Tiszabő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tiszabő
Tiszabő címere
Tiszabő címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Jász-Nagykun-Szolnok
Járás Kunhegyesi
Kistérség Törökszentmiklósi
Jogállás község
Polgármester Farkas Barnabás[1]
Irányítószám 5232
Körzethívószám 56
Népesség
Teljes népesség 2095 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 55,85 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 35,04 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tiszabő  (Magyarország)
Tiszabő
Tiszabő
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 18′ 29″, k. h. 20° 29′ 13″Koordináták: é. sz. 47° 18′ 29″, k. h. 20° 29′ 13″
Tiszabő  (Jász-Nagykun-Szolnok megye)
Tiszabő
Tiszabő
Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok megye térképén
Tiszabő weboldala

Tiszabő község az Észak-Alföldi régióban, Jász-Nagykun-Szolnok megye Kunhegyesi járásában.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alföldön, a megye középső részén, a Tisza bal partján fekszik. Szolnok, a megyeszékhely kb. 42 km-re található. Szomszédos települések: Tiszaroff, Fegyvernek, a Tisza jobb partján pedig Kőtelek.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tisza- előtag a folyóra utal. A -bő utótag pedig török eredetű, nemzetségfő a jelentése.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település környékén mindössze egy bronzkori leletet találtak, mivel még nem folytattak nagyobb léptékű ásatásokat.

Az Árpád-kori eredetű falut a honfoglalás után egy segédnép, feltehetően a török nyelvű, Kazáriából kivált kabarok (kavarok) lakták. Első írásos említése 1077-ből származik Bek, illetve Begh alakban, ami török eredetű szó és nemzettségfőt jelent. Ez a név is megerősíti, hogy a török nyelvű kabarok lakták a területet a honfoglalástól kezdődően.

1257-ben IV. Béla király adománylevele "terra nomine Ben juxta Titiam" formában említette szaraczénok birtokaként (quae quidem antea per Saracenos possidebatur), mely a tatárjárás alatt elpusztult, és IV. Béla király a birtokot ekkor a Dem nemből (de genere Dem) származó Péternek, Demeternek, Miklósnak, Chepannak, Istvánnak és rokonaiknak adományozta.

Az 13321337-es pápai tizedjegyzékben is szerepel, mint a Kemeji Főesperesség települése. A középkor folyamán jelentős szerepet játszott tiszai réve.

1411-ben Kántor Mihály, Imre és István "tisza-beői nemesek" voltak birtokosai.

A 16. században ismét elpusztult, és csak a 18. században települt újra. Birtokosai a Koháry család mellett a gróf Károlyi, az Almássy, Hodossy és a Haller családok.

Önkormányzat és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település képviselő-testülete (a polgármesterrel együtt) 7 főből áll.

Tiszabő község neve székely-magyar rovással

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1785: 1096 fő
  • 1840: 1791 fő
  • 1910: 2168 fő
  • 1940: 2223 fő
  • 1983: 2050 fő[3]
  • 1990: 1938 fő
  • 2001: 2067 fő
  • 2009: 1936 fő[4]
  • 2011: 1983 fő (nyilvántartott népesség)
  • 2011: 3210 fő (népszámlálásban Tiszabőn összeírt népesség)

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 69%-a magyar, 31%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[5][6]

2011-ben a népességösszeíró biztosok a nyilvántartott népességnek több mint másfélszeresét találták a faluban, 3210 lakosából ekkor 59 % vallotta magát magyar, 41 % pedig cigány nemzetiségűnek. A valóságban azonban mára a település szinte teljesen elcigányosodott, a cigány lakosság aránya 95% feletti. [7]

A 2001-es népszámlálás adatai alapján a lakosság 55%-a római katolikus, 3,1%-a református, 0,2%-a görög katolikus vallású. 25,8% nem tartozik egyetlen egyházhoz, vagy felekezethez sem. 15,6% ismeretlen, vagy nem válaszolt.[4]

A Római katolikus egyház szervezetében az Egri Főegyházmegye Jász-Kun Főesperességének Törökszentmiklósi Esperesi Kerületébe tartozik, mint önálló plébánia. A plébániatemplom titulusa: Keresztelő Szent János. A templom évek óta használaton kívül, zárva áll, az állapota egyre romlik.

A Református Egyházban a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykunsági Református Egyházmegyéjébe (esperesség) tartozik. Nem önálló egyházközség.

Az Evangélikus egyházban az Északi Evangélikus Egyházkerület Dél-Pest Megyei Egyházmegyéjének (esperesség) Szolnoki Evangélikus Egyházközségéhez tartozik, mint szórvány.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy 2009-es felmérés alapján a község az egyéni jövedelmek alapján Magyarország legszegényebb települése.[8] A munkanélküliség több, mint 40%-os. A községben 1 mezőgazdasági szövetkezet és néhány egyéni agrárvállalkozó műveli a földet. Tiszabőn jelenleg nem folyik jelentős ipari termelés.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közúton a Fegyvernek (4-es főút) - Tiszabő - Tiszaroff - Tiszabura (-Kisköre, -Abádszalók) közötti mellékúton érhető el.

A közúti tömegközlekedést a Jászkun Volán Zrt. autóbuszai végzik.

Vasútvonal nem vezet át a településen. A legközelebbi vasútállomás a kb. 15 km-re lévő Fegyvernek-Örményes állomás a MÁV 100-as számú, Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza–Záhony közötti vonalán.

A község határában lévő komp összeköti a Tisza jobb partján fekvő Kőtelekkel.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Tisza és ártere
  • Római katolikus (Keresztelő Szent János-) templom: 1777-1809 között épült. Oltárképét 1860-ban festette Illés Pál. A templom homlokzatát 2012-ben részlegesen renováltatta a katolikus egyház, ám továbbra is használaton kívül tornyosul a pusztuló falukép fölé.
  • Nepomuki Szent János-szobor
  • Polgármesteri Hivatal: 1914-ben épült, szecessziós stílusban

Ismert emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tiszabő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. augusztus 11.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. [1]
  4. ^ a b [2]
  5. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  6. A Magyar Köztársaság Helységnévtára (magyar nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2001. február 1. (Hozzáférés: 2011. augusztus 11.)
  7. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_03_11_2011.pdf
  8. A legszegényebb település

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]