Tiszaföldvár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tiszaföldvár
Tiszaföldvár légifotó1.jpg
A római katolikus Szent István templom
Tiszaföldvár címere
Tiszaföldvár címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Jász-Nagykun-Szolnok
Kistérség Kunszentmártoni
Jogállás város
Polgármester Hegedűs István (Független)[1]
Irányítószám 5430
Körzethívószám 56
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 11 082 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 142,58 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 80,34 km²
Földrajzi nagytáj Alföld[3]
Földrajzi középtáj Közép-Tisza-vidék[3]
Földrajzi kistáj Szolnok–Túri-sík[3]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tiszaföldvár (Magyarország)
Tiszaföldvár
Tiszaföldvár
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 58′ 26″, k. h. 20° 15′ 14″Koordináták: é. sz. 46° 58′ 26″, k. h. 20° 15′ 14″
Tiszaföldvár (Jász-Nagykun-Szolnok megye)
Tiszaföldvár
Tiszaföldvár
Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok megye térképén
Tiszaföldvár weboldala

Tiszaföldvár város Jász-Nagykun-Szolnok megye Kunszentmártoni kistérségében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tiszaföldvár a Közép-Tiszavidékhez tartozó Nagykunság Szolnok-Túri-sík kistájegységében, Szolnoktól délre, a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet alsó szakaszán a Tisza folyó középső szakaszán, a bal parton, a Tiszazug északi részén fekszik. A várostól legközelebb északra Martfű, délre Cibakháza, keletre Mezőhék található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város területe feltehetően már sok ezer év óta árvízmentes, már az újkőkortól kezdve kimutathatók az ember megtelepedésének nyomai.

Az első írásos adat a településről 1467-ből származik. A Thyzafeudwar-ként említett falut és a hozzá tartozó Marthjenőt a dunaföldvári apát birtokolta.
Tiszaföldvár legrégibb része a nevében a török kor emlékét őrző Tabán. Az 1571. évi török összeírás szerint az akkori Földvár 250-300 lakosú, közepes méretű falu volt.

A magaslati fekvés és a falut két oldalról határoló Tisza mocsarai jól védhetővé tették. Bél Mátyás 1735-ben így írta le: „Egykor török végvár volt itt, vízzel övezett kettős árokkal, mindkét árok mély, meredek mederben.” A települést déli irányból védő árokrendszert a mai Sánc utca vonalában, csak a XX. század elején temették be.

A hódoltság idején Földvár földesurai gyakran cserélődtek. Kisebb megszakításokkal lakott település maradt, de 1596. évi török, illetve az 1658. évi tatár pusztítások nyomán hosszabb-rövidebb időre elnéptelenedett. A zűrzavaros viszonyok ellenére a vallási élet élénk volt a településen. A reformáció ide is eljutott, és 1642-ben már kálvinista prédikátora volt a falunak, 1673-ban kálvinista templomot is építettek.

A felszabadító harcok során ismét elpusztult a falu, és csak az 1690-es évekre települt ideiglenesen újra. A Rákóczi-szabadságharc alatt az egész Kunságot így Földvárt is felégették a császári zsoldban harcoló rácok.

Református templom a főtéren

1722-ben különböző vallású lakók telepítették újra Földvárt. Heves megyéből 23 református jobbágy érkezett Karcag, Kisújszállás és Kunmadaras falvakból.

A község 1755-től az aszódi báró Podmaniczky család tulajdonában volt, akik támogatták a jobbágyok letelepedését. A megélhetést a szántóföldek, a szőlő és főként az állattartás jelentette.

1808-tól a földvári birtokon báró Podmaniczky II. János, a széles látókörű birtokos megnövelte az állatállományt, hatékonyabbá tette a gabonatermelést. Híressé vált a tiszaföldvári ménes.

A község is megerősödött, de néha mégis éhínség pusztított. A földesúr ezért 1837-ben létrehozta a Szükség Hombárt, amely a tehetősebb gazdák adományainak segítségével a szűkebb esztendőkben is képes volt biztosítani a rászorulók ellátását.

1846-ban a határból 5500 hold szántó és legelő került a lakosság tulajdonába.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején mintegy ötven földvári harcolt a honvédseregben. 1849-ben a szolnoki csatát megelőzően a környék Damjanich és Leiningen tábornokok seregének felvonulási területe volt. Fontos tanácskozások színhelye lett a földvári tiszttartói ház. 1849. március 15-én itt tartózkodott Kossuth Lajos is, ennek emlékét a helyi védelem alatt álló tiszttartó ház falán elhelyezett emléktábla is őrzi.

A forradalom után nehezebb évek következtek. Az 1860-as ínséges időszakot a Szükség Hombár segítségével vészelték át, sőt a vagyont megforgatva növelni tudták a bevételeket. Ebből fejlődött ki később a Takarékmagtár, majd 1898-1947-ig a Polgári Társulati Alap, mint a tőkés társulás és vállalkozás sajátos formája.
A Takarékmagtár téglagyárat és vágóhidat létesített, 1897-ben megnyitotta gőzfürdőjét. Vagyonát 100 év alatt 4000 P-ről 120 000 P-re gyarapította, miközben minden jó ügyet támogatott.

A Martfűvel és Homokkal egyesített Tiszaföldvár 1886-ben járási székhely lett. A vasút és a közút kiépítése bekapcsolta a települést az ország vérkeringésébe. A Tisza szabályozása révén nőtt a szántóterület. Bővült a szőlő és gyümölcstermelés, a termesztett kultúrnövények köre.

Az első világháború súlyosan érintette Tiszaföldvárt. 313 földvári vesztette életét a csatatereken. A román csapatok 1919. április 30-án megszállták és szinte minden terményt és megmaradt értéket magukkal vittek.

A két világháború közti időszakban a növekvő mezőgazdasági termelés, és a termékértékesítő szövetkezetek javítottak a lakosság életminőségén.

A második világháború idején 1944 őszére sokan elmenekültek az ország nyugati részébe. A település 1944. október 6. és 1945. január 6. között többször volt hol a német, hol a szovjet csapatok birtokában.

A háborút követő években politikai okokból kitelepítettek is érkeztek a földvári szőlőkbe.

A háborút követő években megtörtént a jelentősebb ipari üzemek és az iskolák államosítása. Itt kezdődött meg a környék települései közül elsőként a szövetkezetesítés.

Tiszaföldvár 1950-ben megszűnt járási székhely lenni, mivel e szerepet Kunszentmárton vette át.

Az 1956-os forradalmi események során a gimnázium diákjai és tanárai részt vettek helyi és más településeken rendezett nagygyűléseken, élelmiszert gyűjtöttek és azt Budapestre szállították. Komolyabb incidens nem történt.

1993. január 1-jén Tiszaföldvár városi rangot kapott.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a város lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[4]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tiszaföldvár közúton elérhető a 442-es főúton a 4-es számú főút irányából Szolnok-Martfű (észak) felől, a 44-es főút irányából Kunszentmárton (dél) felől, illetve egy alsóbb rendű úton Mezőtúr felől (kelet).

Tömegközlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vonattal a MÁV 130-as számú (Szolnok–Hódmezővásárhely–Makó-vasútvonalán érhető el a város. Tiszaföldvár és Homok vasútállomások Martfű és Kungyalu között találhatók. Vonatok két óránként ütemesen közlekednek. A városból közvetlenül elérhető vasúton Szolnok és Szentes.

Autóbusszal a város jól megközelíthető a Szolnok-Martfű-Tiszaföldvár-Cibakháza-(Kunszentmárton) vonalon. Az autóbuszok rendszeresen közlekednek. Az önkormányzat és a Jászkun Volán Zrt. közös tervet készített autóbusz állomás építésére a belvárosban, a megyei autóbusz társaság felmérései alapján ugyanis a Tiszazug közlekedési központja nem Kunszentmárton, hanem Tiszaföldvár, így ide szeretné áthelyezni a csatlakozási/közlekedési súlypontot. A tervek megvalósulása jelenleg elhúzódik, a 2009-ben beadott pályázat ugyanis nem kapott támogatást.

Tiszaföldváron helyi autóbusz is közlekedik, mely a város három főbb pontját (Kossuth tér, Balogh sarok és Vasútállomás) köti össze egymással, illetve a kertvárossal, Homokkal. Az autóbuszvonalat a helyi BUSZ-VÁR Kft. működteti.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Belterületi Református Nagytemplom
Tiszazugi Földrajzi Múzeum

A város központi részén helyezkedik el. Késő barokk stílusban épült, 1788-ban szentelték fel. Egyhajós építmény, homlokzat előtti galériás toronnyal. A II. József által kiadott türelmi rendelet értelmében bejárata egy mellékútra nyílik, tornya is a főúttól mért legtávolabbi templomoldalra került. Így a templom mintegy „hátat fordít” a főútnak. A hajó két végén három-három ívvel alátámasztott kórus található, a bal oldalán pedig fakarzat húzódik. Orgonája hangversenyek tartására is alkalmas. A mennyezet kazettás, a falak fehérek, a padok szürkék, csak a turcsa szószék díszítése és a kazetták közepének rózsái aranyozottak. A templomkertben a régi temető több értékes sírköve látható. A torony kerengőjéből az egész települést be lehet látni. A főtérre néző jelenlegi főbejárata csak az 1929. évi renoválás során kapta meg a díszesebb, barokkos formáját.

  • Evangélikus templom

A templomot 1855-ben építették késő klasszicista stílusban. Egyhajós épület, egyenes záródású szentéllyel. A főbejárat előtti magas, oromzatos timpanonnal ellátott portikuszt két sarokpillér és két oszlop tartja. A hajó központi, négyzetes része csehsüveg boltozatú. Az oltár feletti rész, valamint a torony mellett lévő karzat hosszanti dongaboltozattal fedett. Berendezése klasszicista stílusú. A legutóbbi homlokzatfelújítás során klasszicista tagozatait sajnálatos módon részben polisztirolhab burkolattal takarták el, így a klasszicista homlokzat eredeti formái helyreállításra várnak.

  • Szent István templom (római katolikus)

1894-ben emelték Szűz Mária és Szent István tiszteletére a kéttornyú, színes téglás, neoromán-neogótikus stílusban készült templomot. Szentélyében Szűz Máriát, a sekrestyében pedig Keresztelő Szent Jánost ábrázoló ablak van. Az oltárkép Szent Istvánt ábrázolja, amikor a koronát felajánlja Szűz Máriának. A templomban lévő „Szentföldi kiállítás” a Szentföldön tett egyházközségi kirándulások gyűjteményéből áll. A templomkertben épült a lourdesi barlang, ami körül nyíl alakú márványtáblák jelzik a legnagyobb Mária-kegyhelyek irányát és távolságát.

  • Jézus szíve templom (római katolikus)

A homoki részen a Döbrei János úton található római katolikus templomban őrzik a Torinói lepel egyetlen magyarországi másolatát, Dinnyés Lajos alkotását. A 436 x 110 centiméteres vászonra pontosan rávitt mindent, ami az eredetei torinói halotti leplen látható.

  • Tiszttartói lakás

A Kossuth út bal oldalán a 101. szám alatt van az egykori tiszttartói lakás, amelyben 1849. március 15-én – a korabeli feljegyzések szerint – járt Kossuth Lajos is, a szolnoki csata előkészítése során. A ház falán márványtábla emlékeztet a nagy eseményre. Az épület helyi védelem alatt áll. Ebben a házban született Somogyi Károly, a szegedi Somogyi Könyvtár alapítója.

  • Tiszazugi Földrajzi Múzeum

Hosszú ideig a református templom melletti egykori iskolaépületben működött a Tiszazugi Földrajzi Múzeum. A gyűjtemény létrehozása dr. Varga Lajos gimnáziumi tanár és Szlankó István múzeumigazgató nevéhez fűződik. A múzeum szakgyűjteményének túlnyomó részét a Tiszazug természeti, gazdasági földrajzára, helytörténetére vonatkozó anyag teszi ki: mintegy kétezer természettudományos, ezernyi néprajzi, kétezernél több történeti dokumentációs, kb. tizenkétezer adattári anyag gyűlt össze, s amellett számtalan negatív, dia, könyv, folyóirat és térkép. A múzeum őslénytani gyűjteménye a harmadik legnagyobb Magyarországon. A gyűjtemény kiemelkedő darabja a Tisza medréből 1968-ban kiemelt bödönhajó. A múzeum 2006. évtől a Kossuth L. út 101. szám alatt várja a látogatókat.

  • Kossuth tér

A századforduló táján alakult ki a város történelmi hangulatot árasztó építészeti együttese a Kossuth téren, ahol Kossuth Lajos egész alakos bronzszobra áll. A szobrot Poroszlai Sándor tiszaföldvári születésű szobrászművész készítette a helyiek felkérésére 1914-ben. A szobor mellett található az 1894-ben fúrt ártézi kút díszes kőmedencéje. A kút fölé hajol – a szájhagyomány szerint a kút fúrásakor ültetett – tölgyfa hatalmas lombkoronája. A néphagyomány úgy tartja: Kossuth ehhez a fához kötötte ki a lovát, ezért Kossuth-tölgynek is nevezik. A kút és a tölgyfa egyaránt helyi védelem alá tartoznak. A parkot gondozott díszkert, padok, valamint körben felállított kovácsoltvas kandeláberek teszik kellemessé. A park négy oldalán álló épületek: Tiszaföldvár Város Polgármesteri Hivatal, Kollégium (egykori járási székház), Okmányiroda és Gyámhivatal (volt Művelődési Ház), református templom és az egykori közfürdő.

  • Somogyi-emlékmű

A Szt. István templom előtti kis téren a szegedi Somogyi Könyvtár alapítójának, Somogyi Károlynak az emlékműve áll.

  • Aradi Vértanúk emlékműve

Az emlékoszlopon a vértanúk faragott arcmása látható. A városban megtekinthető továbbá az I. és II. világháború és az 1956-os forradalom hősei emlékére állított emlékmű.

  • Szabadkéményes ház, Kossuth u. 2.

A Közép-Tisza-vidék egyetlen fennmaradt szabadkéményes lakóháza, az egykori közép-magyar vagy alföldi háztípus képviselője. Önkormányzati rendelet alapján védelem alatt áll. A szabadkéményes háztípus a 14-15. században az Alföldön jelent meg és nagyjából a 19. század végéig szinte kizárólagosan jellemezte a paraszti lakóépítkezést, ma már csak néhány példánya látható. Korábbi épület két helyiségének felhasználásával 1890-1900 táján épült vályogból és téglából, faoszlopos, faragott könyökfás tornáccal. Háromosztatú ház, első kétharmadában húzódik a tornác. A tornácról lépünk be a pitvarba, ahonnan szemben a szabadkéményes konyha, jobbról a nagyszoba, balról a kisszoba nyílik. A nagyszobában szögletes, új típusú kemence áll. A kisszoba kemencéjét korábban elbontották. A tornác végéből nyílik a kamra. A ház oromfalai széles deszkákból készültek, az utcai oldalon egyetlen szellőzővel, az udvar felőli oromfalon három íves záródású nyílással. A ház a Gulyás-családé volt. A házat az 1990-es évek közepéig lakták, ezután pusztulásnak indult, a szabadkéményes konyha kéménye 2003 körül leomlott. 2005-2006-ban megtörtént részleges helyreállítása, ideiglenes fedést kapott. A jövőben remélhetőleg befejeződhet a rekonstrukció.

  • Tiszaföldvári Gyógyvizű Strandfürdő és Kemping

A létesítményt a Tiszaföldvári Víz- és Csatornamű Kft. üzemelteti. A fürdő 71 °C-os termálvize gyógyhatású. Feszített víztükrű úszómedencével, babapancsolóval, dögönyöző medencével bővült a létesítmény. Az alkálikloridos, hidrogénkarbonátos termálvíz reumatikus, ízületi betegségeket enyhít. A strand mellett üdülőterület és sátorozásra alkalmas terület is található. A földvári strand nagy népszerűségnek örvend az edzőtáborozó sportolók körében, több egyesület is a településen tartja nyári felkészülésének egy részét. A létesítmény területén melegkonyhás étterem, büfé található. Strandröplabda, futball és vízilabdázási lehetőség, továbbá lovaglásra alkalmas terep várja az ide látogatókat. Helyszínén rendszeresen rendeznek úszóversenyeket, fesztiválokat, kulturális eseményeket.

  • Pálinka, Hungarikum

Az ország legjelentősebb pálinkaversenyén egy tiszaföldvári szeszfőzdés, Szicsek János tarolt: egy arany-, egy ezüst- és két bronzérme jelezte, igazán komoly szakmai munkát végez a vállalkozó. Szicsek János emellett Budapesten létrehozta a Magyar Pálinka Házát, ahol a hungarikumnak számító szeszes ital kultuszának megteremtése mellett a kisebb főzdék termékeinek szeretne megfelelő helyet biztosítani.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született 1913. szeptember 7-én Papp Bertalan kétszeres olimpiai bajnok kardvívó.
  • Itt született ugyancsak Kármán Irén, dokumentumfilm-rendező, újságíró, író
  • Itt született ugyancsak Somogyi Károly, a szegedi Somogyi Könyvtár megalapítója
  • Itt született Botka László, Szeged polgármestere (2002 óta)
  • Dr. Varga Lajos, tanár, a Tiszazugi Földrajzi Múzeum megalapítója
  • Szlankó István, a Tiszazugi Földrajzi Múzeum egykori igazgatója
  • Németh Gyula, Apáczai-Csere János-díjas tanár
  • Poroszlai Sándor, tiszaföldvári születésű szobrászművész, a Kossuth-szobor alkotója
  • Szini Béla, mérnök, a csuklós buszok tervezője
  • Dr. Tyihák Ernő, a Kémikusok Országos Egyesületének főtitkára
  • Szlankó János, a KFKI Számítástechnikai Zrt. elnöke

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tiszaföldvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010) 
  4. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]