Tomajmonostora

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tomajmonostora
Tomajmonostora címere
Tomajmonostora címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Jász-Nagykun-Szolnok
Járás Kunhegyesi
Kistérség Tiszafüredi
Jogállás község
Polgármester Fazekas Szabolcs[1]
Irányítószám 5324
Körzethívószám 59
Népesség
Teljes népesség 744 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 49,85 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 13,76 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tomajmonostora (Magyarország)
Tomajmonostora
Tomajmonostora
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 26′ 02″, k. h. 20° 42′ 07″Koordináták: é. sz. 47° 26′ 02″, k. h. 20° 42′ 07″
Tomajmonostora (Jász-Nagykun-Szolnok megye)
Tomajmonostora
Tomajmonostora
Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok megye térképén
Tomajmonostora weboldala

Tomajmonostora község Jász-Nagykun-Szolnok megye Kunhegyesi járásában.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tomajmonostora légifotója

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tomaj férfinév régi magyar személy- illetve nemzetségnévből ered.[3] Jelentése vitatott, talán hallgatag, mogorva.

Tomaj nemzetség Anonymus írt gestájában a Tomaj nemzetségről, Tonuzoba besenyő vezér leszármazottjának tartotta a családot. Állítása szerint Taksony fejedelem idejében érkezett az országba.[4] Taksony-tól az Abádi-rév mellékét kapta települési helyül: a mai Kunmadarastól a Tiszáig terjedő földterületet. Tonuzoba fia a keresztény hitre tért Urkund (Örkény) volt. Feltételezhetően az ő fiuk lehetett az István király korában birtokos Tomaj, aki a nemzetség nevét adta.[5] Legrégebbi birtokaik Heves vármegye tiszántúli (kemeji) részén feküdtek, ahol a szájhagyomány alapján Tomajmonostorán állt bencés monostoruk már a tatárjárás előtt (1241-42).

A község mellett lévő mintegy 4-500 méterre fekvő 2 halom az, ahol az idősebbek elbeszélései alapján a középkori monostor volt.[6] A település elnevezése a Tomaj nemzetségnév és a monostor szóösszetételéből származik.

A II. világháborút követően Tiszaderzs községben, 1945. február 2-án megalakult az Ideiglenes Nemzeti Bizottság. 1946. március 1-jei időponttal a 151 925/1946.III.9. számú rendelettel alakult meg Tomajmonostora új kis községként. A település nevének megválasztását a közgyűlés állapította meg. A Tomajmonostor név adva volt a régebbi időkből. Az ”a” betű az anekdota szerint úgy került a településnév végére, hogy Csirmaz István tiszaszentimrei plébános szerint a Tomajmonostor név 13 betűből áll, ami szerencsétlenséget jelentene. Ezért javasolta a Tomajmonostor után egy ”a” betű hozzátevését, ami már a 14. Így lett az új község neve: Tomajmonostora.

Története[7][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

XVII. század végéig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A XIII-XIV. században az alföldi rónaság legnagyobb részét az állattartó életmód, pásztorkodás jellemezte, bár sok helyen kialakulóban voltak már az állandó szállások, telephelyek. Az Alföld északkeleti részein a hatalmas Aba nemhez tartozó családok hatalma érvényesült. Az egyik legrégebbi birtok Abádon (mai Abádszalók) és környékén alakult ki. Az új keresztény-monarchikus renddel állandóan szemben állt az Aba nemzetség. Az Abák is felvették ugyan a kereszténységet, de érdekházasságaikkal elég erősnek érezték magukat ahhoz, hogy a királyi hatalommal is szembe szállva érvényesíteni tudják akaratukat.

A községnek nevet adó Tomaj-nemzetségből származtak az Abádi, Losoczi, Szentgyörgyi és Szentimrei családok. A Tomaj-nemzetség birtokában hatalmas terület volt a Tisza mentén: Tomaj, Tiszaszentimre, Szentgyörgy, Abád és Bánhalam települések. De a Tomaj nemzetséghez tartozott Zala megyében Lesencetomaj és Badacsonytomaj, valamint a Nógrád megyei Losonc is.

1340-ben említik először Tomajmonostor nevét: a Tomaj-nemzetségbeli Losonczi István I. Károly királynál tett panaszában, hogy Tomajmonostor nevű faluját a szomszéd területen lakó kunok megtámadták, és ott több bűncselekményt követtek el.

Az 1400-as évek második felében a jobbágyfalvak telkének mintegy fele üresen állt, mivel az előző évszázadokban ill. évtizedekben hatalmas járványok ritkították meg a lakosságot. A XV. században pedig mivel a mezővárosok jobbágysága egy összegben megválthatta szolgáltatásait és némi kis autonómiát is élvezhetett, a mezővárosokba való költözés kezdte megritkítani a jobbágyfalvakat. Az 1514. évi Dózsa-féle parasztfelkelés után a szabad-költözködés jogát teljesen megszüntették.

Tomajmonostora a török uralom idején a hódoltság területén feküdt. Losonczy István 1552-ben, Temesvár ostroma idején, két leányát Annát és Fruzsinát királyi engedéllyel fiúsíttatta, hogy birtokai után fiúrészt örököljenek. Így lett Losonczy Anna a Losonczy birtokok egy részének, köztük Tomajnak, Abádnak és Bánhalmának is földesúrnője. Losonczy Anna amikor Egerben tartózkodott, megismerkedett az ifjú Balassi Bálinttal, aki az egri végvárban katonai szolgálatot teljesített. Az ifjú végvári katona és költő beleszeretett Losoczy Annába és szerelmes verseket írt hozzá.

XVIII. századtól 1945-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Rákóczi Ferenc 1703-ban bontotta ki a szabadság zászlóját Kelet-Magyarországon. A rövid idő alatt tízezrekre megnövekedett kuruc sereg eljutott a Tiszáig és Borély Balázs, Deák Ferenc és Onódi Szücs János vezetésével visszafoglalta Szolnokot a labancoktól. Borbély Balázs a fejedelemtől 1704-ben Bura falut kapta. Mihály fia pedig III. Károly királytól Tomajt, Abádot és Bánhalmát kapta a szabadságharc utáni években.

1886-ra a puszta derzsi részén (mai Tomajmonostorán) annyira elszaporodott a lakosság, főleg a tanyai részeken, hogy közösségi jellegű iskola felállítása vált szükségessé, melyben a közeli derzsi egyház vállalta a csekély számú református növendékek hitoktatását.

A XIX. de a XX. század első 3 évtizedében sem volt egyetlen középület, az egy tantermes iskolán kívül. Még temploma sem volt az akkori Tiszaderzshez tartozó Derzstomaj-pusztának. A református templom építésére is csak 1936-ban került sor. A katolikus templom építéséhez csak 1938-ban kezdődött el, gróf Nemes János segítségével, valamint a lakosság búza felajánlással.

1880-1882 között gróf Magyary Kossa Géza vásárolta meg Derzstomaj-puszta területét. 1906-ban egy gyönyörű szép kastélyt építtetett. A kastély homlokzatába a még most is igen jó állapotban lévő címerét is beleformáltatta. Derzstomaj földje gróf Magyary Kossa Gézáé 1928-ig volt.

Az 1914-ben kitört I. világháború kis településünkön is nagyon éreztette hatását: az akkor 800 főt számláló településről mintegy 100-120 fiatalt vittek el, legtöbbjüket a Szerb frontra. Az  I. Világháború utáni időszakban - egészen a felszabadulásig - jóformán semmit sem változott a település lakosságának élete.

A település közigazgatását továbbra is Tiszaderzsről intézték. Derzstomajról általában 3 személy foglalhatott helyet a képviselőtestületben. Az 1927-ben alakult Nagykunsági Villamossági Szövetkezettel bevezettették a villanyt a főútra, de mindössze csak 2 személy lakásában világított nagyon sokáig.

II. Világháborúban Németország szövetségeseként Derzstomajról mintegy 150-200 férfi vett részt.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[8]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tomajmonostora települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Ladó János, Bíró Ágnes. Magyar utónévkönyv. Budapest: Vince Kiadó, 2005. ISBN 963 9069 72 8
  4. Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9 (1994)
  5. Györffy György: Géza belső rendje., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2
  6. http://www.tomajmonostora.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=49&Itemid=37
  7. Kovács Béla: Tomajmonostora története (1969)
  8. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]