Zilahy Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zilahy Gyula
Zilahy Gyula 1903-ban
Zilahy Gyula 1903-ban
Életrajzi adatok
Születési névBalogh Gyula
MűvésznévZsül
Született1859. január 15.
Zilah
Elhunyt1938. május 16. (79 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
HázastársaSinghoffer Vilma
GyermekeiZilahy Pál
Pályafutása
Aktív évek18761938
Tevékenységszínész, színházigazgató, rendező
Díjai
További díjakFarkas–Ratkó-díj (1890)

Zilahy Gyula IMDb-adatlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Zilahy Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Az Első Magyar Tábori Színház tagjai Majdanban, az orosz fronton katonák társaságában a színház épülete előtt. Balról 3.: Pázmán Ferenc, 4.: Komáromy Gizi, Jobbról 2.: Zilahy Gyula
Zilahy Gyula és felesége sírja. Alkotó: Kallós Ede

Zilahy Gyula (Zilah, 1859. január 15.Budapest, 1938. május 16.) magyar színész, színházigazgató, rendező. Singhoffer Vilma férje, Zilahy Pál színész édesapja.

Élete[szerkesztés]

Zilahy Balogh János és Domby Katalin fia. Zilahon, Kolozsváron és Pesten tanult, majd megszökve otthonról Pomázon Soós Mihály és Kovács Gyula társulatánál lépett fel először 1876-ban. Vidéken több helyen is játszott (Adony, Gödöllő, Léva, Esztergom Nyitra, Újpest, majd Vác, Szabadka, Zombor, Újvidék) majd amikor Aradi Gerőhöz került Szegedre, már neves művésznek számított. 1880 és 1884 között Kolozsvárott működött, 1885-87-ben Debrecenben, 1888-ban Szegeden játszott, 1889 és 1902 között az ottani Nemzeti Színház művésze volt. 1893. június 10-én kötött házasságot Singhoffer Vilmával. 1901. augusztus 19. és 1906 között igazgató volt Aradon, majd 1905–től Debrecenben, míg 1913. február 13-án anyagi problémák miatt lemondott posztjáról. 1908. február 23-án tartott 25 éves színészi jubileumát országszerte ünnepelték. 1915-ben fellépett a Vígszínházban, 1917-ben a Városi Színházban. 1918-ban a fronton tartott művészi eladásokat katonáknak. 1918 és 1925 között a Belvárosi Színház tagja volt, kivéve, az 1923–1924-es évadot. Ezt követően budapesti magánszínházakban lépett csak fel egy-egy szerepben. Az 1920-as években a vasutasok Törekvés műkedvelő gárdájának rendezője volt. Kezdetben hősöket, később komikus szerepeket és népi zsánereket alakított. Mint a Nemzeti Színház egyik legnépszerűbb művészét, 1890-ben Farkas–Ratkó-díjjal jutalmazták.

Sírja a Kerepesi úti temetőben található 26/1-1-36

Főbb szerepei[szerkesztés]

Könyve[szerkesztés]

  • Ötven év. (Ifjúságom és életem.) 1931.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]