Blaha Lujza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Blaha Lujza
Blaha Lujza 35 évesen.jpg
Blaha Lujza 35 évesen
Születéskori neve Reindl Ludovika
Született 1850. szeptember 8.
Rimaszombat
Elhunyt 1926. január 18. (75 évesen)
Budapest
Házastársa Blaha János
Splényi Ödön
Foglalkozása színésznő

Blaha Lujza (született Reindl Ludovika, Rimaszombat, 1850. szeptember 8.Budapest, Erzsébetváros, 1926. január 18.[1]) magyar színésznő, „a nemzet csalogánya”.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja, Reindl Sándor huszártiszt volt a császári és királyi hadseregben. Vándorszínésznek állt, majd felvette a Várai nevet. 1856-ban a kolera sújtotta Kassán játszott, előadás közben vesztette életét. Édesanyja, Dé Ponty Alojzia ezután újból férjhez ment: 1857-ben kötött házasságot Kölesi Antal színpadi festővel.

Első férjével, a 37 éves Blaha János karmesterrel 16 évesen esküdött. Tőle kapta zenei képzését. Férje nevét – bár még két házasságot kötött – élete végéig viselte. Második férje Soldos Sándor, Heves megyei földbirtokos volt. Harmadik házasságát báró Splényi Ödön rendőrtanácsossal (Csermend, 1842. nov. 24. - Budapest, Erzsébetváros, 1909. jan. 3.) kötötte 1881-ben.[2]

Gyermekei: Blaha Sándor (1874-1948), Blaha Sári (Soldos Sári, 1876-1956).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei vándor színházi társulattal járták az országot, mikoris Losoncról tartottak Rimaszombat felé, s várandós édesanyja Rimaszombat első lakóházában, Marczel József csizmadia-mester házában, hozta világra leányát, Reindl Ludovikát. Gyermekkorában vidéki társulatokban ismerkedett a színészmesterséggel. Először 1856. április 22-én, hat évesen lépett színpadra az esztergomi Fürdő Szállóban.[3] Játszott Szabadkán és Debrecenben is, de főként a fővárosi színházakban szerepelt.

1865-ban kötött házasságot Blaha János (Jan Blaha) cseh származású osztrák katonával, aki ugyan magyarul nem tudott, de felismerte az ifjú színésznő tehetségét s karrierjét egyengette. Hálából neje élete végéig viselte nevét.

1866-ban Debrecenben szerződtették, 100 ezüstforintos fizetéssel. Bécsi vendégjátéka ismertté tette őt az osztrák operettvilág körében. A Carelteather szerződtetni szeretett volna, ám Blaháné visszautasította az ajánlatot, azzal az indokkal, hogy ő magyar magyar színésznő akar maradni. 19 éves volt, mikor férje elhunyt. Két évvel később Szigligeti Ede szerződtette a Nemzeti Színházhoz.

1901. március 2-án Széll Kálmán a Nemzeti Színház örökös tagjává nevezte ki.

1901 júniusában Kassán, és augusztusban Balatonfüreden játszotta utolsó vendégszerepeit, továbbiakban a nyári vendégjátékoktól visszavonult. 1905-ben Kada Elek: Helyre asszony c. darabjában játszik a Királyszínház színpadán, nagy sikert hozva a darabnak. 1906 novemberében Vidor Pál partnere volt, aki menet közben átvette a válságba került Népszínház igazgatását, később öngyilkos lett a kusza színházi viszonyok miatt. Hosszas vajúdást követően a Népszínházat összevonták a Nemzetivel, ami gyakorlatilag a népopera műfajának elhalását eredményezte. Blaha, aki a népopera műfajában mozgott a legotthonosabban, ettől kezdve prózai szerepekben is kénytelen volt bizonyítani. 1909-ben Móricz: Sári biró-jában, vagy a "Lányom"-ban tündöklő alakítását a kritika és a nézők is egyaránt dicsérték. Férjének 1909-ben bekövetkezett halála azonban visszavonulásra késztette. Sokáig nem lépett fel, majd 1912-ben néhányszor közkívánatra játszott A piros bugyellárisban. Utoljára Garamszeghy Sándor Matyólakodalom című darabjában lépett fel, amit Blaha visszavonulása miatt kellett levenni a műsorról.

Az első világháború alatt néhányszor eljátszotta a Nagymamát, színházba azonban leginkább a Magyar Színházba járt, ahol unokája Blaha Gitta szereplését követte nyomon. (Mikszáth: Szent Péter esernyője - női főszerep.)

Utoljára 1923-ban lépett színpadra a Városi Színházban, a Népszínház nyugdíjasai tiszteletére rendezett ünnepségen, de itt nem énekelt. A filmezéstől idegenkedett, zavarta a hangnélküliség, az erőteljes maszkírozás, a mozdulatok groteszksége. Visszavonulását követően egyszer mégis kamera elé állt. 73 éves korában az Országos Színészegyesület örökös tagjává avatta. Tulajdonképpen 1914-től visszavonultan élt, nővérével, majdan Manci nevű kis unokájával, balatonfüredi házát eladva, az ún. "Szelényi"-házban levő lakásában. Agyára húzódó betegsége egyre erősödött, szervezete legyengült, többnyire a lakásában élt. 1925. szeptember 25-én ünnepelte meg a 75. születésnapját, cigányzenekar adott szerenádot, ám a nagyasszony hamar elfáradt, s visszavonult. Ablakából hosszan nézte egykori színházát. Egy végzetes tüdőgyulladás vette le végleg a lábáról, amiből fölépült ugyan, de ágyhoz kötötten élt attól fogva haláláig. 1926. január 18-án, 76 éves korában hunyt el a színész "Nagyasszony" tüdőgyulladásban. Örök nyugalomra helyezték 1926. január 20-án délután 3 órakor a Kerepesi temetőben.

Szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmszerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színházi szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Blaha Lujza szerepek.jpg
Blaha Lujza szerepek2 1896-43.jpg
Blaha Lujza szerepek3 1896-10.jpg
Blaha Lujza szerepek4 1896-10.jpg
Blaha Lujza szerepek5 1896-10.jpg
Blaha Lujza szerepek6 1896-10.jpg
  • 1863–65 – Féltve őrzött kislány – gyermekcímszereplő – Győri Színház
  • 1865 – Eljegyzés lámpafénynél címszerepe – Szabadkai Színház
  • 1865 – Varázshegedű c. operett címszerepe – Szabadkai Színház
  • 1867 – Kékszakállú – operett-átirat – főszerep, Debreceni Színház
  • 1867 – Varázshegedű – operett-főszerep, – Debreceni Színház
  • 1867 – Szép Galathea – főszerep – Debreceni Színház
  • 1867 – Gerolsteini Nagyhercegnő – főszerep – Debreceni Színház
  • 1867 – Világszép asszony Marcia – operett-főszerep, Debreceni Színház
  • 1867 – Marcsa – Tündérlak Magyarhonban, Debreceni Színház
  • 1867 – Török bíróné – Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris – Debreceni Színház
  • 1871. május 7. – Marcsa – Tündérlak Magyarhonban – Nemzeti Színház – Blaha Lujza budapesti premierje
  • 1871. november – Zsuzsi – A Nagyapó c. népszínműben – Nemzeti Színház
  • 1873 – Abonyi Lajos: A betyár kendője népszínmű, címszerep – Nemzeti Színház
  • 1874 – Csikós c. népszínmű, címszerep – Nemzeti Színház
  • 1874 – Panna asszony lánya, címszerep – Nemzeti Színház
  • 1874 – Ripacsos Pista dolmánya, címszerep – Nemzeti Színház
  • 1874 – Vén Bakancsos – címszerep – Nemzeti Színház
  • 1874 – Peleskei Nótárius – gazdasszony szerepe – Nemzeti Színház
  • 1874 – Szigligeti Ede: Sztrájk főszerepe – Nemzeti Színház
  • 1875. január 1. – Finum Rózsi – Tóth Ede: A falu rossza c. népszínművében – Nemzeti Színház
  • 1875. október 22. – Tóth Kálmán: Az ördög párnája – bohózat, főszerep – A Népszínház első darabja
  • 1877 ősze – A Kisasszony a feleségem – operett-főszerep – Népszínház
  • 1878 – Török bíróné – Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris – Népszínház, címszerep – a Csingilingi csárdás c. betétdal slágerré válik
  • 1879 – A Favartné c. operett főszerepe – Népszínház
  • 1879 – Boccaccio c. operettben mint az ifjú Boccaccio – Népszínház
  • 1879 – Királyfogás
  • 1879 – Üdvöske
  • 1879 – Kornevilli harangok
  • 1879 – Kis herceg
  • 1879 – Franciák Milánóban
  • 1879 – Titilla hadnagy
  • 1879 – Peking rózsája
  • 1882 – Vörös Sapka – főszerep – Népszínház
  • 1882 – Konti József: Eleven ördög – operett-címszerep, Népszínház
  • 1883 – A Koldusdiák – Simon diák szerepében – Népszínház
  • 1885 – Felhő Klári – népszínmű címszerepe – Népszínház
  • 1886 - Gerő Károly: Tunikás lányok - népszínmű - Népszínház
  • 1888 – Konti József: Suhanc – operett-főszerep, Népszínház
  • 1888 – Folliniusz Aurél: Náni – főszerep – Népszínház
  • 1890 – Igmándi kispap, Esztike szerepe – Népszínház
  • 1890 – Parasztkisasszony – főszerep – Népszínház
  • 1892 - Gerő Károly: Kis madaram - Népszínház
  • 1894 – Szókimondó asszonyság – főszerep – Népszínház
  • 1894 – Bokor József: Télen c. népszínmű – főszerep – leánya, Soldos Sárika először lép föl vele
  • 1897 – A gyimesi vadvirág – főszerep – Népszínház
  • 1897 – A tékozló – főszerep – Népszínház
  • Gárdonyi Géza: A bor c. darabjában Nemzeti Színház
  • 1908 – Csiky: Nagymama – főszerep – Nemzeti Színház
  • 1909. március 17. – Móricz Zsigmond: Sári bíró – Bíróné főszerep, Nemzeti Színház
  • 1909 ősze, Móricz Zsigmond: A lányom – főszerep, Nemzeti Színház
  • Móricz Zsigmond: Aranyos öregek – főszerep – Nemzeti Színház
  • 1911 nyara – Török bíróné – Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris c. népszínmű – Balatonfüred
  • 1912 február – Szigeti József: Rang és mód – főszerep – Nemzeti Színház repríze
  • 1912 – Abonyi Lajos: Betyár kendője – főszerep, felújítás Nemzeti Színház
  • 1912 – Török bíróné – Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris c. népszínmű, főszerep – felújítás
  • 1914. január – Garamszeghy Sándor: Matyólakodalom – főszerep – Nemzeti Színház, utolsó szerepe, visszavonulása miatt leveszik a műsorból

1918. március 18-án, Garamszeghy Sándor: Matyólakodalom című darabjában lépett utoljára színpadra.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Blaha Lujza síremléke a Kerepesi temetőben. Fülöp Elemér alkotása.
Blaha Lujza síremléke közelebbről

Blaha Lujza nevét számos tér, színház és utca őrzi. Gödöllőn, ahol 10 éven keresztül nyaralót tartott fenn, városnegyedet neveztek el róla.

A Balatoni Szövetség 1926-ban plakettel díszített emlékpadot állíttatott neki a sétányon. Balatonfüredi villáján, ahol 1893 után szívesen töltötte idejét, tábla őrzi emlékét.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Halálesete bejegyezve a Budapest VII. ker. polgári halotti akv. 122/1926. folyószáma alatt.
  2. Splény Kislexikon.hu
  3. Esztergom és Vidéke 1991. augusztus 2.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]