Csiky Gergely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csiky Gergely
Csiky Gergely.jpg
Csiky Gergely
Élete
Született 1842. december 8.
Pankota
Elhunyt 1891. november 19. (48 évesen)
magyar 1867-1918 Budapest
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfajok vígjáték
Fontosabb művei A proletárok
A nagymama
Buborékok
Csiky Gergely 37 éves korában

Csíksomlyói Csiky Gergely (Pankota, 1842. december 8.Budapest, 1891. november 19.) drámaíró, műfordító, a Kisfaludy Társaság másodtitkára, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Róla nevezték el a kaposvári Csiky Gergely Színházat.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csíksomlyói Csiky János megyei főorvos és Verzár Helena fia volt. A gimnáziumot Aradon végezte; már itt kitűnt tehetségével, különösen pedig az irodalom és költészet iránti előszeretetével. Első versét nyolcéves korában, mint elsős gimnazista írta anyjához. Marosi Gyula név alatt küldött a lapokba dolgozatokat; legelső kísérletei francia és angol elbeszélések fordításai. A Napkelet már 1858-ban nevével közölt tőle verset. Mint VIII. osztályos tanulónak, az ifjúság által kiadott Zsenge Mutatványokban 12 költeménye jelent meg. A magyar irodalmon kívül a római és görög klasszikusok tanulmányozását kedvelte.

A papi pályára készülve, 1859-ben a Csanád egyházmegye temesvári szemináriumába lépett, ahonnan két év után a pesti központi papnevelőbe küldték. Az ifjú pap itt még közelebb került az irodalomhoz, és a teológiai tudományok mellett már a drámaköltészettel is próbálkozott. A szemináriumi magyar egyházi irodalmi iskola lelkes munkatársa, később elnöke volt. A növendékpapság Munkálataiban jelent meg Nagy Szent Atanáz életrajza és Csajághy Sándor életrajza. A központi papnevelőből, ahol a teológiai tanfolyamot elvégezte, püspöki rendelettel Temesvárra hívták, ahol 1864 végén pár hónapig iktató volt a püspöki hivatalban. Amikor a 23 éves (kanonikus) kort elérte (1865), pappá szentelték, és püspöke a bécsi Augustinaeumba küldte. Itt 1865-től 1868-ig tartózkodott, és 1868 végén teológiai doktor lett. Visszakerülve egyházmegyéjébe, 1869-ben pár hónapig káplán volt Tornyán, 1869 végén és 1870-ben gimnáziumi tanár Temesvárt, és 1870 közepén az egyházjog és történelem tanára lett az ottani papnevelőben, ahol 1878-ig működött.

A lelkes fiatal pap, aki már tanuló korában francia és angol elbeszéléseket (de egyebek közt Wisemann bíbornok kisebb erkölcsi színműveit is) fordított, és eredeti versekkel kísérletezett, tanárként először az egyházi irodalom terén kezdett működni, és 1870-ben a Csanád című egyházmegyei lapnak lett munkatársa. Az írói világot azonban csak Jóslat című színművével lepte meg, amellyel 1875-ben a Magyar Tudományos Akadémia 100 aranyos Teleki-pályadíját megnyerte. 1877-ben Janus című színművével ismét ő kapta a 100 aranyos Teleki-díjat; ugyanebben az évben került színre A magusz című, egyfelvonásos tragédiája; ezt követte az Ellenállhatatlan, amellyel 1878-ban a 400 aranyos Karácsonyi-díjat nyerte el (a Nemzeti Színházban október 11-én mutatták be). 1879-ben a Bizalmatlan című négyfelvonásos verses vígjátéka nyerte el a 100 aranyos Teleki-pályadíjat. Ugyanabban az évben, január 29-én, a Kisfaludy Társaság rendes tagjává, február 19-én másodtitkárává, május 22-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta. Később a színiiskolának lett a tanára és drámabíráló a nemzeti színháznál. Arad városa 1881. március 10-én díszpolgárává választotta.

Csiky Gergely sírja Budapesten. Kerepesi úti temető: 34/1-1-12. Senyei Károly műve.

1878 végén püspöki engedéllyel a fővárosba költözött, és minden idejét az irodalomnak szentelte; feltűnő szorgalommal dolgozott a hírlapokba, fordított a Nemzeti Színház és a Kisfaludy Társaság számára. 1879-ben rövid időre Párizsba utazott a színházak tanulmányozására. Onnan hazatérve megírta nagy hatású társadalmi drámáját, A proletárokat (a Nemzeti Színház 1880. január 23-án mutatta be, és 1887-ben utólag elnyerte a Karácsonyi-díjat).[1] Ezután következtek többi színművei a Nemzeti Színházban és másutt. Bonnáz csanádi püspök nem nézte jó szemmel egyik felszentelt papjának profán foglalkozását a színpadon; ezt tudtára is adta Csikynek egy hivatalos levélben, amelyre ő azzal felelt, hogy 1880-ban kilépett az egyházi rendből.

1881 novemberében áttért az evangélikus vallásra, és nőül vette Villeczné Bakody Amandát, Bakody Tivadar orvostanár lányát.

Csiky Gergely 1891. november 19-én este 1/2 10 órakor hunyt el. Ravatala fölött a Nemzeti Színház csarnokában Beöthy Zsolt, a Magyar Tudományos Akadémia és Kisfaludy Társaság, Paulay Ede pedig a Nemzeti Színház személyzete nevében mondott rövid gyászbeszédet. November 21-én délután helyezték örök nyugalomra a Kerepesi úti temetőben.

Társasági tagságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az életből. Beszélyek. U. ott, 1872.
  • Fényképek. Temesvár, 1872. (2. kiadás. U. ott, 1875.)
  • Az egyházjog tankönyve. U. ott, 1873. Három kötet.
  • Egyházügyekre vonatkozó magyarországi törvények és kormányrendeletek 1867–1873. U. ott, 1874. (4. kiadás. U. ott, 1875.)
  • Kath. házasságjogtan. Tekintettel a magyarországi jogviszonyokra s a gyakorlatra. U. ott, 1874.
  • A vadember. Regény. Temesvár, 1876. (Barlanghy Bence álnéven)[2]
  • A jóslat, vígj. 5 f. U. ott, 1875. (2. kiadás, Bpest, 1879.)
  • Beszélyek. Temesvár, 1876.
  • Janus, trag. 5 f. U. ott, 1877. (2. kiadás. Bpest, 1886. N. Szinház Könyvtára 157.)
  • Thalia megváltása, drámai epilog az aradi szinház megnyitására 1877. okt. 4. Temesvár, 1877.
  • A magusz, trag. 1 f. Temesvár, 1878.
  • Az ellenállhatatlan, vígj. 3 f. U. ott, 1878. (Ism. Bud. Szemle XVIII. Gyulai Pál.)
  • A patak hidja. Elbeszélés. U. ott, 1879.
  • Elbeszélések. Bpest, 1880. (Ism. Havi Szemle VII.)
  • Csiky Gergely színművei. U. ott, 1882–88. (I. kötet. Czifra nyomorúság II. A proletárok. III. Mukányi. IV. Szép leányok. V. A kaviar. VI. A Stomfay család. VII. Bozoty Márta. VIII. Cecil házassága. IX. Nóra. X. Buborékok. XI. A sötét pont. XII. Spartacus. XIII. Petneházy. XIV. Királyfogás. XV. A jó Fülöp. XVI. A vadrózsa. XVII. A vasember. [1887-ben 100 arany Teleki-díjat nyert.] XVIII. Divatkép.)
  • Az első és második. Elbeszélés. U. ott, 1883. (Olcsó K. 153.)
  • Anna, dr. 1 f. U. ott, 1883. (Olcsó K. 167.)
  • Görög-római mythologia. A szöveg közé nyomott képekkel. U. ott, 1885.
  • Dramaturgia. Az országos zeneiskola növendékeinek használatára. U. ott, 1886. Két füzet.
  • Az elvált asszony. Regény. U. ott, 1888. Két kötet. (Egyetemes Regénytár IV. 1. 2. Ism. Bud. Szemle LVIII. Főv. Lapok 277. Alföld 251. Vasárn. Ujság 42. sz.)
  • Az öreg tánczmester. U. ott, 1888. (Monologok 9.)
  • Az esernyő, vígj. 1 felv. Bayle Bernard után ford. U. ott, 1888. (Olcsó K. 247.)
  • Arnold, regény. U. o. 1888.
  • Az Atlasz-család, regény. U. o. 1890. (Előbb a Bud. Szemlében. Ism. Főv. Lapok 25. sz.)
  • A zokoli uraság két leánya. U. ott. 1890. (Olcsó K. 280.)
  • Örök törvény. U. ott, 1890. (az 500 frtos Hertelendy-díjat nyerte 1891-ben. Nemzeti Szinház Könyvtára 163. Első előadása febr. 7.)
  • A nagyratermett, vígj. 3. felv. U. ott, 1890. (Olcsó K. 284. Az 1890. Karácsonyi-féle pályázaton 200 arany jutalmat nyert.)
  • Az atyafiak, regény. U. ott, 1891. (Előbb a Bud. Szemlében.)
  • A nagymama, vígjáték 3. felv. U. ott, 1891. (Olcsó K. 285.)
  • Sisyphus munkája, regény. U. ott, 1892. (Előbb a Budapesti Hirlapban.)

Fordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Két kis színmű Wisemann Miklós után ford. Pest, 1864.
  • Antigone. Sophokles tragédiája. Pest, 1876. (N. Szinház Könyvtára 99. és Jeles Irók Iskolai Tára 20. 1883.)
  • Athalia, tragoedia 5 f. Racine után ford. U. ott, 1876. (2. kiadás. Pest, 1877. Ism. Bud. Szemle XVII. 3. kiadás. U. ott. 1886. Olcsó K. 221.)
  • A trachisi nők, Sophokles tragoediája, ford. Temesvár, 1876.
  • Oedipus Kolonosban. Sophokles tragoediája. Bpest, 1877. (N. Szinház Könyvtára 111. és 1891. Olcsó K. 193.)
  • Sophokles tragoediái. Bpest, 1880. Kiadta a Kisfaludy-Társaság. (Birálati jelentések a Kisfaludy-Társaság Évlapjaiban XV. Ism. M. tanügy IX. Koszorú III. Egyet. Philol. Közlöny.)
  • Az angol irodalom története Taine Hypolit Adolf után francziából ford. Bpest, 1881–85. Öt kötet.
  • Pry Pál, vígj. 5. f. Poole János után angolból ford Bpest, 1882. (Olcsó Könyvtár 132.)
  • Barátságból, vígj. Taylor Tamás után ford. Bpest, 1882. (Olcsó K. 144.)
  • Rosenkranz és Güldenstern, vígj. 4 f. Klapp Mihály után ford. U. ott, 1883. (Olcsó K. 168.)
  • Kisebb szinművek. (A kincs. Tedd kötelességedet) Coppée Ferencz után francziából ford. U. ott, 1884. (Olcsó K. 173.)
  • Plautus vígjátékai. U. ott, 1885. Négy kötet. A m. tud. akadémia által 1883-ban a Karácsonyi-alapítványból 400 aranynyal jutalmazott fordítás. Kiadta a Kisfaludy-társaság. Külön megjelentek: A foglyok (Captivi) és A kincs (Trinummus).
  • Két házaspár, vígj. 3 felv. Picard után francziából ford. U. ott, 1885. (Olcsó K. 185.)
  • A szégyenlős, vígj. 2 felv. Moncrieff után angolból ford. U. ott, 1885. (Olcsó K. 192.)
  • Flipper és Nobbler, vígj. 1 felv. Brough William után angolból ford. U. ott, 1886. (Olcsó K. 224.)
  • Severo Torelli, dráma 5 felv. Coppée Ferencz után francziából ford. U. ott, 1887. (Olcsó K. 232.)
  • Clermont, vagy a művész neje, szinmű 2 felv. Scribe és Vander-Burch után francziából ford. U. ott, 1887. (Olcsó K. 233.)
  • Pindar szelleme és a lantos költészet. Villemain után francziából ford. U. ott, 1888.
  • Kyklops. Euripides satyr drámája. A Kisfaludy-Társaság a Lukács-Krisztina díjjal jutalmazta. U. ott, 1890. (Ism. Egyet. Philol. Közlöny.)
  • A római költészet története. Ribbeck Ottó után ford. U. ott, 1891. (M. Tud. Akadémia Könyvkiadó Vállalatában.)
  • Elektra, Sophokles tragoediája, ford. U. ott, 1891. (Olcsó K. 288.)
  • Oedipus király, Sophokles tragoediája, ford. U. ott, 1891. (Olcsó K. 292.)
  • Antigone, Sophokles tragoediája, ford. U. ott, 1891. (Olcsó K. 294.)

Álnevei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barlanghy Bence (A vadember. Regény. Temesvár, 1876); Marosi Gyula (1858 e. lapokban); Vándori (Csanád, 1870-72; Lehel Kürtje, 1873).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Darvay Nagy Adrienne. Utószó Csiky Gergely válogatott drámáihoz. Budapest: Unikornis Kiadó, 387–390. o. ISBN 963-427-188-X 
  2. Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996. Online hozzáférés

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csiky Gergely témájú médiaállományokat.