Turóc vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Turóc vármegye
Turiec.jpg

Ország Magyar Királyság
Központ Turócszentmárton
Népesség
Népesség 55 700 fő (1910)
Népsűrűség 49,6 fő/km²
Nemzetiségek szlovákok, németek, magyarok
Földrajzi adatok
Terület 1 123  km2
Térkép
Turocz.png
Pozíció a Magyar Királyság térképén
Turoc county map.jpg
Domborzati térkép

Turóc vármegye közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északi részén, utolsó székhelye Turócszentmárton volt. Területe jelenleg Szlovákia része.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye területe tulajdonképpen a Turóci-medence, amelyet mindenhol a Kis-Fátra hegység csoportjai vesznek körül. Legfontosabb folyói a Vág és a Turóc. A vármegye a Magyar Királyság legkisebb vármegyéi közé tartozott.

Északról Trencsén és Árva, keletről Zólyom, Liptó és Árva vármegyék, délről Bars, nyugatról pedig Trencsén vármegye határolta.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turóc megye területén a népvándorlás korából öt földvárat ismerünk: Visegrád, Prékopa, Jeszen, Szklabinya és Blatnica környékén. Ezek a földvárak voltak az itt élő szláv lakosság központjai. A magyar honfoglalás a szláv központok életében nem hozott változást, a lakosság falvai nevét megőrizte és átvitte a Magyar Királyság korába. A medence déli részére telepedett le a magyarság legelőször. A Divék nemzetség alapította meg Turócban az első keresztény egyházat, a szentmáriait (Kisszocóc). Turóc a zólyomi uradalom része. Visegrád vára a 13. században elveszítette jelentőségét, neve a környező hatalmas erdőség nevévé vált. Szklabinya első említése 1309-ből származik.

A vármegye a 15. században alakult. 1918-tól gyakorlatilag, 1920-tól pedig hivatalosan is Csehszlovákia területéhez tartozott. Az I. bécsi döntés nem érintette a vármegye területét. 1993-tól Szlovákia része.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykori Turóc vármegye fekvése a mai Szlovákián belül

A vármegye összlakossága 1910-ben 55 700 személy volt, ebből:

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye két járásra volt felosztva:

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Visegrádi János (1911.). „Turócz vármegye egyházi műemlékei”. Arch. Ért. 31, 97-107. o.  
  • Mályusz Elemér.szerk.: Bárány Attila: Turóc megye kialakulása (Historia Incognita sorozat). Máriabesnyő-Gödöllő: Attraktor Kiadó. ISBN 9639580406 [1922] (2005) 
  • Mályusz Elemér. Turóc megye kialakulása. Budapest: Budavári Tudományos Társaság (1922) 
  • Melich János 1934: Mohamedán-török személynevek Turóc megye XIII. századi nemességénél. Nemzeti Kultúra II/4, 193-199.
  • Neumann Tibor 2004: Nemes vagy jobbágy? Egy Turóc megyei késõ középkori jogszokás elemzése. Levéltári Közlemények 75, 93–116.