Eufrozina magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Eufrozina vagy Fruzsina (Kijev, 1130 - Jeruzsálem, 1193) magyar királyné, II. Géza felesége, III. István és III. Béla anyja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1130-ban született I. Msztyiszlav kijevi nagyfejedelem és második felesége, egy Ljubava Dmitrijevna nevű novgorodi nemeslány leányaként. 1146-ban kérte meg kezét Belos bán a 16 éves II. Géza magyar király számára, hogy az orosz anyától származó és orosz neveltetésű magyar trónkövetelőnek, Borisz hercegnek az oroszországi összeköttetéseit ezáltal gyengítse. A házasságot még ugyanebben az évben megkötötték, Eufrozina Magyarországra költözött. Nyolc gyermeke született:

Mint magyar királyné, igen nagy befolyást gyakorolt férje elhatározásaira. Felesége kedvéért II. Géza több ízben nyújtott katonai segítséget rokonainak, különösképpen sógorának, II. Izjaszláv kijevi nagyfejedelemnek a csehek elleni háborúiban.

Eufrozina 1162-ben jutott nagyobb szerephez, amikor férje korai halála után kiskorú fia, III. István nevében átvette a kormányt. A bizánci támogatással fellépő II. László elől 1162-ben Pozsonyba menekült, majd Ausztriában talált menedéket. Nagy része volt abban, hogy III. István 1166-ban feleségül vette Ágnest, II. Henrik osztrák herceg leányát.

II. Géza fivéreinek, az I. Mánuel bizánci császár által pártfogolt II. Lászlónak és IV. Istvánnak a bukása után III. István 1165-ben hosszas harcok után ismét visszaszerezhette trónját. Fia uralkodása alatt Eufrozina csendesen és köztiszteletben élt a királyi udvarban.

III. István néhány évvel később, 1172. március 4-én váratlanul meghalt, és hívei Bizáncban élő öccsének, III. Bélának ajánlották föl a trónt. Béla 1172 tavaszán hazaérkezve szembesült azzal, hogy a Bizánchoz fűződő kapcsolatai miatt nem egységes a támogatottsága. Eufrozina is ellene fordult, és helyette ifjabbik fiát, Géza herceget akarta trónra juttatni. Ezért Béla félreállította testvérét: miután Géza fellázadt, börtönbe záratta, az anyakirálynét pedig elfogatta, majd a Szentföldre száműzte.

Eufrozinának ennélfogva el kellett hagynia az országot, szentföldi száműzetésébe legkisebb leánya, Margit hercegnő is elkísérte. Jeruzsálemben halt meg 1193-ban, holttestét később hazahozták, és az általa alapított templomban Székesfehérvárott temették el.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]