Blaha Lujza
| Blaha Lujza | |
| Blaha Lujza dedikált fényképe | |
| Születéskori neve | Reindl Ludovika |
| Született | Rimaszombat 1850. szeptember 8. |
| Elhunyt | Budapest 1926. január 18. (75 évesen) |
| Házastársa | Blaha János Splényi Ödön |
| Foglalkozása | színésznő |
Blaha Lujza (született Reindl Ludovika, Rimaszombat, 1850. szeptember 8. – Budapest, Erzsébetváros, 1926. január 18.[1]) magyar színésznő, „a nemzet csalogánya”.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Családja
Édesapja, Reindl Sándor huszártiszt volt a császári és királyi hadseregben. Vándorszínésznek állt, majd felvette a Várai nevet. 1856-ban a kolera sújtotta Kassán játszott, előadás közben vesztette életét. Édesanyja, Dé Ponty Alojzia ezután újból férjhez ment: 1857-ben kötött házasságot Kölesi Antal színpadi festővel.
Első férjével, a 37 éves Blaha János karmesterrel 16 évesen esküdött. Tőle kapta zenei képzését. Férje nevét – bár még két házasságot kötött – élete végéig viselte. Második férje Soldos Sándor, Heves megyei földbirtokos volt. Harmadik házasságát báró Splényi Ödön rendőrtanácsossal (Csermend, 1842. nov. 24. - Budapest, Erzsébetváros, 1909. jan. 3.) kötötte 1881-ben.[2]
Gyermekei: Blaha Sándor (1874-1948), Blaha Sári (Soldos Sári, 1876-1956).
[szerkesztés] Élete
Szülei vándor színházi társulattal járták az országot, mikoris Losoncról tartottak Rimaszombat felé, s várandós édesanyja Rimaszombat első lakóházában, Marczel József csizmadia-mester házában, hozta világra leányát, Reindl Ludovikát. Gyermekkorában vidéki társulatokban ismerkedett a színészmesterséggel. Először 1856. április 22-én, hat évesen lépett színpadra az esztergomi Fürdő Szállóban.[3] Játszott Szabadkán és Debrecenben is, de főként a fővárosi színházakban szerepelt.
1865-ban kötött házasságot Blaha János (Jan Blaha) cseh származású osztrák katonával, aki ugyan magyarul nem tudott, de felismerte az ifjú színésznő tehetségét s karrierjét egyengette. Hálából neje élete végéig viselte nevét.
1866-ban Debrecenben szerződtették, 100 ezüstforintos fizetéssel. Bécsi vendégjátéka ismertté tette őt az osztrák operettvilág körében. A Carelteather szerződtetni szeretett volna, ám Blaháné visszautasította az ajánlatot, azzal az indokkal, hogy ő magyar magyar színésznő akar maradni. 19 éves volt, mikor férje elhunyt. Két évvel később Szigligeti Ede szerződtette a Nemzeti Színházhoz.
1901. március 2-án Széll Kálmán a Nemzeti Színház örökös tagjává nevezte ki.
1901 júniusában Kassán, és augusztusban Balatonfüreden játszotta utolsó vendégszerepeit, továbbiakban a nyári vendégjátékoktól visszavonult. 1905-ben Kada Elek: Helyre asszony c. darabjában játszik a Királyszínház színpadán, nagy sikert hozva a darabnak. 1906 novemberében Vidor Pál partnere volt, aki menet közben átvette a válságba került Népszínház igazgatását, később öngyilkos lett a kusza színházi viszonyok miatt. Hosszas vajudást követően a Népszínházat összevonták a Nemzetivel, ami gyakorlatilag a népopera műfajának elhalását eredményezte. Blaha, aki a népopera műfajában mozgott a legotthonosabban, ettől kezdve prózai szerepekben is kénytelen volt bizonyítani. 1909-ben Móricz: Sári biró-jában, vagy a "Lányom"-ban tündöklő alakítását a kritika és a nézők is egyaránt dicsérték. Férjének 1909-ben bekövetkezett halála azonban visszavonulásra késztette. Sokáig nem lépett fel, majd 1912-ben néhányszor közkívánatra játszott A piros bugyellárisban. Utoljára Garamszeghy Sándor Matyólakodalom című darabjában lépett fel, amit Blaha visszavonulása miatt kellett levenni a műsorról.
Az I. világháború alatt néhányszor eljátszotta a Nagymamát, színházba azonban leginkább a Magyar Színházba járt, ahol unokája Blaha Gitta szereplését követte nyomon. (Mikszáth: Szent Péter esernyője - női főszerep.)
-
Blaha Lujza és Újházy Ede (1908 körül)
-
Blaha Lujza balatonfüredi villája
Utoljára 1923-ban lépett színpadra a Városi Színházban, a Népszínház nyugdíjasai tiszteletére rendezett ünnepségen, de itt nem énekelt. A filmezéstől idegenkedett, zavarta a hangnélküliség, az erőteljes maszkírozás, a mozdulatok groteszksége. Visszavonulását követően egyszer mégis kamera elé állt. 73 éves korában az Országos Színészegyesület örökös tagjává avatta. Tulajdonképpen 1914-től visszavonultan élt, nővérével, majdan Manci nevű kis unokájával, balatonfüredi házát eladva, az ún. "Szelényi"-házban levő lakásában. Agyára húzódó betegsége egyre erősödött, szervezete legyengült, többnyire a lakásában élt. 1925. szeptember 25-én ünnepelte meg a 75. születésnapját, cigányzenekar adott szerenádot, ám a nagyasszony hamar elfáradt, s visszavonult. Ablakából hosszan nézte egykori színházát. Egy végzetes tüdőgyulladás vette le végleg a lábáról, amiből fölépült ugyan, de ágyhoz kötötten élt attól fogva haláláig. 1926. január 18-án, 76 éves korában hunyt el a színész "Nagyasszony" tüdőgyulladásban. Örök nyugalomra helyezték 1926. január 20-án délután 3 órakor a Kerepesi temetőben.
[szerkesztés] Szerepei
[szerkesztés] Filmszerepei
- 1901 – A táncz – Pekár Gyula ismeretterjesztő filmsorozatának egy darabjában játszik
- 1916 – Csiky Gergely: Nagymama c. film főszerepe
[szerkesztés] Színházi szerepei
- 1863–65 – Féltve őrzött kislány – gyermekcímszereplő – Győri Színház
- 1865 – Eljegyzés lámpafénynél címszerepe – Szabadkai Színház
- 1865 – Varázshegedű c. operett címszerepe – Szabadkai Színház
- 1867 – Kékszakállú – operett-átirat – főszerep, Debreceni Színház
- 1867 – Varázshegedű – operett-főszerep, – Debreceni Színház
- 1867 – Szép Galathea – főszerep – Debreceni Színház
- 1867 – Gerolsteini Nagyhercegnő – főszerep – Debreceni Színház
- 1867 – Világszép asszony Marcia – operett-főszerep, Debreceni Színház
- 1867 – Marcsa – Tündérlak Magyarhonban, Debreceni Színház
- 1867 – Török bíróné – Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris – Debreceni Színház
- 1871. május 7. – Marcsa – Tündérlak Magyarhonban – Nemzeti Színház – Blaha Lujza budapesti premierje
- 1871. november – Zsuzsi – A Nagyapó c. népszínműben – Nemzeti Színház
- 1873 – Abonyi Lajos: A betyár kendője népszínmű, címszerep – Nemzeti Színház
- 1874 – Csikós c. népszínmű, címszerep – Nemzeti Színház
- 1874 – Panna asszony lánya, címszerep – Nemzeti Színház
- 1874 – Ripacsos Pista dolmánya, címszerep – Nemzeti Színház
- 1874 – Vén Bakancsos – címszerep – Nemzeti Színház
- 1874 – Peleskei Nótárius – gazdasszony szerepe – Nemzeti Színház
- 1874 – Szigligeti Ede: Sztrájk főszerepe – Nemzeti Színház
- 1875. január 1. – Finum Rózsi – Tóth Ede: A falu rossza c. népszínművében – Nemzeti Színház
- 1875. október 22. – Tóth Kálmán: Az ördög párnája – bohózat, főszerep – A Népszínház első darabja
- 1877 ősze – A Kisasszony a feleségem – operett-főszerep – Népszínház
- 1878 – Török bíróné – Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris – Népszínház, címszerep – a Csingilingi csárdás c. betétdal slágerré válik
- 1879 – A Favartné c. operett főszerepe – Népszínház
- 1879 – Boccaccio c. operettben mint az ifjú Boccaccio – Népszínház
- 1879 – Királyfogás
- 1879 – Üdvöske
- 1879 – Kornevilli harangok
- 1879 – Kis herceg
- 1879 – Franciák Milánóban
- 1879 – Titilla hadnagy
- 1879 – Peking rózsája
- 1882 – Vörös Sapka – főszerep – Népszínház
- 1882 – Konti József: Eleven ördög – operett-címszerep, Népszínház
- 1883 – A Koldusdiák – Simon diák szerepében – Népszínház
- 1885 – Felhő Klári – népszínmű címszerepe – Népszínház
- 1886 - Gerő Károly: Tunikás lányok - népszínmű - Népszínház
- 1888 – Konti József: Suhanc – operett-főszerep, Népszínház
- 1888 – Folliniusz Aurél: Náni – főszerep – Népszínház
- 1890 – Igmándi kispap, Esztike szerepe – Népszínház
- 1890 – Parasztkisasszony – főszerep – Népszínház
- 1892 - Gerő Károly: Kis madaram - Népszínház
- 1894 – Szókimondó asszonyság – főszerep – Népszínház
- 1894 – Bokor József: Télen c. népszínmű – főszerep – leánya, Soldos Sárika először lép föl vele
- 1897 – A gyimesi vadvirág – főszerep – Népszínház
- 1897 – A tékozló – főszerep – Népszínház
- Gárdonyi Géza: A bor c. darabjában Nemzeti Színház
- 1908 – Csiky: Nagymama – főszerep – Nemzeti Színház
- 1909. március 17. – Móricz Zsigmond: Sári bíró – Bíróné főszerep, Nemzeti Színház
- 1909 ősze, Móricz Zsigmond: A lányom – főszerep, Nemzeti Színház
- Móricz Zsigmond: Aranyos öregek – főszerep – Nemzeti Színház
- 1911 nyara – Török bíróné – Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris c. népszínmű – Balatonfüred
- 1912 február – Szigeti József: Rang és mód – főszerep – Nemzeti Színház repríze
- 1912 – Abonyi Lajos: Betyár kendője – főszerep, felújítás Nemzeti Színház
- 1912 – Török bíróné – Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris c. népszínmű, főszerep – felújítás
- 1914. január – Garamszeghy Sándor: Matyólakodalom – főszerep – Nemzeti Színház, utolsó szerepe, visszavonulása miatt leveszik a műsorból
1918. március 18-án, Garamszeghy Sándor: Matyólakodalom című darabjában lépett utoljára színpadra.
[szerkesztés] Emlékezete
Blaha Lujza nevét számos tér, színház és utca őrzi. Gödöllőn, ahol 10 éven keresztül nyaralót tartott fenn, városnegyedet neveztek el róla.
A Balatoni Szövetség 1926-ban plakettel díszített emlékpadot állíttatott neki a sétányon. Balatonfüredi villáján, ahol 1893 után szívesen töltötte idejét, tábla őrzi emlékét.
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Források
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4 Online elérés
- Blaha Lujza életrajza
- Verő György: Blaha Lujza és a Népszínház. Franklin-Társulat, Budapest, 1926
- Színészmúzeum
- http://www.ujsag.sote.hu/200107/0701.htm
- Sissi, Léda és Blaha Lujza sem hiányozhat Gödöllőről MTI 2011. december 31.

