Jász-Nagykun-Szolnok vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye (18761950)
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye címere
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye címere

Központ Szolnok
Népesség
Népesség 318 475 (1891)
Nemzetiségek magyarok
Földrajzi adatok
Terület 5 251  km2
Térkép
Jasz-nagykun-szolnok.png
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye térképe
Jász-Nagykun-Szolnok county map (1891).jpg
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye domborzati térképe

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatási egység volt 1876 és 1950 között a Magyar Királyság középső részén, az Alföldön a Tisza két partján. A vármegye területe jelenleg Magyarország része, nagyrészt megegyezik utódáéval, Jász-Nagykun-Szolnok megyéével.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jász-Nagykun-Szolnok megye teljes területe az Alföld része volt.. A vármegye területe mindenhol síkság, északról dél fele lassan mélyült el. A tengerszint fölötti magasság mindenhol 87-120 méter között változott. Fontos folyói a Tisza, a Zagyva, a Tarna, a Körös, a Berettyó voltak. A vármegye éghajlati szempontból igen száraz, forró nyarak is enyhe telek voltak. Északról Heves vármegye, keletről Hajdú, Bihar és Békés vármegyék, délről Békés és Csongrád vármegyék, nyugatról pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye határolta.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 1876-ban alakult meg a Hármas kerület két alkotórészének, a Jászságnak és a Nagykunságnak, illetve az addig Heves és Külső-Szolnok vármegye déli felét alkotó egykori Külső-Szolnok vármegyének az összevonásával. A trianoni békeszerződés nem érintette a vármegye területét. Az 1950-es megyerendezés során a megye területe kis mértékben módosult: a Tiszától bal partján fekvő, addig Heveshez tartozó Tiszafüred és környéke Jász-Nagykun-Szolnok megye része lett és néhány község kölcsönös átcsatolásával kiigazították Békés megyével közös határát.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye lakossága a 19. század vége felé ugrásszerűen kezdett nőni:

  • 1870-ben 258 553 lakosa,
  • 1881-ben 278 443 lakosa,
  • 1891-ben 318 475 lakosa volt.

Nemzetiségi szempontból 1896-ban:

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Járási beosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye a megalakulásától 1923-ig öt, azután hat járásra oszlott. 1886-tól volt a járásoknak a vármegye által kijelölt állandó székhelye[1], addig a főszolgabíró mindenkori lakhelye számított a székhelynek.

A megye járásai az alábbiak voltak (zárójelben 1886 utáni állandó székhelyeik).

  1. Jászsági alsó járás (Jászapáti)
  2. Jászsági felső járás (Jászberény)
  3. Tiszai alsó járás (Tiszaföldvár)
  4. Tiszai felső járás (Kenderes, majd 1895-től Kunhegyes)
  5. Tiszai közép járás, (Tiszaroff, majd 1908-tól Törökszentmiklós)
  6. Központi járás (1923-tól, székhelye Szolnok)

Meg kell jegyezni, hogy az 1890-es évekig a járások elnevezésének többféle változatával is lehetett találkozni, mint Alsó jászsági járás vagy Alsó-jászsági járás.

Városai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegyében megalakulásakor kilenc rendezett tanácsú város volt. Közülük azonban 1886 és 1895 között három lemondott a többletterhekkel járó rangról, így 1895-től a megyében csak hat város volt. Jász-Nagykun-Szolnok azonban így is egyike volt a legtöbb várossal rendelkező vármegyéknek.

  1. Jászberény
  2. Karcag
  3. Kisújszállás
  4. Mezőtúr
  5. Szolnok
  6. Túrkeve
  7. Jászárokszállás (1886-ig)
  8. Kunhegyes (1893-ig)
  9. Kunszentmárton (1895-ig)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]