Hunyad vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hunyad vármegye
Hunyad vármegye címere
Hunyad vármegye címere

Központ Déva
Népesség
Népesség 340135 (1910)[1]
Nemzetiségek 79,9% román, 15,5% magyar, 2,4% német (1910)[2]
Földrajzi adatok
Terület 6 932 04  km2
Térkép
Hunyad vármegye térképe
Hunyad vármegye térképe
Hunyad vármegye domborzati térképe
Hunyad vármegye domborzati térképe
Hunyad vármegye határainak kiterjesztése 1876-ban
Hunyad vármegye közigazgatási térképe 1910-ből
Hunyad vármegye járásai és városai 1914-ben

Hunyad vármegye (románul: Hunedoara; németül: Eisenmarkt; latinul: Hunyadiensis): közigazgatási egység az egykori Magyar Királyság területén. Székhelye Déva volt. A vármegye jelenleg Románia része.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegyét északon Torda-Aranyos vármegye, keleten Alsó-Fehér és Szeben vármegyék, délen Románia, nyugaton pedig Arad és Krassó-Szörény vármegyék határolták.

Hunyad vármegye egyike volt a Magyar Királyság leghegyesebb vármegyéinek. A vármegye területét több óriási hegycsoport fedte le: a Retyezát-hegység, a Paring-hegység, a Kudsiri-havasok, a Pojána-Ruszka hegység, és a Bihar-hegység. A vármegyének sok fontos folyója is volt: a Maros, Sebes, Zsil, Sztrigy, Fehér-Körös. Mivel a vármegye hegységeiben szenet bányásztak, ipari szempontból volt különlegesen fontos.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hunyad név magyar személynévből alakult ki, s bizonyára első ispánja nevét őrzi.

Hunyad vármegye szervezésére Gyula 1003-ban történt legyőzése után kerülhetett sor. Ekkor ültethették a Maros síkján emelkedő város mellé a Berény törzsbeli vitézeket, és ezt követően építhették ki a hunyadi földvárat - amely földvárnak utolsó ura Béld vagy annak utóda lehetett - az első ispán székhelyévé.

Legelőször az 1256-os pápai dézsma alkalmával említik. Az 1876-os megyerendezéskor csatolták területéhez a megszűnő Zaránd vármegye egyik felét, továbbá a szintén megszűnő Szászváros-széket.

1918-tól Románia része. Ma az egykori vármegye területének legnagyobb része a romániai Hunyad megyéhez, néhány község keleten Fehér, délnyugaton Krassó-Szörény megye területéhez tartozik.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hunyad vármegyének 1880-ban 248 464 lakosa volt,[1] ebből 87,5% román, 4,9% magyar, 2,5% német.[2] 1910-ben 340 135 lakosa volt,[1] ebből 79,9% román, 15,5% magyar, 2,5% német.[2]

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye 1910-ben 10 járásra oszlott és négy rendezett tanácsú város tartozott hozzá.

A járások:

  1. Algyógyi járás, székhelye Algyógy
  2. Brádi járás, székhelye Brád
  3. Dévai járás, székhelye Déva
  4. Hátszegi járás, székhelye Hátszeg
  5. Körösbányai járás, székhelye Körösbánya
  6. Marosillyei járás, székhelye Marosillye
  7. Petrozsényi járás, székhelye Petrozsény
  8. Puji járás, székhelye Puj
  9. Szászvárosi járás, székhelye Szászváros
  10. Vajdahunyadi járás, székhelye Vajdahunyad

A rendezett tanácsú városok:

  • Déva
  • Hátszeg
  • Szászváros
  • Vajdahunyad

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Erdély településeinek vallási adatai (1880–1941) II. Szerk. dr. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 2001. 212. o. ISBN 9632154193  
  2. ^ a b c Erdély településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai százalékos megoszlásban (1850–1941). Szerk. dr. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1996. 13–14. o. ISBN 9632151046  

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bokor József (szerk.). Hunyad, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]