Somlay Artúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Somlay Artúr
Somlay Artur1.jpg
Somlay Artúr 1942-ben Szegeden
Életrajzi adatok
Születési név Schneider Artúr
Született 1883. február 28.
magyar 1867-1918 Budapest
Elhunyt 1951. november 10. (68 évesen)
magyar 1949-1956 Budapest
Pályafutása
Aktív évek 19001951
Híres szerepei Simon Péter (karmester) - Valahol Európában
Díjai
Kossuth-díj 1948, 1951
Kiváló művész 1950

Somlay Artúr az IMDb-n
Somlay Artúr a Hazajáró lélek című filmben.
Somlay Artúr (balra) a Piros bugyelláris című film egyik jelenetében Tapolczay Gyulával és Pethes Sándorral (1938)

Somlay Artúr (eredeti nevén Schneider Artúr; Budapest, 1883. február 28. – Budapest, 1951. november 10.) kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, színészpedagógus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja vasúti tisztviselő volt, hat gyereket nevelt. A későbbi színészfejedelem többször ellógott hazulról, hogy mindenféle társulatokban felléphessen. Apja egy ideig járt utána, hazavitte, de egy idő után belenyugodott abba, hogy fiából színész-komédiás lesz.

A negyvenes évek végén, a kitelepítések kezdetekor, a művész számos nehéz helyzetbe került színészkollégája mellett állt ki. Az akkori időszak kulturális főhatalmassága, Révai József, eleinte még hallgatott Somlay szavára, egy idő után azonban már kiüzent az előszobába: nem ér rá.

Somlay hazament, fogott egy üveg konyakot és egy doboz altatót, s az éjszaka folyamán mindkettőt elfogyasztotta; 1951. november 10-ének hajnalán így érte a halál.

Somlay Artúr emléktáblája egykori lakhelyén, a Szent István körút 9. szám alatt

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Somlay Artúr sírja Budapesten. Kerepesi temető: 33-1-50/a.

A Vígszínház színiiskoláját végezte, majd 1900-ban lépett színpadra. Egy-egy évadot játszott Kecskeméten, Pozsonyban, Zomborban, Kolozsvárott, Debrecenben játszott. 1905-ben vendégként fellépett a Vígszínházban, 1906-ban pedig a Városligeti Színkörben.

1906–07-ben Győrött, 1907-ben a Thália Társaságnál és a Fővárosi Kabaréban, utána pedig Miskolcon, illetve a Magyar Színházban lépett fel. 1908–1921 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1921–ben Berlinben forgatott mozifilmet.

Ezt követően 1922–23-ban, 1925-ben, 1929–30-ban a Belvárosi Színházban, 1923-ban, 1926-ban, 1929-ben, 1933-ban a Magyar Színházban, 1924–26-ban pedig a Renaissance Színházban lépett színpadra. 1927-től 17 éven át a Vígszínházban szerepelt.

1935–36-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött, 1929-ben meghívták az Új-, 1923-ban, 1928-ban, 1930–31-ben és 1939-ben az Andrássy úti-, 1942-ben a Nemzeti-, 1944-ben az Új Magyar Színház egy-egy bemutató előadására.

1925 júliusában a bécsi Kammerspiele színpadán, 1931-ben magyarországi és erdélyi városokban lépett fel alkalmi társulatával. 1945-ben a Víg- és a Márkus Parkszínház foglalkoztatta. 1946–1951 között ismét a Nemzeti Színház tagja volt. 1948-tól 1950-ig tanított a Színművészeti Főiskolán.

Főként hősszerelmes szerepekben voltak kiemelkedő eredményei, de társadalmi kérdéseket feldolgozó, dialógusos színművekben és népi drámákban is jelentőset alkotott. Elsöprő lendületével, hibátlan játékával, érzelmes, szenvedélyes metakommunikációjával megújította a magyar színművészetet. Aprólékosan kidolgozott lélekábrázolásait a külsőségek pontos megjelenítésével párosította.

1912-től, a némafilm időszakától kezdve több filmet forgatott, és fellépett a rádióban és pódiumon is. Regény- és drámaírással is próbálkozott.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Film[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ma és holnap (1912)
  • Simon Judit (1915)
  • Faun (1917)
  • Ilona (1921)
  • Az orvos titka (Párizs, 1929 – 30)
  • Az új földesúr (1935)
  • Budai cukrászda (1935)
  • Rozmaring (1938)
  • A falu rossza (1938)
  • A piros bugyelláris (1938)
  • Halálos tavasz (1939)
  • Fűszer és csemege (1940)
  • Zárt tárgyalás (1940)
  • Semmelweis (1940)
  • Hazajáró lélek (1940)
  • Gyurkovics fiúk (1940)
  • Erzsébet királyné (1940)
  • A kegyelmes úr rokona (1941)
  • Életre ítéltek (1941)
  • Európa nem válaszol (1941)
  • Végre (1941)
  • Haláltánc (1941)
  • Édes ellenfél (1941)
  • Szerető fia, Péter (1942)
  • Egy asszony visszanéz (1942)
  • Magdolna (1942)
  • Intéző úr (1942)
  • Lelki klinika (1942)
  • Keresztúton (1942)
  • A harmincadik (1942)
  • Halálos csók (1942)
  • Alkalom (1942)
  • Szováthy Éva (1943)
  • Szerelmi láz (1943)
  • Féltékenység (1943)
  • Aranypáva (1943)
  • Benedek-ház (1943)
  • Madách (1944)
  • A két Bajthay (1944)
  • Gyanú (1944)
  • Kétszer kettő (1944)
  • Hazugság nélkül (1945)
  • Valahol Európában (1947)
  • Ludas Matyi (1949)
  • Különös házasság (1951)
  • Nyugati övezet (1951)

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Veszedelem (dráma) (1908)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Somlay Artúr témájú médiaállományokat.