Zombor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zombor (Сомбор / Sombor)
Stara Gradska kuca.jpg
A régi városháza
Zombor címere
Zombor címere
Közigazgatás
Ország  Szerbia
Tartomány Vajdaság
Körzet Nyugat-bácskai
Község Zombor
Rang város
Polgármester Nemanja Delić (DP)
Irányítószám 25000
Körzethívószám +381 025
Népesség
Teljes népesség 47 623 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 524 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 82 m
Terület 90,6 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zombor (Szerbia)
Zombor
Zombor
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 46′ 27″, k. h. 19° 06′ 44″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 27″, k. h. 19° 06′ 44″
Zombor weboldala

Zombor (korábban Czoborszentmihály, szerbül Сомбор / Sombor, németül Sombor, latinul Somborinum) város és község a Vajdaságban, Szerbia Nyugat-bácskai körzetében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabadkától 60 km-re délnyugatra, a Ferenc-csatorna mellett, a magyar határtól mindössze 25 km-re fekszik.

Zombor község települései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zombor községhez (járáshoz) közigazgatásilag Bácsgyulafalva (régebbi nevén Telecska), Bácskörtés (Hadikfalva), Béreg, Bezdán, Csonoplya, Doroszló, Gádor (Bácskörtéssel), Sári (más néven Babapuszta vagy Hadikkisfalu), Kerény, Küllőd, Monostorszeg, Nemesmilitics, Őrszállás, Regőce és Sztapár falvak tartoznak Zombor mellett.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a szláv Cibor személynévből ered és első birtokosának a Czobor családnak a nevét viseli (Czoborszentmihály).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést 1360-ban Chobor Szent Mihály alakban említették. A Czobor-család egykori birtoka volt. 1478-ban a Czoborok a török veszély ellen erődítményt építettek birtokukra. 1541-ben a török elfoglalta a várost, lakosságát elhurcolta. Helyükre szerbek települtek, ők kezdték Sombornak nevezni. A török időkben erőddel, 2000 lakóházzal, 14 muzulmán imahellyel, szőlőskertekkel katonai kerület központja volt.

1687. szeptember 12-én szabadult fel. Még ebben az évben 5000 bunyevác betelepülő érkezett a városba, akiket 1690-ben szerb határőrök követtek. Ekkor Zombor tipikus határőrváros lett, élén a kapitánnyal. Hatátőrei részt vettek az 1691. évi szalánkeméni csatában. 1697. szeptember 11-én a zentai csata alatt török portyázók támadták meg, de a lakosság visszaverte őket. Ennek emlékére a városban 21 órakor harangoznak. Az 1699-es karlócai béke utáni nyugodtabb időszakban a város újra fejlődésnek indult, járási központ, majd 1717-ben katonai határőrvidék központja lett. Ortodox iskoláját 1717-ben, katolikus iskoláját 1722-ben alapították. 1745-ben a bácsi vármegye része lett és elveszítette kiváltságait.1748 július elsején aláírják az Alternatíva elnevezésű dokumentumot, mely előfeltétele a szabad, királyi város státusz elnyerésének. A dokumentumban fektetik le a hatalom megosztásának alapelveit a katolikus és az ortodox egyház között. 1749-ben hosszas küzdelem és 150.000 aranyforint befizetése után Mária Terézia szabad királyi városá emelte. 1802-ben Bács-Bodrog vármegye székhelye lett. 1759-ben nyílik meg a Gramatikai (azaz a latin) iskola, mely 1763.-ban Városi Nyelvtani Iskolává válik. 1763-ban fejeződik be a a Szentháromság templom építése. 1766. március harmadikán alapították meg az Elsősegélyszolgálatot.

A város a trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Zombori járásának központja volt. 1941 és 1944 között Zombor az egész Bácskával együtt ismét Magyarország része lett. Visszaállították az 1920 előtti közigazgatás területi beosztását: Zombor Bács-Bodrog vármegye és a Zombori járás székhelye lett. – A magyarok 1941-es bevonulásakor a magyar katonák 11 ellenálló szerb embert lőttek le a városban.

A második világháború alatt a város zsidó származású lakosságát, akik legtöbbje magyarnak vallotta magát, deportálták. Auschwitzban 964 zombori zsidó vesztette az életét. – A zombori temetőben helyezték végső nyugalomra a bori munkatáborból erőltetett menetben Németország felé hajtott, és 1944. október 7-én a cservenkai téglagyárban megölt zsidó foglyokat. A 700 ember sírja fölé a Jugoszláv Zsidó Hitközségek Szövetsége 1964-ben emlékművet állított.

1944 utolsó hónapjaiban és 1945 elején a háborúban „győztes” fél reguláris fegyveres csoportok megtorlásának 5650 helyi lakos (németek és magyarok) esett áldozatul.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2002-ben 51 471 lakosából 32 988 szerb, 3 743 magyar, 3 197 horvát és 2 222 bunyevác volt.
  • 2011-ben 47 623 lakosából 32 180 szerb, 2 863 horvát, 2 851 magyar, 1 629 bunyevác.

A szerbek rendszerint ortodox vallásúak, a zombori magyarok, bunyevácok és horvátok viszont túlnyomó többségükben katolikusok. Van egy kis létszámú református gyülekezet is.

Tanítóképzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városban az intézményhez kötött szervezett tanítóképzés először 1778-ban a normaiskolában történt. Az iskola vezetője Avram Mrazović volt, aki előbb Bécsben Johann Ignaz Felbiger iskolájában megismerte a Felbiger-módszert és a normaiskolai követelményeknek megfelelően képezte a terület szerb nemzetiségű tanítóit. A normaiskola 1811-ben megszűnt. – 1812-ben Szentendre városban szerb (egyházi) tanítóképzőt (preparandiát) szerveztek. (A preparandia a Blagovesztenszka szerb görögkeleti templom mellett, az 1797-ben épült szerb ortodox iskolában működött. – A közelmúltig a Ferenczy Múzeum volt ott. – Az iskola igazgatója, a szerb oktatásügyben elévülhetetlen érdemeket szerzett Uroš Nestorović (1765–1825) udvari tanácsos volt.) – A tanítóképzőt Szentendréről 1815-ben Zomborba költöztették. – Az 1868. XXXVIII. tc. (Eötvös József-féle népoktatási törvény), majd a következő években hozott törvények és rendeletek követelményeinek megfelelően a 2 éves képzési idő előbb 3, majd 4 éves lett, és elkülönült a fiúk illetve a lányok képzése. Georgij Branković(sr) pátriárka bőkezű támogatása alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy 1895-ben elkészült a fiú-tanítóképző új épülete. 1920-ban az egyházi tanítóképző Állami Tanítóképzővé alakult. 1973-ban az osztálytanítók főiskolai képzésére szerveződött Pedagógiai Akadémia 1980-ban az Újvidéki Egyetemhez kapcsolódott. Az intézmény 1993-tól mint az egyetem Tanítóképző Kara végzi oktató-képző tevékenységét. – A városban 1896 és 1904 között volt egy, a kalocsai érsekséghez tartozó, római katolikus óvónőképző is.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent György ortodox templom 1759-ben épült
Régi vármegyeháza
Huber Lipót és családjának sírboltja a zombori belvárosi Szent Rókus temetőben

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nemzeti színház (Narodno Pozorište) (1882)
  • Városi múzeum. (Gradski Muzej) (1883) Eklektikus stílusban épült, könyvtára is van.
  • Kis Könyvtár (Mala Biblioteka) (1883). – 1944 előtt a Magyar Olvasókör épülete volt.
  • Milan Konjović Galéria (1838)
  • Török ház (Turska Kuća), a 17. században épült.
  • Régi Városháza (Gradska kuća) (1842)
  • Régi Megyeháza (Županija), jelenleg a Zombori Községi Képviselő-testület székhelye (1808)
  • A régi Megyeháza tanácstermében Eisenhut Ferenc Zentai csata c. festménye (1896), mely ma Szerbia legnagyobb olajfestménye.

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források, irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 (Hozzáférés ideje: 2012. november 30.) (szerbül és angolul)
  • Magyarország vármegyéi és városai – Magyarország monográfia – Szerkesztő: Borovszky Samu – Trencsény Károly: Zombor – In. Bács-Bodrog vármegye I. – Országos Monografia Társaság, Budapest, [1909] 207–236. o. – Hozzáférés ideje: 2012. október 29. 22:00.

Kiegészítő ismeretek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zombor témájú médiaállományokat.