Kubinyi András

Kubinyi András (Budapest, 1929. január 28. – Budapest, 2007. november 9.) magyar történész, régész, középkorkutató, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A középkori várostörténet és a Mátyás-kori Magyarország neves kutatója.

Életpályája

1947-ben érettségizett, majd beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1947–1948-ban az Eötvös Kollégium tagja volt. Mestere Kosáry Domokos, Kumorovitz L. Bernát és Léderer Emma volt. 1951-ben szerzett középiskolai tanári diplomát az addigra már Eötvös Loránd Tudományegyetemnek hívott intézményben.

Diplomájának megszerzése után Békéscsabán kapott általános iskolai tanárki állást, majd 1952-től a Miskolci Állami Levéltárban dolgozott levéltárosként. 1954-ben a Budapesti Történeti Múzeum Középkori Osztályához került munkatársi rangban. 1969-ben az osztály vezetésével bízták meg.

1978-ban távozott a múzeumból és elfogadta az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) régészeti tanszékének ajánlatát, ahol egyetemi docensi rangban kezdett el oktatni. A tanszéken már 1963 óta tartott órákat. 1988-ban vette át egyetemi tanári kinevezését. Mócsy András 1987-ben bekövetkezett halála után az újonnan megalakult középkori és kora újkori régészeti tanszékén oktatott. 1990-ben vette át a tanszék vezetését, amelyet 1994-ig töltött be. 1999-ben nyugdíjba vonult, majd 2001-ben professor emeritus címet kapott. Ezenkívül 1995 és 1998 között a Miskolci Egyetem történeti tanszékén volt egyetemi tanár.

1970-ben védte meg a történettudományok kandidátusi, 1986-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történettudományi Bizottságának, a Régészeti Bizottságnak, valamint a Művelődéstörténeti Bizottságnak lett tagja, utóbbinak alelnöke is volt. 1990-ig a középkori régészeti albizottság, 1990-től haláláig az egytörténeti albizottság elnöke volt. 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig rendes tagjává. A Szent István Akadémia is felvette tagjai sorába. Rendes taggá választása után pár hónappal hunyt el.

Munkássága

Fő kutatási területe a Mátyás-, illetve Jagelló-kori Magyarország, a középkori várostörténet, valamint a mindennapi élet és az anyagi kultúra története.

A propozográfia (az életrajz-összevetésből való következtetéslevonás) alkalmazásának egyik fő propagálója volt, maga is használta a módszert a középkor közéleti (politikai, egyházi, városi) vezetőinek életrajza tekintetében. Várostörténeti kutatásaiban felállított és kidolgozott egy úgynevezett „centralitásipont-rendszert”, amelyet az összehasonlító vizsgálatoknál alkalmaznak. Ennek segítségével kvantitatív (mennyiségi) elemzés is elvégezhető.

Díjai, elismerései

• Pro civitate Austriae (1992)
• Szűcs Jenő-díj (1997)
• Eötvös József-koszorú (1999)
• a Miskolci Egyetem díszdoktora (1999)
• Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett (2001)

Főbb publikációi

• Die Anfänge Ofens (1972)
• Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1973)
• Magyarország története 1301–1526 (Engel Pállal és Kristó Gyulával, 1998)
• König und Volk im spätmittelalterlichen Ungarn. Städteentwicklung, Alltagsleben und Regierung im mittelalterlichen Ungarn (1998)
• Matthias Corvinus. Die Regierung eines Königreichs in Ostmitteleuropa 1458–1490 (1999)
• Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon (1999)
• Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén (2000)
• Mátyás király (2001)
• Nándorfehérvártól Mohácsig: A Mátyás- és a Jagelló-kor hadtörténete (2007)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 754–755. o.
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia oldalán
• Publikációs listája
• Dezső Tamás nekrológja az ELTE BTK honlapján
• Turul 2007 80/3, 98-100.
• 2007 Levéltári Szemle 57/4, 93-94.
• Kubinyi András: Miért lettem a középkor kutatója? In: Korall 21–22. (2005) 218-244. Online hozzáférés