Kerc
| Kerc (Cârța) | |
 |
|
| A kerci kolostor | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Rang | község |
| Beosztott falvak | Oláhtyúkos |
| Polgármester | Magheru Cristin (2004) |
| Irányítószám | 557070 |
| Körzethívószám | 0269 |
| Népesség | |
| Népesség | 915 fő (2002) +/- |
| Község népessége | 933 (2002)[1] |
| Magyar lakosság | 14 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 406 m |
| Terület | 28,90 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Kerc
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 45° 47′ 4″, k. h. 24° 34′ 4″ | |
Kerc (románul Cârța, németül Kertz, szászul Kierz) község Romániában, Szeben megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Nagyszebentől 48 km-re keletre az Olt bal partján fekszik.
Története [szerkesztés]
Egy 1207-es oklevél szerint Benedek erdélyi vajda beiktatta a néhány évvel korábban alapított kerci ciszterci monostort a románoktól elvett föld birtokába.[2] 1223-ban Kerch alakban fordul elő.[3] 1252-ben a románokat Kercről nevezték, ami azt valószínűsíti, hogy Kerc volt az első román központ a Kárpát-medencében.[2]
A trianoni békeszerződés előtt Fogaras vármegyéhez tartozott.
Híres műemléke [szerkesztés]
A település legnevezetesebb műemléke cisztercita temploma és kolostora, mely a 13. század közepén épült, de alapítását a korabeli források 1202-re teszik. Szerzetesei a franciaországi pontigni apátságból kerültek ide.[4] A 16. században indult pusztulásnak. Kolostorának egy része emeletnyi magasan áll, templomának szentélyét szász evangélikus templommá alakították át. 1648-ban említenek itt egy udvarházat, melyet ekkor állítanak helyre a megrongálódott templommal együtt.
Kerc ma [szerkesztés]
1910-ben 954, többségben német lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Fogaras vármegye Alsóárpási járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 1116 lakosából 817 román, 198 német, 90 cigány és 11 magyar volt.
A kis létszámú magyar lakosság ellenére, a kolostor melletti iskola falán mai napig is csupán német és magyar nyelven szerepel az "elemi iskola" felirat.
Híres emberek [szerkesztés]
- 1826-ban itt született Viktor Kästner, erdélyi szász tájszólásban alkotó költő.
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ^ a b Kristó Gyula: Nem magyar népek a középkori Magyarországon. Bp., 2003. 192.
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Online elérés
- ↑ Mátyás Vilmos: Utazások Erdélyben, Panoráma mini útikönyvek, ISBN 963-243-065-4
További irodalom [szerkesztés]
- Gerő, L. (1984): Magyar műemléki ABC. (Hungarian Architectural Heritage ABC.) Budapest
- Gerevich T. (1938): Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest
- Henszlmann, I. (1876): Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, (Old-Christian, Romanesque and Transitional Style Architecture in Hungary). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest
- Dercsényi D. (1972): Román kori építészet Magyarországon. Corvina, Budapest
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
||||||||||
.svg){kind=small}
