Tiszaásvány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tiszaásvány (Тисаашвань)
Tiszaásvány címere
Tiszaásvány címere
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületKárpátalja
Járás
KözségCsap község
Rangfalu
PolgármesterFerkó Csaba
Irányítószám89599
Népesség
Teljes népesség852 fő (2001) +/-
Magyar lakosság815
Népsűrűség4,06 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság102-107 m
Terület0,21 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 25′ 18″, k. h. 22° 14′ 50″Koordináták: é. sz. 48° 25′ 18″, k. h. 22° 14′ 50″
Tiszaásvány (Kárpátalja)
Tiszaásvány
Tiszaásvány
Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Tiszaásvány témájú médiaállományokat.

Tiszaásvány (ukránul: Тисаашвань [Tiszaasvany], 1995-ig Мінєралноє [Minyeralnoje]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Latorca és a Tisza között, Csaptól délkeletre 3 km-re fekszik. Ungvártól 25 km-re van. A folyószabályozásokig Ásványt a Tisza és a Latorca gyakran fenyegette árvizeivel.

Szomszédos települések Csarondahát (Червоне), Csap (Чоп), Eszeny (Есень).

Nevének eredete[szerkesztés]

„Tiszaásvány … 1357: Asuan … Az Ásvány helynév a magyar régi nyelvi ásvány, »mesterséges árok, ásott tó, kút« főnévből alakult. Megkülönböztető szerepű Tisza- előtag a folyó mellékére utal…” Lásd még a Győr vármegyei Ásvány nevének etimológiáját az Ásványráró lapon.

Történelem[szerkesztés]

A település 1000-től 1920-ig, majd 1938-tól 1944-ig Magyarországhoz tartozott (Ung vármegye), 1920 és 1938 között a csehszlovák Podkarpadská Rus, 1945-től Kárpátalja része. A település körüli földeket őserdők borították az 1850-es évekig, amikortól is fokozatosan kiirtották azokat.

A Gutkeled nemzetség szerzeményi birtoka. A falu keletkezéséről egy monda is megemlékezik:

Állítólag a király egyszer erre utazott, és rákiáltott kocsisára: „Csapj közé, fiam, Salamon, mert ittragadunk ebbe az ásványba!” Nos ez a királyi mondás három falunak adta nevét. Ezek a falvak: Csap, Salamon és Ásvány.

1282-ig a Gutkeled nemzetség tagjai voltak tulajdonosok a helységben, mikor a leszármazott Bacskayak birtoka idegen kézre került. 1286-ban Bacskay András Baksa Tamásnak adta Ásvány falut. 1329-ben az Eszenyieké lett. A 15. században Szabolcs vármegye területéhez tartozott. 1413-ban Aswan, 1446-ban Azzonau alakban szerepelt. A 16. században csak a Szürtey-családé. 1555-ben nemesi birtokok volt, de leégett, így 1567-ben nem szerepel az adózó helyiségek között. Később a császári csapatok, majd a tatárok pusztították el. 1599-ben 4 házból állt, ekkor Bocskai István birtoka volt, akinek hűtlensége után a kincstárra szállt. 1675-ben I. Lipót király Vécsey Sándornak és testvérének adományozta. A 17. század végén 2 jobbágy és 3 zsellér család lakta, 1715-ben 5, 1720-ban 7 jobbágyháztartást írtak össze. Lakói az akkori földesuraikkal, a Horvátokkal és báró Balsákkal tértek át a református vallásra. Vályi András leírása 1796-ból: „ÁSVÁNY. Elegyes lakosú magyar falu Ungvár Vármegyében, birtokosai több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik erdőség között, Kis Ráth, és felső Lyikéhez Szabolts Vármegyében nem meszsze, Latortza, és Tisza vizeivel békerített helyen, gazdag erdei, szántó földgyei vagynak; de az áradások néha károkat okoznak lakosainak; első Osztálybéli.”[1]

1848-ban Ásványban megalakult a nemzetőrség 18 fővel.

Fényes Elek leírása 1851-ből: „Ásvány, magyar falu, Ungh vgyében, Unghvárhoz délre 2¾ mfdnyire: 5 kath., 356 ref., 12 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház. Termékeny határa a Tisza és a Latorcza közé szorult.”[2] Ásvány 1920 előtt Ung vármegye Nagykaposi járás Tiszaháti körjegyzőséghez tartozott. Már az 1919. szeptember 10-én megkötött saint-germain-i béke értelmében Ásvány Csehszlovákia része lesz, de majd csak a trianoni békeszerződés megkötése (1920. június 4.) után csatolják el, ekkor a Podkarpatska Rus (Kárpátalja) Ungvári járásához kerül, ami az Ungvári megye (Užhorodská župa) része volt. Az első bécsi döntést követően (1938. november 2.) visszacsatolták Magyarországhoz. 1940-ben Ásvány Ung vármegye Ungvári járás Csapi körjegyzőségének része volt.

A második világháború végén a csapi vasúti csomópontért vívott harcok során 1944-ben közel egy hónapon át folytak a hadműveletek a kis Tisza-parti falu területén. 1944-ben a sztálinisták 53 férfit hurcoltak el a településről az úgynevezett „málenykij robot” során, köztük négy 17 évest, azaz kiskorút. Közülük 19-en soha nem tértek haza családjukhoz.

1945. június 29-e után az Ukrán SZSZK-hoz csatolták Tiszaásványt is a szovjet–csehszlovák szerződés értelmében, akárcsak Csapot és Tiszasalamont.

1948-ban végbement a föld kollektivizálása. Létrehozták a Micsurin kolhozt. 1950-ben egyesült a csapi Győzelem kolhozzal, végül mindazokat a földeket, amelyek a település környékén voltak az eszenyi Avangard kolhoz kapta meg. Az itteniek jelentős része már akkor is a vasútnál, valamint Csap és Ungvár iparvállalatainál dolgozott. Ekkor a falu neve Mineralne volt. 1991. november 25-én a területi tanács elnöksége határozatot hozott, melyben visszaállították a község eredeti nevét – Tiszaásvány. 1991-től a független Ukrajna része. Jelenleg könyvtára, orvosi rendelője helyben. Néhány évvel ezelőtt korszerű üzemanyag-állomást építettek a település határában. Kultúrháza 200 férőhelyes, általános iskolájába 80 gyerek tanul, óvodájába 25 csöppség jár.

2020-ig közigazgatásilag hozzá tartozott a két világháború között létrehozott Tiszaújfalu (Тисауйфалу) is.

Népesség[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

A tiszaásványiaknak a szovjet érában egy ideig önálló gazdaságuk volt, amelyet később az eszenyi Avangard Kolhozhoz csatoltak. Az itteniek jelentős része már akkor is a vasútnál – a közeli rendező és rakodó pályaudvaron –, valamint Csap és Ungvár iparvállalatainál dolgozott. A kolhoz felbomlása után másfél hektárjával szétosztották a területet. Az itteni gazdák főként burgonyát, gabonaféléket termesztenek, jószágot tartanak. A helybéli gazdaasszonyok a fölösleges tejet, túrót, tejfelt a csapi piacon értékesítik. Az utóbbi években feljövőben a fóliás zöldségtermesztés. Néhány évvel ezelőtt tizenkét taggal megalakult a helyi gazdaszövetség. A településen kisebb fafeldolgozó üzem működik, ahol a házakra nyílászárókat készítenek. Az építőblokkokat gyártó műhely fél tucat dolgozót foglalkoztat. A községben közel fél tucat vegyesbolt, kávézó működik.

Közlekedés[szerkesztés]

A település mellett halad el a Csap–Bátyú–Munkács–Lviv-vasútvonal. A helység megközelíthető a BeregszászNagydobronyCsap-Ungvár országúton is.

Emlékhelyei, nevezetességei[szerkesztés]

Az 1796-ban épült fatemplomot és harangtornyot, mint műemléket 1927-ben Kassára szállították. A jelenlegi református temploma 1937-1943 között épült. A falu közössége 1992-ben emlékművet állított a sztálinizmus és a második világháború helyi áldozatainak. A község szülötte Ónody Géza neves pedagógus, több tankönyv szerzője. Emléktáblája néhány éve az általános iskola falán látható.

Testvértelepülés[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]