Nagyszalonta

Nem tévesztendő össze a következővel: Újszalonta (Nagyszalontának a trianoni békeszerződés után Magyarországon maradt határrészéből 1924-ben alakult község, melynek neve 1940-ig Nagyszalonta volt).

Nagyszalonta (Salonta, Großsalontha)

Csonka-torony

Nagyszalonta címere

Közigazgatás

Ország

Románia

Történelmi régió

Partium

Fejlesztési régió

Északnyugat-romániai fejlesztési régió

Megye

Bihar

Rang

megyei jogú város

Polgármester

Török László

Irányítószám

415500

Népesség

18 074 fő (2002)^[1] +/-

Magyar lakosság

10 335

Földrajzi adatok

Terület

166,44 km²

Időzóna

EET, UTC+2

Elhelyezkedése

Nagyszalonta

Pozíció Románia térképén

Koordináták: é. sz. 46° 48′, k. h. 21° 39′

é. sz. 46° 48′, k. h. 21° 39′

Nagyszalonta weboldala

Nagyszalonta (románul Salonta, korábban Salonta Mare, németül Großsalontha) város Romániában Bihar megyében. Neve a szláv Suleta személynévből ered, amely a Sulimir személynévből származik.

Elhelyezkedése [szerkesztés]

Nagyváradtól 38 km-re délnyugatra a Kölesér partján fekszik, Nagyvárad - Arad - Temesvár országúton, a román-magyar országhatártól keletre, 14 km távolságra közúton a Nagyszalonta - Méhkerék határátkelőhöz.

Története [szerkesztés]

Nagyszalonta és környéke már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. A településtől nyugatra halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz-árok vagy más néven Ördögárok nyomvonala.

Nagyszalonta a 16. századig jelentéktelen községnek számított, melynek ősi birtokosa a Toldy család volt.

1241-ben a tatárok pusztították el, de hamarosan újraépült. 1332-ben a pápai tizedjegyzék már egyházas helyként említette Zalancha, Zalanta néven. 1337-ben a pápai tizedjegyzék adatai szerint papja 8 garas pápai tizedet fizetett.

1433-ban a Toldyakon kivül a Nadaby család is birtokos volt itt. 1552-ben a község összesen 13 és fél pusztából állt.

1556-tól a század végéig az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá tartozott.

1598-ban a Nagyvárad alól visszavonuló török hadak pusztították el. Ezután majd 8 évig lakosok nélkül állt.

1606-ban Bocskai István erdélyi fejedelem a köleséri hajdúknak adományozta a települést. A Bocskai István által letelepített 300 hajdú megalapítja Szalonta városát.[1]

1610-ben Báthori Gábor fejedelem a szalontai hajdúknak vámszedési jogot ad.

Egy 1618-ból fennmaradt, Jóte Ferencz főkapitánysága alatt Nagy-Szalontán kelt oklevélen látható a szalontai hajdúk első pecsétje, melyet Bocskaytól nyertek egyéb szabadalmaikkal együtt. A pecsét-címer oroszlánnal viaskodó sast ábrázolt.

A főtéren álló csonka torony Szalonta egykori várának őrtornya. A várat 1620 körül kezdték építeni és 1636-ban már készen volt, mert a törökök ellen vívott Szalonta környéki harcokban már említve volt, ez év október 6-án I. Rákóczi György itt verte meg a törököket, akik Bethlen Istvánt akarták visszaültetni Erdély fejedelmi trónjára. Hajdu lakosai 1631-ben és egy évvel később I. Rákóczi Györgytől több pusztára nyernek adományleveleket.

1658-ban a lakosok a várat és a községet, a törökök közeledtének hírére, II. Rákóczi György fejedelem parancsára lerombolták, nehogy török kézbe kerüljön, és a községből minden jószágokkal elmenekülnek. Várából mára csak a Csonka torony maradt fenn.

Az így pusztán maradt község csak a század végén kezd ismét benépesülni és 1695-ben már ismét szervezkedik.

1702-ben I. Lipót császár herceg Esterházy Pál nádornak adta zálogba, 1745-ben pedig Mária Terézia Esterházy Antal Pál hercegnek adományozza.

A 18. század végén és a 19. század elején még körülbelül 200 nemes család lakta a várost, melynek állattenyésztése már a mult század elején európai hírű volt.

Ősi egyháza, a mai református templom helyén állt, még pedig akkoriban a váron belül s kőfallal és védő tornyokkal volt megerősítve.

1910-ben 15 943 lakosából 15 206 magyar (95,38%) és 650 román volt. 2002-ben 18.074 lakosából 10.335 magyar (57,18%), 7.267 román, 379 cigány és 93 egyéb nemzetiségű volt.

2011-ben 17.042 lakosából 10.079 magyar (59,1 %), 6.584 román, 290 cigány, 89 egyéb anyanyelvű. ^[2]

A trianoni határ egyik kisebb módosításaként az 1920-as évek elején egy külső településrészt Újszalonta néven Magyarországhoz csatoltak. 1940-ben a Második bécsi döntésnek köszönhetően az egész település visszakerült Magyarországhoz, de 1944-ben a szovjet hadsereg foglalta el és 1947-től újra Romániához tartozott.

Nagyszalontához tartoztak egykor Barmód, Andacs, Cserepes, Kölesér és Atyás puszták is. Ezek közül Atyás nevű pusztája már 1401-ben szerepelt az adóösszeírásokban, valamint Szalonta határában állt egykor Mező-Panasz és Vásári község is.

Barmód puszta [szerkesztés]

A 13. században egyházas község és a váradi püspök birtoka volt. Egykori temetője a Templomhely nevű dűlőn állt.

Kölesér [szerkesztés]

Kölesér még a 16. században is a köleséri kerület központjaként szerepelt; nagy kiterjedésénél fogva, kis- és nagyköleséri kerület néven.

Kölesér nevét 1273-ban említette először oklevél, mint püspöki birtokot.

Az 1332 évi pápai tizedjegyzékben papját említik.

Kölesér már a 13. században egyike volt a vármegye legnagyobb vásáros helyeinek.

IV. László király eltaszított nejének Izabella Erzsébetnek egy hártyára írott levele is fennmaradt, melyet 1282-ben Köleséren kelteztek.

1495-ben már iskoláját és annak Zsoldos János nevü tanítóját is említették.

1548-ban Erdély és a kapcsolt részek itt tartottak országgyűlést, melyen jelen volt Fráter György is mint Erdély kormányzója.

A város egyháza egykor az Egyházdűlő néven emlegetett helyen állt. Várdomb nevü dűlőjén a hagyomány szerint egykor vár állt. A sarkadi határban levő Királymezeje nevü dűlő azonosnak látszik azzal a hellyel, ahonnan 1349. julius 17-én Meszesi Demeter váradi püspök egyik levelét írta.

Mező-Panasz [szerkesztés]

Mező-Panasz egyházas község volt, melynek neve már a 14. század. elején szerepelt a pápai tizedjegyzékben szerepelt.

Vásári [szerkesztés]

Vásári község nevét a Bölönyi család egyik oklevele Kis- és Nagy-Vásári néven említi. A Vásáry nemzetség ősi, névadó birtoka volt. E családdal volt közeli vérrokonságban Vásári vagy Szűgyi Miklós, aki a 14. század közepén esztergomi érsek s Nagy Lajos király egyik kitűnő diplomatája volt. A település egyháza is tekintélyes lehetett, mert 1349-ben II. Kelemen pápa 100 napos búcsut engedélyezett itt, 1334-ben pedig a pápai tizedjegyzékben két papját is említették.

Kiemelkedő szülöttei, személyiségei [szerkesztés]

Arany János szobra

Itt született:

1300 körül Vásári Miklós érsek.
1320-ban Toldi Miklós bihari birtokos nemes
1755. december 21-én Földi János orvos, költő
1815. május 8-án Lovassy László jogász, az országgyűlési ifjak egyik vezetője;
1817. március 2-án Arany János költő;[2]
1841. augusztus 9-én Arany Juliska, Arany János fiatalon elhunyt leánya sírján a magyar irodalom egyik legszebb sírverse olvasható.
1844-ben Arany László költő, író, műfordító;
1877-ben Székely László építész
1844. február 22-én Kornya Mihály, a magyar baptizmus atyja;
1886. augusztus 2-án Kovács Béla magyar-latin szakos pedagógus, magyar költő, magyar irodalomtörténész.
1889. szeptember 7-én Kiss Ferenc Kossuth díjas orvosprofesszor, a Szentágothai-Kiss Anatómiai Atlasz egyik szerzője, a budapesti Anatómiai Intézet Igazgatója (1935–1961 között)
1891-ben Zilahy Lajos író;[3]
1897-ben Sinka István költő;
1905-ben Kulin György csillagász.
1910-ben Kocsis Elemér magyar származású román válogatott labdarúgó, csatár.
1911-ben Kovács Kálmán matematikus;
1927. március 26-án Balla Ernő műfordító, irodalomkutató;
1927-ben Kiss István Kossuth-díjas szobrász, Arany János nagyszalontai bronzszobrának alkotója (1991)
1928-ban Lupán Anna Mária közgazdász, egyetemi oktató.
1934. december 23-án Kósa Ferenc magyar nyelvész.
1944. március 24-án Kenéz Ferenc romániai magyar költő, író.
1952. május 10-én Kovács Sándor tanár, ifjúsági író
1954. július 5-én Kósa-Kiss Attila meteorológus és csillagász.

Látnivalók [szerkesztés]

A Kossuth Lajos szobor

A Csonka-toronyban az Arany János Emlékmúzeum található (nyitva tartás kedd, szerda, csütörtök, szombat 10-16-ig, ugyanott városi Galéria)
a központi parkban a város alapító Bocskai István teljes alakos szobra
Református temploma mellett a Romániához csatolt területek egyetlen megmaradt Kossuth-szobra áll.[4]
Szobor Park (Ref. Templom jobb oldalán): Arany János teljes alakos szobra, Sinka István, Zilahy Lajos, Kulin György, a Kossuth-díjjal kitüntetett Kiss István (szobrász) mellszobrai.
Nagyszalonta „400 éve város” emlékére állított Hajdú emlékmű, az Erzsébet parkban az 1896-os millenniumi ünnepségek alkalmával ültetett két tölgyfa tövében található.
Arany János szülőháza helyén, tájház működik (előzetes jelentkezés alapján látogatható), emléktáblával megjelölve.
Zilahy Lajos szülőháza emléktáblával megjelölve.
Sinka István szülőháza emléktáblával megjelölve.
Kulin György szülőháza emléktáblával megjelölve.