Belényes
| Belényes (Beiuș, Binsch) | |||
 |
|||
| A városközpont madártávlatból | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia |
||
| Történelmi régió | Partium | ||
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Bihar | ||
| Rang | megyei jogú város | ||
| Beosztott falvak | Gyalány | ||
| Polgármester | Domocoș Adrian Nicolae | ||
| Irányítószám | 415200 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 10 598 fő (2002)[1] +/- | ||
| Község népessége | 10 996 (2002)[2] | ||
| Magyar lakosság | 917 | ||
| Népsűrűség | 494 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 191 m | ||
| Terület | 24,46 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Belényes
Pozíció Románia térképén
|
|||
| Belényes weboldala | |||
Belényes (románul Beiuș, németül Binsch) municípium rangú város Romániában, Bihar megyében, Trianonig Bihar vármegye járásszékhelye. 2002-ben 917 magyar nemzetiségű lakosa volt (az összlakosság 8,5%-a).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Bihar-hegység alatti síkságon, a Fekete-Körös partján található, Rézbányától 30 km, Nagyváradtól 60 km távolságban. Várasfenestől 3 km-re északkeletre fekszik.
[szerkesztés] Lakossága
A ma román kisváros a Fekete-Körös-völgyi magyarság kulturális központja. A környék magyar reliktumfalvai, Magyarremete, Köröstárkány szenvedték el más, távolabbi falvakkal együtt, ú.m. Gyanta, Borossebes a román csapatok 1944-es atrocitásait.
[szerkesztés] Története
A Bihar-hegység alatt, a Fekete-Körös és a Nyimoesdi-patak mellett, a Belényesi-völgyben fekvő, gyönyörű természeti környezetű Belényes már a középkorban is kedvelt hely volt. Először a tatárjárás után, 1270-ben említik nevét a korabeli oklevelek, mikor Ladomér püspök V. István királytól bányászati jogot kapott ide.
Nevét a középkorban többféle formában írták az oklevelekben: Benenus, Belenus, Belinis és Belynes változatokban is előfordult. A 12. század végén már jelentős hely volt gazdag vas-, érc és ezüstbányákkal. 1342-ben Báthory András püspök itteni bányáinak sáfárja, Székesfejérváry Jakab nevét említik az oklevelek. A 13. század-ban már egyházas hely volt.
A település határában, Fenes község fölött álltak Bélavár, vagy más néven a Fenesi vár romjai. A várat még a 13. században építtette Vincze, nagyváradi püspök a Belényesi-völgy megvédésére. 1294-ben Lóránt erdélyi vajda a várat eredménytelenül ostromolta. A vár várnagyai akkor Benedek fia László és Csatári Pál voltak. 1344-ben pedig Mátyás volt várnagya.
Vitéz János püspök Belényes lakosainak különleges szabadságjogokat adott, ezek között szabad bíró- és esküdtválasztási jogot és hiteles pecsétet, amelyen Szent László király mellképe és a Sigillum Oppidi Belenes körirat volt. E kiváltságokat a következő püspökök is megerősítették és még bővítették is. Vitéz János idejében a település lakosai már szőlőműveléssel is foglalkoztak. Belényesen ekkor már országos vásárokat is tartottak, melyek egy 16. századi oklevél szerint minden évben október 28-ra estek.
A 16. században Thurzó János, Körmöcbánya kamarai grófja vette át a bányák vezetését, melyek a fennmaradt adatok szerint még 1600-ban is gazdag jövedelmet adtak. Belényes 16. századi iparos céhei közül különösen az ötvösművesek és a takácsok voltak keresettek.
1598-ban, Nagyvárad ostromakor a törökök Belényest is feldúlták. 1602-ben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a belényesieket előbbi jogaikban ismét megerősítette. 1619-ben a várost ismét török pusztítás érte. 1660-ban Nagyvárad elfoglalásakor a török Belényest és Fenes várát is elfoglalta. A fenesi vár valószínűleg a török időkben pusztulhatott el. 1682-ben Belényest a szerbek dúlták fel, de Thököly Imre emberei Belényes és Fenes között szétverték őket.
A 16. században Belényes még teljesen magyar település volt, melynek lakossága a letelepülők és a bevándorlók útján növekedett. A 17. században az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá került, de a század végére ismét régi birtokosaié lett. 1680-tól 1777-ig a római katolikus püspökség volt földesura, de 1777-ben Mária Terézia a görög katolikus püspökség uradalmához csatolta, s még a 20. század elején is a görög katolikus püspökség uradalmi központja volt. Belényesnek a 19. század elején 2028 lakosa volt. A településhez tartoztak a 19. században még Túlkőrös, Csermely és Bankota puszták is.
1940 és 1944 között, Észak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolásakor (amely a várost román közigazgatásban hagyta), Belényes a romániai Bihar megye székhelye volt. 1944 szeptemberében a magyar honvédség elfoglalta a települést, de hamarosan a szovjet csapatok súlyos harcok után elfoglalták.
[szerkesztés] Nevezetességek
- Római katolikus templom - 1752-ben épült.[3]
- Református templom - 1782-ben készült el.
- Görög katolikus templom - 1800 körül épült.
- Görög keleti templom - 1784-ben készült.
- A középkori (1413) római-katolikus katedrális romjai.
- Fenesi vár romjai.
[szerkesztés] Oktatás
- Samuil-Vulcan Líceum, alapítva 1828-ban.
- Pedagógiai Líceum, alapítva 1922-ben.
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született 1918. február 25-én Birek László magyar orvos, orvosi szakíró, zenekritikus.
[szerkesztés] Testvérvárosai
[szerkesztés] Források, külső hivatkozások
- Borovszky Samu: Bihar vármegye
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ http://nepszamlalas.adatbank.transindex.ro/?pg=3&id=341
- ↑ A belényesi római katolikus templom. In Biró József: Erdély beszélő kövei. Kolozsvár: Kriterion. 2008. 64. o. ISBN 978-973-26-0918-7
|
|||||
.svg&filetimestamp=20110607203513){kind=small}
