Ung vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ung vármegye
Ung vármegye címere
Ung vármegye címere

Központ Ungvár
Népesség
Népesség 160.282, 1910
Nemzetiségek ruszinok, magyarok
Földrajzi adatok
Terület 3 230  km2
Térkép
Ung.png
Ung vármegye térképe
Ung county map.jpg
Ung vármegye domborzati térképe

Ung vármegye (szlovákul Užská župa) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északkeleti részében. Területe ma Ukrajna, Szlovákia és Magyarország része.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegy északi, nagyobbik része hegység, déli része síkság által volt lefedve. Az északi részén a Kárpátok északkeleti csoportja, délnyugati részén az Alföld egyik nyúlványa feküdt. A vármegye fő folyója az Ung és a Tisza. Északról Galícia, keletről Bereg vármegye, délről Zemplén és Szabolcs vármegyék, nyugatról pedig Zemplén vármegye határolta.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye keletkezésének időpontja vitatott, egyrészt I. Szent István alapításának tartják [1] , másrészt 1085 tájára keltezik. 1313 óta nemesi vármegye, amely a 14. század elején Aba Amadé és fiai örökbirtoka volt. I. Károly 1317-ben foglalta vissza. A három részre szakadt ország idején rövid megszakítással a Királyi Magyarország területéhez tartozott.

II. József közigazgatási reformja idején a IV. Munkácsi Kerületbe tartozott. 1851-1860 között a III. Kassai Kerület része.

1918-tól a vármegye két község (Záhony és Győröcske) kivételével csehszlovák megszállás alatt volt, és ezt a trianoni békeszerződés 1920-tól véglegesítette. A Magyarországon maradt terület az 1923-as megyerendezéskor egyesült Szabolcs vármegyével és létrejött az 1938-ig fennálott Szabolcs és Ung k.e.e. vármegye.

Ung vármegye egy része az I. bécsi döntéssel 1938-tól Magyarország része lett, ekkor azonban a két már említett községet véglegesen Szabolcshoz csatolták, annak része azóta is, viszont Ung megyéhez kerültek délen és nyugaton egykori Zemplén megyei területek és Szabolcs megye egykori Tisza-jobbparti községei. Ung megye maradéka 1939-ben, Kárpátalja megszállása következtében lett átmenetileg magyar terület, ez a rész azonban nem a vármegyéhez, hanem a külön közigazgatási egységet képező Ungi közigazgatási kirendeltséghez került.

A II. világháború után visszaálltak az 1938 előtti országhatárok, 1945-ben azonban Csehszlovákia átadta Kárpátalját a Szovjetuniónak, azon belül Ukrajnának, és Ung megyének csak kisebb, nyugati részét tartotta meg.

Keleti, a Szovjetunióhoz került része Ukrajna Kárpátontúli területéhez tartozott, s ez nem változott a Szovjetunió 1991-es széthullásával sem. Csehszlovákia 1993-ban történt felbomlását követően az oda tartozott részt Szlovákia örökölte és az 1996-os közigazgatási reform óta ez a Kassai kerülethez tartozik.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye összlakossága 1910-ben 160.282 személy volt, ebből:

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régi ungi vármegyeháza Ungvárott

Járási beosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegyében az alábbi járások működtek a 19. század utolsó harmadától 1918-ig:

1938-44 között, amikor a vármegye átmenetileg ismét Magyarországhoz tartozott és ott működött, a járási beosztás az alábbi volt:

Város[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ung vármegye egyetlen városa Ungvár volt, mely 1871-től rendezett tanácsú város, 1939-1944 között viszont törvényhatósági jogú város volt, vagyis ekkor már nem tartozott a megyéhez.

Ung vármegye címere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye címere 1571-ből ismert. A két részre vágott pajzs felső kék mezejében arany koronából egy szemben álló páncélos koronás vitéz emelkedik ki, s mindkét kezében három szál arany búzakalászt tart, míg az alsó vörös mezőben két ezüst pólya látható. A pajzsra koronás sisak van téve, melyről jobbra arany és kék, balra ezüst és vörös foszlányok lengnek alá.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Györffy György. 15 / A vármegye X. századi előzményei és korai szervezete., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2