V. István magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
V. István
V Istvan koronazasa.jpg
V. István ifjabb királlyá koronázása. Miniatúra a Képes krónikából

Magyar Királyság királya
V. István
Uralkodási ideje
1270. május 3.1272. augusztus 6.
Elődje IV. Béla
Utódja IV. László
Életrajzi adatok
Uralkodóház Árpád-ház
Született 1239. október 18.
Elhunyt 1272. augusztus 6. (32 évesen)
Csepel-sziget
Nyughelye Margit-sziget
Házastársa Erzsébet
Gyermekei Katalin
Mária
Erzsébet
Anna
IV. László
András
Édesapja IV. Béla
Édesanyja Laszkarisz Mária

V. István (?, 1239. – Csepel-sziget, 1272. augusztus 6.) magyar király.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

IV. Béla és Laszkarisz Mária nyolcadik gyermekeként 1239-ben született, de mivel ő volt az első fiú, ő lett a trón örököse. A tatárjárást szüleivel és lánytestvéreivel együtt Dalmáciában vészelte át. Apja már gyermekként Szlavónia hercegévé koronáztatta. Jövőjére rányomta bélyegét apja politikája, melyet az újabb esetleges tatárjárás elleni védekezés befolyásolt. Apja benne látta az újjáépülő ország reménységét, ezért már gyermekként feleséget keresett számára. A kunokkal kötött szövetség jegyében az országba visszatelepült kun fejedelemnek Szejhánnak Erzsébet nevű lányát jegyezték el vele. Házasságukból később öt leány és két fiúgyermek született.

Nagykorúvá válása után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A már nagykorú herceget, apja 1257-ben Erdély élére állította, a rákövetkező évben viszont már a Szlavóniával határos új tartomány, Stájerország déli részének a kormányzását végzi.

1260. július 12.-én a morvamezei Kroissenbrunn mellett vívott csata véget vetett a Stájerország feletti magyar uralomnak, IV. Béla a nyár végén Pozsonyban fegyverszünetet kötött II. Ottokárral és lemond Stájerországról. A kroissenbrunni csata és az azt követő események valószínűleg IV. Béla és fia István közötti viszony megromlásához is vezettek. A csata István kezdeti sikeri után, IV. Béla hadvezetési hibája miatt végződött vereséggel. Az előhadat vezető István az ütközetben megsebesült, a késedelmeskedő fősereg miatt nehéz helyzetbe került, a herceg sorsáról a magyar táborban jó ideig semmit sem tudtak. A morvamezei vereség után, IV. Béla a még kiskorú Béla herceget állította Szlavónia élére, a katonai rátermettségét bizonyító István herceget pedig visszaküldte Erdélybe.[1]

István, ennek ellenére továbbra is kész volt együttműködni apjával. 1261-ben ismét közösen vezettek hadat, az előző évi bolgár betörés megtorlására. Ezúttal a befejezés a hercegre maradt, aki mélyen az ellenséges területekre hatolva aratott győzelmet.[1]

Ifjabb királysága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1262-ben viszont már fegyverrel fordultak egymással szembe, a későbbi oklevelek szerint ekkor valóságos háború (guerra) tört ki IV. Béla és István között. A háború kezdete november elejére tehető, amely azonban december 5. előtt már véget is ért, mivel az ezen a napon kiállított poroszlói oklevél a belháború lezárását szolgáló, november végi pozsonyi egyezség megerősítése. A poroszlón kibocsátott oklevél nevezi Istvánt első alkalommal ifjabb királyként (iunior rex Ungarie).[1]

A pozsonyi béke eredeti oklevele sajnos nem maradt fenn, létéről és tartalmáról csak későbbi utalásokból tudunk. Ezek az utalások az 1262-es szembenállás okairól nem adnak tájékoztatatást.

Az ellentét odáig fajult, hogy a herceg fegyverrel támadt apja ellen. A sorozatos győzelmeket arató István elérte, hogy 1262-ben apja, mint ifjabb királynak átengedje számára a Duna vonalától keletre eső országrészt (pozsonyi béke). 1262. december 5-ére István, aki ekkor nevezi először magát „ifjabb királynak”, 5 vármegye nemességét és a kun előkelőket Poroszlóra hívja össze egy gyűlésre (a magyar történelemben először kéri ki egy uralkodó a nemesség véleményét!), ahol esküvel megerősíti és kiegészíti az apjával korábban kötött pozsonyi béke pontjait. Az ellentétek azonban ezzel sem szűntek meg, mire apja hadjáratot indított ellene, de 1265-ben az isaszegi csatában döntő vereséget szenvedett. Ettől kezdve István saját országrészében szuverén uralkodóként működött, önálló külpolitikát folytatott, hadjáratokat vezetett. Megjegyzendő, hogy bár ezzel az ország de facto két részre szakadt Magyarország jogi egysége fennmaradt, mivel az ifjabb király hivatalosan Isten és apja kegyelméből uralkodott. V. István nagy diplomáciai sikere volt, hogy lányát Máriát Anjou Károly szicíliai királlyal jegyezte el. Ez lépés az ország jövője szempontjából döntőnek bizonyult, ugyanis ez alapozta meg az Anjou-ház későbbi trónigényét és több évtizedes sikeres uralkodását.

Önálló királysága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

V. István halotti koronája

Istvánt apja 1270-ben bekövetkezett halála után magyar királlyá koronázták. Rövid uralkodását kezdettől fogva viszályok jellemezték, apja hívei közül számos ellenfele akadt. Nővére Anna, apjuk kincseit magához véve II. Ottokár cseh királyhoz menekült, vele ment apja korábbi híveinek nagy része is. Emiatt kiéleződött a magyar-cseh ellentét, amely rövidesen háborúhoz vezetett. 1271-ben Ottokár megtámadta Magyarországot, de kezdeti sikerek után István kiűzte az országból. Ezután a felek Pozsonyban békét kötöttek. Már úgy tűnt, hogy sikerül uralmát megszilárdítania, amikor váratlanul nagy csapás érte. Dalmáciába indult, hogy ott találkozzon szövetségesével Anjou Károllyal, amikor Gutkeled Joachim bán elrabolta kíséretéből a trónörökös László herceget és a Dráva menti Kapronca várába záratta. A király rögtön a vár ostromába kezdett, közben azonban súlyosan megbetegedett. Közeli halálát érezve a Csepel-szigetre vitette magát és itt halt meg 1272. augusztus 6-án. A Margit-szigeti domonkos kolostor templomába temették, ahol húga, (az 1270. január 18-án elhunyt) Szent Margit nyugodott. Később, a kolostor maradványainak 20. századi feltárásakor az evangéliumi oldalon egy halotti koronát találtak, amely valószínűleg V. Istváné volt.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feleségétől a kun fejedelem, Szejhán lányától, Erzsébettől 7 gyermeke született:

István címhasználatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szentpétery az érintett időszak Árpád-kori oklevelek kritikai vizsgálata során, István címhasználatára vonatkozóan az alábbi eredményre jutott [2]

  • 1257-58-ban: rex, primogenitus illustris regis Hungariae et dux Transsilvanus.
  • 1259-ben és 1260 elején: rex, primogenitus illustris regis Hungariae et dux Stiriae.
  • 1260 közepén : rex, primogenitus illustris regis Hungariae.
  • 1260 közepe után 1262. december 5-ig: rex, primogenitus illustris regis Hungariae et dux Transsilvanus.
  • 1262. december 5-től 1266 végéig: iunior rex Hungariae, dux Transsilvanus, dominus Cumanorum.
  • 1266 végén és 1267-ben: iunior rex Hungariae, dux Transsilvanus.
  • 1268-tól 1270. március 5-ig, illetőleg május 3-ig: iunior rex Hungariae, dux Transsilvanus (et) dominus Cumanorum.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szőcikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Zsoldos Attila. Családi ügy (IV. Béla és István ifjabb király viszálya az 1260-as években). História - MTA Történettudományi Intézet - Budapest (2007.) 
  2. Szentpétery, Imre (1921-1922.). „V. István ifjabbkirálysága”. Századok, 77-87. o.  
  3. Az V. István Katolikus Szakközépiskola és Gimnázium honlapja

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz V. István magyar király témájú médiaállományokat.


Előző uralkodó:
IV. Béla
Magyarország uralkodója
1270 – 1272
A Szent Korona
Következő uralkodó:
IV. László