Ion Coteanu stb.) szerint ez négy különböző nyelv.
  3. Besorolásáról lásd Ethnologue.com.
  4. 2002-es népszámlálás.
  5. 2004-es népszámlálás.
  6. 2004-es népszámlálás.
  7. 2003-as népszámlálás.
  8. 2001-es népszámlálás.
  9. 2002-es népszámlálás.
  10. 2001-es népszámlálás.
  11. 2001-es népszámlálás.
  12. 2007-es adat.
  13. 2000-es adat.
  14. 2004-es adat.
  15. 2004-es adat.
  16. A Fundația Națională pentru Românii de Pretutindeni (Nemzeti Alapítvány a Világszerte Élő Románok Javára) becslése.
  17. 2001-es adat.
  18. Ethnologue.com becslése.
  19. A Romániára, Magyarországra, Bulgáriára és Ciprusra vonatkozó adatok a Special Eurobarometer 243 / Wave 64.3, a 2006 februárjában közölt, Az európaiak és nyelveik; D48T táblázatából (Nyelvek amelyeket elég jól beszélik ahhoz, hogy társalogni tudjanak) származnak, a Moldováról szóló pedig a U.S. Library of Congress: Moldova - Language, religion, and culture (Moldova – Nyelv, vallás és kultúra) adata.
  20. A Román Nyelv Intézete: A román nyelv tanítása.
  21. Nyelvek és kultúrák az Interneten – 2005.
  22. *Guțu Romalo, Valeria et al. [2005]: Gramatica limbii române I, Cuvântul (A román nyelv nyelvtana I, A szó). Editura Academiei Române, Bukarest.
  23. Farkas Jenő ([2007]: Román nyelvtan. Palamart Kiadó, Budapest) által használt terminus. Más szerzők (Ádám Zsigmond et al. [1971]: Helyesen románul. Nyelvi ismeretek, gyakorlatok, Kriterion, Bukarest) az „állítmányi kiegészítő” terminust használják (lásd (Tartalom).
  24. ^ a b A magyar nyelvű francia és angol grammatikákban használt.
  25. P. Lakatos Ilona (szerk.) 2006. Grammatikai gyakorlókönyv (mintaelemzésekkel és segédanyagokkal). Bölcsész Konzorcium, 130.
  26. Farkasnál (2007) „szenvedő szerkezet kiegészítője”, Ádámnál (1971) „cselekvőt jelölő bővítmény”.
  27. Analógia útján a „következményes mellékmondat” terminussal.
  28. Analógia útján a „feltételes mellékmondat” terminussal.
  29. Analógia útján a „megengedő mellékmondat” terminussal.
  30. ^ a b c d e f g Ádám (1971).
  31. Ádámnál (1971) „állítmányi kiegészítői mellékmondat”.
  32. Analógia útján a „közvetlen tárgy” terminussal.
  33. Analógia útján a „közvetett tárgy” terminussal.
  34. Az itteni adatok forrása (Sala, Marius et al.: Vocabularul reprezentativ al limbilor romanice (Az újlatin nyelvek jellegzetes szókészlete), Editura Științifică și Enciclopedică, Bukarest) kiadásának az éve.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • (románul) Avram, Mioara [2001]: Gramatica pentru toți (Nyelvtan mindenkinek). Humanitas, Bukarest, ISBN 973-28-0769-5
  • (románul) Guțu Romalo, Valeria et al. [2005]: Gramatica limbii române I, Cuvântul (A román nyelv nyelvtana I, A szó). Editura Academiei Române, Bukarest
  • (románul) Sala, Marius et al. [1989]: Enciclopedia limbilor romanice (Az újlatin nyelvek enciklopédiája). Editura Științifică și Enciclopedică, Bukarest, ISBN 973-29-0043-1

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Területi változatok
    • (románul) Coteanu, Ion [1961]: Elemente de dialectologie a limbii romîne (A román nyelvjárástan alapjai). Editura Științifică, Bukarest.
  • Nyelvtörténet
    • (angolul) Giurescu, Constantin C. [1972]: The Making of the Romanian People and Language (A román nép és a román nyelv keletkezése). Meridiane Publishing House, Bukarest.
    • (románul) Philippide, Alexandru [1894]: Istoria limbii române (A román nyelv története). Tipografia Națională, Iași.
    • (románul) Rosetti, Alexandru [1978]: Istoria limbii române de la origini pînă în secolul al XVII-lea (A román nyelv története a kezdetektől a 17. századig). 2. kiadás, Editura pentru literatură, Bukarest.
    • (románul) Rosetti, Alexandru; Cazacu, Boris [1961]: Istoria limbii române literare (A román irodalmi nyelv története). Editura știintifică, Bukarest.
  • Hangtan
    • (románul) Avram, Andrei [1961]: Cercetări asupra sonorității în limba română (Kutatások a román nyelv hangzása terén). Editura Academiei RPR, Bukarest.
    • (angolul) Chițoran, Ioana [2001]: The Phonology of Romanian: A Constraint-Based Approach. Mouton de Gruyter, Berlin & New York.
    • (románul) Vasiliu, Emanuel [1965]: Fonologia limbii române (A román nyelv fonológiája). Editura Științifică, Bukarest.
  • Nyelvtan
    • (angolul) Cojocaru, Dana [2003]: Romanian Grammar (Román grammatika), SEELRC.
  • Szókincs
    • (románul) Sala, Marius [1988]: Vocabularul reprezentativ al limbilor romanice (Az újlatin nyelvek jellegzetes szókészlete). Editura Științifică și Enciclopedică, Bukarest.
  • Tankönyvek
    • (románul) Bărbuță, Ion et al. (2003): Limba care ne unește. Manual (Egyesítő nyelvünk. Tankönyv). Etnikumközi Viszonyok Főosztálya, ENSZ Fejlesztési Program, Chișinău.
    • Farkas Jenő [2007]: Román nyelvtan. Palamart Kiadó, Budapest.
    • Farkas Jenő [2005]: Román nyelvvizsga írásbeli feladatok. Palamart Kiadó, Budapest.
    • Gancz, Andrei; Gancz, Margareta [2001]: Magyar–román közlési kézikönyv. Dacia, Kolozsvár.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia
román nyelvű változatát!
Wikitravel
A Wikitravel tartalmaz román szószedet témájú leírást.

A román nyelvről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szótárak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Archeus (a Dexonline szótárai, szókereső irodalmi művekben, szótári alak keresője ragozott alakból kiindulva, román–angol és angol–román szótár)
  • Dexonline (7 szótár egyben: 2 értelmező szótár, 2 jövevényszavak szótára, 1 szinonima szótár, 1 helyesírás-szótár, 1 etimológiai szótár)
  • DictZone (magyar–román és román magyar szótár)
  • Industrial Soft (román–angol és angol–román szótár)
  • Sensagent (értelmező és többnyelvű szótár, beleértve román–magyar és magyar–románt is)
  • Sign (román–angol, román–francia, román–német, román–olasz, román–spanyol szótár)
  • Szász Lőrinc, Transindex román–magyar szótár
  • Transylvania.info (magyar–román és román–magyar szótár)

A román nyelv tanulásához[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Más külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]