Felvidék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a történelmi eredetű tájnévről szól. Hasonló címmel lásd még: Felső-Magyarország.
Felvidék
Ország Magyar Királyság
KözpontPozsony
Főbb településekPozsony, Kassa
Népesség
Népességismeretlen
NemzetiségekSzlovák, Magyar, Német, Ruszin
NyelvMagyar
Földrajzi adatok
Terület49 036 km²
A Wikimédia Commons tartalmaz Felvidék témájú médiaállományokat.
A felvidéki magyar koronázóváros Pozsony látképe 1638-ban Matthäus Merian metszetén

A Felvidék történelmi eredetű tájnév, amelynek a múltban többféle jelentése is volt. Ma Szlovákia területének szinonimájaként használatos – egyrészt a szlovákiai magyarok („felvidéki magyarok”) vonatkozásában, másrészt az 1918 előtti magyar történelem kapcsán, amikor a mai Szlovákia területe a Magyar Királyság szerves részét képezte. A Felvidék elnevezés azonban tágabb értelemben ennél kevésbé lehatárolható, a történelem egyes időszakaiban a Magyar Királyság más és más kiterjedésű területeit értették ezalatt.

A név egykori és mai használata[szerkesztés]

A Felvidék nevet a régebbi korokban a maitól eltérő jelentésben használták. Eszerint három korábbi korszak különböztethető meg, a 19. század előtti, a 19. századi és a 20. századi értelmezés.

A 19. század előtt Felvidék alatt csak a Magyar Királyság szláv (szlovák és ruszin) lakosságú északi vidékeit, az úgynevezett „tótsági vidékeket” értették.[forrás?] Más országokhoz hasonlóan a hegyvidéket, elsősorban mai Szlovákia és Kárpátalja területén (vö. Bereg vármegye Felvidéki járás) jelölte.

19. századi értelmezés[szerkesztés]

Földrajzi jelentés:

A 19. században a Felvidék fogalmát kiterjesztették Magyarország egész északi hegyvidéki területére, amit korábban a Felső-Magyarország vagy Felföld elnevezéssel jelöltek. Ez a régió a mai Szlovákia területéből a Kisalföld folytatását kivéve a hegyvidéki területeket foglalta magában. Kelet felé ugyanakkor a mai Magyarország északi területei, a Dunakanyartól északra és a teljes Északi- középhegység vidéke, valamint Kárpátalja hegyvidéki része is hozzá tartoztak, sőt még Máramaros területét is beleértették.[1][2]

A 19. század végén kiadott nagy leíró munka, Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben a következő 21 vármegyét sorolta a Felvidékhez, ami már konkrétabb lehatárolást ad a megnevezésnek.

Északkeleti vármegyék:

Politikai jelentés:

A dualizmus korában a Felvidék kifejezést a földrajzi jelentése mellett egyre inkább politikai értelemben is használták, a többségében vagy jelentős részben szlováklakta 16 vármegyét értve alatta. (Trencsén, Árva, Turóc, Liptó, Zólyom, Szepes, Sáros, Pozsony, Nyitra, Hont, Bars, Nógrád, Gömör, Abaúj-Torna, Zemplén és Borsod vármegyék – de nem sorolták ide Szabolcs, Bereg, Ung, Ugocsa, Máramaros megyéket.) A miniszterelnök és a kormányzat felvidéki körrendeleteinek is ez a 16 vármegye volt a címzettje.[3]

20. századi értelmezés[szerkesztés]

Felvidéki magyarok
Felvidéki magyarok
Áttelepített felvidéki magyarok emléktáblája – Nyíregyháza

Az 1920-as trianoni békeszerződés után a volt Magyar Királyságtól Csehszlovákiához került területek egészét kezdték politikai értelemben Felvidéknek nevezni, tehát a mai Szlovákia teljes területét és Kárpátalját („Kelet-Felvidék”). A Felvidék Magyarországon maradt részeit (az Északi- középhegység területeit és vármegyéiket) ezzel párhuzamosan az újjáéledt Felső-Magyarország névvel is illették. A II. világháború előtt a Csehszlovákiától Magyarországhoz visszacsatolt országrészt (Dél-Szlovákia és Kárpátalja) „az anyaországhoz visszatért felvidéki területnek” nevezték.[4]

Ezzel párhuzamosan a földrajzi szóhasználatban megszületett az „Északnyugati Felvidék”, „Északkeleti Felvidék” és „Délkeleti Felvidék” fogalma is: az első a mai Szlovákia hegyvidéki területét, a második nagyjából a mai Kárpátalja hegyvidéki területét és a mai romániai Máramarost jelentette, az utóbbi pedig egyszerűen a történelmi Erdély szinonimája volt.[5]

A trianoni békediktátum után sokan elhagyták Felvidéket; gróf Esterházy János (1901–1957) Csehszlovákia legjelentősebb magyar mártír politikusa volt, aki maradt az újonnan létrehozott államban. Esterházy János gróf élete valamint állásfoglalásai a szlovák-magyar viszonyban máig viták tárgya, mivel szimbólummá vált.[6] Az 1920-as évek közepén kezdte közéleti pályafutását, a magyarok visszaszorítását is magában foglaló "csehszlovákizmus" ellenzőjeként lépve fel. 1931-ben Esterházy a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga vezetője lett, ez a Népszövetség (az Egyesült Nemzetek előde) keretében működött. Egy év múlva, 1932. december 11-én az Országos Keresztény Szocialista Párt elnöke lett. Az 1935-ös választásokon Kassán bekerült a csehszlovák parlamentbe. Önrendelkezési jogot, nemzeti, vallási és kulturális téren a fejlődés biztosítását, Szlovákia és Kárpátalja számára autonómiát követelt.

Jelentős felvidéki magyar politikus Turchányi Imre országgyűlési képviselő volt. 1919-ben részt vett az Országos Keresztényszocialista Párt csallóközi és mátyusföldi megszervezésében, melynek érsekújvári körzetének elnöke lett. A tartományi, majd a nemzetgyűlési választásokon képviselő jelölt volt. 1935–1938 között a prágai szenátusban az Egyesült Magyar Párt szenátora, annak külügyi bizottságában egyetlen magyarként föltárta és bírálta a csehek magyarellenes törekvéseit. 1938-ban a prágai szenátusban előterjesztett nyilatkozatában a magyarok, németek és szlovákok egységesen fordultak szembe a csehszlovák központosító politikával.

Trianoni békeszerződés aláírása után, dr. persai Persay Ferenc (1854–1937), Bars vármegye utolsó magyar alispánja, az irredentista Honvédelmi Párt korelnöke, igen aktív szerepet töltött az irredentista világon. A megszállt vármegyék követei Pest vármegye székházának közgyűlési termében ülést tartottak, és ekkor dr. Persay Ferenc, Bars megye alispánja elnöki megnyitójában azt jelentette ki, hogy "él a magyar, áll Buda még. Az a szerződés, amelyet ma Párisban aláírnak, nem hozza a magyar békét. A hivatalos magyar kormány aláírhatja ugyan, de Magyarország népe békeszerződésnek elismerni nem fogja soha."[7] 1920. májusában a Területvédő Liga küldöttsége dr. Persay Ferenc barsi alispán vezetésével tisztelgetett nagybányai Horthy Miklós kormányzónál, és a tárgyalásokat vezette.[8] Ennek a Ligának az egyik alapító tagja is volt. Másrészt, Persay Ferenc a megszállott törvényhatóságok követgyűlésének az elnöke is volt.

A henckói születésű dr. Lux Gyula (1884–1957), nyelvész, tanügyi főtanácsos, a felvidéki dobsinai és dél-szepesi német kultúra jeles kutatója volt. Az 1920-as évek során, dr. Lux Gyula és vitéz Gömöry Árpád (1883–1943), tábornok, a Vaskorona-rend lovagja, a "Dobsinai Társaskör" két vezetője volt és egyben a két legaktívabb tagja is. A Trianoni békeszerződést követően a felvidéki Dobsina el lett szakítva a Magyar Királyságtól, település ahonnan mindkettőnek a családja származott; igen komoly vállalkozásba nagy erőt fektettek be, különböző kulturális, nyelvészeti, katonai történelmi tanulmányokkal Dobsináról, amelyekkel igyekezték a település múltját megőrizni. 1927-ben a "600 éves Dobsina Jubileumi Emlékkönyve" nevezetű munkát adtak ki a szintén dobsinai származású dr. Szlávik Mátyás segítségével, és Gömöry Árpád szerkesztői munkásságával.[9] Gömöry Árpád, nem csak szellemi munkatársa volt Lux Gyulának de bensőséges barátságot is ápolt vele; a katonatiszt pedig távoli rokona volt Lux Gyula feleségének, a dobsinai származású Gömöry Irénnek. A kötetben Lux Kálmán neves építész "Dobsina legrégibb építőművészeti emléke" című tanulmánya is jelent meg; Lux Kálmán pedig távoli rokona volt Lux Gyula nyelvésznek.

A szocializmus idején a „Felvidék” kifejezést a médiában és a szakirodalomban nem használták.

Mai értelmezés[szerkesztés]

Ma a „Felvidék” jelentése már csak Szlovákia területére korlátozódik. A területet magyar történelmi-földrajzi és kulturális vonatkozásban ezzel a névvel szokás jelölni, tehát egyrészt az 1918 előtti magyar történelem kapcsán, másrészt a szlovákiai magyarok („felvidéki magyarok”) vonatkozásában. Így a Felvidék és a Szlovákia szinonimáknak tekinthetők, és a témától függ, hogy melyiket használjuk. Újabban viszont a szlovákiai magyarok „Felvidék” alatt eleve a szlovákiai magyar nyelvterületet értik.[10]

Szócikkünk további részében a ma Magyarországon használatos jelentést követjük.

Jelképrendszer[szerkesztés]

Felvidék a történelem során soha nem képzett önálló közigazgatási egységet, ezért nem alakult ki saját jelképrendszere. A rendszerváltást követő időszakban több civil próbálkozás is történt saját zászló megalkotására, ám mindegyik marginális maradt.[11] 2015-ben A Magyar Megmaradásért Polgári Társulás és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom bemutatta az általuk megalkotott „felvidéki zászlót", amelyet a korábbi próbálkozásokkal ellentétben már szélesebb társadalmi körben népszerűsítenek. Ez a zászló ötvözi Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc lobogóit.[12]

Történelem[szerkesztés]

Bővebben: Magyar történelem és Szlovákia történelme

Híres felvidéki magyarok[szerkesztés]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Az alábbi híres közéleti személyek és művészek az 1918 előtti Felvidéken születtek vagy éltek. Az ezt követően Csehszlovákia, illetve Szlovákia területén született vagy élt magyarokról lásd: Szlovákiai magyarok listája

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben (Magyarország V. Felső-Magyarország) Budapest, 1898; Vö. Bártfay László 1826: Királyi fény és kegyelmesség. In: Aurora - Hazai Almanach, 229; Csató Pál 1834: Egy nap Szliácson. In: Aurora - Hazai Almanach, 192.
  2. ↑ A Felvidék - Felföld - Felső-Magyarország kifejezések használatáról lásd:
  3. ↑ A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona 1918-tól napjainkig
  4. ↑ Popély Gyula: A felvidéki sorsforduló (PDF)
  5. ↑ Ezt a használatot lásd pl.: Olvasó- és tankönyv a népiskolák 5-6. osztályai számára, Budapest, 1942, lásd még: http://www.hhrf.org/magyarkisebbseg/9803/m980313.htm Archiválva 2008. szeptember 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
  6. ↑ Vö. Új Szó 2012. november 28., 24.
  7. ↑ Trianoni időutazás: percről percre az 1920-as aláírás eseményei
  8. ↑ ESZTERGOM XXV. évfolyam 19201920-05-15 / 111. szám
  9. ↑ Harangszó, 19271927-02-13 / 7. szám
  10. ↑ Liszka József: Felvidék. In A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona: Csehszlovákia megalakulásától napjainkig. Főszerk. Urbán Zsolt. Pozsony: Slovenské pedagogické nakladateľstvo – Mladé letá. 2014. ISBN 978-80-10-00399-0  
  11. ↑ Archivált másolat. [2015. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 29.)
  12. ↑ http://alfahir.hu/zaszlot_bontottak_felvideken
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Felvidék&oldid=26795165”