III. Béla magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Béla
III Bela.png
III. Béla a trónon (metszet)

Magyar Királyság királya
III. Béla
Uralkodási ideje
1172. március 4. – 1196. április 23.
Koronázása Székesfehérvár (feltehetően)
1173. január 13.[1]
Elődje III. István
Utódja Imre
Életrajzi adatok
Uralkodóház Árpád-ház
Született
1148
Elhunyt
1196. április 24. (48 évesen)
Nyughelye Székesfehérvár
1848-tól Mátyás-templom, Budapest
Házastársa 1. Châtillon Anna
Házastársa 2. Capet Margit
Gyermekei 1. feleségétől Imre
Konstancia
András
István
Salamon
Margit
ismeretlen nevű leány
Édesapja II. Géza
Édesanyja Eufrozina

III. Béla (1148-1149 körül született – 1196. április 24.), Árpád-házi magyar király, uralkodott 1172-től haláláig.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A század kilenc Árpád-házi uralkodója közül talán a legjelentősebb volt. Apja II. Géza magyar király, anyja Eufrozina kijevi hercegnő volt. 1161 körül horvát-dalmát herceg lett, testvére, III. István volt a trónörökös, apja azt kívánta elérni, hogy ne folytatódjanak az országban a belső viszályok. Géza király halálát követően azonban III. István nagybátyjai, IV. István és II. László ellenkirályok elsősorban bizánci támogatással kívánták megszerezni a magyar trónt. A bizánci császár elsősorban az általa támogatott ellenkirályok által kívánta megerősíteni befolyását Magyarországon. A magyar trónharcok akkor vettek fordulatot, amikor 1163. június 6-án Székesfehérvárnál III. István serege legyőzte IV. Istvánt és támogatóit. Ezt követően az ellenkirály Bizáncba menekült a császár támogatásában bízva. I. Mánuel császár sereggel indult Magyarország felé, a harcok azonban elmaradtak, mivel III. Istvánnak sikerült kiegyeznie vele. Béla herceg a bizánci udvarba költözött, felvette az Alexiosz nevet és eljegyezték a bizánci császár Mária nevű leányával. Új méltóságot létesítettek kedvéért, így ő lett a császár után következő második ember, a deszpotész, majd 1165-ben ünnepélyesen a Bizánci Császárság trónörökösének nyilvánították.

III. Béla megalapítja a szentgotthárdi apátságot (Dorffmaister István)

I. Manuél bizánci császárnak később azonban fia született, ezért Bélát megfosztották méltóságától, jegyességét felbontották. Kárpótlásul I. Manuél feleségének féltestvérét, Châtillon Anna antiochiai hercegnőt vehette feleségül 1170-ben. Manuél oldalán harcolt testvére, III. István ellen.

Bátyja, egyes feltételezések szerint mérgezés miatt bekövetkezett halála (1172. március 4.) után hívei neki ajánlották fel a trónt. 1172 tavaszán hazaérkezve szembesült azzal, hogy a Bizánchoz fűződő kapcsolatai miatt nem egységes a támogatottsága. Egyesek – így saját anyja is – öccsét, Gézát látták volna szívesen a trónon, ezért Béla félreállította testvérét: miután Géza fellázadt, börtönbe záratta.

A kalocsai érsek 1173 januárjában koronázta meg. 1176-ban csapatokat küldött I. Manuél császár megsegítésére Ampud nádor és a Rátót nembeli Leusták erdélyi vajda vezérletével. A bizánciak a magyar és más támogatás ellenére elbuktak a müriokephaloni ütközetben. Szövetsége a Bizánci Birodalommal I. Manuél haláláig fennállt.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uralkodása során mindvégig következetes pápabarát politikát folytatott, amely eredményeképpen megszerezte a főpapság támogatását. Erősödtek az ország nyugati kapcsolatai, Béla idejében mind többen tanulhattak külföldi egyetemeken – így a rejtélyes sorsú krónikás, Anonymus. A francia-magyar kapcsolatok erősödését jelzi a ciszterci rend magyarországi szerepének erősödése (a franciaországi anyakolostorokra támaszkodva) is, akiknek III. Béla széles kiváltságokat biztosított a már meglévő és az újonnan alapított apátságoknak (Cikádor, Pilis, Pásztó, Zirc, Szentgotthárd).

III. Béla magyar király és feleségének Antiochiai (Chatillon) Annának sírja Budapesten, a Nagyboldogasszony (Mátyás) templomban, (I. Szentháromság tér)

1181-ben elrendelte, hogy minden elé kerülő ügyet foglaljanak írásba – ez volt a magyar hivatalos írásbeliség kezdete, ugyanakkor elrendelte a királyi kancellária felállítását, aminek feladata a központi hatalom okmányainak kezelése lett. Országlása alatt keletkezett legrégebbi összefüggő magyar nyelvemlékünk, a Halotti beszéd és könyörgés, továbbá a legrégebbi magyar uralkodói jövedelem-összeírás, s a legrégebbi magyar történeti mű, a Gesta Hungarorum.

A Bécsi Képes Krónika iniciáléja (III. Béla király)
Kettős kereszt III. Béla magyar király címere

Sikeres külpolitikát folytatott: visszaszerezte Bizánctól az 1160-as években elfoglalt területeket. Mánuel 1180-ban bekövetkezett haláláig hű szövetségese volt a császárnak, utána azonban megszállta Dalmáciát, majd megvédte Zárát a velenceiektől. 1186-ban újranősült, második felesége Capet Margit, Fülöp Ágost francia király testvére lett. 1188-ban elfoglalta Halicsot, ám ezt hamarosan kénytelen volt feladni. 1189-ben Barbarossa Frigyes látogatásakor kiengedte Gézát, aki csatlakozott a keresztesek seregéhez. Frigyest olyan pompás vendéglátással fogadta, hogy a császár fia később a palermói palota freskóján is megemlékezett a magyarországi látogatásról. 1192-ben az ő szorgalmazására avatták szentté I. László királyt. A központi hatalom megerősítése érdekében állandó királyi kancelláriát hozott létre.

Imre fiát annak nyolcéves korában hivatalos trónörökösként megkoronáztatja. András fiát keresztes hadjárat vezetésére szólította fel végrendeletében, a trónt pedig idősebb fiára, Imrére hagyta. Béla idejében tűnt fel először a jelenlegi címerünkben is megtalálható kettős kereszt. Szintén uralkodása idejére esik a Magyar Szent Korona két darabból készítésének elméletét támogatók szerint a mai formájának kialakulása, a latin és a görög korona összeszerelése által. A Magyar Királyság III. Béla uralkodása alatt elismert európai nagyhatalommá fejlődött, erős, független központi irányítással. Székesfehérváron, a bazilikában temették el, sírjára csak 1848. december 12-én bukkantak rá. Az Árpád-házi uralkodók közül az ő sírja az egyetlen, amit hitelesen feltártak. Hamvait később a budapesti Mátyás-templomban helyezték el.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1163-tól 1169-ig I. Manuél bizánci császár lányával Máriával járt jegyben, az eljegyzést azonban 1169-ben felbontották. Kétszer nősült, első feleségét a Magyarországon Annaként ismert Châtillon Ágnest (1154-1184), Konstancia antiochiai fejedelemnő és Châtillon Rajnald keresztes lovag lányát 1172-ben vette el. Második feleségét, Margit francia hercegnőt (1157-1197), VII. Lajos francia király és Kasztíliai Konstancia lányát, II. Henrik angol király legidősebb fiának, Henriknek özvegyét 1186-ban vette el. Gyermekei csak az első házasságából születtek:

  1. Imre magyar király
  2. Margit királyi hercegnő, II. Iszaakiosz bizánci császár felesége
  3. II. András magyar király
  4. Konstancia, I. Ottokár cseh király felesége
  5. egy ismeretlen nevű leánygyermek, aki valószínű, hogy még csecsemőként meghalt
  6. Salamon, fiatalon hunyt el
  7. István, fiatalon hunyt el

Sírja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A király testének lenyomata a síron.

Sírját 1848 decemberében tárták fel Érdy János vezetésével Székesfehérváron. Mellette volt felesége, Anna királyné, és a velük eltemetett ékszerek, jelvények. Az eredeti piszkei vörös mészkőből készült sírok Székesfehérváron vannak kiállítva. A sír különlegessége, hogy a király és királynő testlenyomata elszínezte a vörös színt fehérré. A csontvázat ma a budai Mátyás-templomban őrzik, a leletek pedig a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók.

Alakja az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fehér Tibor Aranyváros hercege című ifjúsági történelmi regénye III. Béla ifjúkoráról, bizánci éveiről és magyarországi hatalmának a megszilárdításáról szól. A regény a Delfin-könyvek sorozatban jelent meg 1978-ban.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
III. István
Magyarország uralkodója
1172 – 1196
A Szent Korona
Következő uralkodó:
Imre