Kis-Küküllő vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kis-Küküllő vármegye
Kis-Küküllő vármegye címere
Kis-Küküllő vármegye címere

Központ Dicsőszentmárton
Népesség
Népesség 116 091 (1910)[1]
Nemzetiségek 47,9% román, 30,1% magyar, 17,5% német (1910)[2]
Földrajzi adatok
Terület 1 714[3]  km2
Térkép
Kis-Küküllő vármegye térképe
Kis-Küküllő vármegye térképe
Kis-Küküllő vármegye domborzati térképe
Kis-Küküllő vármegye domborzati térképe
Küküllő vármegye 1770-ben
Kis-Küküllő vármegye kialakítása 1876-ban (a lila szín jelöli Küküllő megye területét a rendezés előtt, a fekete vonal pedig Kis-Küküllő új határát)
Kis-Küküllő vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

Kis-Küküllő vármegye (németül: Komitat Klein-Kokelburg; románul: Comitatul Târnava-Mică) a Magyar Királyság erdélyi részén fekvő vármegye volt 1876 után, székhelye Dicsőszentmárton volt. Jelenleg Románia része.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kis-Küküllő az egyik legkisebb vármegye volt Erdély területén belül. Területe többnyire hegyes-dombos, akadnak völgyek is azonban. Természeti kincsei miatt a Magyar Királyság egyik leggazdagabb vármegyéje volt: rengeteg erdeje, a folyók völgyeiben termékeny földjei, nagy kaszálói és látványosságai is voltak. A vármegyének három fontos folyója volt: a Kis-Küküllő, a Nagyküküllő és a Maros.

Határai keleten Udvarhely és Nagy-Küküllő vármegyék, délen Nagy-Küküllő vármegye és a Nagy-Küküllő folyó, mely a két vármegye határfolyója, nyugaton Alsó-Fehér vármegye, Északon Torda-Aranyos és Maros-Torda vármegyék.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye 1876-ban jött létre az addigi Küküllő vármegye (két község kivételével), továbbá a megszűnő Medgyesszék néhány községe és Erzsébetváros összevonásával.[4] [5] Nevét a Kis-Küküllő folyóról kapta az ekkor alakult Nagy-Küküllő vármegye elnevezés párjaként.

1920-tól Románia része. 1940-ben a második bécsi döntéssel újra magyar fennhatóság alá került hajdani területéből Balavásár és környéke, de ez az átmeneti helyzet 1944-ben megszűnt, amikor visszaállt az 1940 előtti állapot.

Területe az 1968-as romániai megyerendezés óta Maros, Fehér és Szeben megyék között van felosztva.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kis-Küküllő vármegyének 1880-ban 92 214 lakosa volt,[1] ebből 48,1% román, 23,4% magyar, 18,4% német.[2] 1910-ben 116 091 lakosa volt,[1] ebből 47,9% román, 30,1% magyar, 17,5% német.[2]

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben a vármegye négy járásra volt felosztva:

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Erdély településeinek vallási adatai (1880–1941) II. Szerk. dr. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 2001. 234. o. ISBN 9632154193  
  2. ^ a b c Erdély településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai százalékos megoszlásban (1850–1941). Szerk. dr. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1996. 13–14. o. ISBN 9632151046  
  3. Magyar Statisztikai Évkönyv 1910. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1911.
  4. 1876. évi XXXIII. törvénycikk némely törvényhatóság területének szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről, 1. §. 8. és 9. pont
  5. 1877. évi I. törvénycikk némely törvényhatóságok véglegesen megállapított területének az 1876. évi XXXIII. tc. rendelkezése folytán törvénybe iktatásáról, 2. §. 8. és 9. pont

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bokor József (szerk.). Kis-Küküllő, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.)