Csík vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csík vármegye
Csík vármegye címere
Csík vármegye címere

Központ Csíkszereda
Népesség
Népesség 145 720 (1910)[1]
Nemzetiségek magyar 86,4%, román 12,4% (1910)[2]
Földrajzi adatok
Terület 4 493 22  km2
Térkép
Csík vármegye térképe
Csík vármegye térképe
Csík vármegye domborzati térképe
Csík vármegye domborzati térképe
Csík vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

Csík vármegye (románul: Comitatul Ciuc) Magyarország egyik vármegyéje volt Erdély keleti határán 1876 és 1918, majd 1940 és 1945 között. Északon Beszterce-Naszód vármegye, nyugaton Maros-Torda vármegye és Udvarhely vármegye, délen Háromszék vármegye, keleten és északkeleten Moldva határolta.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykori Csík vármegye területe túlnyomóan hegyes vidék. Keleti részét a Gyergyói-havasok és a Csíki-havasok foglalják el. Mindkettő túlnyomóan erdős magashegység. Legmagasabb csúcsai a Nagy-Hagymás (1793 m), a Fekete-Hagymás (1771 m) és a Ló-havas (1611 m). E hegycsoportoktól nyugatra három terjedelmes medence terül el, egyik a Gyergyói-medence a volt vármegye északnyugati részében a Maros mindkét partján. A Maros forrásvidékén emelkedő dombok (870 m) ettől elválasztják a Felcsík nevű kisebb medencét, amelyet viszont a csíkszeredai dombok különítenek el az Alcsík síkságától. Mindkét sikság az Olt és mellékfolyói mentén terül el, és együtt alkotják a Csíki-medencét.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye összlakossága 1880-ban 110 940 személy volt,[1] ebből 83,7% magyar, 11,6% román, 0,4% német.[2] 1910-ben a népesség 145 720 fő volt,[1] melyből 86,4% magyar, 12,4% román és 0,7% német.[2]

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történelmi Csíkszék, beleértve Gyergyó és Kászon fiúszékeket is a Székelyföld egyik közigazgatási egysége volt, melynek sajátos jogállása 1871-ben szűnt meg, az 1876-os megyerendezés során pedig elnevezése is megváltozott, ezzel jött létre Csík vármegye.

Az I. világháború végén, 1918-ban a terület román uralom alá került, amit az 1920-as trianoni békeszerződés tett véglegessé. Az 1940-es második bécsi döntés Csík megyét is Magyarországnak ítélte, de ez az átmeneti helyzet 1944-ben ismét megszűnt.

Románia közigazgatási beosztásának 1968-as reformja során a tartományok helyét ismét megyék vették át, ezek azonban a korábbiaknál nagyobbak voltak. Az ekkor létrejött magyar többségű Hargita megye lényegében az egykori Csík és Udvarhely vármegye területét foglalja magába.

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csík vármegye 1910-ben az alábbi járásokra oszlott:

E járásokon kívül két rendezett tanácsú város is tartozott hozzá:

  • Csíkszereda
  • Gyergyószentmiklós

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Erdély településeinek vallási adatai (1880–1941) II. Szerk. dr. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 2001. 88. o. ISBN 9632154193  
  2. ^ a b c Erdély településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai százalékos megoszlásban (1850–1941). Szerk. dr. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1996. 14. o. ISBN 9632151046  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bokor József (szerk.). Csík, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]