Ecsegfalva

Ecsegfalva címere

Közigazgatás

Ország

Magyarország

Régió

Dél-Alföld

Megye

Békés

Kistérség 2012-ig

Szeghalomi

Jogállás

község

Polgármester

Kovács Mária^[1]

Irányítószám

5515

Körzethívószám

66

Népesség

Teljes népesség

1183 fő (2010. jan 1.)^[2] +/-

Népsűrűség

14,98 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

78,99 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Ecsegfalva

Pozíció Magyarország térképén

Koordináták: é. sz. 47,14641°, k. h. 20,92436°

Ecsegfalva

Pozíció Békés megye térképén

é. sz. 47,14641°, k. h. 20,92436°

Ecsegfalva község Békés megye Szeghalomi kistérségében.

Fekvése[szerkesztés]

Gyomaendrődtől északkeletre, Kisújszállás és Dévaványa közt fekvő település a Hortobágy-Berettyó partján.

Története[szerkesztés]

A korábban Heves megyéhez tartozó Ecseg nevét az oklevelek 1219-ben említették először. Ecsegfalva a Körös-Sárrét északi peremén fekvő település, 1949 óta önálló község. Határán folyik a Hortobágy-Berettyó főcsatorna. A falu őse Ecseg, már az Árpád-korban is lakott hely volt. 1505-ben II. Ulászló, Bessenyei Györgynek és Tarcsai Nagy Demeter nejének adományozta. A település a török hódítás alatt elpusztult. A 18. században az addigi vizes, mocsaras környéket – az 1786-ra befejeződő vízrendezési munkálatoknak köszönhetően – szabályozták, ekkor kezdődhetett a földművelés, növénytermesztés a vidéken.

A 19. század közepén e terület puszta volt, Külső-Szolnok megyében Pusztaecseg, Ecsegpuszta, illetve Ecseg néven. Fényes Elek szerint Ecseget 10 katolikus és 50 református lakja. Földbirtokosa a Magyar Katolikus Vallásalap és a Borbély-család. A földbirtokosok a használhatóbb földterületeket bérbe adták. A 20. század elejére a mai Ecsegfalva területe nagybérlők kezére került.

Ecsegpuszta ekkor a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéhez tartozó Dévaványa része volt. 1889-ben épült a pusztán áthaladó Dévaványa-Kisújszállás vasútvonal (amely sajnos 1973-ban megszűnt), majd 1906 körül elkészült a Dévaványa és Kisújszállás közötti kövesút. A település az 1920-as évek elején kezdett népesülni mikor a Nagyatádi-féle földreform során – a régi elpusztult falu helyétől Templomzugtól mintegy 7 km-re – az ecsegi vasútállomás és a Berettyó által bezárt szögben házhelyeket kezdtek osztani. A pusztaecsegi házhelyosztás Várkonyi Ignác dévaványai főjegyző javaslata volt, mivel oly sok igénylő volt, hogy a Dévaványán kisajátított két telepen már nem jutott hely mindenkinek. Z. Nagy Ferenc dévaványai parasztember, kisgazdapárti politikus – aki később Ecsegen is lakott – visszaemlékezésében leírja, hogy a pusztaecsegi vasútállomás közelében osztottak ki házhelyeket, ahol azelőtt kisparaszti tulajdon nem létezett, az ottani terület kizárólag nagybirtokosok tulajdonában volt.

Az alakuló település központja a vasútállomás lett. Pusztaecseg lakosai már 1937-ben kérvényezték újabb telkek kialakítását, mivel az eddig felépült házak némelyikében 3–4 család is szorongott, de erre csak 1941-ben került sor. Az 1950-es évek eleji újabb építkezésekkel alakult ki a település mai jellege.

A település 1949-ig Dévaványa nagyközség része volt Pusztaecseg néven, ekkor lett önálló a település, majd 1950-ben a község nevét Ecsegfalvára változtatták. Az 1950-es megyerendezéskor a község Jász-Nagykun-Szolnok megyétől Békés megyéhez került át. 1950-től Ecsegfalva a gyomai járáshoz tartozott, majd 1966-ban átkerült a szeghalmi járáshoz. 1984-től a járások megszűnésével Gyomaendrőd városi jogú nagyközség környékéhez tartozott. 1981-ben a megyei felsőbb szervek javasolták a községnek, hogy Dévaványával közös tanácsot alakítsanak, ezt a község vezetése és a lakosság is ellenezte, s végül sikerült megtartani az önállóságot jelentő önálló tanácsú község státuszt. A község vezetése a következőképpen indokolta a közös tanács elutasítását. Bár Ecsegfalva azonos távolságra van Kisújszállástól és Dévaványától, de inkább Kisújszállás vonzáskörzetébe tartozik. A községből inkább Kisújszállásra járnak dolgozni is, tanulni is, nem Dévaványára. Az egészségügyi ellátás és az áruellátás szempontjából is Kisújszállást részesítették előnyben az ecsegfalviak. A közös tanács létrehozásával a község népesség megtartó ereje is csökkent volna. Az 1970–80-as években a megye szélén az önállóság megtartásáért küzdött a község.

Ecsegfalva népessége 1949-ben már elérte az 1958 főt, ez a szám 1960-ban 2223-ra nőt, majd ez a szám folyamatosan csökkeni kezdett. Az 1970–80–90-es években a lakosság nagymértékű csökkenése következett. 2003 végére kisebb mértékben nőtt a lakónépesség (1446 fő), amely főleg a bevándorlásnak köszönhető.

Ecsegfalvára az 1920-as években vegyesen települtek reformátusok és katolikusok. A reformátusok főként Dévaványáról, a katolikusok Endrődről érkeztek.

1938-ban a dévaványai egyházközség állandó káplánt helyezett ki Pusztaecsegre a fiatal, ambiciózus lelkész, Benke István személyében. A templom építése – lakossági pénzgyűjtő akció után – 1942-ben kezdődött el. 1994-ben Kay Lajos amerikai-magyar festő oltárkép adományával gazdagodott a templom.

Az első elemi iskolát a Magyar Katolikus Vallásalap hozta létre az épülő településen 1925-ben. Első tanító 1928-ig Nacsádi Árpád volt, őt Lengyel Károlyné Bárány Klára váltotta, aki 33 évig, haláláig Ecsegfalván tanított. 1930-ban készült el a református egyház iskolája, melynek első tanítói Ritoók Sándor és felesége voltak.

Pusztaecseg lakossága főként földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. A legfontosabb szántóföldi növény a búza volt. Állattartásban a juhtenyésztés szerepe volt hangsúlyos. Pusztaecsegen 1945 márciusában alakult meg a földosztó bizottság. A földreform során kisajátították a vallásalap földjeit, a földigénylők 25 kat. hold földet kaphattak, legfeljebb 350 aranykorona értékben.

Nem sokáig művelhették saját tulajdonban a földjüket a gazdák, mivel Ecsegfalva önálló községgé alakulása, egybeesett a mezőgazdaság kollektivizálásának kezdeteivel. Először a Nagykunsági Állami Gazdaság alakult meg kenderes-szigeti központtal 1947-ben, majd mezőgazdasági gépállomás is létesült a községben. Az első termelőszövetkezet 1948-ban alakult meg Vörös Csillag néven. 1952-ben már 8 tsz működött a községben. 1959-ben a megszűnések és átszervezések miatt maradt 3 tsz egyesült Egyetértés Mezőgazdasági Termelőszövetkezet néven.

Egyik legfontosabb termesztett növénye a búza mellett a rizs volt, 1957-ben már 1200 kat. holdon folyt a rizstermesztés az állami gazdaságban.

A község környéke máig megőrizte természetes szépségét, gazdag madárvilág jellemzi. 1984-ben nyilvánították védetté és hozták létre az Ecsegpusztai Természetvédelmi Területet. A környék kiválóan alkalmas vadászat céljára és az ebből adódó vadászturizmusra.

Z. Nagy Ferenc szerint a Pusztaecsegre kitelepülők az első évek nehézségeinek leküzdése után, jobb anyagi körülmények közé kerültek, mint a dévaványaiak. Az itt élők jóval haladóbb szelleművé váltak, ez az anyaközségre is kihatással lett. Megtudhatjuk tőle azt is, hogy a bérlők saját költségükön létesítettek állatférőhelyeket, a legelőket nem osztották fel, hanem közösen használták. Közösen fogadtak pásztort, közösen értékesítették a haszonbér búzát. Közösen szereztek be gabonatisztító gépeket, majd közösen létesítettek öntözéssel rizstelepet. Így láthatjuk, hogy Ecsegfalva megalakulását, életben maradását és fejlődését az összefogásnak köszönheti.(forrás : http://www.ecsegfalva.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=3&Itemid=5 )