Szarvas (település)

Szarvas

Szarvas címere

Közigazgatás

Ország

Magyarország

Régió

Dél-Alföld

Megye

Békés

Kistérség 2012-ig

Szarvasi

Jogállás

város

Polgármester

Babák Mihály (FIDESZ)^[1]

Irányítószám

5540

Körzethívószám

66

Népesség

Teljes népesség

17 412 fő (2010. jan 1.)^[2] +/-

Népsűrűség

107,77 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

161,57 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Szarvas

Pozíció Magyarország térképén

Koordináták: é. sz. 46,864°, k. h. 20,557°

Szarvas

Pozíció Békés megye térképén

é. sz. 46,864°, k. h. 20,557°

Szarvas weboldala

Szarvas (szlovákul Sarvaš) város Békés megyében található, a Szarvasi kistérség központja.

Fekvése[szerkesztés]

Békéscsabától 47 kilométerre, a Hármas-Körös holtágának partján (kákafoki holtág). Közigazgatási területén van a Magyar Királyság (történelmi Magyarország) földrajzi középpontja, amelyet emlékmű jelöl a holt-Körös partján.

Megközelíthető közúton (Békéscsaba vagy Kecskemét felől) a 44-es főúton, illetve (Gyomaendrőd felől) a 443-as főúton; vonattal a MÁV 125-ös számú Mezőtúr–Orosháza–Mezőhegyes-vasútvonalán érhető el. A vasútállomás Halászlak és Sirató között található.

Története[szerkesztés]

A környék már az őskor óta lakott. A népvándorlás korából fontos avar leletek maradtak fenn. Nem lehet pontosan megállapítani a régi Szarvas keletkezésének idejét, azonban bizonyos körülmények valószínűsítik a 13. század utolsó évtizedeit, amikor már állandósulni kezdett a település. Először Anonymus említi a települést Szarvashalom néven. A hajdani Árpád-kori falu létét számos 1284-85 közötti időből származó feljegyzés tanúsítja, mikor IV. (Kun) László király több rendeletét is Szarvashalomról keltezte. Ezen időszakból fenn maradt írásos dokumentumok azonban alig tartalmaznak a település történetére vonatkozó egyéb adatot, mint az Ábránfy-, Maróthy-, Szilágyi-, Veér- és más családok birtok-viszályaira vonatkozókat.

1566 után a török hódoltság idején Cserkesz Omer, későbbi gyulai szandzsákbég palánkvárat építtetett a településen. 1595-ben ugyan a törökök kiürítették és felégették a várat, azonban 1673-ban némi módosításokkal ugyan, de a réginek kijavított mását ismét felépítették, és a Körösön hidat építettek, az eddiginél is jobban emelve ezáltal a település jelentőségét. 1686-ban Szarvas a keresztények kezére került, de a vár és a település elpusztult, a lakosság elmenekült, a környék teljesen kihalt.

A település újkori történelme 1722-től számítható, amikor Szarvast sok más birtokkal együtt báró Harruckern János György kapta, aki főként felvidéki jobbágyokat telepített a vidékre. Az első betelepülő Valentik Pál volt, kit régebbi lakóhelyéről Osztroluczkának neveztek el. Az első évben letelepültek száma mintegy 300-at tett ki. A 18–19. század fordulóján Tessedik Sámuel megalapította Európa első gazdasági (akkori nevén szorgalmatossági) iskoláját a városban. A nagy tudású lelkész felvirágoztatta a fiatal mezővárost, kidolgozta többek között a szikesek megjavításának módszerét, megismertette a város lakóival a kor legkorszerűbb földművelési technikákat is. Kiemelkedően fontos szerepet töltött be a településen a gróf Bolza család. Kastélyokat varázsoltak a Körös partjára, felépítették a szárazmalmot, létrehozták az Anna-ligetet, majd a Bolza Józsefről elnevezett Pepi-kertet, mai nevén a Szarvasi Arborétumot, ami manapság is Szarvas legcsodálatosabb és legismertebb látványossága. 1847-től a megye első nyomdája is itt működött.

1848-ban történt meg Szarvas közigazgatási újjászervezése, mely során rövid időre rendezett tanácsú várossá lett. A szabadságharcban részt vett szarvasi honvédek száma egy 1849. december 4-i hivatalos kimutatás szerint 357 fő volt, de rajtuk kívül voltak még, akik a szabadcsapatokba, vagy nemzetőrök közé állottak.

A kiegyezés után, 1872-ben Szarvas elveszítette városi rangját, és csak 1966-ban kapta vissza. Az 1880–1893 közötti vasútépítés során csak szárnyvonalat kapott a település. Az első világháborúban a hivatalos adatok szerint 1153 szarvasi halt hősi halált. Emléküket hirdeti, vitéz Székely Károlynak márványból és bronzból készült alkotása: az 1927. augusztus 28-án felavatott gyönyörű hősi, emlékmű. A háború után bekövetkezett országos felfordulás súlyosan éreztette hatását. 1919. áprilisának végén, amikor a román megszállás már küszöbön állott, a menekülő direktórium nagyobb mennyiségű élelmiszert, pénzt, ékszert, részvényeket, betéteket vitt magával; csupa olyan dolgot, amikre a községnek akkor a legnagyobb szüksége lett volna. A kétségbeesett lakosság akkor felszabadítóként üdvözölte az 1919. április 28-án bevonuló románokat, nem sejtve, hogy az 1920. március 2-ig tartó megszállást leggyötrelmesebb emlékei közé fogja majd sorolni.

A második világháború után az oktatás vált a település életének a legfontosabb tényezőjévé, Szarvas ma fontos iskolaváros, a megye egyik kulturális központja. 2010. július 14. és 18. között itt rendezik meg a 8. Szélrózsa Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozót.

Szarvas, Bolza-kastély

Népessége[szerkesztés]

2001-ben a város lakosságának 89%-a magyar, 8%-a szlovák, 2%-a cigány és 1%-a egyéb (főleg német, román és szlovén) nemzetiségűnek vallotta magát.^[3]

Látnivalók[szerkesztés]

Szarvasi arborétum (Pepi-kert)
Szarvasi „Katalin II.” sétahajó
Erzsébet-liget, salakmentes teniszpályáival
Bolza-kastély
Csáky-kastély
Mitrovszky-kastély
Evangélikus Ótemplom
Evangélikus Újtemplom
Ruzicskay György Alkotóház
Szárazmalom
Szlovák Tájház
Tessedik Sámuel Múzeum
Szarvasi Gyógyfürdő
Víziszínpad a Holt-Körösön

Oktatás[szerkesztés]

Felsőoktatás[szerkesztés]

Szent István Egyetem - Víz- és Környezetgazdálkodási Kar
Szent István Egyetem - Pedagógiai Kar

Híres szarvasiak[szerkesztés]

Itt született 1789-ben Boczkó Dániel kormánybiztos († 1870)
Itt halt meg 1820-ban Tessedik Sámuel
Itt halt meg 1846-ban Vajda Péter költő, pedagógus és természettudós
Itt született 1851-ben dr. Réthy László, etnográfus, az MTA tagja († 1914)
Itt tanított Ballagi Mór teológus, nyelvész, az MTA tagja (sz. Inócz, 1815. március 18. – Budapest, 1891. szeptember 1.)
Itt született 1852-ben Chován Kálmán zongorapedagógus, 1889–1916 között Erkel Ferenc utódaként a Zeneakadémia tanára, 1891-től a zongoratanárképző vezetője († 1928)
Itt született 1860-ban dr. Haviár Gyula kir. közjegyző († 1937)
Itt született 1863-ban Szendy Árpád zongoraművész és -tanár (†1922)
Itt született 1877-ban Elfer Aladár magyar belgyógyász, orvosi szakíró († 1944)
Itt született 1885-ben Székely Mihály a magyar aviatika úttörője († 1959)
Itt született 1886-ban Bajcsy-Zsilinszky Endre politikus († 1944)
Itt született 1896-ban Ruzicskay György festőművész Munkácsy Mihály-díj-as (1973); Érdemes Művész (1976); Kiváló Művész (1982) († 1993)
Itt érettségizett 1898-ban Milan Rastislav Štefánik, Csehszlovákia egyik alapítója († 1919)
Itt született 1902-ben Orosz Iván lapszerkesztő, költő, novellista († 1974)
Itt született 1907-ben Levius Ernő kísérleti fizikus, fizika-matematika szakos tanár, (Bay Zoltán munkatársa volt), Vermes Miklóssal együtt a Fasori ev. gimnáziumban tanított. 1963-ban az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társaságtól Mikola-díjat kapott. († 1993.)
Itt halt meg 1923-ban Benka Gyula tanár, pedagógiai író, újságíró
Itt született 1923-ban Melis György énekes (bariton) , 1949-től az operaház magánénekese, Liszt Ferenc-díjas (1954, 1959, 1973), Kossuth-díjas (1962), Kiváló Művész (1967).
Itt született 1946-ban dr. Lustyik György, fizikus (1971, Debrecen), kandidátus, Ph.D., kutató, az MTA Biofizikai Bizottságának tagja
Itt született 1946-ban dr. Borgulya István, Ph.D., matematikus, informatikus
Itt halt meg 1974-ben Czipri Éva költő
Itt született 1974-ben Novodomszky Éva televíziós személyiség
Itt született Hegedűs Tünde képzőművész [1] [2]
Itt élt és dolgozott Fekete János közgazdász (Budapest, 1918. szeptember 4.– Budapest, 2009. október 23.) Széchenyi-díjas közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, volt országgyűlési képviselő.