Hegyközszentimre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hegyközszentimre (Sântimreu)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Bihar
Rang falu
Községközpont Szalárd
Népesség
Népesség 607 fő (2002)[1] +/-
Magyar lakosság 574
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2

Hegyközszentimre falu Romániában, Bihar megyében.

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

Bihar megyében, Az érmelléki hegyek alatt, a Berettyó folyó jobb partján, Szentjobb-tól nyugatra fekvő település.

Története [szerkesztés]

A település és környéke ősidők óta lakott hely volt. Határában gyakran találtak kő- és bronzkori leleteket.

1332-ben Villa sancti Emerici néven írtak róla a korabeli oklevelekben.

A falu Monostor nevű dombján állt Szent Imre apátsága, melyről Báthory András váradi püspök is említést tett egy 1340-ben kelt oklevelében.

A XIII. század végére a monostor már hanyatlásnak indult, mivel a települést ekkor már csak szerény kis községnek írták le.

1526-ig a váradi püspök volt a település földesura.

1666-ban már több birtokosa is volt. Itt volt birtokos Lónyai Anna, Rhédey Ferenc, I. Apafi Mihály fejedelem is.

1667-től 1712-ig a debreceni református főiskola, majd a váradi püspök birtoka volt.

1910-ben 1236 lakosából 1233 magyar, 3 román nemzetiségű volt.

Hegyközszentimre több ütközetnek,harcnak is színhelye volt:

A faluban lévő Kis- és Nagybocskay dűlők nevéről fennmaradt az a hagyomány, hogy ott Bocskay Fejedelem hadai táboroztak.

A falu határában más, történelmi emlékeket hordozó dűlönevek is vsnnak: Koppány (Koppány kútja? - pogány szertartások tartására alkalmas, eldugott helyen!), Akasztófa-domb (a Berettyó völgyének nagy területéről látható dombél, a Biharvajda felé eső határrészen).

Nevezetességek [szerkesztés]

  • Református templom - 1787-1789-ben épült.
  • Ásványvíz - az "ÉLET VIZE" ártézi kútból, 140 méter mélységből, erősen szénsavas, ásványi sókban gazdag, a környék lakosai által kedvelt, jóízű ásványvíz tör elő, bőségesen, kiapadhatatlanul, már több mint hét évtizede.

Források [szerkesztés]

  • Borovszky Samu: "Bihar vármegye", valamint a falu lakosságának a tudása, az emlékezete.
  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között