Nagyszalonta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyszalonta (Salonta, Großsalontha)
Nagyszalonta címere
Nagyszalonta címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Bihar
Rang megyei jogú város
Polgármester Török László
Irányítószám 415500
SIRUTA-kód 26975
Népesség
Népesség 17 735 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 10 079
Földrajzi adatok
Terület 166,44 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagyszalonta (Románia)
Nagyszalonta
Nagyszalonta
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 48′, k. h. 21° 39′Koordináták: é. sz. 46° 48′, k. h. 21° 39′
Nagyszalonta weboldala

Nagyszalonta (románul Salonta, korábban Salonta Mare, németül Großsalontha) város Romániában Bihar megyében. Neve a szláv Suleta személynévből ered, amely a Sulimir személynévből származik.

Elhelyezkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyváradtól 38 km-re délnyugatra a Kölesér partján fekszik, Nagyvárad - Arad - Temesvár országúton, a román-magyar országhatártól keletre, 14 km távolságra közúton a Nagyszalonta - Méhkerék határátkelőhöz.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 15 943 lakosából 15 206 magyar (95,38%) és 650 román volt.

2002-ben 18 074 lakosából 10 335 magyar (57,18%), 7267 román, 379 cigány és 93 egyéb nemzetiségű volt.

2011-ben 17 042 lakosából 10 079 magyar (59,1 %), 6584 román, 290 cigány, 89 egyéb anyanyelvű.[2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyszalonta és környéke már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. A településtől nyugatra halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz-árok vagy más néven Ördögárok nyomvonala.

Nagyszalonta a 16. századig jelentéktelen községnek számított, melynek ősi birtokosa a Toldy család volt. 1241-ben a tatárok pusztították el, de hamarosan újraépült. 1332-ben a pápai tizedjegyzék már egyházas helyként említette Zalancha, Zalanta néven. 1337-ben a pápai tizedjegyzék adatai szerint papja 8 garas pápai tizedet fizetett. 1433-ban a Toldyakon kívül a Nadaby család is birtokos volt itt. 1552-ben a község összesen 13 és fél pusztából állt. 1556-tól a század végéig az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá tartozott. 1598-ban a Nagyvárad alól visszavonuló török hadak pusztították el. Ezután majd 8 évig lakosok nélkül állt.

1606-ban Bocskai István erdélyi fejedelem a köleséri hajdúknak adományozta a települést. A Bocskai István által letelepített 300 hajdú megalapította Szalonta városát.[3] 1610-ben Báthori Gábor fejedelem a szalontai hajdúknak vámszedési jogot adott. Egy 1618-ból fennmaradt, Jóte Ferencz főkapitánysága alatt Nagy-Szalontán kelt oklevélen látható a szalontai hajdúk első pecsétje, melyet Bocskaitól nyertek egyéb szabadalmaikkal együtt. A pecsét-címer oroszlánnal viaskodó sast ábrázolt.

A főtéren álló csonka torony Szalonta egykori várának őrtornya. A várat 1620 körül kezdték építeni, és 1636-ban már készen volt, mert a törökök ellen vívott Szalonta környéki harcokban már említették: ez év október 6-án I. Rákóczi György itt verte meg a törököket, akik Bethlen Istvánt akarták visszaültetni Erdély fejedelmi trónjára. Hajdú lakosai 1631-ben és egy évvel később I. Rákóczi Györgytől több pusztára nyertek adományleveleket. 1658-ban a lakosok a várat és a községet, a törökök közeledtének hírére, II. Rákóczi György fejedelem parancsára lerombolták, nehogy török kézbe kerüljön, és a községből minden jószágokkal elmenekülnek. Várából mára csak a csonka torony maradt fenn. Az így pusztán maradt község csak a század végén kezdett ismét benépesülni, és 1695-ben már ismét szervezkedett.

1702-ben I. Lipót császár herceg Esterházy Pál nádornak adta zálogba, 1745-ben pedig Mária Terézia Esterházy Antal Pál hercegnek adományozza.

A 18. század végén és a 19. század elején még körülbelül 200 nemes család lakta a várost, melynek állattenyésztése már a múlt század elején európai hírű volt.

Ősi egyháza, a mai református templom helyén állt, még pedig akkoriban a váron belül s kőfallal és védő tornyokkal volt megerősítve.

A trianoni határ egyik kisebb módosításaként az 1920-as évek elején egy külső településrészt Újszalonta néven Magyarországhoz csatoltak. 1940-ben a Második bécsi döntésnek köszönhetően az egész település visszakerült Magyarországhoz, de 1944-ben a szovjet hadsereg foglalta el és 1947-től újra Romániához tartozott.

Nagyszalontához tartoztak egykor Barmód, Andacs, Cserepes, Kölesér és Atyás puszták is. Ezek közül Atyás nevű pusztája már 1401-ben szerepelt az adóösszeírásokban, valamint Szalonta határában állt egykor Mező-Panasz és Vásári község is.

Barmód puszta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 13. században egyházas község és a váradi püspök birtoka volt. Egykori temetője a Templomhely nevű dűlőn állt.

Kölesér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kölesér már a 13. században egyike volt a vármegye legnagyobb vásáros helyeinek; még a 16. században is a köleséri kerület központjaként szerepelt; nagy kiterjedésénél fogva, kis- és nagyköleséri kerület néven. Kölesér nevét 1273-ban említette először oklevél, mint püspöki birtokot. IV. László király eltaszított nejének Izabella Erzsébetnek egy hártyára írott levele is fennmaradt, melyet 1282-ben Köleséren kelteztek. Az 1332. évi pápai tizedjegyzékben papját említik. 1495-ben már iskoláját és annak Zsoldos János nevű tanítóját is említették. 1548-ban Erdély és a kapcsolt részek itt tartottak országgyűlést, melyen jelen volt Fráter György is mint Erdély kormányzója.

A város egyháza egykor az Egyházdűlő néven emlegetett helyen állt. Várdomb nevű dűlőjén a hagyomány szerint egykor vár állt. A sarkadi határban levő Királymezeje nevü dűlő azonosnak látszik azzal a hellyel, ahonnan 1349. július 17-én Meszesi Demeter váradi püspök egyik levelét írta.

Mező-Panasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mező-Panasz egyházas község volt, melynek neve már a 14. század. elején szerepelt a pápai tizedjegyzékben szerepelt.

Vásári[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyszalonta (Szalonta) egy 1782–1785-ből való térképen

Vásári község nevét a Bölönyi család egyik oklevele Kis- és Nagy-Vásári néven említi. A Vásáry nemzetség ősi, névadó birtoka volt. E családdal volt közeli vérrokonságban Vásári vagy Szűgyi Miklós, aki a 14. század közepén esztergomi érsek s Nagy Lajos király egyik kitűnő diplomatája volt. A település egyháza is tekintélyes lehetett, mert 1349-ben II. Kelemen pápa 100 napos búcsút engedélyezett itt, 1334-ben pedig a pápai tizedjegyzékben két papját is említették.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Régészeti lelőhely a „Movila trupului” nevű helyen, bronzkori településsel és 10. századi temetkezési hellyel. A romániai műemlékek jegyzékében a BH-I-s-B-00995 sorszámon szerepel.
  • Régészeti lelőhely a Pata puszta nevű helyen, 11–12. századi temetkezési hellyel. (BH-I-s-B-00996)
  • A Csonka-toronyban az Arany János Emlékmúzeum és a Városi Galéria található (BH-II-m-B-00997).
  • a központi parkban a város alapító Bocskai István teljes alakos szobra
  • Református temploma mellett a Romániához csatolt területek egyetlen megmaradt[forrás?] Kossuth-szobra áll. (BH-III-m-B-01242)
  • Szoborpark (a református templom jobb oldalán): Arany János teljes alakos szobra, Sinka István, Zilahy Lajos, Kulin György, a Kossuth-díjjal kitüntetett Kiss István (szobrász) mellszobrai.
  • Nagyszalonta „400 éve város” emlékére állított Hajdú emlékmű, az Erzsébet parkban az 1896-os millenniumi ünnepségek alkalmával ültetett két tölgyfa tövében található.
  • Arany János szülőháza helyén, tájház működik, emléktáblával megjelölve.
  • Zilahy Lajos szülőháza emléktáblával megjelölve.
  • Sinka István szülőháza emléktáblával megjelölve.
  • Kulin György szülőháza emléktáblával megjelölve.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt született:

Nagyszalonta az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagyszalonta a címadó helyszíne Móra Ferenc Szalonta falai című elbeszélésének.

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. 2011-es romániai népszámlálás
  3. Bocskai-terv, salonta.net

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyszalonta témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]