Észak-Alföld
| Észak-Alföld | |
|
|
|
| Központ | Debrecen |
| Megyék | Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Szabolcs-Szatmár-Bereg |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1 502 409 fő +/- |
| Népsűrűség | 85 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 17 749 km² |
| Legmagasabb pont | Kaszonyi-hegy, 240 m |
Észak-Alföld a hét magyarországi statisztikai régió egyike; az ország északkeleti részében helyezkedik el. Régióként Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéket foglalja magába. A régió szellemi, kulturális, gazdasági, idegenforgalmi és közlekedési központja Debrecen.
Tartalomjegyzék |
A régió kialakulása [szerkesztés]
A régió első megjelenési formája Prinz Gyula közlekedésföldrajzra alapozott munkájában jelent meg először, hasonlóan a többi mai régióhoz. Az általa Debrecen központtal elképzelt régió a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyét, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megye keleti, és Békés megye északi felét foglalta magában. Az 1923-ban kialakított új közigazgatási beosztás végül azonban nem erre épült, az itt megjelenő statisztikai régiók egyike sem esett egybe közelítőleg sem a mai Észak-Alföld régióval. Jász-Nagykun-Szolnok a központi, míg a másik (mai) két megye a keleti statisztikai régióba tagozódott be. A két háború közötti időszakban ez a politikai légkörnek köszönhetően így is maradt.
A második világháború után átfogó területi reformtervek jelentek meg, melyek közül az egyik variáció, az országot 9 részre osztó nagymegyés rendszerben az Észak-alföldi felelt meg leginkább mai önmagának, a szolnoki járást, és a Jászságot leszámítva szinte teljesen a ma érvényes határok közé lett felvázolva. A politikai változások azonban elsodorták a sokak által támogatott lehetőséget, szovjet tipusú közigazgatást vezettek be az ország területén. Ennek ellenér már az 1950-es években folytatódtak a viták politikai és szakmai szinten is a megyerendszer megváltoztathatóságáért. Általánosságban elmondható, hogy a szocializmus évtizedeiben született régiók kialakítására törekvő közigazgatási javaslatok leginstabilabb eleme Jász-Nagykun-Szolnok megye volt, ami hol teljesen, hol osztva a központi, sőt a Dél-alföldi régióhoz tartozott.
Az 1971-ben elfogadott Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció teljesen a mai határok között állapította meg a már akkor is statisztikai régióként kezelt Észak-Alföld határát, a pár évvel korábban, 1963-ban elfogadott gazdasági körzetek határaira alapozva.
A rendszerváltás után kialakított köztársasági megbízott rendszerben Jász-Nagykun-Szolnok azonban ismét a központi régióhoz tartozott, az Európai Unióhoz, egyúttal a NUTS rendszerhez való csatlakozás azonban egyre több vitát gerjesztett, a régiók megértek a valós átgondolásra. A különböző felosztási javaslatok azonban mind szakmai, mind politikai téren erős, gyakran a megyerendszerre történelmi szerepére hivatkozó érzelmeket váltott ki, a megyehatárok lényegében megbolygathatatlannak voltak tekinthetők.
A tervezési-statisztikai régió mai kialakítása az Országos területfejlesztési koncepció elfogadásának keretén belül történt meg végül, 1998-ban.
A régió határainak, s egyúttal Magyarország közigazgatásának jövője ma még bizonytalan. Az Észak-alföldi régió határainak módosítására való igény talán itt jelentkezik leggyakrabban a 7 tervezési-statisztikai régió közül, ami leginkább Jász-Nagykun-Szolnok bizonyos részeinek más régióhoz való csatolásában merül fel, azok közlekedési és gazdasági orientálódása miatt.
Közigazgatás [szerkesztés]
Az Észak-Alföld régió kistérségei (zárójelben a 2005. január 1. szerinti lakónépességi adatok)[1]:
- Balmazújvárosi kistérség (30 110)
- Berettyóújfalui kistérség (53 875)
- Debreceni kistérség (204 297)
- Derecske–Létavértesi kistérség (39 661)
- Hajdúböszörményi kistérség (59 869)
- Hajdúhadházi kistérség (60 734)
- Hajdúszoboszlói kistérség (34 015)
- Polgári kistérség (14 822)
- Püspökladányi kistérség (51 989)
- Jászberényi kistérség (88 097)
- Karcagi kistérség (46 680)
- Kunszentmártoni kistérség (38 583)
- Mezőtúri kistérség (31 012)
- Szolnoki kistérség (120 744)
- Tiszafüredi kistérség (40 082)
- Törökszentmiklósi kistérség (45 625)
- Baktalórántházai kistérség (35 638)
- Csengeri kistérség (14 291)
- Fehérgyarmati kistérség (39 679)
- Ibrány–Nagyhalászi kistérség (46 134)
- Kisvárdai kistérség (75 201)
- Mátészalkai kistérség (67 241)
- Nagykállói kistérség (46 058)
- Nyírbátori kistérség (45 204)
- Nyíregyházai kistérség (142 251)
- Tiszavasvári kistérség (37 888)
- Vásárosnaményi kistérség (32 038)
- Záhonyi kistérség (20 250)
Legnépesebb települések [szerkesztés]
| Város | Lélekszám |
|---|---|
| Debrecen | 207 594 fő (2012. jan 1.)[2] +/- |
| Nyíregyháza | 117 658 fő (2012. jan 1.)[3] +/- |
| Szolnok | 74 341 fő (2012. jan 1.)[4] +/- |
| Hajdúböszörmény | 31 620 fő (2011. jan 1.)[5] +/- |
| Jászberény | 27 087 fő (2011)[6] +/- |
| Hajdúszoboszló | 23 309 fő (2012. jan 1.)[7] +/- |
| Törökszentmiklós | 21 506 fő (2010. jan 1.)[8] +/- |
| Karcag | 20 527 fő (2010. jan 1.)[9] +/- |
| Mátészalka | 16 957 fő (2012. jan 1.)[10] +/- |
Demográfia [szerkesztés]
- Lakosság: 1 502 409 fő (2009)
- 0-14 éves korig terjedő lakosság: 17%
- 15-64 éves korig terjedő lakosáág: 68%
- 65-X éves korig terjedő lakosság: 15%
- A KSH adatai alapján.
Turizmus [szerkesztés]
Az észak-alföldi régió területének nagyobb része megegyezik az Észak-Alföld turisztikai régióval, egy kisebb része (Jász-Nagykun-Szolnok megye északkeleti területe és Hajdú-Bihar megye északnyugati csücske) pedig a Tisza-tó turisztikai régióhoz tartozik.
Hajdú-Bihar megye [szerkesztés]
A megye fő vonzerejét Debrecen történelmi műemlékei és a Hortobágy természeti értékei, néprajzi emlékei és pásztorhagyományai adják, amelyek a világörökség részét képezik. Érdekes látnivalót jelentenek Monostorpályiban a tubusmagtárak, Nagykerekiben a Bocskai-vár, Nyíracsádon a református templom, Püspökladányban a Szent Ágota híd, valamint a megyeszerte megtalálható kunhalmok és Árpád-kori templomromok (Herpály, Zelemér, Gut). Számos turistát vonzanak a gazdag termál- és gyógyvízkincsre települt strandok és gyógyfürdők is, a megye kedvező természeti adottságai pedig bőséges kínálatot nyújtanak a zöldturizmus, lovaglás, horgászat és kerékpározás kedvelőinek. Kiemelkedő látnivalót jelentenek az évenként megrendezett hagyományos nagyrendezvények: a Hortobágyi Lovasnapok és a hidivásár, valamint a debreceni virágkarnevál.
Lásd még: Hajdú-Bihar megye turisztikai látnivalóinak listája
Jász-Nagykun-Szolnok megye [szerkesztés]
A megye kiemelkedő turisztikai vonzerejét jelenti a Tisza-tó, valamint a termálvizeket hasznosító gyógyfürdők (Szolnok, Tiszafüred, Abádszalók, Berekfürdő, Cserkeszőlő, Jászberény, Mezőtúr, Túrkeve). A megye szálláshelyeinek többsége a gyógyfürdők szomszédságában lévő kempingekben található. A turisták ellátását ezenkívül a falusi vendéglátás is segíti.
Lásd még: Jász-Nagykun-Szolnok megye turisztikai látnivalóinak listája
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye [szerkesztés]
A megye bővelkedik műemlékekben. Nyíregyháza és Nyírbátor hangulatos történelmi belvárosa mellett különleges látnivalót jelentenek a megyeszerte megtalálható jellegzetes, fából épült haranglábak, a 13. századi csarodai templom és a kazettás mennyezetű tákosi református templom. Nyíregyháza és környéke érdekességei közé tartozik a sóstói skanzen és vadaspark, valamint a Nyírvidéki Kisvasút.
Lásd még: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye turisztikai látnivalóinak listája
Lábjegyzet [szerkesztés]
- ↑ Magyarország kistérségeinek listája
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve 2012 (magyar nyelven) (PDF). KSH, 2012. január 1. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve 2012 (magyar nyelven) (PDF). KSH, 2012. január 1. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve 2012 (magyar nyelven) (PDF). KSH, 2012. január 1. (Hozzáférés: 2012. szeptember 15.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2011 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2011. január 1. (Hozzáférés: 2011. augusztus 24.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2011 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2011. október 1. (Hozzáférés: 2013. március 28.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2012 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2012. január 1. (Hozzáférés: 2013. március 18.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
|||||||||

