Belényes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Belényes (Beiuș, Binsch)
Beius centru din aer.jpg
A városközpont madártávlatból
Belényes címere
Belényes címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Bihar
Rang megyei jogú város
Beosztott falvak Gyalány
Polgármester Domocoș Adrian Nicolae
Irányítószám 415200
SIRUTA-kód 26804
Népesség
Népesség 10 598 fő (2002)[2] +/-
Magyar lakosság 917
Község népessége 10 667 fő (2011. október 31.)[1]
Népsűrűség 494 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 191 m
Terület 24,46 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Belényes (Románia)
Belényes
Belényes
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 40′ 04″, k. h. 22° 20′ 56″Koordináták: é. sz. 46° 40′ 04″, k. h. 22° 20′ 56″
Belényes weboldala

Belényes (románul Beiuș, németül Binsch) municípium rangú város Romániában, Bihar megyében, Trianonig Bihar vármegye járásszékhelye. 2002-ben 917 magyar nemzetiségű lakosa volt (az összlakosság 8,5%-a).

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bihar-hegység alatti síkságon, a Fekete-Körös partján található, Rézbányától 30 km, Nagyváradtól 60 km távolságban. Várasfenestől 3 km-re északkeletre fekszik.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ma román kisváros a Fekete-Körös-völgyi magyarság kulturális központja. A környék magyar reliktumfalvai, Magyarremete, Köröstárkány szenvedték el más, távolabbi falvakkal együtt, ú.m. Gyanta, Borossebes a román csapatok 1944-es atrocitásait.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bihar-hegység alatt, a Fekete-Körös és a Nyimoesdi-patak mellett, a Belényesi-völgyben fekvő, gyönyörű természeti környezetű Belényes már a középkorban is kedvelt hely volt. Először a tatárjárás után, 1270-ben említik nevét a korabeli oklevelek, mikor Ladomér püspök V. István királytól bányászati jogot kapott ide.

Nevét a középkorban többféle formában írták az oklevelekben: Benenus, Belenus, Belinis és Belynes változatokban is előfordult. A 12. század végén már jelentős hely volt gazdag vas-, érc és ezüstbányákkal. 1342-ben Báthory András püspök itteni bányáinak sáfárja, Székesfejérváry Jakab nevét említik az oklevelek. A 13. század-ban már egyházas hely volt.

A település határában, Fenes község fölött álltak Bélavár, vagy más néven a Fenesi vár romjai. A várat még a 13. században építtette Vincze, nagyváradi püspök a Belényesi-völgy megvédésére. 1294-ben Lóránt erdélyi vajda a várat eredménytelenül ostromolta. A vár várnagyai akkor Benedek fia László és Csatári Pál voltak. 1344-ben pedig Mátyás volt várnagya.

Vitéz János püspök Belényes lakosainak különleges szabadságjogokat adott, ezek között szabad bíró- és esküdtválasztási jogot és hiteles pecsétet, amelyen Szent László király mellképe és a Sigillum Oppidi Belenes körirat volt. E kiváltságokat a következő püspökök is megerősítették és még bővítették is. Vitéz János idejében a település lakosai már szőlőműveléssel is foglalkoztak. Belényesen ekkor már országos vásárokat is tartottak, melyek egy 16. századi oklevél szerint minden évben október 28-ra estek.

A 16. században Thurzó János, Körmöcbánya kamarai grófja vette át a bányák vezetését, melyek a fennmaradt adatok szerint még 1600-ban is gazdag jövedelmet adtak. Belényes 16. századi iparos céhei közül különösen az ötvösművesek és a takácsok voltak keresettek.

1598-ban, Nagyvárad ostromakor a törökök Belényest is feldúlták. 1602-ben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a belényesieket előbbi jogaikban ismét megerősítette. 1619-ben a várost ismét török pusztítás érte. 1660-ban Nagyvárad elfoglalásakor a török Belényest és Fenes várát is elfoglalta. A fenesi vár valószínűleg a török időkben pusztulhatott el. 1682-ben Belényest a szerbek dúlták fel, de Thököly Imre emberei Belényes és Fenes között szétverték őket.

A 16. században Belényes még teljesen magyar település volt, melynek lakossága a letelepülők és a bevándorlók útján növekedett. A 17. században az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá került, de a század végére ismét régi birtokosaié lett. 1680-tól 1777-ig a római katolikus püspökség volt földesura, de 1777-ben Mária Terézia a görög katolikus püspökség uradalmához csatolta, s még a 20. század elején is a görög katolikus püspökség uradalmi központja volt. Belényesnek a 19. század elején 2028 lakosa volt. A településhez tartoztak a 19. században még Túlkőrös, Csermely és Bankota puszták is.

1940 és 1944 között, Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolásakor (amely a várost román közigazgatásban hagyta), Belényes a romániai Bihar megye székhelye volt. 1944 szeptemberében a magyar honvédség elfoglalta a települést, de hamarosan a szovjet csapatok súlyos harcok után elfoglalták.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus templom - 1752-ben épült.[3]
  • Református templom - 1782-ben készült el.
  • Görög katolikus templom - 1800 körül épült.
  • Görög keleti templom - 1784-ben készült.
  • A középkori (1413) római-katolikus katedrális romjai.
  • Fenesi vár romjai.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Samuil-Vulcan Líceum, alapítva 1828-ban.
  • Pedagógiai Líceum, alapítva 1922-ben.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források, külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Belényes témájú médiaállományokat.
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  3. A belényesi római katolikus templom. In Biró József: Erdély beszélő kövei. Kolozsvár: Kriterion. 2008. 64. o. ISBN 9789732609187