Sebes (folyó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sebes
River sebes2.jpg
A Sebes Szászsebesnél 2008 augusztusában
Közigazgatás
Országok  Románia
Megyék Szeben és Fehér megye
Földrajzi adatok
Hossz 93 km
Forrásszint 1660 m
Vízgyűjtő terület 1289 km²
Forrás Szebeni-havasok
é. sz. 45° 32′ 59″, k. h. 23° 43′ 38″
Torkolat Maros (Gyulafehérvárnál)
é. sz. 46° 02′ 25″, k. h. 23° 33′ 32″Koordináták: é. sz. 46° 02′ 25″, k. h. 23° 33′ 32″
Elhelyezkedése
Raul Sebes.png

A Sebes (románul: Sebeș, németül Mühlbach) folyó Romániában, Erdélyben, a Maros baloldali mellékfolyója.

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a magyar sebes melléknévből való. Felső 22 km-es szakaszán, az Oasa-tó felett még Frumoászá-nak (Frumoasa) hívják.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szebeni-havasok Frumoásza-csoportjában ered. Eleinte délnyugatra folyik, majd északra kanyarodik. Szászcsórnál lép ki a Maros síkságára. Szászsebesen túl, Marosportussal (Gyulafehérvárral) szemben ömlik a Marosba. Hossza 93 km. Jobb felől a Székács patakot veszi fel.

Vízgyűjtő területe kiterjed a Szebeni-havasok nyugati, a Kudzsiri-havasok keleti és a Páring-hegység északi részére, valamint a 3–500 m-es tengerszint feletti magasságú Székás-fennsíkra. Átlagos vízhozama Péterfalvánál 9,03 m³/s.

Az 1980-as években duzzasztással négy víztározót hoztak létre rajta, ezek az Oasa-tó (Lacul Oașa), a Tau-tó (Lacul Tăul Bistrei), a sebeskápolnai Obreja-tó és a Péterfalvi-tó. Az első kettőn vízerőmű üzemel, az utolsó vizét pedig Szászsebes és Gyulafehérvár vízellátására használják.

Völgyében halad a DN67C főút (Transalpina).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar kormány 1870-ben megvásárolta a Sebes menti erdőket, majd két évvel később kitermelésre bérbe adta őket a szászsebesi Baiersdorf & Biach cégnek. A kitermelt faanyagot tutajozással úsztatták le a folyón. A környék szegényebb lakóinak új megélhetési forrást nyújtott a tutajozást, amelyben főként a láziak és kápolnaiak vállaltak munkát. 1875-ben ruszin famunkások dolgoztak a Bistra, Prigoana, Oașa és Ciban hegyekben. 1888-ban ideiglenesen fekete-erdei, badeni, karintiai és isztriai tutajépítők költöztek a folyó mellé. 1890-től már zsilipekkel fel tudták duzzasztani a folyót és szabályozni a víz járását, úgyhogy a rönkök emberi felügyelet nélkül, a víz ereje által is leereszkedtek. 1965-ben szüntették be a faúsztatást és kezdték teherautókkal szállítani a kitermelt fát.

Települések a folyó mentén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Zárójelben a román név szerepel.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nicolae Afrapt: Sebeșel. Alba Iulia, 2009