Fogaras vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fogaras vármegye
Fogaras vármegye címere
Fogaras vármegye címere

Központ Fogaras
Népesség
Népesség 95 174 (1910)[1]
Nemzetiségek 88,7% román, 6,8% magyar, 3,4% német (1910)[2]
Földrajzi adatok
Terület 1 875 43  km2
Térkép
Fogaras vármegye térképe
Fogaras vármegye térképe
Fogaras vármegye domborzati térképe
Fogaras vármegye domborzati térképe
Fogaras vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

Fogaras vármegye (románul: Comitatul Făgăraș, németül: Komitat Fogarasch) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság délkeleti részében 1876 és 1918 között. Egykori területe 1918 óta Románia része, ahol 1950-ig maradt fenn megyeként.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fogaras vármegye területe két részre osztható fel: az északi, völgyes, dombos, termékeny és a déli, a Fogarasi-havasok által lefödött rész. A Fogarasi-havasok az egyik legmagasabb hegység volt a Magyar Királyságon belül, rengeteg óriási csúcs van itt: Negoj-csúcs, Buteanu-csúcs, Nagy-Vist. A vármegyének több folyója is volt: az Olt, a Barca, a Sebeș.

A vármegyét északról Szeben és Nagy-Küküllő vármegyék, keleten Brassó vármegye, délen Románia, nyugaton pedig Szeben vármegye határolta.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fogaras vármegye az 1876-os megyerendezés során jött létre.

Fogaras vármegye területe a honfoglalás után sem volt sűrűn lakott, köszönhetően a földrajzi jellegzetességeinek. A tatárjárás után a terület a legelsők között kezdődött elrománosodni.

Jelentősége az 1300-as években nőtt, amikor Apor László parancsára építettek várat Fogaras városban. 1526 után a Keleti Magyar Királyság része lett, és központi vára a fejedelmek szálláshelyévé vált. 1599-ben Vitéz Mihály irányításába vette a területet, és csak 1605-ben került vissza magyar kézbe, Bocskai Istvánnak köszönhetően.

1685-ben országgyűlést tartottak itt. I. Apafi Mihály fejedelemsége idején Erdély központja. Területét sem a kuruc felkelés, sem a 48-as szabadságharc nem érintette, végig császári uralom alatt maradt.

1916 augusztusától októberéig egy része román megszállás alá került. 1920-tól egészében Románia része, az azonos nevű román megye az 1950-es román közigazgatási reformig létezett. A II. bécsi döntés nem érintették. 1944-ben a helyi szász lakosokat a Szovjetunióba telepítették. Ekkor a Brassó központú Sztálin régióhoz tartozott. 1965-ben az újabb közigazgatási reform után területe a mai Brassó megye részévé vált, kis része Szeben megyéhez került.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fogaras vármegyének 1880-ban 84 571 lakosa volt,[1] ebből 88,7% román, 4,6% német, 3,2% magyar[2] 1910-ben 95 174 lakosa volt,[1] ebből 88,7% román, 6,8% magyar, 3,4% német.[2]

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben a vármegye négy járásra és egy rendezett tanácsú városra volt felosztva:

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Erdély településeinek vallási adatai (1880–1941) II. Szerk. dr. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 2001. 106. o. ISBN 9632154193  
  2. ^ a b c Erdély településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai százalékos megoszlásban (1850–1941). Szerk. dr. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1996. 13–14. o. ISBN 9632151046  

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bokor József (szerk.). Fogaras, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.)