Nagyselyk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyselyk (Șeica Mare, Marktschelken)
SeicaMareSB (2).JPG
Az evangélikus templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Rang községközpont
Beosztott falvak Bólya, Ingodály, Isztina, Kispéterfalva, Mihályfalva
Polgármester Nicolae Șușa (PD-L), 2012
Irányítószám 557245
Népesség
Népesség 3189 fő (2011. október 31.)[1]
Község népessége 4470 (2011)[2]
Magyar lakosság 98
Népsűrűség 40,25 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 337 m
Terület 120,24 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagyselyk  (Románia)
Nagyselyk
Nagyselyk
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 01′ 26″, k. h. 24° 09′ 47″Koordináták: é. sz. 46° 01′ 26″, k. h. 24° 09′ 47″
Nagyselyk weboldala
A községháza
SeicaMareSB (5).JPG

Nagyselyk (románul Șeica Mare, németül Marktschelken, szászul Marktšielken) falu Romániában, Szeben megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyszebentől 31 km-re északra fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve bizonytalan, de valószínűleg német eredetű. Talán köze van a német Schalk ('jobbágy, szolga') szóhoz. 1308–10-ben Selk, 1318-ban Seelk, 1337-ben Seel, 1357-ben Zelk, 1365-ben Schelken, 1412-ben Schelk maior, 1415-ben Schelka mairos, 1430-ban Sek, 1503-ban Gross Schelken, 1507-ben Nagy Schelk, 1541-ben Matschelk és Martschelkn, 1733-ban N Sejk, 1808-ban Seiká máre, 1854-ben Nagy-Selyk és Marktschelken alakban írták.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szász alapítású település. Első említésekor mindjárt mint káptalan székhelye tűnik fel. 1336-ban említik először Nagyselykszék székhelyeként, amely Medgyesszékkel együtt „Kétszék” néven csak a középkor végén lett a Királyföld része. Akkor Kisselyk, Asszonyfalva, Nagybaromlak, Mardos, Sálfalva, Hásság és Kiskapus tartozott hozzá. Élén a Nagyselyken székelő királybíró állt. Nagyselykszék 1552–55-ben beolvadt Medgyesszékbe.

1412-ben Stibor vajdától nyert szabadalmat országos vásár megtartására. 1516-ban 62 házbirtokos családfő, négy özvegy, négy pásztor és egy molnár lakta. 1520-ban II. Lajostól megkapta a szabad bíróválasztás jogát. 1541-ben országgyűlés helyszíne volt. A 16. században posztókészítői, vargái, takácsai, kovácsai, fazekasai és kőművesei önálló céhet alkottak. Iskoláját először 1595-ben említették.

1849. január 19-én itt pihent meg Bem főserege. 1876-ban Nagyküküllő vármegyéhez csatolták.

A 19. század második felében a nagyselyki román asszonyok arany- és ezüstszállal szőtt kötényeket, függönyöket és bútorszövetet készítettek.[3] 1894-ben megalakult a helyi Racotana takarékpénztár.

1935 húsvétvasárnapján, miközben a szászok az istentiszteletet hallgatták, az állami zászló alatt felvonuló román diákok, rokonszenvezők tömegétől kísérve lerombolták az 1525 körül épült, hat méter magas pellengért.

1964-ben hozzácsatolták Hidegvíz falut is.

Szász lakóinak többsége a 20. század harmadik harmadában elvándorolt. A nagyselyki származású szászok első találkozóját 1984-ben rendezték meg Németországban.

1850-ben 1333 lakójából 600 volt román, 583 német, 119 cigány és 18 magyar nemzetiségű; 586 evangélikus, 522 görög katolikus, 199 ortodox és 12 református vallású.

1910-ben 1664 lakosából 846 volt román, 646 német és 166 magyar anyanyelvű; 636 evangélikus, 445 görög katolikus, 404 ortodox, 95 református, 29 római katolikus, ugyanennyi zsidó és 15 unitárius vallású.

2002-ben 3480 lakosából 3280 vallotta magát román, 98 magyar, 74 cigány és 28 német nemzetiségűnek; 3179 ortodox, 143 görög katolikus, 82 református és 30 evangélikus felekezetűnek.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Evangélikus temploma eredetileg a 13. században, torony nélkül épült. 1520-ban kezdték meg erődítését. Ennek során középhajóját megmagasították, dongaboltozattal látták el, új kereszthajót építettek, és védőfallal vették körül, amelyet hat toronnyal erősítettek meg. A falhoz később különböző épületek kapcsolódtak: az óratorony, a városháza, az iskola, a mészárszék és a tömlöc. 1563-ban a kórus fölé védőemeletet emeltek. A templomot 1800-ban meghosszabbították, 1806-ban pedig fölépítették a tornyot. Védőfalát 1906-ban elbontották. Legutóbbi restaurálására 1936-ban került sor. Barokk oltára 1776-ból, orgonája 1839-ből való. Egyik harangját a 15. század közepén öntötték.[4]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. A Pallas nagy lexikona
  4. Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [1] PDF