Balavásár
| Balavásár (Bălăușeri) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Maros |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Egrestő, Fületelke, Nagykend, Szénaverős, Szentdemeter |
| Polgármester | Sagyebo Istvan (RMDSZ) |
| Irányítószám | 547100 |
| Népesség | |
| Népesség | 1228 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 5064 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 958 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 325 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Balavásár
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 46° 24′, k. h. 24° 41′ | |
Balavásár (románul Bălăușeri, németül Bladenmarkt) község Romániában, Maros megyében. Jelentős forgalmi csomópont.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A falu Marosvásárhelytől 18 km-re délkeletre a Kis-Küküllő középső folyásának jobb oldalán fekszik. Az Erdélyi-medence közepén, a Küküllőmenti-dombvidéken található. A helység alaprajza nyugat–kelet irányú, a főutcán kívül kevés mellékutcája van.
Nevének eredete [szerkesztés]
Neve a régi magyar Bala személynévből ered, névutótagja egykori vásáraira emlékeztet.
Története [szerkesztés]
1325-ben Balauasara néven említik.[3] A letelepülés 1200és 1250 között mehetett végbe.[4] A Kiskend-i uradalomhoz tartozó birtokokat (Balavásár területét is), a Szalók nemzetségbeli Baládfiak kapták. A földbirtok megműveléséhez lakóságot telepítettek. Később, a birtok felaprózódásával, a népesség földművelő munkásokra és részbirtokosokra oszlik. A földbirtokosok olcsóbb munkaerőt (zsellérek, cselédek) telepítenek. Így jelenhetett meg a román és cigány népesség. A kereskedelem fejlődésével zsidó családok is lakják.[5] Ősi vámoshíd is volt a Kis-Küküllő folyón.
Kitűnő bortermővidék, szüretei, vásárai egykor messze földön híresek voltak. 1851-ben az itteni szüreten tartották megbeszélésüket a Makk-féle összeesküvés résztvevői, akiket árulás folytán 1854-ben Marosvásárhelyen a Postaréten kivégeztek.
1920-ig Kis-Küküllő vármegye Erzsébetvárosi járásának része, ezután román közigazgatásba került, 1940 és 1944 között újra magyar fennhatóság alatt Maros-Torda vármegye része volt, azóta román közigazgatásban áll.
Vására régóta nevezetes. A környező települések lakói állat, termény és háztartási szükségleteinek vásárait bonyolították és bonyolítják le, pénteki napon.
Népesség [szerkesztés]
A település melletti nagy kiterjedésű szőlőhegy és a termékeny talaj (ártéri hordalékos) a völgyben, nagymértékben meghatározta a lakóság foglalkozását.
1850-ben 583 lakósából 430 magyar, 83 román, 52 cigány és 18 zsidó. 1910-ben 985-en lakták, 929 magyar és 55 román. A trianoni békeszerződésig Kis-Küküllő vármegye Erzsébetvárosi járásához tartozott. 1992-ben 1290 lakosából 1063 magyar, 121 cigány és 106 román volt.
2002-ben 1228-an lakták, 958 magyar, 174 cigány és 96 román.
Közlekedés [szerkesztés]
Területén kerszteződik az E60-as (DN13) nemzetközi műút, a DN13A Szováta irányú elágazása és a DJ142 megyei alárendeltségű műút Dicsőszentmárton felé. Távolságok műúton: Marosvásárhely - 24 km, Segesvár - 31 km, Dicsőszentmárton - 36 km, Szováta - 36 km. A falu közepétől déli irányba halad az Egrestőre vezető műút.
A falun áthalad a Parajd – Balázsfalva közötti vasútvonal is, amely kiszolgálja Szovátát és Dicsőszentmártont is.
Látnivalók [szerkesztés]
- Református temploma Kós Károly tervei szerint épült.
Testvértelepülések [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Zimmermann - Werner I, 394.
- ↑ Juhász István: A Küküllők és Olt vidékének keresztyén egyházai.
- ↑ Egyházkerületi Levéltár
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
